Egyéb történet 3.

Érdekes látogató…

Vasárnap reggel erős zajokra ébredtem. Szemeim kipattantak, és felültem az ágyamon. A zaj, amire ébredtem égzengés volt… Zuhogott az eső, és nagy vihar volt. Dörgött az ég, és még sorolhatnám. Az esőcseppek kopogtak a tetőn, én pedig összerezzentem, de nem a félelemtől, hanem a hidegtől, elég hűvös lett a házban is. Felkaptam magamra a köntösöm és elindultam, le a konyhába. A lépcsőn baktatva hallgattam az eső kopogását. Elég rémisztő volt, mert még hajnali 3 órakor még sötét van… A konyhából kikukkantottam az ablakon eléggé szét volt minden… a szél is fújt rendesen… Közben az áramot is kicsapta a vihar, a telefonommal világítottam, míg el nem kezdett rezegni, nagyon meglepődtem. Castiel hívott. ~ Ugye nincs semmi baja?!~ gondoltam majd felvettem.

- Haló?- szólaltam a telefonba.

- Végre valaki felveszi ezt a nyüves sz*rt! – szólalt bele Castiel elég ingerülten.

- C.Castiel? Mi baj? – kérdeztem értetlenül.

- Nyisd ki az ajtót…- azzal letette. Én elkászálódtam az ajtóig kinyitottam, és az a látvány fogadott, hogy Cas csurom vizesen áll az ajtóm előtt, a falnak támaszkodva.

- Veled meg mi van? – néztem értetlenül, közben a lakásba invitáltam. Még, jó, hogy szülők nem voltak otthon…

- Áhhh… hosszú. - mondta, én meg bementem a fürdőbe, és kihoztam neki egy törölköződ, amit a kezébe dobtam. - Kösz…- szólalt fel, majd elkezdte törölni a haját. Én pedig kussban figyeltem, és vártam, hogy elkezdje a történetet, amit nem tett meg. - Most mi van?- nézett rám, kivételesen egész normális hangnemben, mert mégis befogadtam valamilyen szinten…

- Hát… kíváncsi lennék, mi történt veled, hogy itt vagy csurom vizesen… - mondtam közben az ablakon át nézelődtem. A villogott az ég a villámoktól, és dörgött, mint az állat.

- Most mondjam, azt, hogy voltam olyan béna, és kizártam magam?- mondta, közben továbbra is a haját szárítgatta.

- Ügyes vagy…- mondtam, majd megfordultam Cas felé, mert eddig az ablak felé néztem. – Elég sokáig tart majd a vihar, valószínűnek tartom… Beágyazok neked ok?- kérdeztem majd választ nem várva indultam fel az emeletre. ~ Ohhh… hova a jó istenbe paterolhatnám be? Sehol sincs hely… Az ősök szobájába meg nem merem berakni… az túl személyes, meg, ha véletlen közben haza jönnek, ami nem valószínű, akkor kapok… Nincs más választásom a szobámba kell bepaterolnom…~ gondoltam majd elő véve egy matrac szerűséget beágyaztam, jobb híján a földre… Indultam le, közben felszólaltam.

- A fürdőt jobbra találod, ott letusolhatsz…- mondtam közben leértem. Cas bólintott majd bement a fürdőbe. Én meg csak azért imádkoztam, hogy ne jöjjön haza senki… Letusolt felvezettem a szobámba és elmagyaráztam neki, hogy miért alszik a szobámban, és miért a földön, ő erre csak vigyorgott. Utána én még lementem egy időre, majd bementem a szobámba. Kicsit kínosnak éreztem a szituációt, ami nem is csoda, hisz egy olyan pasi alszik a szobámba, akit jóformán még csak jó pár hete ismerek… Mindegy, lefeküdtünk aludni, már amennyit aludni lehetett hajnali 3 óra után… Lényeg, ami lényeg, olyan fél 9-kor fel is ébredtem. Mi?! Fél kilenc?! Úr isten hát hétfő van! Gondoltam, majd keltem volna ki az ágyból, mikor arra lettem, figyelmes, hogy valaki a nyakamba liheg… ~Mi a jó isten?!~ vetettem hátra a tekintetemet, Castiel feküdt mellettem az ágyban. Ő még aludt. Nem akartam egyenlőre felkelteni, így csak kussban elővettem a telefonom, ahol egy sms fogadott, amiben az állt, hogy nem kell ma suliba menni, mert nem lehet közlekedni, elérhetetlen a suli. Üzenetet Melodytól kaptam. Mondom rendben, már csak arra kellene fényt deríteni, hogy mi a büdös életért fekszik mellettem egy ágyban a vörös… Ezzel a gondolatmenettel végezvén, Castiel fel is ébredt, és észre vette, hogy már én is fent vagyok, így megszólaltam.

- Szeretném magyarázatot kapni, hogy mi a lép fenéért vagy te az ágyamban?!- kérdeztem kissé fen hangon, de halkan, mert nem tudtam, a szüleim közben haza értek-e.

- Nyugi van… Csak a földön majd meg fagytam…- mondta. ~ És ezért befeküdtél mellém az ágyba?!?!? Hát ez ragyogó…~ elmélkedtem, majd felkeltem, és halkan kicsoszogtam, és felderítettem a házat, senki sem volt otthon rajtunk kívül, így hát Castiel megkínáltam reggelivel, amit el is fogadott.

- ŐŐŐ… Be fogsz tudni menni valahogy a lakásodba?- kérdeztem.

- Be, ja… Van pótkulcs, csak akinél van, az tegnap elérhetetlen volt ugye…

- Ki az?

- Ne legyél ilyen kíváncsi… Lényeg, ami lényeg, hogy nem bírom a fejét…

- ŐŐŐ… ééértem… - mondtam. ~ De ha nem bírja, miért van a lakásához pótkulcsa?!~ Egy ideig még dumáltunk, utána haza ment, ha minden igaz. De miért pont hozzám jött az éjszaka?! A költői kérdés, költői választ kíván: Fogalmam. Sincs.