E.t.32. Szeretem a pszihodokit~

Szeretem a pszihodokit~

       - Miért kellett ezt?- kérdezte fél óra üres némaság után, a lábával a padlót rugdalva. Én vállat vontam.
- Mert szeretlek.- sóhajtottam.- És nem akarlak elveszíteni.
       Igen, végre tudok beszélni. Apropó ez a beszélgetés kerek két hét múlva zajlott. Az előtt meg sem szólalt egyikünk sem a csodás kis öngyilkossági kísérletemről, csak én sírtam napokon át miatta. Dehátaznembaj...Lehet már kiderült, a párbeszéd Cas és köztem folyt.
      - Ha szeretnél, nem akartál volna-....szóval érted.- sóhajtotta, és felállt a székből. Az ablakhoz sétált. A napfény besütött az ablakon, így úgy nézett ki mint egy fekete angyal. És valóban az is volt.
Némán hallgattam. Valóban igaza is volt. Nem tehetek róla...idióta vagyok. Egy rohadt idióta.
Hangosan felnyögtem, és a párnába vertem bele. Ne kéne magamat szapulni egész nap. Lelki roncs leszek...heh, kit érdekel, hogy már az is vagyok?:"D
Sóhajtva keltem fel az ágyról, és mezítláb csattogtam oda mögé.- Higgy nekem...kérlek.- sóhajtottam, és végső elkeseredésemben karoltam át a mellkasa körüli részt hátulról.
- Nem kellett volna.- sóhajtott, és lesütötte a szemeit, ökölbe szorította a kezeit. Kérdően pislogtam  fel, bár ezt ő nem láthatta.- Nem kellett volna Arminnal...- sóhajtotta sziszegve.- És nem kellett volna ilyeneket a fejemhez vágnod. Én nem olyan vagyok. Tudod, hogy nem ütnék meg lányt soha. Téged pedig legvadabb álmaimban sem.- sóhajtotta, és megfordult, kicsit eltolva magától.- Miért? Te vagy a legnagyobb hanggal, hogy semmit sem úgy csinálunk, hogy azt később megbánjuk. Akkor ezt most miért?- kérdezte össze vonva a vállait és a szemöldökét.
- Nem tudom.- sóhajtottam. Nem bírtam a szemébe nézni. Barom vagyok. Egyet sóhajtottam.- Hirtelen haragú vagyok...és makacs.- mondtam.- De...bocsánat, de te sem voltál valami...valami olyan, aki elhiszi, hogy...nem én...hanem ő engem...a folyosón...
- De az full más! Basszus ha te engem meglátsz a folyosón smárolni valakivel, azt a másik valakit fogod okolni vagy engem? Gondolj már bele! És ne fogd rám!- mondta, és full iagaza is volt. Én nem tehetek erről. Ez van...egy nyominger vagyok.
       A beszélgetés nem folytatódott, nem, mert nem válaszoltam, mert nem tudtam. Meg vagy fél óra múlva a psziho doki ki is parancsolta Cast mert ugye, pszihomókushoz is kell járnom, mivel öngyi akartam lenni....jogos...végül is lehet jobb lesz...de kevés esélyét látom. Bár egy próbát megér...Csak anyu akadt ki "Kicsit", hogy még ezt is fizetheti...neeem, nem azzal van baja, hogy miért akartam kinyírni magamat, hanem, hogy mennyibe kerül a doki. Heh, szeretlek.
- Meséljen egy kicsit magáról. - mosolygott a férfi kedvesen. Mintha egy pszichopata állat lennék...ááhh de furcsa ><
Miután mosolyogva elmagyaráztam neki, hogy tegezzen le, mert idegesít, hogy 60 évesnek tekint xd- mellesleg ő vagy 35 szóval...xd- azután elgondolkoztam mit mondhatnék.
- Egy 3 tagú családban élek. Apa, anya, én. És még velünk lakik...lakott...lakik a barátom.- mondtam. Nem tudom, most per pillanat ott-e van még...vagy nincs...- Anya Angliában egy öhm...ilyen...- hasított belém a tudat, hogy valóban nem tudom mit is dolgozik.- valami...lakásokkal...csinál...valamit...- motyogtam el a végét elhúzott szájjal, és felhúztam az ágyon a lábaimat, és átkaroltam azokat.-és csak havonta jön haza egy-egy napra...de azt sem mindig.... Apa pedig...faipari vállalatnál dolgozik a városban...reggeltől estig.- suttogtam el, és megvontam a vállamat.
A doki bólintott, és elgondolkodva tettem fel az újabb kérdést.
- A barátod volt itt?- kérdezte az ajtó felé bökve a fejével.
Bólintottam, és elhúztam a számat. Barátom...ki tudja, hogy most is az-e még. De nem érdekel, nem körülötte forog a világ! Nikol szard már le! Hahh~
- És a szüleid? Itt vannak?- kérdezte elmosolyodva.
Megráztam a fejemet.- Anya...szerintem Angliában...Apu pedig...Cast...akarom mondani a barátomat nyírja ki épp valahol.- húztam el a számat újból.
És mind ez miattam...egyszerűen perfekt...
A doki bólintott, majd valamit felírt egy papírra, konkrétan az ő dossziéjábavagymiazba...
- Szeretném ha rajzolna egy fát.- mondta kedvesen mosolyogva.
- Egy...egy fát?- kérdeztem, hülyén nézve.
- Ne gondolkozzon, csak rajzoljon egy fát.- mosolygott kedvesen, és adott egy lapot,, és egy tollat.
Leraktam a lapot az éjjeli szekrényre, és...és rajzoltam egy fát. Én...fát soha a büdös életben nem tudtam rajzolni, de azért rajzolok neki egy fát xd
Oda firkáltam, majd oda adtam neki, mire bólintott, és azt is elrakta, majd felállt.
Oda nyújtottam neki a tollat, mire kedvesen mosolyogva elvette, és mondta, hogy mára végeztünk, és holnap megint jönni fog.
Hátjajjdejó.
Most már teljesen és hivatalosan egy idióta agytalan himbilimbi vagyok. Ha már agyturkászhoz kell járnom...csodás.
Ch...szeretem a pszihodokit~