Epizód 3.

A harmadig meghatározó nap…

- Veled meg mi van?

- Nincs semmi…

- Látom, hogy nem minden ok…

- Csak beleszerettem valakibe, aki nem tudom, bír-e egyáltalán…

- Bennem megbízhatsz…Castiel mond el, ki az…

- Csak tudod, ha az az ember ezt megtudná, nem tudom, hogy reagálna…

- De ki az…?

- Te… - És ekkor szólalt fel a Winged Skull legújabb száma. Pontosabban kirángattak Castiel mellől az álmaimból. Pontosabban a telefonom ébresztője volt az.

- Ajjjh! Ennek is ilyenkor kell megszólalnia?!-kiáltoztam korán reggel,majd kikecmeregtem az ágyamból,és elkezdtem végezni a reggeli teendőimet. Közben egyre csak az álmom forgott a fejemben. Mi? Mi volt ez? Erre már nem jövök rá talán soha.

Mire a hajam elkészítésére jutott a sor, elég gázos volt a helyzet, mert sehogy sem áltt...~Okéé…velem lehet üzletelni…akkor ma rockos kinézetű lesz a hajam…~ gondoltam,majd elkezdtem megcsinálni. Bozontos lett kicsit, de azért még sem olyan, mintha most keltem volna fel a legvadabb álmomból. Közben bele gondoltam, hogy milyen már, hogy Castielnek hosszabb haja van mint nekem...~DE MÉGIS MIÉRT JÁR  A FEJEMBEN FOLYAMATOSAN Ő?!~ gondolkoztam. Egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből a vörös tincseit, sem a Winged Skullos pólóját, az összhatást meg végképp nem…~Remélem nem az történt, amire gondolok… mert ha az… akkor menten vonat alá fekszek… nem az nem lehet…~ hessegettem el a gondolataimat.  Közben kész lettem a reggeli teendőimmel, és elindultam a suliba. Kezemben szorongatva a rajzos mappám –köztudott imádok rajzolni, és rajzóra is lesz ma. – Mentem az utcán. Közben a fülem bedugva, vagyis zenét hallgattam. A gondolataimmal elmerengve érkeztem meg a suliba. Elkezdtem pakolászni a szekrényemben és közben még mindig be volt dugva a fülem a fülhallgatómmal, teljesen el is feledkeztem róla. Egészen addig, amíg meg nem fordultam és egy elég erőteljes mellkasnak ütköztem neki. Egy pillanatra becsuktam a szemem, Aztán kinyitva vörös tincsek lobogtak a szemem előtt…~Megint Castiel? Mit keres az engem megint? MEGINT? Mindenhol ott van?!  A gondolataimról sem tud leszakadni, most ez miez ?!~ gondolkoztam közben néztem a fiú éjszürke szemeit.

- Hé’! Veled meg mi van?! – kérdezte látva, hogy nagyon elmélyülök a szemeiben. Ezt én nem hallottam, csak láttam, hogy mond valamit mivel be volt még mindig dugva a fülem.

- M-Micsoda?- szedtem ki a fülem egyik feléből a fülest.

- Veled meg mi van ma? – kérdezte értetlenül.

- M-mi lenne?

- És mi a jó istenért dadogsz?

- Nem dadogok! Kikérem magamnak. Csak b-belefeletkeztem a zenébe.

- Na jó mindegy… - szólalt fel majd meglátta a mappát a kezemben.- Ez mi?

- Rajz… pontosabban rajzok.

- Haha… Csak nem szoktál rajzolgatni? – vigyorodott el.

- Mert baj ?! – Castiel erre csak vigyorgott tovább. – Na jó veled sem lehet ma beszélni úgy látom… - mondtam majd elindultam a terem felé. De mielőtt be érhettem volna, valami mini mozgó lábtörlő szerű kutya szaladt el mellettem és, a lábamnál kezdett nyüszíteni.

- Hát te kutyus? Hogy kerülsz ide be ha? Neked nem szabadna itt lenned. - ekkor hallottam  meg az igazgatónő hangját aki kiáltozott, hogy: -Tótóóóó!!! Mire a kutya felfigyelt, én pedig a kezembe vettem a kutyát és át nyújtottam az igazgatónőnek.

- Köszönöm kisasszony. Még mindig itt van ?! Mennyen és segítsen be az egyik klubban! –szólalt fel. Mit is várhattam volna…Megköszöni aztán már veszi is vissza a tanári arcát pfff… na mindegy,indulok órára,Majd utána benézek a klubba. Ezt így is tettem, órák után elindultam ott pedig egy raszta hajú valami barna bőrű srácot pillantottam meg. Ő meglátva engem oda jött hozzám.

- Szia Dajan vagyok. Esetleg te is a klubban vagy.

- Ja… egyébként Nikol. – mutatkoztam be neki.

- Akkor meg tennél nekem egy szívességet?

- Mi lenne?

- Hoznál nekem egy üveg vizet? Persze majd kifizetem, csak elfelejtettem hozni…- mondta én pedig elindultam. Nem mintha valami baromi nagy kedvem lett volna hozzá, de mentem vizet venni. Kemény 5$-al le is csapolta a pénztárcám amit Dajan később vissza is adott, és azzal a lendülettel kaptam is új feladatot tőle…

- Lenne még valami… Eltűnt a nyakláncom… lennél szíves megkeresni nekem?

- Hát… kicsit nagy ez a gimi ahhoz, de megpróbálom… - sóhajtottam majd elindultam. Azt se tudom merre, csak mentem mire Amberék beszélgetésébe botlottam bele, de ők nem láttak meg. Valami nyakláncról, meg nyitott szekrényről beszéltek. Nekem nem is kellett több, indultam Amber szekrényéhez, ami tényleg nyitva volt, benne Dajan nyakláncával. ~Háhá! Ez is meg van Amberkém!~gondoltam, majd indultam vissza a klubhoz, de MEGINT a vöröskébe botlottam bele.

- Te meg mit rohangálsz egész nap? – kérdezte.

-A klubban kell segítenem… meg az előbb kaptam el egy kutyát….

- Kutyát? Pf… biztos az igazgatóé volt.

- Elvileg, ja. Valami Totó vagy mi a nyavalya.

- phh… Démon jobb név.

- Démon?

- Ja… neked még nem is mondtam… van egy kutyám. Démon a neve.

- És milyen fajta? Ugye valami nagy?

- Ühümmm… Belga juhász.

- Ahh… az valami nagy barnás kutya, ha jól tudom.

- Pontosan.

- hmmm…na ok…Én nekem most viszont mennem kell vissza...- azzal indultam vissza a klubba.

- Na megtaláltad? – támadott le azonnal Dajan. Én csak bólintottam, és oda adtam neki a nyakláncot, mire ő csak köszöngetett nekem egy órát. Után pedig már indulnom kellett haza. Épp léptem ki a kapun mikor egy „Nikol várj!” Kiáltásra lettem figyelmes. Megfordultam és Castiel jött utánam.

- Végre ide figyeltél egyszer az életben… Nincs kedved eljönni velem, megsétáltatni Démont? Csak mert mondtad, hogy szereted a nagy kutyákat.

- Tényleg? Nagyon szívesen. –mosolyogtam. Ekkor ő bólintott majd elkezdett vezetni az egyik irányba. Elkezdtük megsétáltatni Démont. A kutya rögtön letámadott, valami vérszomjas fenevad volt… A térdemnek egy időre annyi is, de nem érdekelt annyira… Az viszont igen, hogy Castiel miért hívott el engem… Kitudja a végén még az álomból valóság lesz?