4. fejezet - A történelem egy veszélyes tantárgy

A történelem egy veszélyes tantárgy

Egy hét telt el kb, mióta nem hallottatok felőlem. Az igazság az, hogy rengeteg ügyet intéztem, azaz intéztünk Nathaniellel, mert a szüleim szarnak a fejemre, azt hiszik én voltam a ludas, de ezt már megszoktam. A szar mindig Castiel.
No szóval ügyintézés; voltam bizottság előtt. Nem azért meg ki akartak baszni, hanem mert Nathaniel hisztizett az igazgatónál, hogy nézzék meg a retkes kamerákat. Na ja, meg is nézték. Kiderült, hogy a szöszke hugica volt, méghozzá láthatóan direkt. Betörte az üveget egy poroltóval, majd szépen rám kente az egészet. Nem tudtam meg, hogy honnan tudta, hogy késni fogok, de erre ezek után, nem is volt már szükség.

- Castiel, hahó, itt a föld!- integetett a pofámba a lány.
- Ja jól van, tudod elragadott a szépséged, FuCkYoU987.- vigyorogtam rá.
A nőszemély egyértelműen rák vörös lett és csak bambult maga elé, mintha épp egy bábú lenne, aki azon gondolkodik, hogy most Ő épp elpirult és, hogy jajj, ez, de nagyon kínos, a fenébe is.
- M-mondtam már, hogy ne nevezz FuCkYoU987-nek, a nevem Victoria.- nyökörészett ki nekem valamit. Eskü, néha megijedek a csajtól, olyan, mint egy beprogramozott zaklató. Folyamatosan nyalogatja verbálisan a jobb fültövemet.

- Oks, FuCkYoU987. – vigyorogtam rá, majd karba tettem a kezeim, mintha vártam volna valamire.
Olyan, mintha lehetőségek közt gondolkodna… ugrál le fel a tekintete.
- Nézd milyen szép idő-… ahh ez hülyeség… - motyogott az orra alatt. – Castiel, mikor lesz a következő koncert? – emelte fel rám a tekintetét.
Mi a fasz??? Random téma, best ever. Kicsit sem látszik, hogy témát akarsz terelni.

- Nemtom még, most volt az előző. Jó-jó, kevesebb, mint fél éve, de ez nem megy olyan gyorsan, ha nincs dobos.
- Van! Hát Nathaniel nagyon jól dobol!
- FuCkYoU987, Te is tudod, hogy nem állandó tag.
- Victoria, mondtam már.- mormogta az orra alatt, majd sóhajtott. Hirtelen becsengettek, majd megfogta egy Lysander nevezetű egyén a csuklómat. Én pedig rá néztem.
- Már megint el fogsz késni!- sóhajtotta.- Ohh szia, FuCkYoU987!- mosolygott Lysander.- Gyertek, most már menjünk órára.

Ezután Lysander be is rángatott minket órára. Az osztályból Ő tudja egyedül, hogy járunk Nathaniellel. Amíg nem felejti el azt, hogy titok, addig talán nem mondja el senkinek. Bár Ő azt hiszem bármire képes, ha elfelejtésről van szó.

Az osztályban ültünk, én Lys mellett jelenleg, FuCkYoU987 pedig Armin mellett. Oké, Hívjuk Victorianak, mert idegesít ez a név.
Sóhajtva dőltem az asztalra, majd nem igazán érdekelt mi fog történni. Asszem töri lesz, Mr. Parizelsajttal. Nem tudom megjegyezni a nevét, kb egyik tanáromnak sem, szóval az összeset ilyen hülye nevekkel látom el. Na mindegy, Mr. Ferez…Fariz…Far… Ahh nem megy ez nekem, szóval a drogos külsejű pasas, betopogott az ajtón, lebaszta a könyveit az asztalra, majd megállt az asztal mellett, követelve, hogy álljunk fel és köszönjünk, mint az ovisok. Komolyan, Középiskolás tanárok közül, rajta kívül, melyik várja ezt még el? Agyfaszt kapok.

Épp jó napom volt, így én is felálltam csak épp nem nyitottam ki a szám, Nathanielt kerestem. Meg is találtam a drágahusikámat, az ajtó felöli padsor, első padjában csücsülve. Tudom, hogy hátra fog nézni, rám. Tudom. Biztos vagyok benne.
Vigyorogva bámultam a szöszit és vártam, mikor néz rám. Természetesen, ez meg is történt, amint mozgolódás ütötte fel a fejét, hogy mindenki leült a seggére. Rám is kapta a tekintetét, majd mikor rákacsintottam édesen, akkor vissza is rántotta és ide láttam, hogy elvörösödik, de takarja az arcát. Annyira édes, de annyira.

Elmosolyodva ültem le a helyemre, Lys pedig, tudom, hogy látta, de nem igazán zavartatta magát, nem zavarta a dolog látszólag, nem reagált rá semmit.
Sóhajtva dőltem el a széken, majd a bácsika elkezdte kiosztani a dolgozatokat. Sóhajtottam. Ezaz, egy újabb karó, alig várom.
Sóhajtottam és vártam… vártam… vártam, majd KETTES. ÉRTED, KETTES????
Hát nem hittem a szememnek. Nem puskáztam, nem tanutam, szartam a dogára és kettes! WOHOOO!
Az élet csodálatos.

A mellettem éppen nyögve az asztalra fetrengő Lysander, nem valószínű, hogy ugyanezt gondolta.
- Hé, minden oké, haver?- kérdeztem elég érdeklődve pislogva. Hát mi az isten.

Kedves emlegetett fehérhajú barátom pedig csak egy nyögéssel reagált a dologra. Há t ok, legyen, ha ezt akarja.
- Korrepetáljalak?- vigyorogtam rá.
Erre Ő felemelte a fejét, majd rám nézett azzal a tipikus „whatthefuck” fejével.
Felröhögtem, erre a kedves báááácsi be is szólt nekem, de szartam rá igazából.
Segítettem Lysnek az asztalra dőlésben, így együtt fetrengtünk az asztalon… kb 1 percig, amíg még tartott a dolgozat kiosztás. Ezután pedig Lysander kiegyenesedett, füzet és toll elő és feszült figyelemmel követte és jegyzetelte a tanár minden mondatát. Ez tartott kb még negyedóráig. Nem, nem azért mert Lys megunta, hanem azért, mert megszólalt a vészjelző.

Hirtelen mindenki feljajdult és nyüzsgés, néhány csaj szájából vinnyogás tört elő, páran azonnal fel is ugrottak.
- Tűz van, mindenki meneküljön!- sikítozta Amber, mire mindenki meg inkább feszültebb lett és felhangosodott… Nem tudom eldönteni, hogy mert beszakadt a dobhártyájuk Ambertől, vagy a tűz miatt. Lysander arcán egy ideig láttam az „eztmostnemértem” „mitörténik” „miazatűz” „ezhangos” majd a „BAZDMEGTŰZVAN” „menekeljünkOMG” és az „elfelejtettemmiazatűz…” arckifejezést.

Az osztály felbolydult és hát elég sokan vagyunk, hogy egy tömegnyi ideges ember ugrabugráljon össze vissza…
- Mindenki nyugodjon meg, libasorban, egyesével, nyugodtan hagyjuk el az iskolát!- mondta a tanár. Igen, több mint valószínű, hogy ez így fog történni, Parizel úr. Majd az osztályba valahonnan (fogalmam sincs, hogy honnan, de komolyan, talán ahogy kinyitotta valaki az ajtót, de igazából franc tudja) egy elég nagy szürke fullasztó füst kerekedett. Látni, csak a közeledben lévőket lehetett. Eltakartam az arcom a dzsekim karjával, teljesen jó volt, mert kaptam levegőt. Sokan sikítozva kimenekültek a teremből, néhányan (mivel földszinten voltunk) ablakkal is elkezdtek próbálkozni, aztán rájöttek, hogy kívülről rácsok vannak rajtuk #logika.

Kitömöröltünk az ajtón. Persze én ilyenkor is kibaszott engedelmes vagyok, és a lányok menjenek előre meg ilyenek. Végül mindenki kiment az udvarra. Nagy sürgés forgás volt, minden tanár, minden osztály kint volt és idegeskedett. Victoriát épp Rosa ölelgette, körülöttük Armin rohangált, Alexy épp Kentin nyakába vetette magát aggodalmában, mert majdnem utoljára jött ki az épóletből. Lysander mellettem álldogált és látszólag azon gondolkodott, hol a jegyzetfüzete, Kim pedig épp Irissel beszélgetett.
Csak egy gond volt.
Nathaniel sehol sincs.
Ijedten néztem körbe. Első padban ült… gondolom kijött már az elsők között. Végignéztem a tömegen, de elég sokan voltak ahhoz, hogy ne igazán lássak át mindent.
Tettem egy kisebb kört, közben szemmel egy nagyobbat.
Odaszaladtam Lysanderhez.
- Lys, láttad a szöszit?- kérdeztem ijedten.
- Igen, ott van hátul, ott vonyít.-sóhajtotta fel, szemet forgatva. Elnéztem arra, amerre mutatott. Amber volt ott.
- Nathanielt, bazdmeg!- mondtam idegesen.
- Ja, őt nem…- mondta, már ő is kicsit ijedtebb, furcsálló arcvonásokkal.
Természetesen nekem több sem kellett.
Visszarohantam az égő iskolába, egyedül. Maszk és minden egyéb nélkül. Lysander hangját hallottam még magam után, hogy mit csinálok, meg ne legyek hülye, de nem érdekelt.
Ha Nathaniel tényleg bent van… Segítenem kell neki. Meg kell őt mentenem.