Érdekes látogató…
Vasárnap reggel erős zajokra ébredtem. Szemeim kipattantak,
és felültem az ágyamon. A zaj, amire ébredtem égzengés volt… Zuhogott az eső,
és nagy vihar volt. Dörgött az ég, és még sorolhatnám. Az esőcseppek kopogtak a
tetőn, én pedig összerezzentem, de nem a félelemtől, hanem a hidegtől, elég
hűvös lett a házban is. Felkaptam magamra a köntösöm és elindultam, le a
konyhába. A lépcsőn baktatva hallgattam az eső kopogását. Elég rémisztő volt,
mert még hajnali 3 órakor még sötét van… A konyhából kikukkantottam az ablakon
eléggé szét volt minden… a szél is fújt rendesen… Közben az áramot is kicsapta
a vihar, a telefonommal világítottam, míg el nem kezdett rezegni, nagyon
meglepődtem. Castiel hívott. ~ Ugye nincs semmi baja?!~ gondoltam majd
felvettem.
- Haló?- szólaltam a telefonba.
- Végre valaki felveszi ezt a nyüves sz*rt! – szólalt bele
Castiel elég ingerülten.
- C.Castiel? Mi baj? – kérdeztem értetlenül.
- Nyisd ki az ajtót…- azzal letette. Én elkászálódtam az
ajtóig kinyitottam, és az a látvány fogadott, hogy Cas csurom vizesen áll az
ajtóm előtt, a falnak támaszkodva.
- Veled meg mi van? – néztem értetlenül, közben a lakásba
invitáltam. Még, jó, hogy szülők nem voltak otthon…
- Áhhh… hosszú. - mondta, én meg bementem a fürdőbe, és
kihoztam neki egy törölköződ, amit a kezébe dobtam. - Kösz…- szólalt fel, majd
elkezdte törölni a haját. Én pedig kussban figyeltem, és vártam, hogy elkezdje
a történetet, amit nem tett meg. - Most mi van?- nézett rám, kivételesen egész
normális hangnemben, mert mégis befogadtam valamilyen szinten…
- Hát… kíváncsi lennék, mi történt veled, hogy itt vagy
csurom vizesen… - mondtam közben az ablakon át nézelődtem. A villogott az ég a
villámoktól, és dörgött, mint az állat.
- Most mondjam, azt, hogy voltam olyan béna, és kizártam
magam?- mondta, közben továbbra is a haját szárítgatta.
- Ügyes vagy…- mondtam, majd megfordultam Cas felé, mert
eddig az ablak felé néztem. – Elég sokáig tart majd a vihar, valószínűnek
tartom… Beágyazok neked ok?- kérdeztem majd választ nem várva indultam fel az
emeletre. ~ Ohhh… hova a jó istenbe paterolhatnám be? Sehol sincs hely… Az ősök
szobájába meg nem merem berakni… az túl személyes, meg, ha véletlen közben haza
jönnek, ami nem valószínű, akkor kapok… Nincs más választásom a szobámba kell
bepaterolnom…~ gondoltam majd elő véve egy matrac szerűséget beágyaztam, jobb
híján a földre… Indultam le, közben felszólaltam.
- A fürdőt jobbra találod, ott letusolhatsz…- mondtam közben
leértem. Cas bólintott majd bement a fürdőbe. Én meg csak azért imádkoztam,
hogy ne jöjjön haza senki… Letusolt felvezettem a szobámba és elmagyaráztam
neki, hogy miért alszik a szobámban, és miért a földön, ő erre csak vigyorgott.
Utána én még lementem egy időre, majd bementem a szobámba. Kicsit kínosnak éreztem
a szituációt, ami nem is csoda, hisz egy olyan pasi alszik a szobámba, akit
jóformán még csak jó pár hete ismerek… Mindegy, lefeküdtünk aludni, már
amennyit aludni lehetett hajnali 3 óra után… Lényeg, ami lényeg, olyan fél
9-kor fel is ébredtem. Mi?! Fél kilenc?! Úr isten hát hétfő van! Gondoltam,
majd keltem volna ki az ágyból, mikor arra lettem, figyelmes, hogy valaki a
nyakamba liheg… ~Mi a jó isten?!~ vetettem hátra a tekintetemet, Castiel feküdt
mellettem az ágyban. Ő még aludt. Nem akartam egyenlőre felkelteni, így csak
kussban elővettem a telefonom, ahol egy sms fogadott, amiben az állt, hogy nem
kell ma suliba menni, mert nem lehet közlekedni, elérhetetlen a suli. Üzenetet
Melodytól kaptam. Mondom rendben, már csak arra kellene fényt deríteni, hogy mi
a büdös életért fekszik mellettem egy ágyban a vörös… Ezzel a gondolatmenettel
végezvén, Castiel fel is ébredt, és észre vette, hogy már én is fent vagyok,
így megszólaltam.
- Szeretném magyarázatot kapni, hogy mi a lép fenéért vagy
te az ágyamban?!- kérdeztem kissé fen hangon, de halkan, mert nem tudtam, a
szüleim közben haza értek-e.
- Nyugi van… Csak a földön majd meg fagytam…- mondta. ~ És
ezért befeküdtél mellém az ágyba?!?!? Hát ez ragyogó…~ elmélkedtem, majd
felkeltem, és halkan kicsoszogtam, és felderítettem a házat, senki sem volt
otthon rajtunk kívül, így hát Castiel megkínáltam reggelivel, amit el is
fogadott.
- ŐŐŐ… Be fogsz tudni menni valahogy a lakásodba?-
kérdeztem.
- Be, ja… Van pótkulcs, csak akinél van, az tegnap
elérhetetlen volt ugye…
- Ki az?
- Ne legyél ilyen kíváncsi… Lényeg, ami lényeg, hogy nem
bírom a fejét…
- ŐŐŐ… ééértem… - mondtam. ~ De ha nem bírja, miért van a
lakásához pótkulcsa?!~ Egy ideig még dumáltunk, utána haza ment, ha minden
igaz. De miért pont hozzám jött az éjszaka?! A költői kérdés, költői választ
kíván: Fogalmam. Sincs.
Fantasztikus!!!
VálaszTörlésEzt nem lehet nem olvasni!
FOLYTATÁST! :)
Mi van lassan rajongó táborom lesz vagy mi? xD
VálaszTörlésNem azért az nem... de örülök, ha vannak lelkes olvasók. Köszönöm^^
Elintézhetem XD
VálaszTörlésMár van hozzá 16 fő, akit ismerek és olvassa :)
Inkább mi köszönjük, hogy van egy ilyen "írónő" ^-^
azzz igen... Hát...uh :D ez sokkolt de jól esik :)
VálaszTörlés:D
VálaszTörlésNagyon jó!!!
VálaszTörlésÍgy tovább!!! :)
Fantasztikus :3 imádom
VálaszTörlésvááá egyszerüen fantasztikus. I love it. *_*
VálaszTörlés