A rózsaszín rémálom
-Te meg… hogy… m..mi…?- pislogtam, majd kiestek a szemeim a helyéről. Neeem, ezt én nem hiszem el, ez nem lehet igaz.
Valami engedj be félét nyökögött, ezért én félre álltam az ajtóból és ő bebicegett.
- Veled meg mi történt…?- suttogtam, majd a remegő kezemet a vállára helyeztem, mire felszisszent. Felém fordult. Láttam egy lila foltot a szeme körül és a feje is vérzett. A mellkasa előtt volt az egyik keze, ahogy az egyik karját fogta, mert (ahogy látom) hihetetlenül fájhatott neki. Sosem akartam így látni… de… ki tette volna ezt Nathal…? Semmilyen rosszakarójáról nem tudok..
Nem válaszolt. Csak bámult maga elé, majd köhögni kezdett. Megtámaszkodott a falnak és a kezét a szája elé rakta. Hát azt hittem megfullad. Én meg azt hittem, hogy elájulok. Te jó isten, mia a fene van itt…?
-H-hívjak orvost?-kérdeztem remegve.
-Eszedbeh ne jussnh…!- nyöszörgött köhécselve én pedig jobb terv híján, felkaptam, majd elkezdtem felszaladni a fürdőszobába vele, a karjaim között. Én… ééén ezt nem tudom elhinni. Tudom, hogy ez is fájt neki, de… most… nem tehetek róla. Valamit kell tennem.
Mire felértünk már abbahagyta a köhögést...leraktam, ő pedig a mosdókagylóhoz lépett és köpött egyet, majd hirtelen rá is engedte a vizet, hogy eltűnjön onnan.
Miért nem mondja meg mi történt..m..mi?
Elkezdtem vizet engedni. Hihetetlen volt kereken 4 percig álltunk némán és csak a kádba csobogó vizet hallgattuk. Behunytam a szememet. Nem hiszem el..miért nem mond semmit? Miért nem beszél? Ki tette, had tanítsam már móresre!
Sóhajtotta, egyet. Rendeben...meg kellene nyugodnom nekem is.
- Ülj bele...lekezelem a sebeidet.-mondtam lágyan megtörve a mardosó csendet, s majd ellenkezést nem tűrően, kilépkedtem a fürdőből. Lassan vettem az irányt a gyógyszerek felé..ott találok minden ehhez kellő dolgot...te..te jó ég. Én ezt nem értem. Miért... Miért nem lehet nekem elmondani semmit?!
A seb lekezeléshez meg bekötözéshez kellő cuccokkal tértem vissza a fürdőbe. Ne kívánj azt, hogy most kopogjak meg jó pofizzak.
Bementem, ő épp az arcot mosta meg, benne ülve a kádba. Valóban, semmit sem láttam volna, ha akartam volna sem, a vizet rózsaszínre festette a vár ami a testéről oldódott le.
De ez nem igazán tudott lekötni, mikor megláttam, hogy hogy néz ki a háta.
-Te normális vagy...?-suttogtam.
Ő semmit sem reagált. Leültem a kád szélére. Látszik, hogy ez nem csak mai. Voltak már gyógyultabb sebek is, meg hegek. Ja, hogy ezért nem akart előttem mutatkozni.
Ez úgy "rendben" is van, de miért..vagy..hogy..vagy ki vagy...
Láttam, hogy erről ő most nekem bizony nem fog kitálalni. Elnéztem, majd lehunytam a szememet. Levettem magamról a pólómat, mert úgy is csak elázott volna a víztől. Majd a kád szélére ültem mögé és lassan óvatosan elkezdtem a hátát lemosni és lekezelni... majd a durvábbakat bekötöm, ha kijött a vízből.
Nem szóltunk egymáshoz, legalább fél óráig, csak Nath szisszenéseit lehetett hallani, meg a víz hangját, amint belemártottam a rongyot és kiszedtem. Ő a vízbe bámult én pedig a hátát néztem.
Sosem értettem, hogy egy férfit hogy tudnak így elverni csak így random valakik...eddig is tudtam h izmos, de most itt van előttem...látom. Látom, hogy az. Miért nem védte meg magát? Ha egyszerre öt ember is támad r esetleg, akkor sem verik így össze...főleg, hogy ezek már nem mind csak mai sebek... Nem értem. Én hihetetlenül hülye fasz lehetek, de esküszöm nem értek semmit.
- Castiel...- suttogta ki a nevemet nehezen.- Ne haragudj...Nem akartalak leterhelni.-nyögte ki nehezen, mire én csak sóhajtottam.
- Hagyjunk engem ebből ki jó?-mondtam, majd mire nagyjából mindent megcsináltam rajta megnyújtóztattam a karjaimat.
- Vegyél fel valamit, utána bekötözöm a sebeid.- mondtam.- A zöld törölközővel törülközz meg nyugodtan.-mondtam. Direkt nem hoztam kötszert be, hogy nehogy zavarja, hogy esetlegesen bent vagyok amíg felöltözik. Nem vagyok én zaklató, se semmi ilyesmi.
Túl jó szívem van, kezdek rájönni...
Bementem, hoztam kötszert is...majd hopp, vissza a fürdőbe. Boxerben ült a kád szélén, és nézte ahogy lefolyik a víz, hiszen kiengedte.
-Gyere...- sóhajtottam egyet, majd ő felállt és immár csak a víztől csöpögő haját kitúrta a szemeiből, majd rám nézett.
- Ne haragudj rám.-mondta el újból, mire én megráztam a fejemet.- Úgy nézek én ki mint aki haragszik?-kérdeztem.
Igen Castiel, pont úgy nézel ki. Csak épp szerencsétlen nem meri kimondani gondolom.
Szép óvatosan elkezdtem bekötözgetni a sebeit.
S végül önként nekiállt elmesélni, hogy mi történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése