Bittersweet Amoris - 6.fejezet - Jobb idők

/ Nahát Nahát újjabb fejezet :D Elnézést a késlekedésért, remélem a nyár folyamán töbebt ilyen nem lesz. Jó olvasást, bár ezt csak az olvassa el, aki nem tartózkodik az "ilyen-olyan" jelenetektől. A fejezet enyhén +16. Szóval aki nem szeretné, nem kötelező elolvasni, de próbáltam nem durván fogalmazni :D/

Jobb idők

Mire nem jó az ágyban fetrengés. Pihenés meg...meg minden. Főleg ha ez mint Nathal történik. Annyira husi, egyem meg. De tényleg...Olyan kis szende, ahogy ott fekszik...és nincs rajta póló! Bár szegénykémnek a sebeiről inkább negatív dolgok jutnak eszembe, mint sem pozitívak..nyeh.
De attól még igen is szörnyen szexuális, meg kell mondjam.
Annyira szeretnék már valamit vele...hiszen olyan...olyan...szóval csak olyan tökéletes...és baromi kívánatos...
Bármennyire is azt hiszitek, hogy igen, valójában nem lennék képes csak úgy...beleegyezés nélkül erőszakkal megdugni valakit. Bár, ha ezt a fejezetet elolvassátok, lehet, hogy...más lesz a véleményetek...

Egymás mellett feküdtünk az ágyban és épp a tv-t bámultuk nagyban (azaz inkább csak ő)...valami idióta vígjátékos valami ment, ami nem igazán tudott lekötni engem...de az tuti, hogy valami csaj meg pasi naaagyon egymásba voltak zúgva. Meg volt benne Adam Sandler. Ennyi maradt meg a filmből.
Nathaniel bármennyire is tagadja, hogy ő nem szereti ezeket a filmeket, ez nem teljesen igaz. Tudom, hogy a gondolkodós filmeket szereti, ami inkább nyomozós, detektíves meg hasonló, ki a gyilkos miért, hogy, meg minden, de ezen a filmen olyan jót szórakozott, hogy nem gondoltam, hogy ma hallom így nevetni akármin. Ch. Egy filmen nevet és nem rajtam!
Bár nem nagyon tudom miről volt szó, mert a filmre kevésbé koncentráltam, inkább rá fókuszáltam. Baromi sokat néztem, a végre kicsit boldognak tűnő arcát...amin ugyan volt egy szép kis monokli...eléggé zavarta a képet, de annyira nem drasztikus, hiszen a duzzanat már lement, a bőr pedig csak most kezd elszíneződni.
Bámultam az oldalamon fekve, azt a gyönyörű arcát és ahogy oda hullanak az aranyszőke tincsek. Általában rühellem a szőke embereket de ő...teljesen különleges...kivételes.
Oda hajoltam az arcához, majd egy lágy puszit nyomtam rá.
Ő erre felkuncogott.
- Mit szeretnél?-kérdezte, habozás nélkül levéve a tekintetét a képernyőről, majd rám szegezve a hajával szépen harmonizáló, csillogó szemeit.
Nem!! Felejtsd el, hogy én erre fogok valaha neked válaszolni. Attól nagyobb az egóm, hogy elkezdjek hisztizni, hogy légyszi szeretgess már picit mert meghalok már komolyan. Jó, én vagyok az aktív, meg a seme, vagy hogy is mondják ezt a nagy yaoi fanatikusok... de akkor is, én szeretnék most szeretgetést.
Csak néztem rá, azzal a rossz fiús vigyorommal, amitől tudom, hogy képtelen ellenállni. Tudom, hogy mennyire imádja.
Felkuncogott, majd az ajkaimra csapott rá, de csak gyengéden. Én viszont ezt a tempót annyira nem toleráltam, így kétszer olyan hevesen próbálkoztam, mint ahogy ő azt szerette volna. Meg kell mondjam, meg is engedte végül. Olyan kis édes.
Mikor a csókunk véget ért, a nyakához hajoltam, majd szép lágyan kezdtem puszilgatni. Közben testtel közelebb húzódtam, hiszen rendesem nem értem volna el nélküle.
Ő csak sóhajtott egyet, továbbiakban pedig hagyott szépen mindent amit csináltam. Furcsa, hogy nem is hisztizik, bár azt érzem, hogy rázza a hideg.
Puszilgattam a nyakát, majd lejjebb indultam és a vállát is beborítottam csókokkal. Olyan gyönyörű a teste és finom a bőre...Kétségtelenül nekem való.
Mivel a nyakán eszemben nem volt, ezért úgy voltam vele, hogy majd a kulcscsontjára nyomok egy szép "kis" lila foltocskát...így is tele van velük, nehogy már mindet az apja adja neki.
Igen, ki akartam szívni a drága bőrét. Hiszen olyan csodálatos...egyel több folt meg se látszik...bár a mellkasa annyira nem vészes, inkább a háta...nem is értem, hogy bír rajta feküdni.
Szóóóval elkezdtek kiszívni a kulcscsontját közben fél karomat átvetettem a mellkasán, így totál takartam előle a tv-re való kilátást, így csak engem látott.
Mehh, rájöttem, hogy a hajam baromi idegesítő ebben a helyzetben. Nem látok tőle semmit mert behullik a pofámba az egész. Ebbe így belegondolva, mekkora szar vagyok már. A yaoi Mangákban mindig a passzív félnek van hosszabb haja... én nekem meg kétszer akkora mint neki. Brühühü.
Mikor készen voltam a drága kulcscsontjának a kiszipolyozásával, felemeltem a fejem, majd az arcára néztem. Halvány pír ült az arcán és egy kis kétség azokban a gyönyörű szemeiben. Ahogy bámultam az arcát, majd végig a többi porcikáját, rájöttem, hogy ahogy az alakon bejön a holdfény és Nath bőrén vesznek el a fénysugarai, az valami kegyetlenül gyönyörű tud lenni.

Lassan haraptam bele az ajkamba, majd egy nagyobb sóhajtást engedtem ki magamból.
- Nem tudom, hogy csinálod, de kegyetlenül nézel ki.- jött ki belőlem végül.
Láttam rajta, hogy ezt nem nagyon érti, mert ezt általában negatív tényezőként használják az emberek...hát én nem.
- Gyönyörű vagy.- pusziltam a nyakába.
Ő elnézett a ablakra zavarában, meg se tudott szólalni, az arcszíne pedig egyezett a festett hajammal. Pedig az én hajam, valójában nem elég halványka.
- Ilyen lesz a következő hajfestékem árnyalata.- kacsintottam rá, mire zavarában felkuncogott.
- Gonosz vagy.
- Hát még milyen gonosz leszek.- vigyorodtam el, ugyan úgy mint az előbb.
Majd...igen, elkezdtem rosszalkodni..
Lassan elvezettem a jobb kezemet a mellkasa mellé, a mellkasán és a hasán keresztül szépen simogatva, a boxere vonaláig. Idióta vagyok, de nem bírok magammal. Nem tehetek róla ez van..de...ha nagyon nem akarja majd..abbahagyom.
Aztán tovább vezettem a kezemet...egészen a boxere közepéig, majd szépen lassan elkezdtem simogatni, miközben a mellkasát csókolgattam.
- C-Castiel..!- nyitotta nagyra a szemeit, majd megremegve bámult rám. De édes. Hirtelen reflexből összébb is húzta a lábait, ami valljuk be, nem igazán segített a helyzetén.
- Csss.- nyomtam a másik kezem mutató ujját az ajkaira, a srác fölé magasodva. Hmm, milyen kis szép innen.
Majd az ujjamat elvettem és megtámaszkodtam a feje mellett, majd megcsókoltam.
A kezem pedig szépen járt, fel-le...ott ahol kellett. Ő lágy nyöszörgéssel jelezte, hogy ha nem is vallja be magának, neki akkor is tetszik és ezt bizony a kezemmel is éreztem, hiszen azért...férfiből van a drágám, nem bírja leplezni ha elkezdi felizgatni magát.
De hát nehogy már csak oda fókuszáljak, lejjebb is nyúltam. Óvatosan a combjaihoz raktam a kezemet és a combja belső részét kezdtem simogatni. Ekkor már a mellkasát nem csak csókolgattam, hanem még ott is izgattam szépen.
- Castiel...Hagyd...- nyüszörögte ki nehezen. Jó, tiltakozzon csak... Attól az egész jobb lesz..meg sokkal szexibb!
- Hagyd abba...- nyögött fel, mikor már igen rátaláltam a lényegre és nem igazán tudta magát kontroll alatt tartani. Pedig én annyira szeretném...
- Nem lesz baj..- pusziltam meg a nyakát.
- Akkor is...-suttogta. Totál zavarban érezte magát mert láttam rajta. Én sem tudnék egykönnyen nemet mondani magamnak, ch.
De én viszont igen is szeretném...Nyahaha.

Bittersweet Amoris - 5.fejezet - A felismerés

A felismerés

Elkezdett mesélni. Hogy nem megtámadták az utcán, hanem mindent az apja csinált vele..a saját apja. Fel sem tudtam fogni, hogy miért, vagy hogyan, meg...meg miért bántja így a fiát de próbáltam inkább figyelmes és nem értetlen arcokat vágni. Elmesélte, hogy azért is tanul ennyit, hogy neki megfeleljen és azt is, hogy szerinte azért ilyen, mert hasonlít arra, aki az apja elől ellopta a munkahelyi rangot.

Sosem értettem ezeket a munkahelyi faszságokat, de legyen. De akkor miért nem azt a szerencsétlent veri péppé, miért pont a fiát? Basszus a saját gyerekéről van szó.

-És az anyád?-kérdeztem, mikor már nagyjából leállt a beszéléssel, mert úgy érezte nincsen több mondanivalója. Közben én már mindenét bekötöztem.- Ehm...kössem fel a karod?-kérdeztem, mert nem igazán mozgatta az utóbbi fél órában, így elég durván feltételeztem, ha nem is tört el, minimum meghúzódott de rendesen.

-Nem akar róla tudomást venni...gondolom.-mondta halkan, majd megrázta a fejét, hogy csak hagyjam a karját. Leült újból a kád szélére és a haján a törülközőt kezdte el dörzsölgetni, hogy nagyjából megszáradjon. Persze, ez rossz kézzel nagyon jó ötlet volt ,így fel is szisszent rögtön, mire én oda léptem és megtetettem ezt helyette, óvatosan.

-Hugódat meg meg sem kérdezem, már ne haragudj.-sóhajtottam ki, mire ő csak hallgatással válaszolt és lehunyva a szemeit hagyta, hogy törölgessem a haját. Hihetetlen...kiderül, hogy pont Nathal jövök össze, aki srác és még ez is... Komolyan, még viccelni sincs kedvem. Ilyen sincs sokszor. - Figyelj rám.- szólaltam meg újra, mire kinyitotta a szemeit és azokkal a gyönyörű aranysárga szemeivel nézte az arcomat. - Segíteni szeretnék. - mondtam halkan és az állat fogtam meg lágyan és nekinyomtam az ajkaimat az övének. Újból behunyta a szemét és szépen engedelmeskedett annak, amit én akartam. Csak szépen megcsókolni, semmi mást. 

Igazából ötletem sincsen, hogy ezt hogy lehetne megváltoztatni, vagy segíteni a helyzeten. Nem tudom. Egyáltalán. Jó vagyok az ilyenekben de...de ebben az esetben mit csináljak?

- Maradj itt.- mondtam.- Itt egy ideig ellehetsz.- mondtam leguggolva elé és a combjaira könyököltem fel. Megrázta a fejét.

- Eljönnöm otthonról is hiba volt. Mellesleg minden csak rosszabb lenne ha suliba se járnék be, mert ha bujkálok, oda sem mehetek.-mondta én pedig csak sóhajtottam egy jókorát. Suli...

- Péntek van...egy hétvégét nyugodtan itt maradhatsz.

- Persze és mikor hazamegyek verjenek halálra?-mondta, majd a szemeimbe nézett. Úgy nyilallt belém a felismerés, mint eddig sosem. Baszki, most jövök rá...ő lényegében életveszélyben van.

- Nem ezt akartam mondani.- nyögtem ki el-el dadogva a végét. Ennyire még talán sosem féltem mint most. Vicces. Nem én vagyok veszélyben és már most gyomorgörcsöm van. Másnál ez általában akkor szokott jelentkezni ha saját maguk van veszélyben.- Jöjjek át hozzátok, vagy...?- kérdeztem tanácstalansággal. Elkezdett pörögni az agyam, hogy mi az istent csináljak. Ha lenne valami űrjárművem, most mennék a holdra, de tüstént.

A gondolataim zakatoltak ide-oda. Nem tudtam mit csinálni. Én..ezt nem is értem. Miért vagy hogy...? Áhh felmondok elegem van.

- Héé ne kattogj már...látod ezért nem akartam elmondani.-sóhajtott és elnézett oldalra, majd elhúzta a száját. Leszedtem a törülközőt a fejéről, majd elsimogattam a haját.

- Akkor is kitalálok valamit.- mondtam majd a radiátorra terítettem le a törülközőt majd kézen fogtam és elkezdtem a szobámba befelé húzni. Nem engedem visszamenni...én...nem. Legalább ma itt kell, hogy aludjon megint... Nem fogom az apjának ezt megengedni, nem érdekel. Én..lecsapom...

- Haza kellene mennem...- nyöszörögte.

- Nem kell. Holnap hazaviszlek. Nálatok fogok aludni, legalább a hétvégén mert..mert segítesz nekem a tanulásban meg..meg...meg mert vidékre költöztem és nem tudok bejárni hozzád.

- Most komolyan?- döntötte oldalra a fejét, mire én beléptem az ajtón és felnevettem.

- Dehogy.- mondtam.- De én...egy hétvége alatt csak kitalálok valamit...- mondtam sóhajtva egy nagyot.

Végül Nath belement, hogy itt fog aludni. Az anyjának írt egy sms-t, hogy ma nem tus hazamenni, holnap megmagyarázza...oké nem ő, hanem én írtam meg az sms-t...de ez már csak részletkérdés....vagy nem is?
Bedőltünk az ágyba és én hátulról szépen átkaroltam, majd a nyakába hajtottam a fejemet és szívtam be az illatát, ami ugyan már az én tusfürdőmtől volt vanília, de az ő illata is érezhető volt.
- Baromira utállak.- mondtam és a nyakába haraptam bele és azt rágcsáltam, mire éreztem azt, hogy a szép kis bőre libabőrös lesz és kissé feljebb is húzza a nyakához a jobb vállát, reflexből.
- Utálsz..?-suttogta ki.- Én..ne haragudj...tényleg nem akartam gondot okozni... tényle-...- 's itt félbe is szakítottam a mondat áradatát, méghozzá azzal, hogy megint megcsókoltam, valamivel több szenvedélyt és hasonlót beletuszkolva abba az alig kis fél percbe.
- Utállak..mert baromira megszerettelek, gyökér.- mondtam felkuncogva, majd már a nyakát csókoltam meg.

Bitterseet Amoris - 4. fejezet - A rózsaszín rémálom

A rózsaszín rémálom

-Te meg… hogy… m..mi…?- pislogtam, majd kiestek a szemeim a helyéről. Neeem, ezt én nem hiszem el, ez nem lehet igaz.
Valami engedj be félét nyökögött, ezért én félre álltam az ajtóból és ő bebicegett.
- Veled meg mi történt…?- suttogtam, majd a remegő kezemet a vállára helyeztem, mire felszisszent. Felém fordult. Láttam egy lila foltot a szeme körül és a feje is vérzett. A mellkasa előtt volt az egyik keze, ahogy az egyik karját fogta, mert (ahogy látom) hihetetlenül fájhatott neki. Sosem akartam így látni… de… ki tette volna ezt Nathal…? Semmilyen rosszakarójáról nem tudok..
Nem válaszolt. Csak bámult maga elé, majd köhögni kezdett. Megtámaszkodott a falnak és a kezét a szája elé rakta. Hát azt hittem megfullad. Én meg azt hittem, hogy elájulok. Te jó isten, mia a fene van itt…?
-H-hívjak orvost?-kérdeztem remegve.
-Eszedbeh ne jussnh…!- nyöszörgött köhécselve én pedig jobb terv híján, felkaptam, majd elkezdtem felszaladni a fürdőszobába vele, a karjaim között. Én… ééén ezt nem tudom elhinni. Tudom, hogy ez is fájt neki, de… most… nem tehetek róla. Valamit kell tennem.
Mire felértünk már abbahagyta a köhögést...leraktam, ő pedig a mosdókagylóhoz lépett és köpött egyet, majd hirtelen rá is engedte a vizet, hogy eltűnjön onnan.
Miért nem mondja meg mi történt..m..mi?
Elkezdtem vizet engedni. Hihetetlen volt kereken 4 percig álltunk némán és csak a kádba csobogó vizet hallgattuk. Behunytam a szememet. Nem hiszem el..miért nem mond semmit? Miért nem beszél? Ki tette, had tanítsam már móresre!
Sóhajtotta, egyet. Rendeben...meg kellene nyugodnom nekem is.
- Ülj bele...lekezelem a sebeidet.-mondtam lágyan megtörve a mardosó csendet, s majd ellenkezést nem tűrően, kilépkedtem a fürdőből. Lassan vettem az irányt a gyógyszerek felé..ott találok minden ehhez kellő dolgot...te..te jó ég. Én ezt nem értem. Miért... Miért nem lehet nekem elmondani semmit?!
A seb lekezeléshez meg bekötözéshez kellő cuccokkal tértem vissza a fürdőbe. Ne kívánj azt, hogy most kopogjak meg jó pofizzak.
Bementem, ő épp az arcot mosta meg, benne ülve a kádba. Valóban, semmit sem láttam volna, ha akartam volna sem, a vizet rózsaszínre festette a vár ami a testéről oldódott le.
De ez nem igazán tudott lekötni, mikor megláttam, hogy hogy néz ki a háta.
-Te normális vagy...?-suttogtam.
Ő semmit sem reagált. Leültem a kád szélére. Látszik, hogy ez nem csak mai. Voltak már gyógyultabb sebek is, meg hegek. Ja, hogy ezért nem akart előttem mutatkozni.
Ez úgy "rendben" is van, de miért..vagy..hogy..vagy ki vagy...
Láttam, hogy erről ő most nekem bizony nem fog kitálalni. Elnéztem, majd lehunytam a szememet. Levettem magamról a pólómat, mert úgy is csak elázott volna a víztől. Majd a kád szélére ültem mögé és lassan óvatosan elkezdtem a hátát lemosni és lekezelni... majd a durvábbakat bekötöm, ha kijött a vízből.

Nem szóltunk egymáshoz, legalább fél óráig, csak Nath szisszenéseit lehetett hallani, meg a víz hangját, amint belemártottam a rongyot és kiszedtem. Ő a vízbe bámult én pedig a hátát néztem.
Sosem értettem, hogy egy férfit hogy tudnak így elverni csak így random valakik...eddig is tudtam h izmos, de most itt van előttem...látom. Látom, hogy az. Miért nem védte meg magát? Ha egyszerre öt ember is támad r esetleg, akkor sem verik így össze...főleg, hogy ezek már nem mind csak mai sebek... Nem értem. Én hihetetlenül hülye fasz lehetek, de esküszöm nem értek semmit.
- Castiel...- suttogta ki a nevemet nehezen.- Ne haragudj...Nem akartalak leterhelni.-nyögte ki nehezen, mire én csak sóhajtottam.
- Hagyjunk engem ebből ki jó?-mondtam, majd mire nagyjából mindent megcsináltam rajta megnyújtóztattam a karjaimat.
- Vegyél fel valamit, utána bekötözöm a sebeid.- mondtam.- A zöld törölközővel törülközz meg nyugodtan.-mondtam. Direkt nem hoztam kötszert be, hogy nehogy zavarja, hogy esetlegesen bent vagyok amíg felöltözik. Nem vagyok én zaklató, se semmi ilyesmi.
Túl jó szívem van, kezdek rájönni...
Bementem, hoztam kötszert is...majd hopp, vissza a fürdőbe. Boxerben ült a kád szélén, és nézte ahogy lefolyik a víz, hiszen kiengedte.
-Gyere...- sóhajtottam egyet, majd ő felállt és immár csak a víztől csöpögő haját kitúrta a szemeiből, majd rám nézett.
- Ne haragudj rám.-mondta el újból, mire én megráztam a fejemet.- Úgy nézek én ki mint aki haragszik?-kérdeztem.
Igen Castiel, pont úgy nézel ki. Csak épp szerencsétlen nem meri kimondani gondolom.
Szép óvatosan elkezdtem bekötözgetni a sebeit.
S végül önként nekiállt elmesélni, hogy mi történt.

Bittersweet Amoris - 3. fejezet - Fordulatok

Fordulatok

Eltelt az a nap is. A nyomozók nem találtak semmit… hál istennek, még az kéne, hogy kiderüljön, és a nyakamba várjanak pár évet… azért még is egy kutyával megetetni a hullát… szegény kenyeret meggyaláztam.

Heh-heh, Castiel ma ilyen szórakozott! Most mondjátok meg, hogy nem vagyok cuki… ne hazudj, látom a szemedben!

Jól van, rátérek arra, ami titeket inkább érdekel. Bár hozzáteszem, nem tudom miért.

Nathaniel végül teletömte a fejemet így engedtem neki. Ha nem akarja nem kell. Nem fogom így eltaszítani magamtól inkább. Mit tehetnék ez ellen? Várok, hogy beengedjen a… na hova? Nem, nem az ágyába. A kádjába! (Ami nem mellesleg az enyém, ch, de ironikus.)

Jó, tudom, ma elég szarok a poénjaim, de nem lehetek mindig jóformában, még én sem. Mehehh.

-Castiel.- rázta meg lágyan a vállamat Lys, mire felnéztem rá.

-Mi van?- kérdeztem a gitáromat pengetve az ölemben.

-10 perce hangolod már szerencsétlen hangszert és nem reagálsz arra, ha szólok. Próbálnunk kellene, lassan koncert.- mondja. Tudom, hogy azt is gondolta, hogy nem akarnak miattam beégni, meg mit tudom én. De ismer (jól is teszi) nem mondja ki.

- Na, gyere már, jó az úgy.- bökött a gitáromra, majd a vállamra csapott óvatosan majd a mikrofonhoz lépkedett.- Na gyere!

- Minek?- sóhajtok majd végül nagy nehezen, mint egy reumás kiscsiga, felkeltem.- Dobos nélkül elég nehéz lesz akármit is kezdeni.

-Majd megint megfűzzük Nathaniel, ha addig nem jelentkezik valaki.- mondta. Én meg csak a gitáromat néztem, majd megpengettem.

-Oké, jó lesz.- mondtam, majd rá néztem. Baszki, ne nézz már így! Látom az arcodon, hogy hogy meg vagy lepődve drága barátom. Valószínűleg azon morfondírozik, hogy miért nem kezdek el káromkodva kibontani egy sört (igen, a menők sört hoznak a „zenekari” próbákra), majd elszívni egy doboz cigit, a Nathaniel szó hallatára.- Mehet végre?- kérdeztem, mielőtt még rákérdezne. Nem hiányzik nekem a magyarázkodás, bocs.

Végül bólintott.

Én elkezdtem bejátszani és az elején a részemet, majd mikor ő neki kellett, be is kapcsolódott éneklésképpen. Amúgy Lysnek nincs rossz hangja, sőt én kifejezetten szeretem, Olyan, nem recseg-ropog, mint Kellin Quinn-nek, de nem is egy nyálcsorgató Adam Lambert. (Jó, egyikkel sincs igazából semmi bajom, csak na. A hasonlítás végett.) Nyahh, vajon Nath mit szólna, tetszene neki a dalunk? Most elég nyálasra sikerült sajnos. Bár Nath amilyen érzelmes… olyan, mint egy kis… kutya… vagy macska… bár én rühellem őket, ő pedig kapásból orgazmust kap, ha rájuk gondol és nem rám. Geci, féltékeny leszek egy macskára…

Ezért inkább maradjon kiskutya! Azok hálásak, meg cukik, meg kis ennivalóan kis cukiságok! Min ő!

Oké, le kellene állnom a nyállal (és még nem is ittam!), mert a végén még megfulladok saját magamtól! De jó is lenne az!

Hm… Golden Retriever! Mert szőke és magas… Meg tök barátságos és mindenkit szeret… meg olyan kis… aranyos! És a kutya legalább nem egy padlócirkáló…

-Baszki, állj már le!- már csak erre kaptam fel a fejemet. Ha Lys káromkodik, akkor bizony baj van.- Ennek így semmi értelme.- mondta lehunyva a szemét egy pillanatra, most már nyugodtabban kissé.- Teljesen mást játszol, nem jó a dallam és nem figyelsz. Látom, hogy van valami. Nem kötelezlek, hogy elmondd, de akkor már picit lehet nekem is van jogom tudni, ha az én munkám is rámegy. Szóval mi van?- kérdezte kellő megértéssel, de keménységgel a hangjában.

Sóhajtva hunytam le a szememet.- Szóval adj egy kottát.- sóhajtottam ki.

-Neked nem a zenével van bajod. Tudom. Hanem a figyelmeddel.

Lehajoltam a pár sörhöz, majd felkaptam kettőt és az egyiket neki dobtam, amit sikeresen el is kapott. – Neked meg az alkohol hiánnyal.- ültem le a fal mellé, majd kinyitottam és beleittam.

A suli mögött szívtam már el a harmadik cigimet. Mindenki azért szívja, mert lenyugtat… na én most idegesebb lettem. Hisz minél többet szívok el, annál több idő telik el. Ami mit jelent? Hogy annál több időt késik. Oké ez eddig semmi probléma… de basszus, ha megbeszéljük, nem lehet időben ideérni? Negyed órája várok. Meg azért annyira meleg sincsen, hogy itt kint álljak éjjel nappal.

Este hétre beszéltünk meg találkát Nathaniellel, én ugyan pár perccel később jöttem ki, de hát most istenem, azalatt kétlem, hogy hazament volna. Most meg már 19: 20 van… A telómat bámulom. Se SMS se nem fogadott hívás… Jó végül is késni szabad… én is szoktam.

Telt múlt az idő… konkrétan a cigizést untam meg, pedig az lehetetlen. Még mindig türelmesen vártam. A telómat bámultam. 19:32 . Még mindig semmi. Jó kezd aggasztani a dolog…

Lehet, dolga van… de azért ennyire ne legyen fontos, hogy egy pár szavas üzenet ne férjen bele az életébe. Nehezen szántam rá magamat, de megkerestem a névjegyzékben és felhívtam… oké kicsöng… vártam 5 percig konkrétan, de nem vette fel. Felhívtam megint. Nem vette fel. Írtam neki SMS-t h mi a fasz van már. Semmi.

20:06-ig vártam, teljes pontossággal. Egy órát, majd elindultam haza. Sosem várok senkire! Ennyit legalább is. Így azért egy tízes skálán tizenegyesnél tartott a felbaszottsági szintem, de ebbe beletartozott, hogy rohadtul aggódtam is. Igyekeztem lenyugodni. Mire hazaértem már meg is történt nagyjából, hiszem jóformán futottam. Méghozzá azért, mert ez legalább levezeti az idegességemet. Bár vicces volt ez a gitárral…

Otthon lepakoltam a gitáromat, majd a telómat bámultam. Megbaszhatod, hogy nem jelzel vissza, de már tényleg! Apropó, itthon pedig azért nincs, mert eddig a szülei nem voltak otthon és ma jöttek haza. Szóval Nath mondta, hogy el kell mennie haza és nem tud itt aludni… de ennek semmi köze ahhoz, hogy nem veszi fel. És mi van, ha van velem valami gáz, akkor sem fogom majd elérni?! Mi a tosz lesz itt már?! Lassan kezdtem feladni… lehet elhagyta a telefonját… kitudja… de az biztos, hogy ha egyszer jelentkezik, rendesen le fogom cseszni, hogy miért nem lehetett jönni.

Sóhajtva indultam be a fürdőbe. Mit csináljak? Lefürdök és alszom. Majd holnap… biztos beszélünk majd holnap, ha máskor nem a suliban. Az emeletre felfelé, csengetést hallottam.

Reménytelenül fordultam, meg majd a bejárati ajtóhoz lépkedtem. Ki a faszom akar már megint zaklatni ilyenkor…

Megfogtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót.

-Mi…a…fasz…- jött ki hirtelen a számon. Totálisan elsápadtam és azt hitem ott fogok meghalni…