Epizód 1.

Első napom...

Új év új suli,és lehet,hogy egy új élet kezdete .De a jövő mindig rejtélyes így van ez most is.

Reggel telefonom ébresztőére kelve gondolkodtam miért is csörgött… ja, hát igen. Első napom az új sulimban.

Készülődésem, meglehetően hosszúra sikeredett. A hajammal nem tudtam sok mindent kezdeni, mert nem rég vágattam le, rövidre. Fufrum lazán a szemembe lógott, öltözékem enyhén durvára sikeredett. Elég rock őrült kinézetem lett. Nem tudom miért döntöttem ez a szerelés mellett, egyszerűen azt éreztem ezt kell felvennem. Lementem az emeletről-igen az emeleten van a szobám-és elindultam a suliba. A konyhában bekaptam még két falatot, aztán már tényleg mentem. A suli olyan félórára volt, gyalog. Út közben elmerengtem azon, hogy mi lesz, hogy lesz, de nem sokra jutottam.

Beérvén a suliba, elkezdtem menni a vakvilágba a folyosón. Teljesen elmerengtem magamban, semmire sem figyeltem. Csak arra eszméltem fel, hogy egy erős mellkasnak csapódok.

-Hé’ Kislány! Nem tudsz vigyázni?!-szólalt fel egy mély hang,mire én felnéztem a hang gazdájára. Egy elég haragos szürke szempárral találtam szembe magam, ezekhez vörös haj dukált. Az összhatás meg valami…aahww…vörös pólójához fekete dzsekit passzintott. Mire én kielemeztem fejben a srácot, próbáltam megszólalni, ami nehezen ment, de sikerült végül:

-Bocs…Nem volt szándékos,de te is vigyázhattál volna…-válaszoltam,igyekeztem abban a stílusban,ahogy ő szólalt fel.

-Hehe… nehogy már kioktass kicsi lány!

-Miért lennék már kicsi? Látszatra egyidős vagyok veled bunkóság…

-Castiel.-javította ki a mondatom végét.

-Ó szóval neved is van? Nikol.-mutatkoztam be neki .A „beszélgetésünket” az igazgató zavarta meg, Az a bizonyos Castiel,mikor meglátta,hogy közeledik,elhúzott. Ezt nem igazán tudtam mire vélni, de annyira nem is érdekelt a dolog. Az igazgató elkezdett rizsálni,hogy mit kéne csinálnom,meg keressem fel a DÖK termet, ami jobbra van. Mit keressek fel rajta,ha megmondja, hol van? Mindegy… be mentem a terembe, és egy szöszi aranybarna szemű tipikus jó kisfiú állt előttem, és kérdezte mit szeretnék.

-Asszem valami Nathanielt kellene megkeresnem a beiratkozási hülyeségeimmel kapcsolatban.

-Az én lennék… biztos te vagy az új lány igaz?

-Nikol.-mutatkoztam neki is be.

Nathaniel elmondott mindent, mit kellene még csinálnom, magyarán képet, meg kellene még 25$ is, plusz még elfelejtettem elvileg beadni a beiratkozási lapom, amire én esélyt sem látok… de mindegy. Meg azt sem tudom, hogy honnan a jó életből akasszak le 25$-t…Na mindegy elindultam hát,az udvaron keresztül,ki a városba.  A képet meg csináltattam, de valami szokatlanra lettem figyelmes. Mintha valaki a nevemet ordítozta volna… Próbáltam nem oda figyelni, de már késő volt.

-Mi a jó életet keresel, itt Ken?!-kiálltottam.

-Csak, beiratkoztam ebbe a suliba, ahova te.

-Hogy mit csináltál?!-kiáltottam,aztán meg csak szimplán fogtam a fejem. Ken az előző iskolámból való fiú aki fülig belém van zúgva…Végső kiakadásomban,ismerős hangra lettem figyelmes,a mély hang mit ha az angyalok dala lett volna,úgy is érkezett oda,mint hős megmentő. Igen Castiel volt az, akinek a hangját hallottam. Fogalmam sincs, hogy került pont akkor pont oda, de azt tudom, hogy megmentett a kis lököttől. Úgyszólván,Castiel úgy küldte el a büdösbe,hogy…na, jó inkább jobb nem részletezni. A lényeg, hogy nem lőttem fejbe magam.

-Hát te meg?-szólaltam meg, hogy mégis mit keres itt.

-Jöttelek megmenteni, nem látszik?

-Nem… nem tartom valószínűnek, hogy csak ezért vagy itt…

-Ne faggass, inkább örülj-mondta majd elment. Kedves mi? Na, mindegy… ezzel vissza mentem a suliba és beadtam a hülyeségeket. Pénzt meg előkotortam valahonnan. Beadtam mindent,és rákérdeztem Nathanielnél ,hogy meg-e van a beiratkozási lapom…Persze nála volt…én pedig majdnem megöltem a szöszkét,és felmostam volna a fejével legszívesebben…végképp akkor mikor beszívatott,hogy nem vesznek fel a gimibe amit én valahogy úgy reagáltam le,hogy:

-Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii vaaaaaaaaaaaaaaaan?!?!??!?!?-igen…konkrétan leordítottam a fejét,mire ő elmondta,hogy csak viccelt...ott pattant el az utolsó kis idegszálam is,és gondolatban már meg fujtottam. De végére csak annyit mondtam, hogy ez nagyon nem volt vicces, majd sarkon fordultam és kimentem. Már indultam volna haza nagy dühömben, mikor megint a vörös szólított meg a hátam mögött.

-Hé’! Új csaj! Gyere velem, mutatok valamit.

Én meg csak sóhajtottam, és mentem utána. Felmentünk a tetőre. Ha jól értettem ellopta a kulcsot, és elvileg ide nem jöhetnénk fel csak úgy. De nem zavartatta magát, mondjuk nem mintha engem érdekelt volna… Megmutatta az egész várost, mert onnan fentről belátható volt. Hát… kivételesen nem volt olyan bunkó állat, mint ahogy eddig kiismertem, de kitudja, mi lesz még…Egy jó idő múlva,elindultam haza,otthon pedig a kedvenc zene összeállításommal,és egy adag gondolattal a fejemben tértem nyugovóra.