2. fejezet - Mint egy tinifilm?

Mint egy tinifilm?

- Szóval azt mondod, hogy vigyem el a balhét, vagy különben szétkürtölöd a suliban, amit gondolsz. Ok, csináld.- emeltem fel a kezeim.- Szarok rá.- mondtam és fordultam is meg, majd az igazgató halálhörgésébe és vérszomjas ordítására lettem figyelmes. Na, fasza. Van valakinél poroltó? Lehet, a sárkány torkába kellene fújni.
- Melyikük volt ez az idióta rongáló, méghozzá akkor, mikor órán kellene lenniük?!?! Mars az irodámba!!! MOST! – vonyított a nő. Amber megrezzent én pedig ránéztem.
- Kösz ribanc.- hörögtem fel idegességemben, majd el is indultam a másik irányba.
- CASTIEL EZ MAGÁNAK IS SZÓLT!!! – ordított még egyet a vén boszorkány. Ok, asszem most nem léphetek le.

Idegesen fújtattam, majd így ültünk a diri irodájában egymás mellett Amberrel. Komolyan mondom, ha nem csinálok semmit, akkor is rám tudnak bizonyítani valami faszságot. Természetesen Amber mindent csinált már; bőgött, bizonygatta, hogy nem ő volt, hanem én, bocsánatot kért, de kihangsúlyozta, hogy ő nem tett semmit, szóval ő se tudja miért tette, majd ami a leggusztustalanabb: megvádolt azzal, hogy zaklattam őt, és önvédelemből betörte az üveget, kikapva a kezemből a gördeszkámat, így azzal betörte az üveget, és a lyukon át akart elmenekülni előlem.

Épp mielőtt robbantam volna, miután ezt levázolta, a diri előbb lecsapott rá.
- Amber kisasszony, az előbbi állításai szerint még úgy történt, hogy Castiel az iskolába jövet az ajtónak csapódott és betörte azt. Most már azt állítja, hogy Castiel kezéből kivette a gördeszkát, majd azzal betörte az üveget, önvédelmi célból.- világosította fel, egy pillanatra nyugodtnak tűnő hangon a diri, majd újból fordult a kocka.- MINEK NÉZ MAGA ENGEM?!- ordított megint egyet, mint a sakál én pedig majdnem szívrohamot kaptam. A dobhártyám azért nem szakadt be, mert már megtörtént az előbb.

- É-én… igazgatónő, kérem én nem…! – szabadkozott a lány rögvest, majd műsírásba kezdett… csak igazi könnyekkel. Nem tudom, hogy csinálta, de nem is érdekel.
- Tanárnő, nem tettem semmit. Megérkeztem, valóban késtem, de az iskola kapujáig gördeszkáztam csak. Majd bejöttem és ez a látvány fogadott, Amberrel.- mondtam. Tudtam, hogy nem nekem fog hinni. De ha annyi esze nincs, hogy megnézze a biztonsági kamera felvételeit, akkor le kell váltani ezt a nőt.
- FIAM, MAGA SZERINT EZ A LÁNY SÍRNA CSAK ÚGY, MERT NEM TÖRTÉNT SEMMI?!- ripakodott rám a vén banya.- Fel fogom hívni a szüleit! Ki fogom magát rúgatni! Takarodjon haza, meg se lássam! Felfüggesztem!- ordibált a banya. Nekem több sem kellett. Álltam fel.
- ’látásra.- köszöntem felettébb illedelmesen, majd kirobogtam a suliból.

Felpattantam a deszkámra és elindultam. Épp, hogy csak elkezdődött az év, erre már most felfüggesztenek, holott nem csináltam semmit. Minek vannak kamerák a suliban, de komolyan. Amber szerintem előre tudta, hogy úgy sem fogják megnézni őket, vagy az is lehet, megbuherálta a rendszert. Amit egyébként eléggé kétlek, mivel még az igazgatónőnek is szarul adta elő a történetet, kétlem, hogy ennyire felkészült lett volna. Neki hisznek és nem nekem. Végül is egy idióta cigis huligánnak miért is hinnének, mikor ott van a Whinnery család lánya. Természetesen nekik már a nevük is híres. Persze. Ja. Hát ez kurva jó.

Idegesen álltam meg a parkban, a kedvenc fám alatt. Leültem alá, majd idegesen sóhajtottam fel. Elkezdtem bagózni, mint a vadállat. Annyira ideges voltam, hogy nem három szállal, három dobozzal is el tudtam volna szívni. De marad a három szál. Miután ezt megettem, még ültem ott egy darabig, próbáltam lenyugtatni magam… nem ment.

Reménytelennek tartottam azt, hogy megnyugodjak, így folytattam az utat, hazafelé. Komolyan, nem tudom mit várjak tovább mai naptól.

Hazaértem, ledobtam a deszkám, majd csak idegesen bevágtattam a kutyám mellett a házba. Szegény Démon eléggé feszült lett attól, hogy majd szétrobban a fejem és szerintem most még vörösebb, a hajamtól is. Idegesen caplattam befelé a házba, de Nathanielt egyelőre nem láttam még sehol. De mást, sajnos igen…

- Castiel! Drágám, végre látlak!- vetette a nyakamba magát, Mrs. Másodrangú vörös démon, az anyám.
- Hát te?- kérdezem. Nem löktem le magamról, mert tudtam, hogy felesleges.
De az a fej, amit vághattam, mikor megölelt… Kb a halál ült ki az arcomra.
- Hazajöttünk! Meglepetés!- nevetett engem ölelgetve.
Hát az volt bőven. Egyre halálsápadtabb lettem, ami azt illeti. Ha Nathaniel itt van, már pedig szinte biztos, hogy itt van, és apám meglátja… azt fogja hinni, valami betörő és leüti… uram isten, meg kell találnom… Most!

- Ahh, Mutter, hol hagytad azt a bunkó hapsit, akit férjednek nevezel?- kérdeztem, mire azonnal el is engedett.
- Fiacskám, hogy beszélsz apádról?!- kérdezte idegesen.- Egyébként felment kipakolni… Csak most érkeztünk meg.
Nekem több sem kellett. Rohantam fel a lépcsőn és majd kirohant a szívem a helyéről. Nem, nem azért h lássam apám. Azért, hogy előbb találjam meg Nathanielt, mint a Fater…
- Castiel Morgan, még is miben sántikálsz?! Ha valami drog dolog, tudod mi lesz a vége! Egyáltalán miért nem vagy iskolában?! Fiam, figyelj ide, ha hozzád beszélek!- kiabált utánam a zsenge harmat anyukából változott oroszlánhangú vadállat. De akkor pont leszartam. Persze drogozok, csak azért mert nem vagyok mintagyerek. Mindjárt kurvázok is ugyebár, kedves Lysander, meg lógok a suliból, meg anyám kínja. Hát az most van.

Idegesen mentem felfelé. Aggaszt, hogy sem apám, sem Nathaniel nincs sehol. Mi a fene történik?
Rohantam be a szobámba majd be is rontottam azonnal. Ami először megütötte a szemem, az az a sárga fény volt, ami az íróasztali lámpám adott ki magából. A második, pedig az illat. Igen, van itt némi Nathaniel illat, ebben biztos voltam. Csak abban nem, hogy valójában bent-e van a csávó a szobámban…
Mialatt ez átfutott az agyamon, oda is fordultam, az íróasztalom felé. Egy aranyos kis lágy bőrszínű, csodálatosan izmos hát fogadott, szőke hajjal, aki épp hátra fordul, hogy mit töröm rá az ajtót.
- Ohh basszameg.- sóhajtottam ki, lihhenve egyet, majd rá pislogtam.- Te ilyen kurva nyugodt vagy?! – kérdeztem elég idegesen, feszülten.
- Miért kellene idegesnek lennem? – kérdezte rám mosolyogva édesen, ahogy felállt a székből, majd becsuktam az ajtót magam mögött.
- Mert mondjuk hazajöttek a szüleim?
- MI?!- kaptam a reakcióm, a suttogva kiakadós hangján. Tudjátok, mikor az ember suttog, még is kiabál. – És te? Te miért nem vagy suliban?
Tipikus, megint csak a suli érdekli…
- Kibaszott mindegy, el kell tűnnöd! – mondtam halkan.
- MI?! – kaptam megint ugyan azt a reakciót amit az előbb.- Miért kellene?
- Ne kérdezősködj, csak… csak… öltözz! – mondtam jobb ötlet híján, mert még boxerben volt.

Hülye vagyok. Mi az, hogy el kell tűnnöd? Hogy tudna már eltűnni? De komolyan kérdezem. Ez fizikai képtelenség, nem tudom, hogy tudnám ezt kivitelezni. Max, ha varázsolok. Ja, várj, nincs is varázserőm…
Nem tudom, magam sem, miért akadtam ki ennyire. Hiszen mi van akkor, ha egy osztálytársam épp nálam aludt. Mi van akkor, ha az az osztálytársam pont egy srác, boxerben, összetúrt ággyal, csomó ruhával szétdobálva? ( Az utóbbi kettő, nálam ugyan megszokott, na de akkor is…)

Fogalmam sincs, hogyan tudnám megoldani ezt a helyzetet most. Ezt tudom, hogy Ő is tudja, de Ő, kétlem, hogy bármit is szeretne ezen megoldani. Tudja, hogy gáz, ha majdnem ruha nélkül meglátják. Így el is kezdett felöltözni, miközben, én gondterhelten bámultam Őt.

- Castiel, nincs semmi baj.- mosolygott rám, az utolsó gombját is begombolva az ingjén. Hogy erről az ing dologról nem tud leszokni… Nem mintha nem állna neki kibaszottul szexin… Odalépett elém, majd rám mosolygott aranyosan.- Mondjuk el nekik…
Nemnemnem! Basszus, amíg Nathnak nem jutottak ilyen hülyeségek az eszébe, teljesen jó volt minden, minden ment a maga módján! Mintha ezzel a gondolattal minden megváltozott volna, de komolyan…
- Nathaniel, nem. Nem tudod, mit szólnának hozzá. És it-… - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom, mert megcsókolt. Ha ez egy idióta, nyálas, szar tinifilm lenne, vagy szappanopera, csak az egyikünk… Akarom mondani NATHANIEL HELYETT egy nő lenne itt, akkor tuti ránk nyitna az egyik öreg… De mivel ez nem az… nem fog megtörténni… ugye?
Megfogtam a derekát és úgy viszonoztam a csókját. Tudja, hogy oda meg vissza vagyok érte és ki is használja. De nem érdekel. Ebből a témából nem engedek és ezt Ő is nagyon jól tudja.

- Casy, hol vagy?- hallottam anyám hangját, ahogy felfelé lépked a lépcsőn. Eleresztettem Nathanielt, minden létező testrészemmel, majd sóhajtottam.
- Itt. – mondtam egy pillanatra lehunyva a szemeim. Úgy is meg fogják tudni, hogy itt van. Akkor már inkább anyám tudja meg előbb…
Majd lassan nyílt az ajtó. Majd szabályosan éreztem, ahogy mint egy puskagolyó száguld át a vállam felett anyám tekintete, a szőke fiúra.