Bittersweet Amoris: Bittersweet Amoris - 3. fejezet

Fordulatok

Eltelt az a nap is. A nyomozók nem találtak semmit… hál istennek, még az kéne, hogy kiderüljön, és a nyakamba várjanak pár évet… azért még is egy kutyával megetetni a hullát… szegény kenyeret meggyaláztam.

Heh-heh, Castiel ma ilyen szórakozott! Most mondjátok meg, hogy nem vagyok cuki… ne hazudj, látom a szemedben!

Jól van, rátérek arra, ami titeket inkább érdekel. Bár hozzáteszem, nem tudom miért.

Nathaniel végül teletömte a fejemet így engedtem neki. Ha nem akarja nem kell. Nem fogom így eltaszítani magamtól inkább. Mit tehetnék ez ellen? Várok, hogy beengedjen a… na hova? Nem, nem az ágyába. A kádjába! (Ami nem mellesleg az enyém, ch, de ironikus.)

Jó, tudom, ma elég szarok a poénjaim, de nem lehetek mindig jóformában, még én sem. Mehehh.

-Castiel.- rázta meg lágyan a vállamat Lys, mire felnéztem rá.

-Mi van?- kérdeztem a gitáromat pengetve az ölemben.

-10 perce hangolod már szerencsétlen hangszert és nem reagálsz arra, ha szólok. Próbálnunk kellene, lassan koncert.- mondja. Tudom, hogy azt is gondolta, hogy nem akarnak miattam beégni, meg mit tudom én. De ismer (jól is teszi) nem mondja ki.

- Na, gyere már, jó az úgy.- bökött a gitáromra, majd a vállamra csapott óvatosan majd a mikrofonhoz lépkedett.- Na gyere!

- Minek?- sóhajtok majd végül nagy nehezen, mint egy reumás kiscsiga, felkeltem.- Dobos nélkül elég nehéz lesz akármit is kezdeni.

-Majd megint megfűzzük Nathaniel, ha addig nem jelentkezik valaki.- mondta. Én meg csak a gitáromat néztem, majd megpengettem.

-Oké, jó lesz.- mondtam, majd rá néztem. Baszki, ne nézz már így! Látom az arcodon, hogy hogy meg vagy lepődve drága barátom. Valószínűleg azon morfondírozik, hogy miért nem kezdek el káromkodva kibontani egy sört (igen, a menők sört hoznak a „zenekari” próbákra), majd elszívni egy doboz cigit, a Nathaniel szó hallatára.- Mehet végre?- kérdeztem, mielőtt még rákérdezne. Nem hiányzik nekem a magyarázkodás, bocs.

Végül bólintott.

Én elkezdtem bejátszani és az elején a részemet, majd mikor ő neki kellett, be is kapcsolódott éneklésképpen. Amúgy Lysnek nincs rossz hangja, sőt én kifejezetten szeretem, Olyan, nem recseg-ropog, mint Kellin Quinn-nek, de nem is egy nyálcsorgató Adam Lambert. (Jó, egyikkel sincs igazából semmi bajom, csak na. A hasonlítás végett.) Nyahh, vajon Nath mit szólna, tetszene neki a dalunk? Most elég nyálasra sikerült sajnos. Bár Nath amilyen érzelmes… olyan, mint egy kis… kutya… vagy macska… bár én rühellem őket, ő pedig kapásból orgazmust kap, ha rájuk gondol és nem rám. Geci, féltékeny leszek egy macskára…

Ezért inkább maradjon kiskutya! Azok hálásak, meg cukik, meg kis ennivalóan kis cukiságok! Min ő!

Oké, le kellene állnom a nyállal (és még nem is ittam!), mert a végén még megfulladok saját magamtól! De jó is lenne az!

Hm… Golden Retriever! Mert szőke és magas… Meg tök barátságos és mindenkit szeret… meg olyan kis… aranyos! És a kutya legalább nem egy padlócirkáló…

-Baszki, állj már le!- már csak erre kaptam fel a fejemet. Ha Lys káromkodik, akkor bizony baj van.- Ennek így semmi értelme.- mondta lehunyva a szemét egy pillanatra, most már nyugodtabban kissé.- Teljesen mást játszol, nem jó a dallam és nem figyelsz. Látom, hogy van valami. Nem kötelezlek, hogy elmondd, de akkor már picit lehet nekem is van jogom tudni, ha az én munkám is rámegy. Szóval mi van?- kérdezte kellő megértéssel, de keménységgel a hangjában.

Sóhajtva hunytam le a szememet.- Szóval adj egy kottát.- sóhajtottam ki.

-Neked nem a zenével van bajod. Tudom. Hanem a figyelmeddel.

Lehajoltam a pár sörhöz, majd felkaptam kettőt és az egyiket neki dobtam, amit sikeresen el is kapott. – Neked meg az alkohol hiánnyal.- ültem le a fal mellé, majd kinyitottam és beleittam.

A suli mögött szívtam már el a harmadik cigimet. Mindenki azért szívja, mert lenyugtat… na én most idegesebb lettem. Hisz minél többet szívok el, annál több idő telik el. Ami mit jelent? Hogy annál több időt késik. Oké ez eddig semmi probléma… de basszus, ha megbeszéljük, nem lehet időben ideérni? Negyed órája várok. Meg azért annyira meleg sincsen, hogy itt kint álljak éjjel nappal.

Este hétre beszéltünk meg találkát Nathaniellel, én ugyan pár perccel később jöttem ki, de hát most istenem, azalatt kétlem, hogy hazament volna. Most meg már 19: 20 van… A telómat bámulom. Se SMS se nem fogadott hívás… Jó végül is késni szabad… én is szoktam.

Telt múlt az idő… konkrétan a cigizést untam meg, pedig az lehetetlen. Még mindig türelmesen vártam. A telómat bámultam. 19:32 . Még mindig semmi. Jó kezd aggasztani a dolog…

Lehet, dolga van… de azért ennyire ne legyen fontos, hogy egy pár szavas üzenet ne férjen bele az életébe. Nehezen szántam rá magamat, de megkerestem a névjegyzékben és felhívtam… oké kicsöng… vártam 5 percig konkrétan, de nem vette fel. Felhívtam megint. Nem vette fel. Írtam neki SMS-t h mi a fasz van már. Semmi.

20:06-ig vártam, teljes pontossággal. Egy órát, majd elindultam haza. Sosem várok senkire! Ennyit legalább is. Így azért egy tízes skálán tizenegyesnél tartott a felbaszottsági szintem, de ebbe beletartozott, hogy rohadtul aggódtam is. Igyekeztem lenyugodni. Mire hazaértem már meg is történt nagyjából, hiszem jóformán futottam. Méghozzá azért, mert ez legalább levezeti az idegességemet. Bár vicces volt ez a gitárral…

Otthon lepakoltam a gitáromat, majd a telómat bámultam. Megbaszhatod, hogy nem jelzel vissza, de már tényleg! Apropó, itthon pedig azért nincs, mert eddig a szülei nem voltak otthon és ma jöttek haza. Szóval Nath mondta, hogy el kell mennie haza és nem tud itt aludni… de ennek semmi köze ahhoz, hogy nem veszi fel. És mi van, ha van velem valami gáz, akkor sem fogom majd elérni?! Mi a tosz lesz itt már?! Lassan kezdtem feladni… lehet elhagyta a telefonját… kitudja… de az biztos, hogy ha egyszer jelentkezik, rendesen le fogom cseszni, hogy miért nem lehetett jönni.

Sóhajtva indultam be a fürdőbe. Mit csináljak? Lefürdök és alszom. Majd holnap… biztos beszélünk majd holnap, ha máskor nem a suliban. Az emeletre felfelé, csengetést hallottam.

Reménytelenül fordultam, meg majd a bejárati ajtóhoz lépkedtem. Ki a faszom akar már megint zaklatni ilyenkor…

Megfogtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót.