Egyéb történet 7. Egy kis szünet

Van egy kis bejelenteni valóm számotokra...Egy hétig nem leszek majd otthon, sem internet közelben, után a pedig rengeteg dolgom lesz ezért nem tudok majd írni, sem részeket kirakni. Sajnálom, de minden képpen bepótolom. Addig is jó olvasgatást ehhez a részhez és az eddig megírtakhoz^^

Egy laza sulis nap

Egy hét. Kemény egy hét telt el, a parkos „incidens” óta. Ugye, megint suli, és egy csomó óra… Egyik matek órán ííííírgalmatlan nagy unalom töltött el, és nem is értettem az anyagot, így belevágtam a fejem az asztalba, aztán ott ültem padra hajtott fejjel… A tanár már vagy 10 perce meg sem fordult a táblától, hanem körmölt valami képletet vagy mit… Mikor már egy jó ideje feküdtem úgy a padon, azt éreztem, hogy valami meglőtt oldalról. Erre felkaptam a fejem, és a „valami” nyomát kerestem. Egy ideig nem találtam semmit, de mikor a földre vettem a pillantásom, egy papírgalacsinnal találtam szembe magam, amibe be volt tekerve egy vörös pengető. Valószínűleg, hogy pontosan célt érjen. Kicsomagoltam a pengetőt, a papíron pedig egy üzenet állt.

„Azért ne verd szét a fejed…”

Ez állt a papíron. Jobban megnézve a pengetőt elnézve, szinte biztos voltam, hogy Cas küldte a levelet, így vissza is írtam neki, hooogy:

„M’ér mit csináljak mást. Szét unom az agyam…”

Itt vissza dobtam neki a pengetővel együtt mire felröhögött, és írni kezdett. Én meg csak egy kissé felemeltem a fejem, hogy azt lássam legalább, hogy hozzám dobja a galacsint. Ez meg is történt és egy:

„Figyelj az órára… esetleg nem? Azt szokás ilyenkor.”

mondattal reagálta le. Én pedig csak megmosolyogtam a mondatot, és feleszméltem, hogy mégis mit csinálok. ~Levelezek a vörössel? Haaaa…ha.ha.h.ah.a.h.a.h.aaaaa…azzzz igeeen…~ Mikor az agyam már a 0 alatt volt, vissza írtam, valamicskét:

„Szokás a lósz@rt… Nálam nem…”

Írtam vissza, majd Cashoz is dobtam a cetlit, láttam, ahogy megnézi és ezt is jól megmosolyogja. Ekkor csengettek ki az óráról, én meg szinte rohantam, ki szünetre. Az udvarra mentem, mert levegőzni szerettem volna, így kiálltam a suli falához, és neki dőltem annak. A fejem oldalra fordítottam, arra néztem a tömeget. Az udvarra nyíló ajtó, épp mögöttem volt, így nem láttam arra mi történik. Egyszerre a vállamon lecsúszó két kezet éreztem, amik a mellkasom felé csúsztak.

- Mi a lósz@r ez?!- kiáltottam hátra, mire Castiel találtam szembe magam aki felnevetett.- Mit röhögsz?! Nem vicces jól van?!- kiáltottam továbbra is ahogy elhúzta, a helyről. Mikor már egy ideje mentem, egy kisebb trappokást hallottam magam mögött, a szemem sarkából hátra néztem, hogy ki jön így utánam, hát nem a vörös volt? Dehogy nem… Így csak sóhajtva lassítani kezdtem, hogy mondja amit akar aztán elhúzok innen. Beérvén engem, nem szólal meg, csak elém áll, és úgy mér végig. Én ezt furcsállva figyeltem, így megszólaltam.

- Mi van?- kérdeztem tőle semmitmondóan.

- Mert? T’án baj, hogy megnéztelek…?- tette fel a költői kérdést. ~Mi van?! Na gratu még be is vallja, hogy néz mint egy hülye…~ így inkább csak vállat vontam, és indultam vissza órára.