7. fejezet - A zöld szemű szörny

A zöld szemű szörny

Hallod, mi a faszt csinálsz? - kérdeztem idegesen, mire ártatlan kiskutya szemekkel nézett rám. 

- Én? Miért? - kérdezett vissza felém fordulva. 

…

Öhm igen. 15 nap telt el, fénysebesség szintű gyorsasággal azt hiszem. Ezalatt mi otthont rohadtunk, ami tetszett is, nem úgy, mint a tudat, hogy ez a 15 nap plusz, a júniusban fog viszaköszönni, miszerint nekem nem két és fél, hanem csak két hónap nyári szünetem lesz. Hiszen mialatt építették vissza a sulit (hangsúlyozom, nagyon durva tempóval. Ugyan csak a bútorok, meg festés, de akkor is durva.) otthon rohadtak a diákok. Köztük Nathaniel és én is ugye. Nathaniel már egész jól tud járni, bár még bottal jár, a biztonság kedvéért. Legalább is ezt én parancsoltam neki. Ő már szerintem fél lábon is menne suliba. De a nagy lószart. Nem engedem neki.

Épp vele indultam suliba, aznap. 

- Nathaniel, biztos ne vigyelek? - pislogtam rá. 

- Minden reggel megkérdezed. - mosolygott rám, majd a kezemet szorította meg és oda hajoltam hozzám, egy puszit nyomott az arcomra, így menet közben. 

- Tudom. De félek, hogy fáj, vagy összeesel, vagy ilyesmi.- Néztem rá... Tényleg eléggé féltem, olyan kis esetlen tud lenni. Ami szerintem amúgy tok aranyos! Csak hát na... Még is. Rám mosolygott édesen, majd továbbra nézett előre, megigazgatva a hátán a sulitáskáját. 

- Nem vészes. 

- De legalább a táskád, had vigyem. 

- Egy fenét. - nézett rám. 

- Basszus én úgy is csak két füzetet cipelek! Az egyik mindenes, a másik meg fizika. Mert attól a tanártól félek. - Nevettem egyet. 

Nathaniel megrázta a fejét. 

- Ugyan már, Reddy tanár úr nem annyira vészes. Csak... Ne vegyél levegőt és körmölj. - nevetett úgyszint a Szöszi angyalka, majd megállt, az iskola előtti pár fás placcon, ahova általában cigizni mennek az emberek. Én is szoktam, de most inkább amiatt mennék oda, hogy Nathanielt gond nélkül szerethessem meg, a suli környékén is. Amúgy lehet, már terjed rólunk a dolog, hiszen... Az utcán már kézen fogva megyünk végig. De a suliban ennek nem adjuk jelét. Szóval nem tudom. Remélem, hogy nincs ilyesmi. Bár kitudja. Itt még a fának is szeme és füle van. Szóval bátor vállalkozás itt csókolózni. 

De én ennek ellenére Nathanielt öleltem át, majd rá mosolyogtam. 

- Nem közös óránk lesz. Hogy fogok kibírni egy órát, a páratlan szépséged nélkül? 

- Ez gonosz volt. - nézett rám durcásan, mire meglepődve pislogtam. 

- Hogy micsoda? 

- Ne ironizálj. 

- Mi? Dehogy! - mentegetőztem, mire csak puffogott tovább. Úgy éreztem, feladom a nyálat, ma már épp elég volt azt hiszem. Meg nem megy ez nekem. Gyökér vagyok. Meg egy szar. Ah, mindegy. 

Fogtam magam, meggyújtottam a cigim és bámultam a szemben lévő panelház falait ahol épp egy fehér cica feküdt nyugodtan az első emeleti erkély korlátján. Nem szeretem a macskákat. De mióta Nathaniellel járok, elviselem őket. Úgy érzem, lesz még macska az én házamban... 

Közben arra figyeltem fel, hogy szomorúan néz engem.. 

- Gyere már ide. - sóhajtottam kifújva a füstöt és magamhoz húztam. 

- Büdi leszel ettől. - mondta és a mellkasomra hajtotta a fejét.

- És ha büdös vagyok, már nem is tetszem? - vigyorogtam rá tipikus Castielesen. 

Ő erre elmosolyodott és megrázta a fejét. 

- Szóval nem? Megsértődők. - vigyorogtam rá 

- Mi? Én ilyet nem mondtam! 

- De. - vigyorogtam szemtelenül. 

- Kamuzol. 

- Azt állítod, nem vagyok őszinte? 

- Nem!!! - mondta felfújva az arcát, majd csak nevettünk a dolgon. Annyira aranyos ilyenkor. De tényleg... 

Áhh ilyenkor mindig rajövök, hogy olyan vagyok, mint egy gyökér tinilány. Azaz néha rosszabbnak is érzem magam, mert abból van, aki okos. Én meg mindenhez segg hülye vagyok. Áh, ez nem túl megnyugtató.

Első órán nem aludtam. Másodikon már majdnem. De előbb be kellett h baktassak a csodálatos terembe Nathaniellel. De mivel nem akartam zavarni azzal, hogy egy segg hülye ül mellette irodalmon, hagytam, hogy üljön, aki mellé akár. Én pedig inkább Lysandert rontottam azzal, hogy hülye vagyok. Neki nem árt. Ő is, csak ő mindenhez, ami nem tanulás. Én meg úgy egyébként is. 

Szóval, ja. Elég unalmasan kezdődött az óra. Mikor már épp a tökéletes álom közepébe ringattam volna magam, amiben Nathaniel rendőrruhában rázza magát előttem, na, pont akkor, kopogtak az ajtón, majd ki is nyílt. Először az igazgató, majd egy barna hosszú hajú lány, egyenes tartással, édesen mosolyogva lépett be. Villogtak a zöld szemei. A bőre pedig olyan... Indiainak tűnt. Talán arab... De talán inkább indiai. Legalább is, miután megláttam a homlokán azt a vörös... Pontot, amit nem tudom, hogy, hogy hívnak. Nem, nem pattanás.

Az igazgató vázolta a helyzetet. Új csaj stb. Alapból baromira leszartam volna, de ő kifejezetten érdekesnek mutatkozott. Ha nem érezném magam feltétlenül sivatag forróságúnak, illetve nem lennék férjezett asszony, akkor tuti bepróbálkoznék. Kifejezetten széplány.

...és mint ekkor kiderült, a beszéde alapján igencsak intelligens is. Wao ez egyre menőbb. Bemutatkozott, elmondta, hogy valami P... Betűs a neve. Szar a memóriám gyerekek ez van. Főleg ha nem olyan, amit hallottam már valaha is. És a hangja... Elvarázsló. Bár ahogy láttam, Victoria elég furcsán nézte, mintha az élete pörgött volna le a szemei előtt. Na, mi van, már nem te vagy az új csaj? Ordít az arcodról, hogy ez a bajod. 

Na de várjuk egy percet. Az mind rendben van, hogy én bámulom a csajt, főleg, hogy nőiesség téren sincs épp rossz helyen, de... 

-Nath!- fújtattam halkan, mivel mögötte ültem. Olyan volt, mintha meg se hallotta volna. Totál el volt varázsolva. 

-Mi van? - kérdezte mellettem Lysander. 

-Hallod, a csöcseit nézi...! - fújtattam halkan. 

-Mint te, tíz másodperce? 

-Nem...mi?!- néztem rá idegesen. 

-... Persze megértem, ha valakit hidegen hagy az érkezésem, hiszen csak egy átlagos lány vagyok. - kuncogott bele a mondatomba a P csaj, miközben tolta a bemutatkozását. HESTEGGETREKT. EZMIVOLT. BEOLTOTTAK GECI. 

Annyira meglepődtem a dolgon, hogy kellett két másodperc már tudtam reagálni. Nálam az kurva sok...!

- Pontosan, ahogy mondod. - mondtam rá kacsintva, vigyorogva majd visszafeküdtem a padra, mint aki kurvara leszarja. 

NATHANIEL NE NÉZD MÁR…

Eltelt ez az óra, és nem hiszitek el… De Nathaniel üres padban ült. És Priya mellé ült. De komolyan, én azt hittem, 5 és dél agyfaszt kapok egyszerre, miért ült mellé? De komolyan. Nagyon ideges lettem. Idegesen fújtattam egyet, majd lehajtottam a fejemet, vissza az asztalra.

- Castiel…- rakta a hátamra a kezét Lysander, mire felmodrultam, hogy mi baja van.- Ne legyél már ennyire féltékeny. Csak mellé ült. Nincs ezzel semmi baj. – suttogta, majd miután rámordult a tanár, hogy kussoljon, nem beszélt többet, csak megsimogatta a hátam, majd újra belevetette magát a jegyzetelésbe. Én… igyekeztem meghalni, ott a padon. Én… nekem ez nem tetszik…!

Teltek a nap közben az órák, és mivel ha nem Lyssel van együtt órám, akkor általában egyedül ülök. Nagyritkán Iris vagy Victoria ül mellém. Mert ők is hasonlóan balfaszok és hülyék, mint én. De most… Mindenki előtt, Priya előzött ült be… de nem mellém. Hanem a helyemre.

- Kiscsaj, az az én helyem. –mondtam oda állva mellé, és idegesen fújva rá. A körülöttünk levők igen csak össze is rezzentek és elhalkultak. Tudták, hogy ha a helyemre ül valaki, és egy idióta mellé kényszerülök ülni emiatt, főleg, ha ilyen jó kedvem van, akkor abból nagy baj lesz.

- Öhm, bocsi, de üres a fél terem és –

- És pont ezért ülj el innen és menj a terem másik felébe valahova. Tipli van.- mondtam és nem tágítottam. De az volt a probléma, hogy Ő sem.

- De én itt szeretnék ülni. Ez nem a te helyed, sehol sem látom rajta a neved.

- Mivel azt sem tudod mi a nevem.

- Egy név sincs rajta, szóval szükségtelen is lenne, hogy tudjam, Castiel. – kacsintott rám. Erre kicsit azért meglepődtem. Hogy mi a fasz.

Bár nem igazán érdekelt a dolog, a csajt székestől kihúztam a padomból és egy másik székkel ültem be oda, ahol ő eddig volt, majd rádőltem az asztalra. De arra én sem számítottam, hogy ez a hülye nő, majd végül megint mellém fog ülni...

Már pedig megtette.

Mindegy, nem igazán érdekelt a dolog. A végén még megismertem egy kicsit és tipikuson olyan csajnak tűnik, akiről tudod, hogy egy fasz, meg álszent, meg mindenben jó, meg kurva okos, de még is, nem akarod tudomásul venni, mert nem akarsz vele rosszban lenni. Biztos mindenki találkozott már ilyennel. Ezek az emberek általában mindig mindenkivel jóban vannak, és soha nem veszekednek, mindig kiálnak magukért… szépek, tökéletes adottságok… És mindig mindenki kedveli őket.

Azt hiszem elég jól körül írtam, hogy milyenek is ezek a lányok… Nem csak lányok, de főleg ott van ilyen. Jelen esetünkben is. Ugyan még mindig féltékenyen cirkáltam a folyosón a következő szünetben, de végül már lenyugodtam nagyjából. Hál istennek. Ha nem teszem meg, a végén még kitudja, nekimegyek egy lánynak, vagy mi lesz ott.

A falnak dőltem egyik óra előtt és épp a fizika füzetembe akartam belenézni. Ha Reddy bá felszólít, és nem tudom, akkor instant karó, és ha ezt egy párszor eljátszom, instant bukás. Legalább tudjak valamit nyöszörögni, hogy akkor már ne karót, hanem csak mínuszt, vagy ilyesmit írjon be. Nincs igazán kedvem nyalni a seggét majd év végén, azért, hogy ne buktasson meg. Arról nem is beszélve, hogy mennyire sok kedvem van pót vizsgázni. Szóval igen, jobb a békesség azt hiszem.

Szóval ja, olvastam a fizika füzetem, a többi diákkal magam körül, akiket akkor pont kizártam, egy baromi magas fallal. Az sem igazán érdekelt, hogy valaki elkezdi rángatni a vállamat. Az ilaltból, Lysander az. Csak azért nem baszok le neki egyet, mert nem bántom.

- Mi van már?- kérdeztem mikor már fél perce ezt csinálta és a nevemet mondogatta többféle képpel, néha – néha furcsábbnál furcsább indulatszavakkal körítve.

Erre a dologra Ő már nem igazán mondott semmit, csak mutatott.

A folyosó másik vége felé mutatott, ott is két emberre, elég érdekes szituációban. Olyan volt, mintha épp smárolnának. De tegyük hozzá, ez a dolog elég instabil, mert a folyosó másik vége nagyjából… hát szerintem több mint 100m – re volt tőlem, és a szemem egyébként is csodálatos.

No ezzel a dologgal nem is lett volna semmi baj, ha nem esik le nekem, hogy a srác fehér ingben van a csaj pedig smaragdzöld felsőben.

Azonnal robbant, az agyam, nagyjából olyan hirtelenséggel, mint amilyen furcsa hirtelenséggel gyulladt fel a suli.

Lysander kezébe nyomtam a füzetem és idegesen masírozva rohantam oda a jelenethez.

…

És igen, itt vagyunk most. Priyat elrántottam Nathanieltől és fújtatva vártam a válaszát.1

- Válaszolnál végre?!- kérdeztem idegesen.

De mind a ketten csak meredten álltak és bámultak rám.