Egyéb történet 6.

A park…

~Ah… jó volt? Mint állat… Élveztem? De még mennyire! Átélném még egyszer? Mi az, hogy!~ elmélkedtem a tegnapi estémről, már másnap reggel. Vigyor szélesedett arcomon, úgy léptem ki a szobámból. Lila-fekete szerelésben pompázva indultam a suliba, a még múltkor kapott órámmal, a kezemen. Előre féltem a Casal való találkozástól, hogy mi lesz… De bizakodó voltam, így sétáltam be a suliba. Cas sehol. Miért nincs sehol? Elkezdtem „keresni” igazából csak körbe jártam a sulit, amit addig is minden reggel megtettem, de semmi… Sehol sincs. A vigyorom már kezdett lefagyni az arcomról, a végén már átmentem tiszta szomorúba, mert sehol sem volt. Néha rá-rá pillantottam az órámra. Az egyik ilyen pillanatban láttam meg, hogy a mutatók áthaladták a nyolcast. Igen már rég órán kellett volna lennem, de nem érdekelt, ha ő nincs, ott minek menjek be? Ja… hülye elmélet, de én mégis így cselekedtem. Már az sem érdekelt, hogy a végén már a sulin kívül voltam… Pontosan igen, lógtam… A parkban kötöttem ki, ahol egy dallamra lettem figyelmes. ~Mi ez? Olyan… szép…~ gondoltam majd automatikusan mentem a hang felé. Gitárról szólt a dallam, és valaki még dúdolt is hozzá. A hang felé egyre közeledve kivehető volt, hogy a dalt egy mély férfihang gazdája játssza. Még közelebb mentem az illető háttal ült nekem, amit nem is bántam miután kiszúrtam, a vörös-fekete gitárt, és az úgyszintén vörös haját. Már csodának éreztem, hogy a sors mindig hozzá vezet, már egyenlő volt a lehetetlennel, hogy folyamatosan belé botlok majdnem minden egyes nap. Da, ha így, hát így… Bebújtam egy fa mögé és onnan hallgattam a csodás játékot, ami egy kisebb érzelmes dal volt, persze, mit vártam, Rock stílusban… de nem zavart, dehogy zavart! Sőt! Szeretem a Rockot, úgy, hogy, különösen tetszett az egész dolog. Elhallgattam volna én a dalát reggelig, mert valami csodás volt. Már a fának dőlve csukott szemmel hallgattam a dalt, mikor egyszer csak abba maradt. ~Ajajj… ez most meglátott?~ tettem fel magamban a kérdést, és csak lélegzet vissza fojtva álltam aztán… aztán nem történt semmi… Egy árva neszt sem hallottam. Mikor már kezdtem megnyugodni, hogy „huh… nincs semmi gáz nem vett észre…” Akkor hirtelen egy hangos gitár szó csapta meg a fülem, mivel a fülem mellett hangzott fel a dallam. Én erre félre ugrottam, majd a fejem a gitár gazdájára emeltem, aki csak vigyorgott.

- Mi ezen olyan rohadt vicces?!- háborodtam fel, megtörve ezzel a gitár szót. A kérdésemre Cas vállvonással reagált. Aztán egy pár másodperc múlva megszólalt.

- Neked órán kellene lenned…- mondta.

- Szerinted én nem tudom? – kérdeztem majd még folytattam volna, de inkább elnyeltem, mert ha megmondom neki, hogy őt kerestem akkor kiröhög megint…

- Nem ismered azt a nagyszerű szerkezetet, hooooogy… karóra?- kérdezte felvont szemöldökkel, és vigyorogva az órámra nézett, amit én azonnali hatállyal a hátam mögé rejtettem. - És… általában azt nézni is szokták, nem „csak úgy” hordani…- mondta már elkomorodva.

- Nem vagyok sík hülye…- mondtam unottan, és nézni kezdtem a gitárját. Erre ő MEGINT elvigyorodott és megszólalt.

- Csak nem tetszik? Össze hozhatlak vele, ha gondolod. - röhögte el magát. Én erre csak fortyogtam dühömben, de inkább nem szóltam semmit. Egy idő után ő viszont megszólalt. – T’án hallottad a játékomat?- mosolyodott el bájosan. Nem is kell mondanom, hogy el olvadtam attól…

- Hallottam igen…- mondtam egy nagyon enyhe pirulással kerítve.

- Ahh… ok…- sóhajtotta, majd mintha elgondolkozott volna, és a végére érve csak egy parányit vállat vont.

- Hmmm?- néztem rá furcsán.

- Ja…? Semmi…- mondta. – De nem lenne jobb, ha vissza mennél órára?- kérdezte. Én erre vállat vontam majd megkérdeztem, hogy és neki nem kellene órára mennie?

- Pff… Nem. – jelentette ki.~Oh... értem szóval neki nem kötelező a suli mi?~ gondoltam egy szemforgatással. Egy ideig még úgy álltunk ott, majd ő sóhajtva ugyan, de csuklón ragadott, és elhúzott a suliba, gitárját elrakta valami zárható… őőő …  nem tudom hova, mert az nem mondta meg, és behúzott a terembe, ahol a tanár egy „Hol a büdös ***** voltatok?!” Fejjel nézett ránk. ~Oh banyek… ezt magyarázd ki…~ gondoltam majd mielőtt megszólaltam volna, Cas elkezdett rizsálni a tanárnak, valami őőőrült nagy baromságot, az meg bevette. Éreztem, ahogy egyik másik diák az teremben megmosolyog minket meg felkuncog, mivel Cas még mindig a csuklómat szorongatta, amit én észre sem vettem, de miután észbe kaptam tiszta vörös lettem. Miután Cas kellően kimagyarázott, legfőképp engem, de magát is, elhúzott a helyemig- mintha nem találtam volna oda magam…- majd leült ő is a helyére. Konkrétan csak óra közben tudatosult bennem, hogy mi történt, meg, hogy MEGFOGA A KEZEM BASSZUS!