Epizód 4.

Mi történik itt?! Avagy a negyedik meghatározó nap…

Hmmm… nem egy szokásos napot kezdtem el, már akkor sem mikor felkeltem… Mivel az ágyon fordítva feküdtem, szóval a párnánál volt a lábam.

-Mi a jó…?- kérdezgettem magamtól, közben kinyomva a telefonom ébresztő óráját. - Ühmmm…- nyafogtam, a lábamat eléggé elfeküdtem. Mi után elintéztem a dolgokat, kibicegtem a konyhába, ettem egy almát- többre nem volt étvágyam- és indultam a suliba. Szokásosan, a fülem bedugva, zene bömböl, táska oldalamra csapva, és fufrum a szemembe fújta lágya szél. A gimibe beérkezve, nem törődtem semmivel, csak indultam be a terembe, mikor neki csapódtam valaminek…vagy inkább valakinek, mert megszólalt.

- Hé’ Nem tudsz vigyázni?!

- Öhh…bocs, de figyelhettél volna te is…- motyogtam, közben feleszméltem, és egy hosszú, ezüsthajú, lány fogadta be a tekintetemet.

- Jó, igaz… csak a barátomhoz jöttem, ezért nem figyeltem…Egyébként Rosolya vagyok-válaszolta.

- Nikol.-mutatkoztam be neki majd megkérdeztem.- Ide jár a barátod?

- Nem…de ez így hosszú, de nekem rohannom kell…Szia!- azzal elment.

- Mi a csoda…?- kérdezgettem magamtól,azzal behúztam volna a terembe, ha egy idősebb pasi, meg nem állít.

- Kisasszony várjon!- mondta.

- Hmm?- fordultam felé.Ekkor elmagyarázta, hogy ő az új töri tanár, és, hogy vezessem körbe a suliban.

- Jó, jöjjön, bár én is új vagyok itt...- mondtam azzal elkezdtem körbe vezetni. Útközben találkoztam Casal meg Nathal is… Annyira nem hatotta meg a vezetésem egyiket se… ~Ma mindenkiből bunkó állat lett?!~ kérdeztem meg magamtól. Mikor végeztem Mr. Faraize vezetésével, nehogy legyen egy nyugodt napom…Nem… Amberbe kellett ott is bele ütköznöm…

- Oh…Kis lány, figyelj csak! Otthon hagytuk a pénztárcánkat, nincs kedved kisegíteni minket?- kérdezte vigyorogva.

- Felejtsd el sötétkém…- azzal otthagyom őket. Deeee…ha ez nem lenne elég, hátulról kicsavarva a kezem kiszedett 10$-t a pénztárcámból, és elindultak röhögve.

- A jó édes anyádat te kis…!!!- ordítottam utána. Ekkor egy kezet éreztem a vállamon hirtelen megfordultam, így majdnem megcsaptam a táskámmal az illetőt, de mielőtt a tatyóm a becsapódáshoz ért volna, egy kéz megállította. Felnéztem a mögötte, illetve már szemben álló személyre, Castiel volt. – Te mindenhol ott vagy?- kérdeztem még mindig elég ingerülten.

- Most miért? Azt ne mond, hogy nem örülsz nekem. - vigyorgott.

- Rohadtul nem örülök ma senkinek, főleg ennek a szőke cafkának nem, aki kifosztotta a zsebemet!

- Kire gondolsz? Biztos Nathra.- kuncogott.

- Ja… nem a hugicájára…

- Mit csinált az a szőke pincsi megint…

- Kifosztott… mi vagyok én bank?!

- Ja… gondolom annak nézett…

- Pff… inkább mond, meg mivel cs*sszek ki vele!

- Mitt’om én… Mondjuk firkáld össze a szekrényét vagy valami…

- Festék szóróval? Ez nem is rossz ötlet… előbb viszont jól lehordom a kis idióta bátyuskáját!- azzal elindultam Nathot keresni. Elkezdtem neki magyarázni, hogy mi történt, heves küszködések árán elmondta, hogy Amber fél a pókoktól, szóval azt rakjak bele a szekrénybe, ha meg akarom ijeszteni… Na ja majd fogok igazi pókokat nem? Persze… nem majd műanyagokat veszek a boltban. Órák után el is indultam a boltba, megvenni a festék szórót, és a pókokat épp elkezdtem volna a műveletet mikor, azaz idióta Lisa megszólított, hogy mi a jó istent csinálok… Erre oda lépett mellénk az igazgató, a nagy zaj hallatán, és ordítozni kezdett, hogy rongáljuk Lisával az iskola berendezését, és, hogy a lépcsőházban a falfirkát is le kell szednünk, mert „azok is mi voltunk”. Ja... Nem elég nekem Amber, nem még ez is…Jóóó…el is indultam Nathoz kérni takarítószert, meg közben jól lehordtam, hogy miért adott ilyen hülye ötletet. Cast nem akartam „bántani” ezért Nathot ordítottam le duplán. Tudom, nem a leg korrektebb, de nem érdekelt. Órák után, indultam ki. Fogalmam sem volt, hol a lépcsőhát, így csak a szekrények előtt vártam. Egy óra múlva Lisa is megérkezett és elvezetett a lépcsőházba, ahol utasított, hogy takarítsam le egyedül a cuccot a falról, Én erre arcába dobtam a vizes szivacsot, mire sértődötten elhúzott, akkor elkezdtem leszedni a falról a firkát, profi voltam, tartott vagy 5 percig, mert csináltam már ilyet. Miután kész lettem igen sötét is lett és mikor Lisa jött vissza, egy sötét árny alakot pillantottunk meg.

- Úr isten ez mi a franc?!- üvöltött fel Lisa.

- Mit tudom én…

- Biztos te akarsz megtréfálni engem!

- Ja biztos én rakok ki szellem alakú bábokat, hogy megijesszelek. - mondtam vér nyugodtan.

-ÁÁÁÁÁÁ fussunk!!!- azzal elrohant.

- Gyáva nyúl…- azzal elindultam szép lassan. Közben egy kéz ragadta meg a vállam. Ekkor már én is kicsit megrezzentem, de megálltam.

- Kuss.- szólított le a hang én megfordultam, bár korom sötétben nem láttam sok mindent. Elő kotortam a telefonomat, majd a „szellemre” világítottam.

- Te mi a jó istent keresel itt az éjszaka közepén?!?!?!- kiáltottam le. A szellem pedig nem más volt, mint Castiel.

- Istenem, ha nem vakítanál meg…- tolta el az arcából a telefonom. - akkor talán el is mondanám.

- Várom a választ…- mondtam közben elraktam a telefonom.

- Ajh…az a lényeg, hogy… én zenélek egy rockbandában… És itt szoktunk éjszaka gyakorolni a banda többi tagjával…

- Miiii?! Te komolyan egy rockbandában játszol?- csillant fel a szemem.

- Igen… Elsőre nem volt érthető?

- De.- válaszoltam tömören.

- Na…És, az énekes pedig ő lenne…- ezzel előinvitált egy ezüsthajú, viktoriánus ruhájú pasast.

- Szia, Lysander vagyok.- így szólalt meg.

- Oh…Helló.- mondtam.

- Ő az énekes én meg a gitáros, ha érdekel…- mondta Cas.

- Ahaaa…értem. De nekem lassan haza kellene mennem, mert elég késő van…

- Ne nyafogj…- azzal Cas megfogta a csuklóm és elhúzott a házamig.

- Öhhmm… kössz…?- mondtam erre Cas csak vállat vont, majd elköszönés képpen legyintett. - Neked is szia!- kiáltottam utána kissé ingerülten. Bementem, majd a szobámban elkezdtem gondolkozni a napomon, amit nem sokáig csináltam, mert vagy 10 perc múlva már aludtam, mint a bunda.