1. fejezet - Vissza a jelenbe

/ Sziasztok!
"Csöppnyi" kihagyás után (khm, egy év) megérkeztem egy fejezettel. Remélem érdekel még párotokat Castiel és a szöszi bugyuta "kalandjai".
No de nem szaporítom a szót, akinek kérdése van, tekerjen kicsit lejjebb az előző bejegyzésben elmeséltem mi volt ez a kihagyás.
Ezek mellett ha van kérdés, vagy megjegyzés a fejezettel kapcsolatban, kommentben jelezzétek nyugodtan.
Köszönöm!

Jó szórakozást a továbbiakban! ^^ /

Vissza a jelenbe

- Casy…- nézett rám a villogó csillogó arany barna szemeivel, majd rám mosolygott szokásosan ellenállhatatlan mosolyával. Imádom, és egyszerre utálom, ha így néz rám.
- Tessék. – néztem rá durcásan. Tudom, ha így néz, azért teszi, mert pontosan tudja, hogy máshogy nem tud meggyőzni néhány dologban. Például ebben sem. De ebben még így sem, véleményem szerint.
- Kérlek. Sokkal jobb lenne. Nem kellene bujkálnunk. – nézett rám, majd közelebb csúszott hozzám az ágyon.

Fél év telt el, mióta nem jelentkeztem. Azon a napon, amire kíváncsiak vagytok, ahol abbahagytam, aznap Lysander jött fel a lépcsőn. Észrevette, hogy zilált vagyok, megijedt, hogy hülyeséget csinálok – feltételezéseim szerint azt hitte kurvázom, bár Ő ezt sosem mondta, hogy mit hitt eredetileg aznap – benyitott a szobába, majd meglátta a takaróba burkolózott szőke angyalomat.

Ezek után kénytelen voltam, azaz voltunk neki mindent elmondani azzal kapcsolatban, ami történt eddig, ami köztünk van, és amit érzünk egymás iránt. Eléggé meglepte a dolog, de nem éreztem különösebben, hogy megviselte volna, hogy a legjobb barátja meleg, vagy ilyesmi. Na, nem mintha érdekelne a véleménye egyébként…
Na, jó ez nem volt igaz. Nagyon is érdekel, hiszen Ő a legjobb barátom. De erről nem tehetek, Nathanielbe szerettem, fülig. Mellesleg meg kell tartanom a menő „leszarom” imidzsem.

Mióta is vagyok én ilyen érzelmes??
Okés, ez itt mind lényegtelen. No, nézzük csak mi történt az óta úgy egyébként.

Őőő… semmi. Pont ezért nem is jelentkeztem. Mert semmi. Komolyan. Azaz… megtörtént… az. Amire én már azóta várok mióta kinőtt a farkam. Ahh istenem, de jó volt. Szegénykémet úgy sajnáltam, azután három napig állva tanult. Mármint nem úgy állva… hanem állva a lábain…
EGY POÉNGYÁR VESZETT EL BENNEM.
Szóval igen. Nathanielt azóta az apja egy ujjával sem bántotta (tegyük hozzá, nem mintha olyan sokat aludna otthon, mert félig már nálam él…), ennek következtében ugyebár Amber drágának is leesett, hogy a bátyjával járok. Azaz nem tudja, de elég egyértelmű a dolog. Zsarol meg fenyeget, de engem nem igazán érdekel. Engem nem lehet csak úgy csőbe húzni.
Ezen kívül nem tudja más ugye, csak Nathaniel szülei, akik inkább eltitkolják, mert... hát… jobb, ha nem tudja meg senki, hogy a híres üzletember fia egy akkora suhanccal jár, mint én (akinek nem mellesleg nem két lyuk van a lába között, hanem az egyik helyett egy kolbász van)…

Az én szüleim pedig az egészből semmit sem tudnak és nem is érzékelnek. Ami engem valami miatt abszolút nem is zavar. Eddig sem voltak jelen az életemben, ezután se legyenek. Néha hazajöttek a félév alatt, kb itthon sem voltam, aztán mentek vissza utazgatni. Ennyi.
Róluk ennyi elég is, nem igazán érdekel az anyám, apám meg pláne.

Térjünk is vissza a jelenbe.

- Én így sem bujkálok, kikérem magamnak.-néztem rá sóhajtva.- Szerinted mennyivel lenne jobb, ha az egész suli megtudná, hogy velem vagy együtt? Az lenne az első dolguk, hogy lelöknek a DÖK elnöki posztról. Tudom, hogy mennyire szereted csinálni, szóval ne mondd, hogy nem érdekel. Mellesleg néhány tanár valószínűleg nem ötösökkel bombázna ezek után. Gondolom, van pár rasszista fasz…-sóhajtottam.

- De Casy, én nem arra gondoltam, hogy mondjuk el mindenkinek. Hanem aki fontos. És azt, hogy nyugodtan megcsókolhassalak a folyosón, mint bármelyik másik pár.
- Minden másik pártól felfordul a gyomrom, ha smárol.- mondtam idegesen.
- Castiel… kérlek.-suttogta megint bevágva a tipikus bociszemes arcát.
Nem tudja ezzel mit ér el.
Azt, hogy kanos leszek.
Megfogtam az állát és a számhoz rántottam (persze csak óvatosan) és hevesen kezdtem el csókolózni vele. Persze, majd lenyomok ilyet a suli folyosóján. Így is mindenki bérgyilkosnak hisz. Ezek után terjedjen el rólam az is, hogy egy meleg bérgyilkos vagyok, aki most már nemcsak nőket, hanem férfiakat is megdug a wc-ben?
Nekem erre nincs szükségem.

Simogattam az édes combjait a takaró alatt és a feje felett támaszkodtam meg az alkaromon. Imádom, ahogy szinte a lélegzetén érzem, hogy felgyorsul a szívverése és elpirul közben. Valami hihetetlenül édes. Valahogy ilyet még egy nő iránt sem tudtam érezni…

Ez ment pár percig, majd eleresztettem és eldőltem mellette az órámra nézve.- El fogok késni Nath.-sóhajtottam, de ugyan olyan nyugodtan feküdtem, ahogy eddig. Max kibasznak. Kit érdekel? Párszor megpróbálták már. Amúgy is, Nathaniellel járok, nem fog velem veszekedni h írjam alá az iskola szaros papírjait.
- Nem kéne többet lógnod, Castiel.- mondta a szöszi felülve majd megnyújtóztatva a karjait. Nem, abszolút nem bámultam a befeszült felső izomzatát, hova gondolsz.
- Ne kezdd.- mondtam levéve róla a tekintetem majd felbámultam a plafonra. Az ablakon már javában sütött be a nap, reggel van, és hiszen csak most lett vége a nyárnak, még elég szépséges idők vannak. Októbert írunk.

Egyébként a nyár csodálatos volt, azt leszámítva, mikor a szüleim itthon voltak. Csomót strandoltunk Nathaniellel, meg ilyenek. Ez volt talán az eddigi legjobb nyaram.
Na meg mit csinálnak a nyulak egész nap? Igen ám...
…répát esznek.

- Tudod, hogy csak jót akarok.-sóhajtotta a szöszke. Megráztam a fejem, majd felültem.
Te meg tudod, hogy nem tudok nemet mondani… csak… minden második esetben, de ez lényegtelen.
- Mr. MenjiskolábaCastiel miért is nem megy suliba?- kérdeztem ahogy elkezdtem magamra kapargatni a nadrágomat.
- Azért, mert szabadnapon vagyok, úgymond. Csomó papírt kell ma elintéznem és a suli leigazolja.- mondta én pedig idegesen fújtam fel az arcom.
- DÖKös stréber.
- Gengszter lógós.
- Szőke uke.
- Festett nyomi.
- Szeretlek.
- Én is téged.- hangozott el a szócsata, ami ezután csókcsatába fulladt. Amit talán nem kellett volna, mert már így is rendesen késében vagyok, hát még ezek után.

- Szaladok. – sóhajtottam elválva ajkaitól, majd felkaptam a pólómat és megsimogattam az arcát, majd búcsúcsókot váltottunk és intettem neki.
- Szia. Délután találkozunk.- mosolygott rám angyalian, majd bólintottam és a cipőm felvéve indultam is el.

Idő közben megtanultam gördeszkázni, így azzal robogtam el a suliba, ami így elég hamar meg is ütötte a látóvilágom, annak ellenére, hogy annyira nem lakom közel. Valljuk be, ha én gyalog közlekedek, akkor is, na, hát még így, mennyire közveszélyes vagyok…

Bevágtattam a suliba, ahol egy törött, üvegajtó fogadott. Nem igazán villanyozott fel a dolog, így hát mentem is volna tovább, de Amberbe ütköztem.
- Szia szépfiú.- vigyorgott rám keserűen. Hogy mi a rákért nincs órán, ne kérdezzétek, fogalmam sincs. Gondolom lóg, vagy lyukasa van. Azaz, az utóbbi, mint rájöttem elég valószerűtlen, hiszen rajta kívül egy lélek sincsen a folyosón. Mellesleg miért nem vették észre azt, hogy betört az ajtó?...
- Csá, mennék.- mondtam és eligyekeztem volna mellette, de elém ugrott és mivel én nem bántok lányokat (jobb esetben), nem akartam fellökni.
- Nem fogsz.- vigyorgott rám továbbra is, azzal a vigyorával, mellyel szerintem ölni képes.
- Heh, tényleg?- kérdeztem és a mellkasánál fogva arrébb toltam és elmentem mellette.
- Ohh, Castiel annyira béna vagy! Hogy tudtad betörni ezt az ajtót? Persze, ha valaki gördeszkával jön és nekicsapódik az üvegnek…-mondta mintha meg lenne lepve. Okés, minden eddigi kérdésemre választ kaptam. Szóval a csaj, valahogy megtudta, hogy késni fogok és deszkával jövök, így gondolom szándékosan, vagy nem tudom, lehet véletlenül, betörte az üveget, hogy rámkenje az egészet.
- Hogy mi bajod van?- kérdeztem idegesen felcsattanva fordulva meg Amber felé. Ha ezt most rám keni… nem állok jót magamért.
- Bocsika, nem fér bele a csodás tanulmányaimhoz egy szaktanári. Neked már úgy is mindegy. De ha nem tetszik, esetleg minden ember meg is tudhatja a suliban, hogy buzi vagy és az idióta bátyámmal kavarsz… mióta is? Fél éve? Ahh a csajok ki lesznek akadva!- vigyorgott az arcomba azzal a tipikus Amber vigyorral.

Néha úgy érzem, komolyan meg tudnám ölni.