Bittersweet Amoris - 5.fejezet - A felismerés

A felismerés

Elkezdett mesélni. Hogy nem megtámadták az utcán, hanem mindent az apja csinált vele..a saját apja. Fel sem tudtam fogni, hogy miért, vagy hogyan, meg...meg miért bántja így a fiát de próbáltam inkább figyelmes és nem értetlen arcokat vágni. Elmesélte, hogy azért is tanul ennyit, hogy neki megfeleljen és azt is, hogy szerinte azért ilyen, mert hasonlít arra, aki az apja elől ellopta a munkahelyi rangot.

Sosem értettem ezeket a munkahelyi faszságokat, de legyen. De akkor miért nem azt a szerencsétlent veri péppé, miért pont a fiát? Basszus a saját gyerekéről van szó.

-És az anyád?-kérdeztem, mikor már nagyjából leállt a beszéléssel, mert úgy érezte nincsen több mondanivalója. Közben én már mindenét bekötöztem.- Ehm...kössem fel a karod?-kérdeztem, mert nem igazán mozgatta az utóbbi fél órában, így elég durván feltételeztem, ha nem is tört el, minimum meghúzódott de rendesen.

-Nem akar róla tudomást venni...gondolom.-mondta halkan, majd megrázta a fejét, hogy csak hagyjam a karját. Leült újból a kád szélére és a haján a törülközőt kezdte el dörzsölgetni, hogy nagyjából megszáradjon. Persze, ez rossz kézzel nagyon jó ötlet volt ,így fel is szisszent rögtön, mire én oda léptem és megtetettem ezt helyette, óvatosan.

-Hugódat meg meg sem kérdezem, már ne haragudj.-sóhajtottam ki, mire ő csak hallgatással válaszolt és lehunyva a szemeit hagyta, hogy törölgessem a haját. Hihetetlen...kiderül, hogy pont Nathal jövök össze, aki srác és még ez is... Komolyan, még viccelni sincs kedvem. Ilyen sincs sokszor. - Figyelj rám.- szólaltam meg újra, mire kinyitotta a szemeit és azokkal a gyönyörű aranysárga szemeivel nézte az arcomat. - Segíteni szeretnék. - mondtam halkan és az állat fogtam meg lágyan és nekinyomtam az ajkaimat az övének. Újból behunyta a szemét és szépen engedelmeskedett annak, amit én akartam. Csak szépen megcsókolni, semmi mást. 

Igazából ötletem sincsen, hogy ezt hogy lehetne megváltoztatni, vagy segíteni a helyzeten. Nem tudom. Egyáltalán. Jó vagyok az ilyenekben de...de ebben az esetben mit csináljak?

- Maradj itt.- mondtam.- Itt egy ideig ellehetsz.- mondtam leguggolva elé és a combjaira könyököltem fel. Megrázta a fejét.

- Eljönnöm otthonról is hiba volt. Mellesleg minden csak rosszabb lenne ha suliba se járnék be, mert ha bujkálok, oda sem mehetek.-mondta én pedig csak sóhajtottam egy jókorát. Suli...

- Péntek van...egy hétvégét nyugodtan itt maradhatsz.

- Persze és mikor hazamegyek verjenek halálra?-mondta, majd a szemeimbe nézett. Úgy nyilallt belém a felismerés, mint eddig sosem. Baszki, most jövök rá...ő lényegében életveszélyben van.

- Nem ezt akartam mondani.- nyögtem ki el-el dadogva a végét. Ennyire még talán sosem féltem mint most. Vicces. Nem én vagyok veszélyben és már most gyomorgörcsöm van. Másnál ez általában akkor szokott jelentkezni ha saját maguk van veszélyben.- Jöjjek át hozzátok, vagy...?- kérdeztem tanácstalansággal. Elkezdett pörögni az agyam, hogy mi az istent csináljak. Ha lenne valami űrjárművem, most mennék a holdra, de tüstént.

A gondolataim zakatoltak ide-oda. Nem tudtam mit csinálni. Én..ezt nem is értem. Miért vagy hogy...? Áhh felmondok elegem van.

- Héé ne kattogj már...látod ezért nem akartam elmondani.-sóhajtott és elnézett oldalra, majd elhúzta a száját. Leszedtem a törülközőt a fejéről, majd elsimogattam a haját.

- Akkor is kitalálok valamit.- mondtam majd a radiátorra terítettem le a törülközőt majd kézen fogtam és elkezdtem a szobámba befelé húzni. Nem engedem visszamenni...én...nem. Legalább ma itt kell, hogy aludjon megint... Nem fogom az apjának ezt megengedni, nem érdekel. Én..lecsapom...

- Haza kellene mennem...- nyöszörögte.

- Nem kell. Holnap hazaviszlek. Nálatok fogok aludni, legalább a hétvégén mert..mert segítesz nekem a tanulásban meg..meg...meg mert vidékre költöztem és nem tudok bejárni hozzád.

- Most komolyan?- döntötte oldalra a fejét, mire én beléptem az ajtón és felnevettem.

- Dehogy.- mondtam.- De én...egy hétvége alatt csak kitalálok valamit...- mondtam sóhajtva egy nagyot.

Végül Nath belement, hogy itt fog aludni. Az anyjának írt egy sms-t, hogy ma nem tus hazamenni, holnap megmagyarázza...oké nem ő, hanem én írtam meg az sms-t...de ez már csak részletkérdés....vagy nem is?
Bedőltünk az ágyba és én hátulról szépen átkaroltam, majd a nyakába hajtottam a fejemet és szívtam be az illatát, ami ugyan már az én tusfürdőmtől volt vanília, de az ő illata is érezhető volt.
- Baromira utállak.- mondtam és a nyakába haraptam bele és azt rágcsáltam, mire éreztem azt, hogy a szép kis bőre libabőrös lesz és kissé feljebb is húzza a nyakához a jobb vállát, reflexből.
- Utálsz..?-suttogta ki.- Én..ne haragudj...tényleg nem akartam gondot okozni... tényle-...- 's itt félbe is szakítottam a mondat áradatát, méghozzá azzal, hogy megint megcsókoltam, valamivel több szenvedélyt és hasonlót beletuszkolva abba az alig kis fél percbe.
- Utállak..mert baromira megszerettelek, gyökér.- mondtam felkuncogva, majd már a nyakát csókoltam meg.