Egy laza sulis nap
Egy hét. Kemény egy hét telt el, a parkos „incidens” óta. Ugye,
megint suli, és egy csomó óra… Egyik matek órán ííííírgalmatlan nagy unalom
töltött el, és nem is értettem az anyagot, így belevágtam a fejem az asztalba,
aztán ott ültem padra hajtott fejjel… A tanár már vagy 10 perce meg sem fordult
a táblától, hanem körmölt valami képletet vagy mit… Mikor már egy jó ideje
feküdtem úgy a padon, azt éreztem, hogy valami meglőtt oldalról. Erre felkaptam
a fejem, és a „valami” nyomát kerestem. Egy ideig nem találtam semmit, de mikor
a földre vettem a pillantásom, egy papírgalacsinnal találtam szembe magam,
amibe be volt tekerve egy vörös pengető. Valószínűleg, hogy pontosan célt
érjen. Kicsomagoltam a pengetőt, a papíron pedig egy üzenet állt.
„Azért ne verd szét a fejed…”
Ez állt a papíron. Jobban megnézve a pengetőt elnézve,
szinte biztos voltam, hogy Cas küldte a levelet, így vissza is írtam neki,
hooogy:
„M’ér mit csináljak mást. Szét unom az agyam…”
Itt vissza dobtam neki a pengetővel együtt mire felröhögött,
és írni kezdett. Én meg csak egy kissé felemeltem a fejem, hogy azt lássam
legalább, hogy hozzám dobja a galacsint. Ez meg is történt és egy:
„Figyelj az órára… esetleg nem? Azt szokás ilyenkor.”
mondattal reagálta le. Én pedig csak megmosolyogtam a
mondatot, és feleszméltem, hogy mégis mit csinálok. ~Levelezek a vörössel?
Haaaa…ha.ha.h.ah.a.h.a.h.aaaaa…azzzz igeeen…~ Mikor az agyam már a 0 alatt
volt, vissza írtam, valamicskét:
Írtam vissza, majd Cashoz is dobtam a cetlit, láttam, ahogy
megnézi és ezt is jól megmosolyogja. Ekkor csengettek ki az óráról, én meg
szinte rohantam, ki szünetre. Az udvarra mentem, mert levegőzni szerettem
volna, így kiálltam a suli falához, és neki dőltem annak. A fejem oldalra
fordítottam, arra néztem a tömeget. Az udvarra nyíló ajtó, épp mögöttem volt,
így nem láttam arra mi történik. Egyszerre a vállamon lecsúszó két kezet
éreztem, amik a mellkasom felé csúsztak.
- Mi a lósz@r ez?!- kiáltottam hátra, mire Castiel találtam
szembe magam aki felnevetett.- Mit röhögsz?! Nem vicces jól van?!- kiáltottam
továbbra is ahogy elhúzta, a helyről. Mikor már egy ideje mentem, egy kisebb trappokást
hallottam magam mögött, a szemem sarkából hátra néztem, hogy ki jön így utánam,
hát nem a vörös volt? Dehogy nem… Így csak sóhajtva lassítani kezdtem, hogy
mondja amit akar aztán elhúzok innen. Beérvén engem, nem szólal meg, csak elém
áll, és úgy mér végig. Én ezt furcsállva figyeltem, így megszólaltam.
- Mi van?- kérdeztem tőle semmitmondóan.
- Mert? T’án baj, hogy megnéztelek…?- tette fel a költői kérdést.
~Mi van?! Na gratu még be is vallja, hogy néz mint egy hülye…~ így inkább csak
vállat vontam, és indultam vissza órára.
Neeeeeee de ma tudsz egy kis rovid reszt hozni?:((:((
VálaszTörlésÉpp írás alatt van, így igyekszem azt befejezni valami normális végkifejletűre, és ha meg lesz minden képpen kirakom^^
VálaszTörlésn aki is raktam még ide^^
VálaszTörlésÓóó!Na nem baj, valahogy kibírom.Hajrá csak így tovább!
VálaszTörlésKöszi :) ^^
VálaszTörlésMár megint elmész? O.o
VálaszTörlésMind1...CsJ-n is olvastam XD
Akk 16. ...valahogy kibírom...VALAHOGY...:)
Újabb rajongóra tettél szert. Szuperek az írásaid!
VálaszTörlésNagyon örülök ha így vélekedsz :)
VálaszTörlésHaza értem...végre itthon! Írom is az új részt lassan ki is kerül :D
De jó!Egyébként én egy újabb rajongód vagyok!(Zsóka)
VálaszTörlésDe imádlak titeket :') Örülök :)
VálaszTörlés