Epizód 2.

Második nap…

Másnap reggel tipikus zombi módban keltem. Félig még álomországban járva, de felkeltem, és elindultam a suliba, némi kaja, az arcom mögé pakolása után. A suliban, reméltem ma már nem kell annyit rohangálnom. Elindultam órára, mikor három pláza cicus filingű csaj állt meg, előttem.

- Haha.Ken kis barátnője igaz? Nem túl fényes a felhozatal…- szólt a szőke. Én csak gondolatban lelőttem a csajt, és közben nyugtattam magam, aztán megszólaltam.

- Nem tudom, honnan veszitek, de nem is érdekel. Kennek soha nem leszek a barátnője,és punk-tum!- szólaltam fel, majd otthagytam őket, ahol voltak. Inkább még óra előtt kimentem az udvarra. Leültem a padra, és épp kezdtem volna zenét hallgatni amikor…

- Csá Nikol!- szólalt fel egy mély férfias hang. Felnéztem, és először csak pár vörös tincset pillantottam meg. Igen Castiel köszönt rám ilyen „szépen”.

- Cső Castiel!- szólaltam meg úgy, mint ő az imént. Ő erre lazán elmosolyodott, majd megszólalt:

- Mit készülsz hallgatni?- kérdezte, látván a kezemben a zene nyomató készüléket.

- Zenét. - válaszoltam.

- Hát azt gondoltam… - mondta majd kikapta a kezemből a kütyüt, és ránézett, mi is van rajta, majd elmosolyogott. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény csaj vagy te rock őrült. – Mondta majd vissza adta.

- Sok mindent nem tudsz még te rólam… - mondtam egy csábos mosollyal az arcomon majd elindultam órára. Mielőtt beértem volna az osztályba, az igazgató nő állított meg.

- Kisasszony! Ideje részt vennie az iskola életében! Válasszon egy klubbot, a lehetőségek közül, azaz a kosárlabda vagy a kertész klubbot választja?- kérdezte. ~ Pfff… egyiket se…~válaszoltam gondolatban, majd sóhajtozva, megszólaltam.

-A kosárlabda klubbot választom…- mondtam, az igazgató csak bólintott, és elment. Én csak sóhajtottam, majd mentem tovább, de valaki megint megállított, az a valaki pedig Nathaniel volt.

- Ma senki se tud békén hagyni?! –szólaltam fel.

- Bocs…De szeretnék egy szívességet kérni tőled…

- Mifélét?

- Itt van ez az igazolás…ezt alá kellene íratni Castiellel…és mivel láttam,hogy te aránylag sokat beszélsz vele,és én nem nagyon szeretném látni,ezért…

- Ezért engem ugráltatsz…- mondtam, ahogy kikaptam a kezéből az igazolást. - Hát…de…ezt a szüleinek kellene aláírnia nem neki…

- Elvileg igen. De mivel Castiel szülei nagyon ritkán vannak otthon, ezért ez a dolog át van engedve Castielnek.

- És miért is én csináljam meg ezt helyetted?

- Mert szerintem már elég sokat segítettem neked, hogy ezt megtedd nekem…- mondta. Ebben igaza volt, bármennyire is nem akartam, kötelességemnek éreztem, így elindultam az udvar felé. Ott Castiel ez egyik fát támasztotta. Oda mentem hozzá, és megszólaltam.

- Lógtál? Alá kellene ezt írnod…

- Haha, felejtsd el… ezt én nem írom alá. – én csak sóhajtottam majd vissza mentem Nathanielhez.

- Nem írta alá…

- Kérlek meny vissza hozzá és próbáld meg még egyszer…

- Jó, de ez az utolsó. - mondtam, majd indultam vissza. - Castiel… Nath nem hagy békén kérlek…

- Nem írom, alá fogjátok fel!!! Tudom, hogy csak ki akar csapatni, ezt az örömöt, nem adom meg neki!

- Rendben, én nem erősködök. - mondtam majd vissza mentem.

- Na? Aláírta?

- Nem és…

- Menj, vissza kérlek…

- Figyelj ide! - toltam a fiút a falhoz. – A ti ügyetek, intézzétek is el ti! Én nem akarok belefolyni a ti zagyvaságaitokba!- mondtam majd durván elengedtem a fiút és indultam órára. Órák unalmasak voltak, de még mindig forrt bennem a düh. Órák után, épp indulni akartam haza mikor hangos üvöltéseket hallottam a folyosó végéről.

- Mond, hogy ez nem az, amire gondolok!- gondolkoztam hangosan, majd hirtelen elfordítottam a fejem a hangok irányába. Épp Castiel szét akarta verni Nathanielt. Én oda rohantam és közéjük álltam.

- Hé’ Hé’ Hé’! Mit csináltok?! Nem vagytok normálisak! –kiáltoztam, majd ellöktek. Engem ez nem zavart. Mikor Castiel az öklével beakart húzni egyet Nathnak én hátulról megfogtam az öklét. Erre a szeme sarkából rám nézett. Majd egy sóhajtással, neki lökte a fiút a falnak és elindult valamerre. Én indultam utána.

-Castiel. – szólaltam meg határozott, de lágy hangon. Ő erre csak hátra nézett, mert azt se tudta, hogy megyek utána.

- Mit akarsz? – kérdezte semlegesen.

- Mit akarok?! Ezek után szerinted mit akarok ?! Miért gyűlölitek ennyire egymást ? – kérdeztem,mire ő megállt.

- Ezt ne most jó? –kérdezte,pontosabban inkább csak költői kérdésnek szánta és elment. Én pedig tehetetlenül álltam,majd indultam haza.