Bittersweet Amoris - 9.fejezet.- Elegem van ebből a családból

/Hogy én ezzel a fejezettel mennyit szenvedtem... Na de sebaj, itt az eredmény! Jó olvasást!^^/

Elegem van ebből a családból

Idegesen sóhajtottam. Oké, én most akkor is le fogok menni, ha tetszik neki ha nem.
Finoman arrébb toltam a nőt, nem erőszakosan, de kellő erősséggel ahhoz, hogy eltűnjön az utamból. Basszus, Nath egészségéről van szó!
Leszaladtam a lépcsőn  és hirtelen gondolkodás nélkül megfogtam az apja kezét, ami éppen lendült a fia felé.
Hirtelen mintha a levegő és megállt volna a szobában, és mintha percekig csak azt láttam volna, hogy Nathaniel összehúzódva várja, hogy az arcán csattanjon az apja keze, de ezt én, megakadályozva ezt, közbeléptem.
A hideg csendbe ami akkor beköszöntött, csak az én hirtelen sóhajtásom tört be, 's esett a földre, szétszóródva apró üvegszilánkokká. Mint egy filmben, szinte még mintha a főcímdal is megszólalt volna a fülemben.
Mindketten rám bámultak, én pedig elengedtem Cas apja csuklóját, majd hátra léptem egy kisebbet, hogy pont Nath előtt legyek.
- Hagyja békén.- mondtam halkan, szinte már-már kérlelve, pedig ez nem az én műfajom.
- Tessék?- lépett közelebb Nathaniel apja, majd a szikrázó sárga szemeivel bámult a pofámba. Baromi ijesztő.
- Ő a maga fia! Miért bántja, a saját maga fiát? Ön nevelte fel és a felesége, tőle jobb embert még hírből sem ismerek, ne bántsa, nem érdemli meg!- mondtam, igyekeztem meggyőzően de azt hiszem ez inkább csak viszályára fordult.
Miből gondolom?
A fater keze újból lendült, majd ugyan nem a fia, de az én arcomon landolt. Nem volt elég erőm felfogni, hogy baszki, meg fog ütni és elindítani a parancsot az agyamnak, hogy baszki, fogd meg a kezét.
Nathaniel hallottam, ahogy megugrik és valami halék nyöszörgést is ad ki magából. Az ütés hatására hátrébb lendültem, de szerencsére nem ütköztem belé.
Az arcomhoz kaptam és pár másodpercig csak bámultam a semmibe.

Bámultam egy ideig a pasasra, aki csak szikrázó szemekkel fogdosta az öklét. Gratulálok, egy full ismeretlen srácot képes megütni. Na ezzel sem élnék nagy szívesen együtt.

Talán egy, két perc is eltelt, azzal, hogy semmi sem történt. Ki a franc hitte volna, hogy amint idejövök, ez fog fogadni? Mi ez, basszus? Ha ne adja isten lány lennék, akkor is ezt tenné? Hát nem tudom...a feleségét is bántja? Bár arról nem tudok, szóval kétlem...azaz remélem nem.

- Honnan szedi, hogy a fia, egy "mocskos buzi"? És ha az is lenne, akkor ez miért rossz? Ugyan olyan ember, mint maga vagy én - egyenesedtem fel és kissé közelebb is léptem, bár tartottam a távolságot - semmivel sem másabb mint mi. De. Tőlem annyival, hogy sokkal jobb ember, mint én.- mondtam ki, végig szigorú arccal a pasas szemeibe nézve. Csodálkoztam, hogy erre nem törte el mondjuk két-három bordámat, vagy a jobb kezem (mert a ballt amúgy se nagyon használom, szóval annak aztán tökmindegy).

Nathaniel apjának arca, lassan az idegesből, csak lágy ingerülté csapott át, bár látszott rajta a szomorúság, még talán kicsit az is, hogy bánja, hogy jól pofáncsapott mind a kettőnket. De nem, nem változott látszatra sem kezes báránnyá, mint ilyenkor a filmekben. Meg sem szólalt, csak bámulta a semmit, már kevésbé szikrázó szemekkel ugyan.

- Az én fiam, akkor sem lesz buzi.- mondta kb. egy perc csend után, mikor már kezdtem igen-igen bepánikolni, hogy meg-e akar ölni, vagy mi van.

- Rendben, megértettük.- mondtam és igyekeztem lecsitítani a hangulatot.- És bocsásson meg, nem akarok ebbe a dologba beleszólni. De azt hiszem, talán egy kisfajta jogom már van hozzá, hiszen mikor már a fia így néz ki, nem csak magukra tartozik ez a dolog. Ezt meg kellene beszélniük.- sóhajtottam, mire csak a villogó szemeit kaptam az arcomba, újra.

- Mit?! És ugyan, kije vagy te a fiamnak, hogy beleszólsz ebbe az egészbe?!- rivallt rám. Majd a lépcsőről már Nathaniel anyja is megjelent, aki nem igazán tudott mit tenni úgy láttam.

- Mi folyik itt?- kérdezte, mire én csak rá néztem, majd Nathanielre. Itt lenne az ideje most már, hogy az anyjával is beszéljen. Ennek az egésznek vége kellene, hogy legyen. Ez így baromira nem vicces és semmi értelme nincsen. Ez ellen tényleg tenni kell valamit. Ha más nincs, kell szólni a gyámügynek… de Nathot el ne rakják nekem gyermekotthonba… főleg ezért nem is ez jutott eszembe először… bár annyira ezekhez a dolgokhoz nem értek, nem tudom, mi jöhet még ki abból, ha szólunk a gyermek védelmiseknek… De szerintem semmi a kapcsolatunknak kedvező… szóval tényleg hanyagoljuk.

Senki meg sem szólalt. A család „feje” gondolom nem fog neki mondani semmit, feltételezem, ha ilyen mocskos dolgokat művel, a házassága sem a legtökéletesebb. Nathaniel pedig… feltételezem fél. Én meg, miért mondjam el? Ezt a dolgot, nem nekem kell elintézni. Viszont elmenni félek. Áhh, a franc essen bele, megint nekem kell beszélnem?!

De nem. Én meg nem mukkanok. Oda fordultam Nathanielhez, elsuttogtam neki egy „Ne haragudj”-ot, majd levettem róla a pólóját, így az anyja is megláthatta a sebeket a hátán, az apját meg gondolom annyira nem érdekelte, hogy oda is nézzen. A szöszke elnézett, de nem nagyon akarta véka alá rejteni, hogy vele bizony mi történ. Esküszöm, most már nekem is szar hangulatom van az egésztől, pedig én ebben a dologban annyira vagyok benne, mint egy elefánt a kutyám vizes edényében. Mármint, hogy, ha Nath nem a pasim lenne, le se szarnám az egészet, hisz kit érdekel, kit vernek szét kicsodák. De ez más. Szeretem ezt a szőke idiótát és nem tehetek róla. Bár… nem mintha annyira bánnám. Megismertem, egy jó lelkű gyerek… És nem mondanám, hogy basszus Castiel, ezt nem kellett volna. De, igen. Tudod mit nem kellett volna? Az apjának lepofozni engem. Hohóóó, mi lesz ha én egyszer Nathaniellel fogok élni… milyen apósom le-…Na na na! Ne szaladjunk előre ennyire!

Lassan elkezdték „megbeszélni” a dolgokat. Ami a fater részéről morgásról, Nath részéről kussolásról, és az anya részéről szenvedős segélyhívásokról szóllt, istenhez.

Hát igen, ez van, ha a gyerekedet szétveri az apja, Ájemszorri.

Egy ideig egy ilyen beszélgetés fültanúja lehettem, ahol én csak álltam a háttérben, mást igazán nem tettem. Nem is kellett, mentek a dolgok maguktól. Közben Nath a pólóját visszavette, meg mellém állt… úgy láttam, már nagyon meg akarna ölelni, vagy valami hasonlót csinálni velem. Mikor igen-igen csak a házasságról volt szó, benyögtem, hogy nekem feltétlenül nagyon muszáj még tanulnom és felrángattam Nathanielt a lépcsőkön. Ezt kétlem, hogy elhitték, de ez most annyira nem is fontos, ár nem hinném, hogy őket érdekelte, most mit akarunk csinálni.

Ismered az érzést, hogy mikor azt hiszed, végre minden oké, megnyugodhatsz, minden tök jó, pihenhetsz, lazulhatsz, kiürítheted a fejed, és valaki lazán keresztbe metszi a számításaidat?

Na ez történt most.

- TE IDIÓTA PÖCSFEJ! – ordított rám a szőke ribanc, hogy ne mondjam másképpen a nevét, Nathanielt ellökve a búsba. – MIATTAD VESZEKEDNEK UGYE?! MEG MIATTAD!- nézett a bátyjára – ISTENEM? AKKORA IDIÓTÁK VAGYTOK! MIÉRT KELLETT EZT HM?! NEKED MEG MIÉRT KELL BELEPOFÁZNOD AZ ÉLETÜNKBE?!- ordibált velem, akart lökdösni, de istenem, stabil lábakon állok, ch.

- Te meg mi az istent képzelsz magadról ha?! Te nekem ne dumáljál, vagy- -ekkor a bátjya rángatott el onnan, egészen be a szobába, majd rám csukta az ajtót.

- Hagyd békén Castielt. Nem tehet semmiről.

- MÉG HOGY NEM?! – folytatta tovább a rikácsolást.- Ha ő nem jön ide akko-

- Ha Ő nem jön ide, akkor már lehet a korházban találkoztunk volna legközelebb!- nyeste ezt a mondatot, nem csak a testvére, de az én szívembe is. Nem gondoltam, hogy Nathaniel ilyen tisztán látja a dolgokat… pedig valójában eléggé… hmmm, furcsa ez a dolog.

Na sebaj. Talán most már minden megoldódik. Talán.

Vagy talán még sem?

Bittersweet Amoris 10. Fejezet.- Az első alkalom. Vagy csak a feledik?

/Hohohóóó mit hoztam ma nektek? Egy eléggé erős leheletű tizennyócast. Mindenki fogyassza saját felelősségre, senkinek sem kötelező elolvasni, ha nem szereti a kekszevést.
Yaoistáknak jó nyáladzást, zsepit tessék készíteni, ha hajlamosak vagyunk a vérző nózikra!

Mindenkinek jövök egy zacskónyival, tudom, tudom. :D

Elnézést a sok várakoztatásért, de semmi időm sem volt mostanában. De igyekszem!/

Az első alkalom. Vagy csak a feledik?

Nem is tudom, egy vagy két hét telt el az után, hogy Nathaniel apjával "veszekedtem" elég csúnyán. Bármennyire is féltem, hogy nem kéne akkor, most totál jó ötletnek tartom. Hiszen elég más most minden. Elvileg Nathal még mindig szokott kiabálni, de általában rájön, hogy hahó, ezt talán nem kellene és ha kellene is, nem így. Ilyenkor magába fordul és elvonul. Bár azóta nem ütötte meg a fiát, még mindig féltem Nathanielt a közelében. Főleg, mert szigorúnak, ugyan olyan szigorú, mint eddig volt. Nem szereti, ha Nath kimarad, vagy később ér haza, ha velem látja, ha kap egy rosszabb jegyet, vagy ha valami kis jel, arra utal, hogy a fia meleg. Hát igen, ebből ki is derült, nem mondtuk el neki a kapcsolatunkat. Sem az anyjának se az apjának. A húgának végképp nem. Még csak az kellene, hogy az a szőke hajú ribanc tudjon róla és elmondja mindenkinek. Elnézést Nathaniel, de tényleg az a testvéred. Bár ezt valahol te is tudod, de sosem mondtad még, hogy ezt is gondolod. Lehet szolidaritásból, lehet nem. Lehet "testvéri szeretet" amit nem igazán kapott meg egyikük sem, hiszen már közülünk is mindenki totálisan tisztában van a ténnyel, hogy a bátyja szerette basztatni mini Ambert, én meg voltam a sötét hajú herceg és volt mikor megvédtem. Meg összeraktam a babáját. Aztán azóta zaklat. Mi a faszért kellett ennek egy középbe jönni velem?...
Jobb kérdés, hogy Nathnak miért. Azért ez a gimi nem gyenge, de Nath sokkal jobbat is el tudna végezni. Nem is értem, miért pont ide íratták a szülei. Lehet van ebben is egy kis szülői szigor, meg testvér putyulgatás.
Na, csak, hogy a mostanra térjünk rá. Régebben beszéltünk Lyssel, hogy Nathot behívjuk megint dobosnak, emlékezhettek is erre a beszélgetésre. Megkérdeztük, azaz Lysander, mert, hogy én elvileg Nathot nem nagyon bírom. Igen, ő sem tud rólunk, de hát istenem, van az úgy. Nathaniel természetesen igent mondott, mivel én is puhatolóztam nála, Lys tudta ellenére. Bocs haver, tudod, hogy szeretlek, de ezt neked nem kell tudnod. Azaz...egyenlőre biztos nem.
Épp az 19 órai próbára mentünk volna, mielőtt eldöntöttük, hogy közösen lefürdünk, hisz egész nap pizsiben bűzölögtünk. Igen, Nathaniel megint itt aludt, hiszen megbeszéltük a szüleivel (inkább az anyjával), hogy ez most sűrűbben lesz, mivel én annyira, de nagyon tanulni akarok, hogy nekünk feltétlenül muszáj néha-néha együtt aludnunk, hiszen én egész éjszaka csaaak tanulni akarok.
Még múltkor náluk is be kellett ezt kamuznunk és mikor otthon voltak a szülei, a szöszke tényleg tanított engem, máshogy megoldhatatlan lett volna a helyzet, hogy ha bejönnek, vagy csak elmennek a szoba előtt és épp azt hallják, hogy a seggét dicsérem. Igen, ez is előfordulhat. Szóóóval, már kellően vágom a fizikát, ezért dicséretet érdemlek!!

- Hahó, figyelsz te rám egyáltalán?-sóhajtotta halkan, a zuhanyzóban megfordulva, hogy felém nézhessen. Igen, a zuhanyzóban álltunk egymással szemben...elég kis helyen, szóval meg kell valljam, itt-ott érintkeztünk is, ami nem feltétlenül negatív, hehe.
- Persze, bocsánat, picit elkalandoztam.- mondtam halkan megrázva a fejemet, így a hajamból is kissé kiráztam a vizet. Nem csurgott belőle a víz, de kellemesen vizes volt.
- Na akkor megteszed végre?-kérdezte sóhajtva.
- Mit is?
- Kérlek mosd meg a hátam, mert mivel nem látom a sebeimet, mindig fájdalmat okozok magamnak, mikor egyedül csinálom.- sóhajtok.
- Mást ne mossak meg?-vigyorogtam és a nyakába pusziltam hátulról.
- A hátam oké?-mondta kuncogva, mire szépen a sebeknél csak nagyon óvatosan mostam meg. Annyira már nem vészesek szerencsére, de valóban nem árt az óvatosság.
A vállaitól a lapockáin keresztül haladtam egészen lefelé, a derekához...ahol bizony bizony nem tudtam megállni, muszáj volt a becses hátsó felét is szépen megsimogatnom, megmosnom. Nem tehetek róla, nem bírtam magammal. Lassan járattam fel s alá a gyönyörű kis popsiján a kezemet, viszont volt egy dolog, ami baromira meglepett. Nem ellenkezett. Éreztem, hogy picit ugyan megrezzent, de nem húzódott el, nem hisztizett, nem csinált semmi ilyesmit. A hideg viszont kirázta rendesen.
A számba harapva bámultam végig a csodálatos testén. Annyira szép...annyira...szeretném. Izmos, de még sem olyan, mint egy felpumpált izmú kis fujj, hanem csak úgy teljesen tökéletesen. A hátsója meg egyenesen falni való. Késztetést érzek, hogy beleharapjak, esküszöm már.
A nyakát csókolgattam. Majd ő megfordult és belekarolt a nyakamba és megcsókolt. Belevigyorodtam, közben a derekát karoltam át és éreztem, hogy a forró vízcseppek, már annyira nem sisteregnek rajta mint eddig, hiszen egyre jobban forrósodott fel a teste, pedig semmit sem csináltam. Meg kell valljam, a bizonyos csókolózás, igen-igen vadba csapott át. Ahogy néha el-el váltunk, láttam, hogy az arca szinte tűzpiros, de nagyon is élvezte amit tettem vele. Már neki nyomtam a zuhanyfülke falának, úgy faltam az ajkait, mintha már két éve nem érhettem volna hozzá azokhoz a csodálatos, a csóktól már-már vöröslő ajkaihoz.
Egyik ilyen kisebb szünet közben, Nathaniel épp a szemeimet bújta, mikor halkan, de hihetetlenül nagy hatással, pottyantotta ki ajkai közül azt a két szavat, amire szükségem volt: " Castiel, szeretném ".
Úgy ért, mint villámhárítónak a villámcsapás, olyan érzésem volt, mintha menten orgazmusom lett volna, még is elkezdtem kissé izgulni is. Vajon hogy...meg...milyen lesz...hogy fog reagálni. Kérdések tucatjai halmozódtak bennem. Igen, a nagy, vén Castielt, érdeklik az ukéja érzései.
Cseppnyi gondolkodást nélkülözve kérdeztem vissza.
- Biztos vagy benne?
Mire egy lágy, még is határozott bólintást láthattam tőle. Istenem, de édes.
A derekába karoltan és a nyakát kezdtem el csókolni. Nem tudom ez mennyire jó ötlet...furcsa előérzetem van.
Kiszálltunk a zuhanyzóból, de mivel törölközni lusták voltunk, így vizesen dőltünk be az ágyamba.
Iiiigen, valószínűleg jó vizes lesz..de tök mindegy, mástól is nedves lesz az még, hehe.
Lassan fölé másztam és végig csodáltam a testén, a gyönyörű bőrén. Szépen láttam még mindent, bár már este volt, de azért még láttam őt a szürkületben.
Az oldalát simogattam, majd a hajába túrva csókoltam meg. Ő szépen a hátamat karolta át és sóhajtott bele a csókba.
Mehh, épp próbára kellene mennünk, de ki az istent érdekel, ha valakinek az élete legjobb pasija épp egy szál semmiben fekszik alatta? Baszki.
Az ajkait harapdáltam közben fél kezemmel a lábait simogattam. Hehe, kezd forrósodni a helyzet.
Az arca lángokban állt, főleg, mikor felfedezte, hogy nekem tolta a derekát, de ezzel még semmi gond...csak, mikor rájött, hogy odalent, neki is eléggé megkeményedtek a dolgai.
Az ajkait pár pillanatra békén hagytam, majd elvigyorodtam és lassan odasimogattam neki, a merev tagjára, amit egy nagyobb sóhajjal nyugtázott.
Lassan simogattam, a másik kezemmel pedig a belső combján izgatgattam. Egyre több sóhaj, itt-ott halk nyögések.
Nem, hogy a teste, de még a hangja is csodálatos ebben a helyzetben.
Nem igazán bírtam már magammal, egyszer nekem is lehet gyereknap, ha már itt tartunk.
Lassan elkezdtem a nyakától kezdve egészen csókolgatni, a derekáig. Majd szépen szétszedtem a lábait és kissé feljebb toltam a derekát. Ő várakozva bámult rám, gondolom mást sejtve, mint ami valóban történt.
Szépen végig simogattam a drága kis rózsaszín lyukacskán, majd oda hajoltam és a drágám bejáratát a nyelvemmel kezdtem el zaklatni.
Édes drága szöszkénk, annyira meglepődött, hogy sikított egyet a drága. Ezt a műveletet folytattam egy darabig, egész végig szép kis nyögésekkel aranyozta be a hallójáratomat..ez a hang valami csodás.
Miután "meguntam", abbahagytam, majd az éjjeli szekrényembe nyúltam és a síkosítót vettem ki...azért annyira szadista nem vagyok, hogy anélkül csináljak bármit.
- Látom felkészültél...- nyögte ki remegő hangon, eléggé nagy zavarban.
- Én mindig.- kuncogok, majd az ujjamra nyomok belőle. Feljebb másztam, hogy elérjem és meg tudjam csókolni, amit meg is tettem. Az ujjamat pedig lassan bemasszíroztam neki. Torokból nyögött bele a számba, ami meg kell valljam, zene volt füleimnek. Hehe.
- Rossz?-kérdeztem a nyakát harapdálva újból.
- Cs-csak csináld.- sóhajtott fel.
Én szép lassan mozgatni kezdtem az ujjamat, ő pedig, hogy így mondjam, tágult mint a kis angyal.
De...van egy olyan érzésem, hogy...na mindegy. Csak nem lesz gáz.
Szépen mozgattam az ujjamat, majd már helyet foglalt még egy és egyre csak izgattam...a mellkasánál, a nyakánál, a combjainál...mindenhol.
Mikor pedig úgy éreztem lassan oké lesz, a szájához hajoltam.
- Kész vagy drágám.- mondtam neki, mire ő a számra rakta a kezét. Egy pillanatig azt hittem, ez csak egy ilyen "Ne dumálj, csak csináld!" utalás volt...de hamar rájöttem, hogy nem. Még a halk lihegése mellett is tisztán lehetett hallani, hogy csukódik egy ajtó és, hogy valaki épp engem szólongat. Seperc alatt az életem pergett le előttem. Ki ez a hang, mi történik?! Nagyon óvatosan, még is fénysebesség gyorsasággal szedtem ki az ujjaimat (amit egyébként, egy nagyon halk nyüsszenéssel kontrázott meg Ő, semmi hiszti vagy hasonló) és rángattam magamra egy boxert, egy pólót, meg kínomban egy nadrágot. Erre azért volt szükség, mert túl átlátszó lett volna a dolog, ha épp egy zászlórúddal a lábam közt mutatkozom...
Kibaszott idegesen, a dühtől forró fejemmel léptem ki a szobából.
- Mondjad.- fortyogtam, épp a lépcsőn feljövő emberkére.

Bittersweet Amoris - 8.fejezet - Ártalmas Apatosaurus

Ártalmas Apatosaurus

- Veled volt a fiam az éjszaka, jól mondom?-sziszegte mögöttem egy erőteljes, rettentően ideges hang. Megfordultam, letéve a konyha pultra a szendvicset, amit épp készítettem.
- Igen, velem volt.- mondtam határozottan, de nem nagyképűen, sem szemtelenen. Belenéztem a villogó szemeibe, majd ahogy felém kezdett lépkedni...valóban félelmetes volt.

- Ennyire nem utálj már.- sóhajtottam a kabátom zsebébe túrva, hogy végre megtaláljam azt a retkes kurva öngyújtót. Ha tíz perce nem keresem akkor semennyi. Megnéztem a sporttatyómban, amit épp cipelek, az összes zsebemben, de sehol. Kezdek kissé frusztrált lenni.
Természetesen, a menők hol találják meg az öngyújtójukat? Na hol? Persze, hogy a kabátjukban, amit először megnéztek, csak épp a sok szirszar szeméttől nem vették észre (Na meg talán az is közbeszólhat, hogy menet közben nem annyira egyszerű átkutatni mindent...hahaha nem olyan menet. Séta. Hiszen Nath szüleihez tartunk éppen). A menők így csinálják.
- Én nem is utállak.- pislogott rám édesen, és mikor végre kihúztam a zsebemből a fekete Skilletes öngyújtómat (igen, Castielnek még eze is bandás), olyat sóhajtott, hogy azt hittem kiszakad a tüdeje.
- Apropó, ha ennyire nem akartad volna, nem kellett volna fognod.- mondtam, mivel ő fogta eddig a cigim. Úgy undorodott tőle, mintha kutya szar lenne...lehet az is közre játszott, hogy pont egy spermagyilkolós kiírás volt rajta. Édes istenem, Nath el ne kezdj nekem azon agyalni, ha most ezt elszívom, nem fog kijönni semmi a farkamból, mert esküszöm fejbe lövöm magam. Ettől te okosabb vagy meg minden, nem dicsérlek még magamban sem...árt az egómnak, hogy én meg hülye fasz vagyok.
Igen, érdemes lenne már rágyújtani, ha már a gondolataim is ilyen faszák.

Sóhajtok, majd kiveszem egy szálat a dobozból, majd azt elrakom a zsebembe az öngyújtómmal együtt. Végre meggyújtom a jól megérdemelt cigarettámat, majd jó mélyen leszívom. Sokan hülyének néznek, hogy én miért szeretek megfulladni tőle, de én szeretem mit csináljak.
Majd szép lassan kifújom a  füstöt és elégedetten elvigyorodom.

Láttam drága Nathunk arcán, hogy ő így soha, semmikor, semmi pénzért, még következő életében sem smárolna le ilyen füstös lehelettel. Majd meglátjuk azt. Megrontalak én téged, baby, Heh.

Miközben a cigim fogyasztottam, láttam Nathomon, hogy eléggé elmélkedik valamin. Van sejtésem....gondolom a szülei, de ennyire nem lehet vészes.

Majd végül odabuszoztunk házukhoz. Gyalog is mehettünk volna, de semmi kedvünk nem volt cipekedni, így ebben maradtunk.

Megérkeztünk, csengettünk. Elég furcsának találtam, hogy Nathmiért  nem kulccsal megy be, de biztos csak otthon felejtettem.

Egy perc múlt talán a csengetés után, mikor egy kissé világosabb szőke hajú, szikrázó zöld szemű tipikus üzletasszonynak kinéző nő nyitotta ki a szép kovácsolt vaskaput, abból a fajtából, amin nem lehet belátni, ha  a kapu csukva van.

A nő nem is figyelt Nathra, sem a jól látható monoklijára. Inkább engem kezdett el nézni, értetlenül.

Illedelmesen köszöntem, majd Nath is megtette ezt. Halkan megérdeklődte, az anyját, hogy itt-e maradhatok éjszakára, mire csak egy vállrándítással válaszolt.

Azaz gondolom az anyját. Hasonlít Nathra csak azért. Na meg a viselete. Akár a házvezető is lehetne, ahogy elnézem a házat, telne rá. Baszki, Nath, nem mondtad, hogy egy palotába jövünk.

Na mindegy is. Bementünk, bevittük a cuccainkat Nath szobájába. Az egész délután elment "tanulással"...aha, igen, természetesen egész nap mást sem csináltunk. Semmi gond nem volt...egészen addig, amíg Ambert nem láttam meg. A lépcsőn jött fel, mert miért ne lenne egy ekkora házban piont egy emeleten az összes személy szobája. Az agyam eldobom. Frizbizni fogok vele, és Démonnak fogom dobálni.

Visszasiettem a szöszkémhez, aki épp a szobájában pakolta a tiszta ruhákat, én pedig sóhajtva dőltem le az ágyára.

- Miért jöttél vissza?

- Miért él még a húgod?-kérdeztem, mire elmosolyodott, majd az utolsó ingét is szépen vállfára tette és besimogatta a szekrényébe. Te jó ég, mennyire figyel a rendezett környezetre. Bár ez a szobáján is látszik. Lágy, világoskék falak, fehér illetve vajszínű bútorok, majd az ágy, ami fehér színben pompázott, de az ágynemű rajta, finom világoskék volt, amin épp tespedtem. Illetve rajta az a két millió párna vagy fehér, vagy szintén világoskék. Gyönyörű, komolyan, bár nem az én stílusom. Ez a tipikus puccosék szobája. 

Leült mellém az ágyra, ugyan én már jól fetrengtem a párnák között, meg talán..egy kicsit..d.e csak egy icipicit kint volt a hasam...esetleg!

- Köszönöm, hogy segíteni szeretnél.-dőlt el mellettem, majd hozzám bújt. Megsimogattam a haját és az arcát kezdtem el kémlelni. Hmmm...olyan szép. Bár az a monokli az arcán...

- Anyád nem is szólt semmit.-sóhajtottam majd lágyan a lila foltra simítottam, hogy tudja miről beszélek.

- Tud róla...de nem mer tenni semmit.

- A francba is, csak te vagy normális ebben a családban?!- kérdeztem fennhangon, de kellően halkan.

Egy sóhajt engedett ki magából, mást nem. Ezt szerintem sosem fogom megérteni. Két napom van valamit kitalálni. Muszáj, hogy eszembe jusson valami. Egyszerűen muszáj.

- Szeretlek,-hajtotta a fejét a mellkasomra.

Én mosolyogtam egyet, majd az állánál fogva felhúztam a fejét, majd megcsókoltam. Istenem, olyan kis édes.

Majd annyit hallottam, hogy nyílott az ajtó. Rögtön szétreppentünk, én személy szerinte hirtelen felültem az ágyon, mintha mi sem történt volna, majd felemeltem a fejem az ajtóra. Ki más, mint Amber kotnyeleskedett be a szobába...de szerencsére a kezében volt vagy három füzet/könyv, kinyitva és makorászott valamit, így semmit sem látott.

- Nathiikaaa~ - nyöszörögte ki, mire én csak félig felvontam a szemöldökömet, majd Nathra néztem. A drága olyan vörös volt mint az állat, de láttam rajta, sőt szinte hallottam a szívéről leguruló sziklát, hogy Amber, szinte biztos, hogy nem látott semmit.

- Igen Amber-cicaaaa?-vigyorogtam az ölembe vezetve a kezeimet. Olyan hirtelen kapta fel a fejét, hogy szerintem úgy megrándult a nyaka, hogy két hétig nem fogja megmozdítani.

- Oh Castiel.-tette csípőre az egyik kezét, a másikban pedig fogva a cuccokat.- Mi járatban, csak nem engem keresel? Rossz szobába tévedtél meg kell, hogy mondjam.- nevetett fel úgy isten igazából, olyan ribancosan, hogy hányingerem lett.- Bár ki mást keresnél, ha nem engem?-vihogott tovább.

- Jajj mi baj, az út szélén már nem megy a pasi keresés? Nem vesz fel senki, ezért hazajöttél tanulni?-röhögtem a hajamat túrva hátra, Nathaniel pedig lassan felült, de próbált szinte észrevétlen maradni.

Ez meg elkezdett nevetni. Mintha ez neki dicséret lett volna. Baszki, ez olyan buta, mint a seggem… egyik parcellája.

- Na de most komolyan…azt ne mond, hogy a bátyámhoz jöttél.- vigyorgott ránk.

- Semmi közöd hozzá. Amúgy meg kénytelen voltam.- morogtam azon a tipikus hangomon, mikor valaki Nathról beszélt a suliban és én épp el akarom küldeni a kurva anyjába.

- Jaaaaaaajj, csak nem meg akarnak húzni?-vihogott.

- Nem mintha te nem azért szedted volna elő a töri könyved és hoztad volna be, hogy csináljam meg a leckéd.- vágott a beszélgetésünk közbe Nath, olyan hirtelen, mint ahogy egy suhintásra elvágsz egy vajkockát.

- Jajj már.- legyintett.- Na sebaj...Castiel nem segítenél nekem?-nézett rám, pislogva azzal a baromi nagy festett szemeivel. Miért kell két kiló vakolat amikor így is szarul néz ki? Jézusom... Milyen lehet anélkül?

- Nem.- jelentettem be, majd felkeltem és oda sétáltam elé, megtámaszkodtam az ajtófélfán egy kezemmel, font fölötte,- Na kifelé Babyke.- kacsintottam rá, mire vihorászva kilépett a szobából én pedig becsuktam az ajtót. A vigyor lefagyott a képemről és pár másodperc múlva csak egy fájdalmas nyögés szakadt ki a torkomból.- Hogy lehet ezt elviselni?-tettem fel a kérdést amit talán költőinek szántam, talán nem, de mindenféle képpen az lett belőle, mert válasz nem jött rá,

Ezek után elmentünk fürdeni, természetesen külön külön. Azért ha együtt mentünk volna, az igen-igen feltűnő lett volna. Na sebaj. Amúgy vicces, az egész házban egy fürdő van - azaz gondolom, bár a harmadik emeletre nekem tilos felmenni...valószínűleg ott tartják a hullákat meg ilyeneket - pedig baszott nagy ez a ház. Na mindegy, feleslegesen agyalok.

Épp Nath tartott a fürdésnél, hiszen  én előbb mentem, és mivel panaszkodott, hogy éhes, ezért az anyjától kikérdeztem, hogy hol vannak a szendvics hozzávalók ( nem fogok én nyúlkálni más hűtőjébe, meg semmijébe, ha nem szólok ), majd elkezdtem csinálni a szendvicseket.

Majd...itt tartunk most. Épp mikor a kenyeret kentem meg vajjal, jött a drága férfi, akit még eddig nem is láttam. Nath apja, de ezt csak a "Veled volt a fiam az éjszaka, jól mondom?" mondatából szűrtem ki.

A válaszom után, ami nem volt épp a fogára való amint láttam, villogott a szeme, majd közelebb jött hozzám.

- Mit akarsz a fiamtól?- kérdezte ridegen a pofámba szegezve a késként működő aranysárga szemeit. Valószínűleg Nathaniel, csak ezt az egyet örökölte tőle.

- Semmit.- mondtam nyugodt hangon.- Csak tanulni jöttem. Ő készít fel engem a pótvizsgákra. És mivel a fia elég messze lakik tőlem - oké, oké itt egy picit túloztam, na - sokkal egyszerűbb volt, hogyha itt maradok, így sokáig tudunk készülni a vizsgámra. Ez egyébként tőle baromi kedves is, ho-

- Pofa be!-rivallt rám, mire el is hallgattam.- Válaszolj arra, amit kérdeztem! Mit akarsz attól az idiótától?!

- Segítséget. De semmi mást. -hazudtam rezzenéstelenül a szemébe. Heh, kurva jó vagyok ebben. Nem szeretek, de egyenlőre hét szent biztos, hogy nem mondom el neki, hogy meg akarom dugni a fiát...akarom mondani a fia a pasim.

Összehúzta a szemöldökét, majd hátrébb képet egyet, így egy méter volt meg közöttünk. Én akartam visszafordulni a szendóhoz, de előtte megszólalt.

- Ha bármi bajba belerángatod...- mondta sátánistán.

- De semmi ilyen nem fog történni.- mondtam egyértelműen. Majd még pár másodpercig nézett engem.

- Valamit titkolsz.- mondta, majd további pár másodpercig bámult a pofámba. Valahol az volt, hogy ha valaki 5 másodpercig tovább néz rád pislogás nélkül, akkor az vagy meg akar ölni, vagy megdugni. Ebben az esetben, nem tudom melyik a pozitívabb.

Minden esetre ellépett, majd indult fel, majd még visszanézett, amit én már csak a fordulásomból érzékeltem, a hajamon átnézve oldalt, hiszen már visszafordultam és a szendvicseket csináltam.

Ijedten jött le a lépcsőn Nathaniel, majd mikor meglátta az apját a lépcső alján, ijedten rezzent meg. Az apja csak morrant, majd folytatta az utat fel, gondolom a hálószobájukba...vagy fürdeni, mit tudjam én.

- Minden oké?- kezdett bele suttogva a Drágám, a faggatózásba.

- Baromira megijedtem.- suttogott az ágyban már hozzám bújva, kezeivel a mellkasa előtt, felhúzott lábakkal, vállig betakarózva. Így én is addig voltam, hiszen majd persze, a franc fog a másik takaróval takarózni, ha itt van Nathé is. Szépen elsimogattam az arcából a haját, majd homlokon csókoltam.

- De nem történt semmi.

- Azt hittem téged is bántani fog...Nem viseltem volna el.- hunyta le a szemeit, élvezve a lágy cirógatásomat.

Közben védelmezően átkaroltam a derekát a másik kezemmel, majd a hátát simogattam meg.

- Kétlem, hogy ilyenre vetemedne.

- Szerinted, ha a saját fiát bántja...Auch, csak óvatosan.- szisszent fel egy halkat, mert gondolom megérintettem valami nagyobb sebét.

- Bocs...- mondtam, majd a háta simogatását abbahagytam, és csak a derekán tartottam a kezem továbbá.

- Semmi baj...nem te miattad vannak ott.-sóhajtott egy halkat, majd én a szájára nyomtam egy lágy csókot és már szinte azonnal, aludtunk is, mint a bunda.

Reggel, szinte ahogy kinyíltak a szemeim, már halál rémült is voltam. Mi, miért, hol mi van?!

Felültem hirtelen és ijedten kerestem a szememmel a szöszit...Hiszen mellettem, csak a hűlt helye volt,
Kirobogtam a szobából, bár annyira nem hangosan, de kirobogtam. Mi a franc, hol van,m miért nincs itt?!
A konyhából hangokat hallottam. Nem túl barátságosakat méghozzá.

- Az én fiam nem lesz egy mocskos buzi!!- főleg ez ragadt meg a fülemben. Már rohantam is volna le a lépcsőn, de valaki az utamat állta. Az a valaki, természetesen Nathaniel anyja volt.

- Engedjen le, kérem!- mondtam kellő tisztelettel, de meggyőzéssel...azaz próbáltam.

- Neked nem kell lemenned.- mondta és továbbra sem engedett le, fellökni pedig elvből nem fogom...feljelentenek, vagy valami. 

Valamit ki kell találnom...valamit tennem kell...MOST!!

Bittersweet Amoris - 7. fejezet - Reggeli helyettes

Reggeli helyettes

/Vigyázat, a fejezet súlyosan pikáns elemeket tartalmaz. Aki nem szeretné, hogy megrontsam, bele se nézzen xDD
Ez a fejezet sem lett valami hosszú, ezért elnézést kérek. Ígérem a következő igen-igen eseménydús illetve hozzám képest hosszú is lesz. Ha van akinek van, várom a tippeket lent :D
Jó nyáladzást, yaoi előre! :D/

Olyan jó este volt...olyan jó! Pedig végül semmi fogamra való nem történt...engedtem neki... Mármint, hogy nek tettem vele olyat, amit ő nem akart. Mondjuk ő nem tudom mit kezdett utána magával, mire eléggé ráállt ő is a dolgokra...mert, hogy én kimentem a mosdóba az addig oké, de, hogy ő mit csinált, vagy mit nem, azt sose tudom meg.
- Gyere már.- nyüszögött az ajtó elől. Épp a fürdőben állítgattam a hajamat, mert az képtelen rendesen állni, ha azt nem vasalom ki. Igen, Castiel vasalja a haját reggelente (ha tetszeni akar a pasijának) uuuuuu de gáz. Szörnyű. Bár azért a páwáktól mérföldekkel jobb vagyok. Én egyedül a hajammal vagyok el reggelente, mást mind leszarom.
Ma egyébként Slipknotos pólóban és sima fekete nadrágban feszítettem, ami nem is volt olyan gáz egyben. Hm-Hm.
- Mert, hogy?- vigyorogtam.
- Csak gyere már.- nyöszörgött türelmetlenül.
- Ha hugyoznod kell, gyere.- nevettem egy jóízűt, mire felfújt pofival bejött.
- Igyekezz már.
- Nincs kedvem.- vigyorogtak. Ugyan már kész voltam, de úgy tettem, mintha még mindig szenvedtem volna a hajammal meg miegymást.
- Bepisilek.- motyogta maga elé. Én pedig csak vigyorogtam.
- Hát csináld.- kacsintottam a tükörbe, hiszen onnan láthatta az arcomat, mivel oda nézett.
Ő vérvörös arccal totyogott a mellettem lévő budihoz, és elég nagy zavarában, a hátat fordította felém, azaz oldalt állt a cucchoz, hogy még véletlen se lássak semmit. Na majd persze.
Lényegében amint üríteni kezdte a húgyhólyagját halkan oda léptem mögé és átkaroltam a vállait.
- Hmmm...- hümmögtem az ajkamba harapva. Eléggé megijedt, így megremegett. Egyik kezemet a derekához engedtem le és a fenekébe markoltam, na meg az oldalán simítottam végig. Ha lehetett, még vörösebb lett, mint eddig. A hajam szinte fakónak tűnt, de tényleg.
Ott bámultam rá, bár amint befejezte és szerette volna eltüntetni a drága kis szervét, nem mondanám, hogy hagytam neki. Eltoltam a kezét.
- Ez túl szexi ahhoz, hogy eltüntesd.- nyomtam előtte a kezemet az ágyékához és a fülébe nyaltam bele. Megfogtam a péniszét majd rászorítottam egyet de csak óvatosan.

Ő felnyöszörgött majd vörösen kezdett el kapálózni a kezeivel, hogy engedjem el.

Én pedig nem, hogy nem engedtem el, hanem még el is kezdtem felizgatni a drágámat. Rossz gyerek, nem bír magával.

Lassan húzogattam a kezemet a becses szervén és vigyorogva csókolgattam a nyakát és egyik kezemmel lefogtam a háta mögött az ő kezeit, bár nem épp erősen. Nagyon jól tudta, hogy én most ezt akkor is megcsinálom, akárhogy is ellenkezik.

Szinte láttam az arcán, hogy a földig lehordja magát, sőt főleg azt, hogy minek ivott tegnap este annyit. Közben pedig még, arra is koncentrált, hogy nem, ő bizony nem fog felizgulni. Miért is tenné, hiszen csak a pasija izgatja aki egy vörös démonnak megy el, akiért történetesen full odáig, meg vissza van. Nem is csodálkozom! Az ő helyében én is oda lennék magamért! Bár amilyen kis uke...sosem tudnék én ilyen lenni.

A nyakát csókolgattam továbbra is, majd lassan-lassan feljebb kezdtem el haladni, mire ő remegve a "Ne" szócskát hangoztatta, ugyan halkan, de egyre növekvő gyakorisággal. Csak nem kezded élvezni drágám? 

Hátulról a testének simultam neki, tovább fogva lazán a kezeit a háta mögött. A számmal elértem a fülét, majd abba haraptam bele lágyan, majd belenyaltam. Szinte össze csuklott ott előttem mint egy kártyavár, mikor egy kissé erősebb löket szellő éri. Természetesen megfogtam, nem esett el, semmi baja nem történt, kedves aggódó olvasók. Nem vagyok én olyan gonosz! Vagy igen...kitudja...hmm...tudom is én, miért nem folytatom inkább az eseménysort, hiszen a szemetekben ennyi csillogást mint most... mekkora perverzek vagytok ti, ha eljutottatok idáig?! És ha azt mondom, hogy ez mind meg sem történt? Csak álmodtam? Megvernétek? Bizonyára. Mellesleg hazudni se szeretek. Jó-Jó el a gránátvetőkkel, folytatom már.

- Nh..- adott ki egyre szebb és szebb hangokat magától. Egész nap el tudnám hallgatni...

Ezt most úgy érzem szinte muszáj megtennem..méghozzá azért, mert sosem fog feloldódni. Lehet, hogy most magában szidja a kurva anyámat, de hát...na. Most még. De nem sokáig.

Egyre gyorsabban mozgattam a kezemet és tagadhatatlanul is, igen is élvezte a drága. Nem tud ez ellen tenni, mellesleg szabadulással sem küzd annyira, mint amennyire vártam. Elengedtem a kezeit, majd amely kezem így felszabadult, azzal a csodálatos hátsó fertályához nyúltam hozzá. Komolyan mondom, hogy lehet ilyen gonosz az élet, hogy nem minden pasinak ilyen a segge? Bár akkor már lehet az összeset megdugtam volna. Heh. Akkor jobb is.

Szépen megsimogattam a hátsóját. Ez ellen sem mondanám, hogy szörnyen ellenkezett volna. Viszont innen tovább nem akartam menni. Ezt majd...máskor. Bár ha akartam sem nagyin tudtam volna, hiszen mire ezt a gondolatot befejeztem, ekkor robbant szinte bele a kezembe a drága, egy elég nagy nyögéssel megtoldva ezt.

Belecsókoltam a nyakába, majd még tartottam egy kissé mert úgy éreztem, hogy ha elengedem, összeesik. Szegénykém, nem valami sűrűn csinálhat magával ilyet, ha ennyire megviseli a dolog.

- Úgy látom nem vagy túl gyakorlott.- kuncogtam, majd mire összeszedte magát, a hideg falnak dőlt, természetesen mi lett volna az első dolga, mintsem eltüntetni a becses szervét, majd csak aztán dőlt a jó hideg csempézett falnak. Közben elkezdtem lenyalni a jobb kezemről az élvezetét... esküszöm, ennek még az ondója is finom! Mehh...ha nem lenne a pasim, most tuti megkötözném és mától a szexrabszolgám lenne. Olyan édes...

Na jó, oké, oké. Nem tenném meg, nem vagyok azért ennyire farok.

Lassan Nath lenyugodott de nekem a gatyámban a dolgok azért szépen tornyosultak, úgy mondván.

Édesen néztem rá, majd megcsókoltam a nyakát.

- El fogsz késni otthonról, drágám.- mondtam halványan elvigyorodva, mire ő felkapta a fejét és édesen kiszaladt a fürdőből.

Megígértem a szüleinek sms-ben, Nath nevében, hogy 11-re már otthon is lesz. Viszont akkor most kapkodnia kell magát.

Én pedig, mit volt mit tenni, oda álltam, ahova az előbb Nath, majd igyekeztem magamnak elintézni a dolgokat. Direkt küldtem ki, úgy mondván...nem szeretném, ha nagyon szenvedne...elég volt mára neki ennyi, szerintem.

Bittersweet Amoris - 6.fejezet - Jobb idők

/ Nahát Nahát újjabb fejezet :D Elnézést a késlekedésért, remélem a nyár folyamán töbebt ilyen nem lesz. Jó olvasást, bár ezt csak az olvassa el, aki nem tartózkodik az "ilyen-olyan" jelenetektől. A fejezet enyhén +16. Szóval aki nem szeretné, nem kötelező elolvasni, de próbáltam nem durván fogalmazni :D/

Jobb idők

Mire nem jó az ágyban fetrengés. Pihenés meg...meg minden. Főleg ha ez mint Nathal történik. Annyira husi, egyem meg. De tényleg...Olyan kis szende, ahogy ott fekszik...és nincs rajta póló! Bár szegénykémnek a sebeiről inkább negatív dolgok jutnak eszembe, mint sem pozitívak..nyeh.
De attól még igen is szörnyen szexuális, meg kell mondjam.
Annyira szeretnék már valamit vele...hiszen olyan...olyan...szóval csak olyan tökéletes...és baromi kívánatos...
Bármennyire is azt hiszitek, hogy igen, valójában nem lennék képes csak úgy...beleegyezés nélkül erőszakkal megdugni valakit. Bár, ha ezt a fejezetet elolvassátok, lehet, hogy...más lesz a véleményetek...

Egymás mellett feküdtünk az ágyban és épp a tv-t bámultuk nagyban (azaz inkább csak ő)...valami idióta vígjátékos valami ment, ami nem igazán tudott lekötni engem...de az tuti, hogy valami csaj meg pasi naaagyon egymásba voltak zúgva. Meg volt benne Adam Sandler. Ennyi maradt meg a filmből.
Nathaniel bármennyire is tagadja, hogy ő nem szereti ezeket a filmeket, ez nem teljesen igaz. Tudom, hogy a gondolkodós filmeket szereti, ami inkább nyomozós, detektíves meg hasonló, ki a gyilkos miért, hogy, meg minden, de ezen a filmen olyan jót szórakozott, hogy nem gondoltam, hogy ma hallom így nevetni akármin. Ch. Egy filmen nevet és nem rajtam!
Bár nem nagyon tudom miről volt szó, mert a filmre kevésbé koncentráltam, inkább rá fókuszáltam. Baromi sokat néztem, a végre kicsit boldognak tűnő arcát...amin ugyan volt egy szép kis monokli...eléggé zavarta a képet, de annyira nem drasztikus, hiszen a duzzanat már lement, a bőr pedig csak most kezd elszíneződni.
Bámultam az oldalamon fekve, azt a gyönyörű arcát és ahogy oda hullanak az aranyszőke tincsek. Általában rühellem a szőke embereket de ő...teljesen különleges...kivételes.
Oda hajoltam az arcához, majd egy lágy puszit nyomtam rá.
Ő erre felkuncogott.
- Mit szeretnél?-kérdezte, habozás nélkül levéve a tekintetét a képernyőről, majd rám szegezve a hajával szépen harmonizáló, csillogó szemeit.
Nem!! Felejtsd el, hogy én erre fogok valaha neked válaszolni. Attól nagyobb az egóm, hogy elkezdjek hisztizni, hogy légyszi szeretgess már picit mert meghalok már komolyan. Jó, én vagyok az aktív, meg a seme, vagy hogy is mondják ezt a nagy yaoi fanatikusok... de akkor is, én szeretnék most szeretgetést.
Csak néztem rá, azzal a rossz fiús vigyorommal, amitől tudom, hogy képtelen ellenállni. Tudom, hogy mennyire imádja.
Felkuncogott, majd az ajkaimra csapott rá, de csak gyengéden. Én viszont ezt a tempót annyira nem toleráltam, így kétszer olyan hevesen próbálkoztam, mint ahogy ő azt szerette volna. Meg kell mondjam, meg is engedte végül. Olyan kis édes.
Mikor a csókunk véget ért, a nyakához hajoltam, majd szép lágyan kezdtem puszilgatni. Közben testtel közelebb húzódtam, hiszen rendesem nem értem volna el nélküle.
Ő csak sóhajtott egyet, továbbiakban pedig hagyott szépen mindent amit csináltam. Furcsa, hogy nem is hisztizik, bár azt érzem, hogy rázza a hideg.
Puszilgattam a nyakát, majd lejjebb indultam és a vállát is beborítottam csókokkal. Olyan gyönyörű a teste és finom a bőre...Kétségtelenül nekem való.
Mivel a nyakán eszemben nem volt, ezért úgy voltam vele, hogy majd a kulcscsontjára nyomok egy szép "kis" lila foltocskát...így is tele van velük, nehogy már mindet az apja adja neki.
Igen, ki akartam szívni a drága bőrét. Hiszen olyan csodálatos...egyel több folt meg se látszik...bár a mellkasa annyira nem vészes, inkább a háta...nem is értem, hogy bír rajta feküdni.
Szóóóval elkezdtek kiszívni a kulcscsontját közben fél karomat átvetettem a mellkasán, így totál takartam előle a tv-re való kilátást, így csak engem látott.
Mehh, rájöttem, hogy a hajam baromi idegesítő ebben a helyzetben. Nem látok tőle semmit mert behullik a pofámba az egész. Ebbe így belegondolva, mekkora szar vagyok már. A yaoi Mangákban mindig a passzív félnek van hosszabb haja... én nekem meg kétszer akkora mint neki. Brühühü.
Mikor készen voltam a drága kulcscsontjának a kiszipolyozásával, felemeltem a fejem, majd az arcára néztem. Halvány pír ült az arcán és egy kis kétség azokban a gyönyörű szemeiben. Ahogy bámultam az arcát, majd végig a többi porcikáját, rájöttem, hogy ahogy az alakon bejön a holdfény és Nath bőrén vesznek el a fénysugarai, az valami kegyetlenül gyönyörű tud lenni.

Lassan haraptam bele az ajkamba, majd egy nagyobb sóhajtást engedtem ki magamból.
- Nem tudom, hogy csinálod, de kegyetlenül nézel ki.- jött ki belőlem végül.
Láttam rajta, hogy ezt nem nagyon érti, mert ezt általában negatív tényezőként használják az emberek...hát én nem.
- Gyönyörű vagy.- pusziltam a nyakába.
Ő elnézett a ablakra zavarában, meg se tudott szólalni, az arcszíne pedig egyezett a festett hajammal. Pedig az én hajam, valójában nem elég halványka.
- Ilyen lesz a következő hajfestékem árnyalata.- kacsintottam rá, mire zavarában felkuncogott.
- Gonosz vagy.
- Hát még milyen gonosz leszek.- vigyorodtam el, ugyan úgy mint az előbb.
Majd...igen, elkezdtem rosszalkodni..
Lassan elvezettem a jobb kezemet a mellkasa mellé, a mellkasán és a hasán keresztül szépen simogatva, a boxere vonaláig. Idióta vagyok, de nem bírok magammal. Nem tehetek róla ez van..de...ha nagyon nem akarja majd..abbahagyom.
Aztán tovább vezettem a kezemet...egészen a boxere közepéig, majd szépen lassan elkezdtem simogatni, miközben a mellkasát csókolgattam.
- C-Castiel..!- nyitotta nagyra a szemeit, majd megremegve bámult rám. De édes. Hirtelen reflexből összébb is húzta a lábait, ami valljuk be, nem igazán segített a helyzetén.
- Csss.- nyomtam a másik kezem mutató ujját az ajkaira, a srác fölé magasodva. Hmm, milyen kis szép innen.
Majd az ujjamat elvettem és megtámaszkodtam a feje mellett, majd megcsókoltam.
A kezem pedig szépen járt, fel-le...ott ahol kellett. Ő lágy nyöszörgéssel jelezte, hogy ha nem is vallja be magának, neki akkor is tetszik és ezt bizony a kezemmel is éreztem, hiszen azért...férfiből van a drágám, nem bírja leplezni ha elkezdi felizgatni magát.
De hát nehogy már csak oda fókuszáljak, lejjebb is nyúltam. Óvatosan a combjaihoz raktam a kezemet és a combja belső részét kezdtem simogatni. Ekkor már a mellkasát nem csak csókolgattam, hanem még ott is izgattam szépen.
- Castiel...Hagyd...- nyüszörögte ki nehezen. Jó, tiltakozzon csak... Attól az egész jobb lesz..meg sokkal szexibb!
- Hagyd abba...- nyögött fel, mikor már igen rátaláltam a lényegre és nem igazán tudta magát kontroll alatt tartani. Pedig én annyira szeretném...
- Nem lesz baj..- pusziltam meg a nyakát.
- Akkor is...-suttogta. Totál zavarban érezte magát mert láttam rajta. Én sem tudnék egykönnyen nemet mondani magamnak, ch.
De én viszont igen is szeretném...Nyahaha.

Bittersweet Amoris - 5.fejezet - A felismerés

A felismerés

Elkezdett mesélni. Hogy nem megtámadták az utcán, hanem mindent az apja csinált vele..a saját apja. Fel sem tudtam fogni, hogy miért, vagy hogyan, meg...meg miért bántja így a fiát de próbáltam inkább figyelmes és nem értetlen arcokat vágni. Elmesélte, hogy azért is tanul ennyit, hogy neki megfeleljen és azt is, hogy szerinte azért ilyen, mert hasonlít arra, aki az apja elől ellopta a munkahelyi rangot.

Sosem értettem ezeket a munkahelyi faszságokat, de legyen. De akkor miért nem azt a szerencsétlent veri péppé, miért pont a fiát? Basszus a saját gyerekéről van szó.

-És az anyád?-kérdeztem, mikor már nagyjából leállt a beszéléssel, mert úgy érezte nincsen több mondanivalója. Közben én már mindenét bekötöztem.- Ehm...kössem fel a karod?-kérdeztem, mert nem igazán mozgatta az utóbbi fél órában, így elég durván feltételeztem, ha nem is tört el, minimum meghúzódott de rendesen.

-Nem akar róla tudomást venni...gondolom.-mondta halkan, majd megrázta a fejét, hogy csak hagyjam a karját. Leült újból a kád szélére és a haján a törülközőt kezdte el dörzsölgetni, hogy nagyjából megszáradjon. Persze, ez rossz kézzel nagyon jó ötlet volt ,így fel is szisszent rögtön, mire én oda léptem és megtetettem ezt helyette, óvatosan.

-Hugódat meg meg sem kérdezem, már ne haragudj.-sóhajtottam ki, mire ő csak hallgatással válaszolt és lehunyva a szemeit hagyta, hogy törölgessem a haját. Hihetetlen...kiderül, hogy pont Nathal jövök össze, aki srác és még ez is... Komolyan, még viccelni sincs kedvem. Ilyen sincs sokszor. - Figyelj rám.- szólaltam meg újra, mire kinyitotta a szemeit és azokkal a gyönyörű aranysárga szemeivel nézte az arcomat. - Segíteni szeretnék. - mondtam halkan és az állat fogtam meg lágyan és nekinyomtam az ajkaimat az övének. Újból behunyta a szemét és szépen engedelmeskedett annak, amit én akartam. Csak szépen megcsókolni, semmi mást. 

Igazából ötletem sincsen, hogy ezt hogy lehetne megváltoztatni, vagy segíteni a helyzeten. Nem tudom. Egyáltalán. Jó vagyok az ilyenekben de...de ebben az esetben mit csináljak?

- Maradj itt.- mondtam.- Itt egy ideig ellehetsz.- mondtam leguggolva elé és a combjaira könyököltem fel. Megrázta a fejét.

- Eljönnöm otthonról is hiba volt. Mellesleg minden csak rosszabb lenne ha suliba se járnék be, mert ha bujkálok, oda sem mehetek.-mondta én pedig csak sóhajtottam egy jókorát. Suli...

- Péntek van...egy hétvégét nyugodtan itt maradhatsz.

- Persze és mikor hazamegyek verjenek halálra?-mondta, majd a szemeimbe nézett. Úgy nyilallt belém a felismerés, mint eddig sosem. Baszki, most jövök rá...ő lényegében életveszélyben van.

- Nem ezt akartam mondani.- nyögtem ki el-el dadogva a végét. Ennyire még talán sosem féltem mint most. Vicces. Nem én vagyok veszélyben és már most gyomorgörcsöm van. Másnál ez általában akkor szokott jelentkezni ha saját maguk van veszélyben.- Jöjjek át hozzátok, vagy...?- kérdeztem tanácstalansággal. Elkezdett pörögni az agyam, hogy mi az istent csináljak. Ha lenne valami űrjárművem, most mennék a holdra, de tüstént.

A gondolataim zakatoltak ide-oda. Nem tudtam mit csinálni. Én..ezt nem is értem. Miért vagy hogy...? Áhh felmondok elegem van.

- Héé ne kattogj már...látod ezért nem akartam elmondani.-sóhajtott és elnézett oldalra, majd elhúzta a száját. Leszedtem a törülközőt a fejéről, majd elsimogattam a haját.

- Akkor is kitalálok valamit.- mondtam majd a radiátorra terítettem le a törülközőt majd kézen fogtam és elkezdtem a szobámba befelé húzni. Nem engedem visszamenni...én...nem. Legalább ma itt kell, hogy aludjon megint... Nem fogom az apjának ezt megengedni, nem érdekel. Én..lecsapom...

- Haza kellene mennem...- nyöszörögte.

- Nem kell. Holnap hazaviszlek. Nálatok fogok aludni, legalább a hétvégén mert..mert segítesz nekem a tanulásban meg..meg...meg mert vidékre költöztem és nem tudok bejárni hozzád.

- Most komolyan?- döntötte oldalra a fejét, mire én beléptem az ajtón és felnevettem.

- Dehogy.- mondtam.- De én...egy hétvége alatt csak kitalálok valamit...- mondtam sóhajtva egy nagyot.

Végül Nath belement, hogy itt fog aludni. Az anyjának írt egy sms-t, hogy ma nem tus hazamenni, holnap megmagyarázza...oké nem ő, hanem én írtam meg az sms-t...de ez már csak részletkérdés....vagy nem is?
Bedőltünk az ágyba és én hátulról szépen átkaroltam, majd a nyakába hajtottam a fejemet és szívtam be az illatát, ami ugyan már az én tusfürdőmtől volt vanília, de az ő illata is érezhető volt.
- Baromira utállak.- mondtam és a nyakába haraptam bele és azt rágcsáltam, mire éreztem azt, hogy a szép kis bőre libabőrös lesz és kissé feljebb is húzza a nyakához a jobb vállát, reflexből.
- Utálsz..?-suttogta ki.- Én..ne haragudj...tényleg nem akartam gondot okozni... tényle-...- 's itt félbe is szakítottam a mondat áradatát, méghozzá azzal, hogy megint megcsókoltam, valamivel több szenvedélyt és hasonlót beletuszkolva abba az alig kis fél percbe.
- Utállak..mert baromira megszerettelek, gyökér.- mondtam felkuncogva, majd már a nyakát csókoltam meg.

Bitterseet Amoris - 4. fejezet - A rózsaszín rémálom

A rózsaszín rémálom

-Te meg… hogy… m..mi…?- pislogtam, majd kiestek a szemeim a helyéről. Neeem, ezt én nem hiszem el, ez nem lehet igaz.
Valami engedj be félét nyökögött, ezért én félre álltam az ajtóból és ő bebicegett.
- Veled meg mi történt…?- suttogtam, majd a remegő kezemet a vállára helyeztem, mire felszisszent. Felém fordult. Láttam egy lila foltot a szeme körül és a feje is vérzett. A mellkasa előtt volt az egyik keze, ahogy az egyik karját fogta, mert (ahogy látom) hihetetlenül fájhatott neki. Sosem akartam így látni… de… ki tette volna ezt Nathal…? Semmilyen rosszakarójáról nem tudok..
Nem válaszolt. Csak bámult maga elé, majd köhögni kezdett. Megtámaszkodott a falnak és a kezét a szája elé rakta. Hát azt hittem megfullad. Én meg azt hittem, hogy elájulok. Te jó isten, mia a fene van itt…?
-H-hívjak orvost?-kérdeztem remegve.
-Eszedbeh ne jussnh…!- nyöszörgött köhécselve én pedig jobb terv híján, felkaptam, majd elkezdtem felszaladni a fürdőszobába vele, a karjaim között. Én… ééén ezt nem tudom elhinni. Tudom, hogy ez is fájt neki, de… most… nem tehetek róla. Valamit kell tennem.
Mire felértünk már abbahagyta a köhögést...leraktam, ő pedig a mosdókagylóhoz lépett és köpött egyet, majd hirtelen rá is engedte a vizet, hogy eltűnjön onnan.
Miért nem mondja meg mi történt..m..mi?
Elkezdtem vizet engedni. Hihetetlen volt kereken 4 percig álltunk némán és csak a kádba csobogó vizet hallgattuk. Behunytam a szememet. Nem hiszem el..miért nem mond semmit? Miért nem beszél? Ki tette, had tanítsam már móresre!
Sóhajtotta, egyet. Rendeben...meg kellene nyugodnom nekem is.
- Ülj bele...lekezelem a sebeidet.-mondtam lágyan megtörve a mardosó csendet, s majd ellenkezést nem tűrően, kilépkedtem a fürdőből. Lassan vettem az irányt a gyógyszerek felé..ott találok minden ehhez kellő dolgot...te..te jó ég. Én ezt nem értem. Miért... Miért nem lehet nekem elmondani semmit?!
A seb lekezeléshez meg bekötözéshez kellő cuccokkal tértem vissza a fürdőbe. Ne kívánj azt, hogy most kopogjak meg jó pofizzak.
Bementem, ő épp az arcot mosta meg, benne ülve a kádba. Valóban, semmit sem láttam volna, ha akartam volna sem, a vizet rózsaszínre festette a vár ami a testéről oldódott le.
De ez nem igazán tudott lekötni, mikor megláttam, hogy hogy néz ki a háta.
-Te normális vagy...?-suttogtam.
Ő semmit sem reagált. Leültem a kád szélére. Látszik, hogy ez nem csak mai. Voltak már gyógyultabb sebek is, meg hegek. Ja, hogy ezért nem akart előttem mutatkozni.
Ez úgy "rendben" is van, de miért..vagy..hogy..vagy ki vagy...
Láttam, hogy erről ő most nekem bizony nem fog kitálalni. Elnéztem, majd lehunytam a szememet. Levettem magamról a pólómat, mert úgy is csak elázott volna a víztől. Majd a kád szélére ültem mögé és lassan óvatosan elkezdtem a hátát lemosni és lekezelni... majd a durvábbakat bekötöm, ha kijött a vízből.

Nem szóltunk egymáshoz, legalább fél óráig, csak Nath szisszenéseit lehetett hallani, meg a víz hangját, amint belemártottam a rongyot és kiszedtem. Ő a vízbe bámult én pedig a hátát néztem.
Sosem értettem, hogy egy férfit hogy tudnak így elverni csak így random valakik...eddig is tudtam h izmos, de most itt van előttem...látom. Látom, hogy az. Miért nem védte meg magát? Ha egyszerre öt ember is támad r esetleg, akkor sem verik így össze...főleg, hogy ezek már nem mind csak mai sebek... Nem értem. Én hihetetlenül hülye fasz lehetek, de esküszöm nem értek semmit.
- Castiel...- suttogta ki a nevemet nehezen.- Ne haragudj...Nem akartalak leterhelni.-nyögte ki nehezen, mire én csak sóhajtottam.
- Hagyjunk engem ebből ki jó?-mondtam, majd mire nagyjából mindent megcsináltam rajta megnyújtóztattam a karjaimat.
- Vegyél fel valamit, utána bekötözöm a sebeid.- mondtam.- A zöld törölközővel törülközz meg nyugodtan.-mondtam. Direkt nem hoztam kötszert be, hogy nehogy zavarja, hogy esetlegesen bent vagyok amíg felöltözik. Nem vagyok én zaklató, se semmi ilyesmi.
Túl jó szívem van, kezdek rájönni...
Bementem, hoztam kötszert is...majd hopp, vissza a fürdőbe. Boxerben ült a kád szélén, és nézte ahogy lefolyik a víz, hiszen kiengedte.
-Gyere...- sóhajtottam egyet, majd ő felállt és immár csak a víztől csöpögő haját kitúrta a szemeiből, majd rám nézett.
- Ne haragudj rám.-mondta el újból, mire én megráztam a fejemet.- Úgy nézek én ki mint aki haragszik?-kérdeztem.
Igen Castiel, pont úgy nézel ki. Csak épp szerencsétlen nem meri kimondani gondolom.
Szép óvatosan elkezdtem bekötözgetni a sebeit.
S végül önként nekiállt elmesélni, hogy mi történt.

Bittersweet Amoris - 3. fejezet - Fordulatok

Fordulatok

Eltelt az a nap is. A nyomozók nem találtak semmit… hál istennek, még az kéne, hogy kiderüljön, és a nyakamba várjanak pár évet… azért még is egy kutyával megetetni a hullát… szegény kenyeret meggyaláztam.

Heh-heh, Castiel ma ilyen szórakozott! Most mondjátok meg, hogy nem vagyok cuki… ne hazudj, látom a szemedben!

Jól van, rátérek arra, ami titeket inkább érdekel. Bár hozzáteszem, nem tudom miért.

Nathaniel végül teletömte a fejemet így engedtem neki. Ha nem akarja nem kell. Nem fogom így eltaszítani magamtól inkább. Mit tehetnék ez ellen? Várok, hogy beengedjen a… na hova? Nem, nem az ágyába. A kádjába! (Ami nem mellesleg az enyém, ch, de ironikus.)

Jó, tudom, ma elég szarok a poénjaim, de nem lehetek mindig jóformában, még én sem. Mehehh.

-Castiel.- rázta meg lágyan a vállamat Lys, mire felnéztem rá.

-Mi van?- kérdeztem a gitáromat pengetve az ölemben.

-10 perce hangolod már szerencsétlen hangszert és nem reagálsz arra, ha szólok. Próbálnunk kellene, lassan koncert.- mondja. Tudom, hogy azt is gondolta, hogy nem akarnak miattam beégni, meg mit tudom én. De ismer (jól is teszi) nem mondja ki.

- Na, gyere már, jó az úgy.- bökött a gitáromra, majd a vállamra csapott óvatosan majd a mikrofonhoz lépkedett.- Na gyere!

- Minek?- sóhajtok majd végül nagy nehezen, mint egy reumás kiscsiga, felkeltem.- Dobos nélkül elég nehéz lesz akármit is kezdeni.

-Majd megint megfűzzük Nathaniel, ha addig nem jelentkezik valaki.- mondta. Én meg csak a gitáromat néztem, majd megpengettem.

-Oké, jó lesz.- mondtam, majd rá néztem. Baszki, ne nézz már így! Látom az arcodon, hogy hogy meg vagy lepődve drága barátom. Valószínűleg azon morfondírozik, hogy miért nem kezdek el káromkodva kibontani egy sört (igen, a menők sört hoznak a „zenekari” próbákra), majd elszívni egy doboz cigit, a Nathaniel szó hallatára.- Mehet végre?- kérdeztem, mielőtt még rákérdezne. Nem hiányzik nekem a magyarázkodás, bocs.

Végül bólintott.

Én elkezdtem bejátszani és az elején a részemet, majd mikor ő neki kellett, be is kapcsolódott éneklésképpen. Amúgy Lysnek nincs rossz hangja, sőt én kifejezetten szeretem, Olyan, nem recseg-ropog, mint Kellin Quinn-nek, de nem is egy nyálcsorgató Adam Lambert. (Jó, egyikkel sincs igazából semmi bajom, csak na. A hasonlítás végett.) Nyahh, vajon Nath mit szólna, tetszene neki a dalunk? Most elég nyálasra sikerült sajnos. Bár Nath amilyen érzelmes… olyan, mint egy kis… kutya… vagy macska… bár én rühellem őket, ő pedig kapásból orgazmust kap, ha rájuk gondol és nem rám. Geci, féltékeny leszek egy macskára…

Ezért inkább maradjon kiskutya! Azok hálásak, meg cukik, meg kis ennivalóan kis cukiságok! Min ő!

Oké, le kellene állnom a nyállal (és még nem is ittam!), mert a végén még megfulladok saját magamtól! De jó is lenne az!

Hm… Golden Retriever! Mert szőke és magas… Meg tök barátságos és mindenkit szeret… meg olyan kis… aranyos! És a kutya legalább nem egy padlócirkáló…

-Baszki, állj már le!- már csak erre kaptam fel a fejemet. Ha Lys káromkodik, akkor bizony baj van.- Ennek így semmi értelme.- mondta lehunyva a szemét egy pillanatra, most már nyugodtabban kissé.- Teljesen mást játszol, nem jó a dallam és nem figyelsz. Látom, hogy van valami. Nem kötelezlek, hogy elmondd, de akkor már picit lehet nekem is van jogom tudni, ha az én munkám is rámegy. Szóval mi van?- kérdezte kellő megértéssel, de keménységgel a hangjában.

Sóhajtva hunytam le a szememet.- Szóval adj egy kottát.- sóhajtottam ki.

-Neked nem a zenével van bajod. Tudom. Hanem a figyelmeddel.

Lehajoltam a pár sörhöz, majd felkaptam kettőt és az egyiket neki dobtam, amit sikeresen el is kapott. – Neked meg az alkohol hiánnyal.- ültem le a fal mellé, majd kinyitottam és beleittam.

A suli mögött szívtam már el a harmadik cigimet. Mindenki azért szívja, mert lenyugtat… na én most idegesebb lettem. Hisz minél többet szívok el, annál több idő telik el. Ami mit jelent? Hogy annál több időt késik. Oké ez eddig semmi probléma… de basszus, ha megbeszéljük, nem lehet időben ideérni? Negyed órája várok. Meg azért annyira meleg sincsen, hogy itt kint álljak éjjel nappal.

Este hétre beszéltünk meg találkát Nathaniellel, én ugyan pár perccel később jöttem ki, de hát most istenem, azalatt kétlem, hogy hazament volna. Most meg már 19: 20 van… A telómat bámulom. Se SMS se nem fogadott hívás… Jó végül is késni szabad… én is szoktam.

Telt múlt az idő… konkrétan a cigizést untam meg, pedig az lehetetlen. Még mindig türelmesen vártam. A telómat bámultam. 19:32 . Még mindig semmi. Jó kezd aggasztani a dolog…

Lehet, dolga van… de azért ennyire ne legyen fontos, hogy egy pár szavas üzenet ne férjen bele az életébe. Nehezen szántam rá magamat, de megkerestem a névjegyzékben és felhívtam… oké kicsöng… vártam 5 percig konkrétan, de nem vette fel. Felhívtam megint. Nem vette fel. Írtam neki SMS-t h mi a fasz van már. Semmi.

20:06-ig vártam, teljes pontossággal. Egy órát, majd elindultam haza. Sosem várok senkire! Ennyit legalább is. Így azért egy tízes skálán tizenegyesnél tartott a felbaszottsági szintem, de ebbe beletartozott, hogy rohadtul aggódtam is. Igyekeztem lenyugodni. Mire hazaértem már meg is történt nagyjából, hiszem jóformán futottam. Méghozzá azért, mert ez legalább levezeti az idegességemet. Bár vicces volt ez a gitárral…

Otthon lepakoltam a gitáromat, majd a telómat bámultam. Megbaszhatod, hogy nem jelzel vissza, de már tényleg! Apropó, itthon pedig azért nincs, mert eddig a szülei nem voltak otthon és ma jöttek haza. Szóval Nath mondta, hogy el kell mennie haza és nem tud itt aludni… de ennek semmi köze ahhoz, hogy nem veszi fel. És mi van, ha van velem valami gáz, akkor sem fogom majd elérni?! Mi a tosz lesz itt már?! Lassan kezdtem feladni… lehet elhagyta a telefonját… kitudja… de az biztos, hogy ha egyszer jelentkezik, rendesen le fogom cseszni, hogy miért nem lehetett jönni.

Sóhajtva indultam be a fürdőbe. Mit csináljak? Lefürdök és alszom. Majd holnap… biztos beszélünk majd holnap, ha máskor nem a suliban. Az emeletre felfelé, csengetést hallottam.

Reménytelenül fordultam, meg majd a bejárati ajtóhoz lépkedtem. Ki a faszom akar már megint zaklatni ilyenkor…

Megfogtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót.

-Mi…a…fasz…- jött ki hirtelen a számon. Totálisan elsápadtam és azt hitem ott fogok meghalni…

Bittersweet Amoris - 2. fejezet.- Halott kenyér

Halott kenyér

- Tudod, mit szeretnék most? - kérdeztem halkan, ő a tv-re szegezte az összes figyelmét, én ahogyan mögötte ültem a derekát karolva, illetve a lábaimmal közrefogva az övéit, szépen puszilgatni kezdtem a nyakát. Hogy lehet valakinek ilyen selymes és puha bőre..?

- Mond. - mondta és szépen csak dőlt a karjaim közé. - Bár ha azt mondod, hogy szűzteleníteni mint naponta háromszor, hazamegyek. - mondta sóhajtva egy halkat.

- Most neeem. - nevettem halkan és megsimogattam a hasát az ingén keresztül. Reménytelen eset, még nálam is ingben feszeng. Mármint, hogy az én lakásomban.

- Akkor?- pillogott és fáradtan a hajamba túrt.

Szépen leengedtem fekvő helyzetbe, kimásztam mögüle és a nyakánál túrtam a kezemet a hajába. Szépen megcsókoltam.

 Most nem voltam heves, nem voltam durva. Szépen játszadoztam az ajkaival és a nyelvével, hisz olyan kis aranyos... meg félénk. Eddig csak egyszer kétszer csókolt meg önszántából. Hát nem aranyos? Nem is csodálom, hogy még régen nem merte velem aláíratni azt az igazolást, mikor valami sötéthajú kiscsajt küldött a nyakamra... egész nap zaklatott, hogy Nathaniel küldi írd alá... írd alá... írd már alá... Faszom, de idegesítő volt! Biztos akkor is attól félt, hogy megerőszakolom, vagy én nem tudom. Hát de buuu, nem tehetek róla, hogy ilyen édes! Mellesleg én sem vagyok akkor pszichopata, mint képzelik sokan. Jó azért attól pszichopatább, mint az átlag... ne kötekedj már!

Már akkor is tetszett, de nem ennyire... most meg oda meg vissza vagyok érte, hogy rohadjon meg. 

Mit csinál ez, hogy így magába bolondított? Nem tehetek róla… Most áhh… Olyan édes. Pedig mindenki azt hiszi, öljük egymást. Ez egészen addig úgy is volt, amíg nem jöttem rá, hogy én miért nem bírok vele egy légtérben tartózkodni. Mert a totális ellentétem, de közben kibaszottul szeretem. Csak ezt egészen eddig nem is fogtam fel. Azért taszítottam eddig magamtól, mert nem tudtam feldolgozni, hogy velem megtörténhet. Pont a DÖKös… Pont Amber bátyja. És itt mind két szón hangsúly van. Ő egy fiú.

Sóhajtottam egy halkat.

- Menjünk el fürdeniii.- mondtam. Most fürödni fogsz velem. Igen. Fürdeni. Veled akarok fürdeni. Már fogtam is a csuklóját. Határozott voltam, hogy én egy megállíthatatlan terminátor leszek. Igen is jön, nincs ellenkezés. Robbantson atombombát, leszarom. Akkor majd a kád darabjaihoz ülünk csak be.

- Castiel...- nyögte ki nehezen, majd a kezemre rakta a kezét.- N-nem.- nézett el a falra, mivel húztam így már ülő helyzetben. Dadogva nyögte kiezt az egyetlen szót is, ami csak úgy belehasított az elhatározásomba. Kicsit lazítottam a keze szorításán. Azt hittem nem tud nekem ellent mondani... Ez itt és most megdőlt.

- Hé, mi van veled? Akárhányszor felhozom a témát, elutasítod. Basszus nem azt kérem, hogy feküdj le velem, hanem, hogy egyszer már had fürödjünk együtt.- vázlatoltam le a hangsúlyommal azt a finom kis megbántottságot, amit szereztem az imént.

- De én... nem szeretnék.- húzta el a kezét.

Jó. Szemérmes. Oké, legyen, nem érdekel. De basszus, ennyire? Kádban szinte nem is látom baszki… legalább is a gusztább részeket. Ahhoz pedig elég izmos, hogy a felsőtestét ne kelljen szégyellnie. Nem értek én lószart sem. Most miért? Tök jó hangulatom van, tök kedvem van ehhez, erre neeeem neeeem, nem akarom...

Jó. Oké. Mielőtt még, még idegesebb leszek, inkább eltűnök.

- Megyek, csinálok vacsorát. - mondtam hihetetlenül érzelemmentes, szilárd karcoló hangon és már pattantam is fel. Ennyi nem jár nekem? 3 hete vagyunk együtt... Férfiak vagyunk, nem kislányok, akik nem mernek srácok előtt kb. zokni nélkül mutatkozni (ch, "tisztelet" a kivételnek, van másik véglet is.. nem sokkal jobb. Tudom, tudom, nekem semmi sem felel meg…). Leértem, majd elővettem a kenyeret, meg egy kést. Mi a franc van itt már? Tudom, hogy nem nagydolog, de én nekem nincs jogom szeretetéhesnek lenni? Hehehe a nagy morcos bérgyilkos Castiel szeretetre éhezik, nevessetek! Jajjdevicces! De nem, nem, inkább csak hisztizzünk, mert nemmm... szégyenlősök vagyunk... jajjh, még ha azt kértem volna, hogy forgassunk pornófilmet. Egy fürdést kértem, egy rohadt kád vizet! Mit fog az csinálni, megerőszakol pár liter víz?! Két kiló habbal a tetején?! Sóhajtottam mérgesen. Nem. Nem. Le kell nyugodnom igen. Nyugodt vagyok. Kibaszott nyugodt vagyok oké?!

- Castiel, ne azon a kenyéren éld már ki magad...- nyöszörögte félő hangon a szőke. Ekkor vettem csak észre, hogy konkréten szétkaszaboltam egy szelet kenyeret.

Ahm hullazsák valakinél? Halott kenyér a tett színhelyén...

Olyan ideges voltam, hogy ha hatszor kitöröm a kislábujjam az ágy sarkában (mint minden reggel, mehh) az sem tudott volna érdekelni. Teúristen, hová fajult a világ?

A cafatokból álló kenyeret, amit lehetetlen lett volna már megenni, a kutyakajás cucchoz raktam. Démon tuti örülni fog neki… Ahh azt is sétálnom kellene vinni… de most valahogy még ez sem tud érdekelni (nagy szó, mivel nekem mindenek előtt a kutya van.)

-Én nem akartam… akartalak… szóval…- nem bír beszélni. Itt van valami, amit nekem nem akar elmondani. Kapcsolatban vagyunk, miért nem lehet őszintének lenni?

- Ha ennyire utálod a közeledésemet, miért vagy még itt?- kérdeztem szintén ugyan azon a hangomon, mint az előbb. Igazságtalan. Teljesen. Miért nem lehet engem megérteni? Nem nagydolog, de nekem igen is az.

- Ne mond ilyet, erről szó sincs.- sóhajtott lehajtott fejjel.

- Akkor?

Bittersweet Amoris - 1. fejezet - Szeretlek, te pö...ttyös.

Szeretlek, te pö...ttyös

- Álmodban. - nevettem lealacsonyítóan - egy stréberrel nem fogok így mutatkozni. - mondtam sóhajtva.

- De Cassyyyy… - hallottam nyöszörgését a szőke szájából. Na, sebaj. Halkan nevettem egyet, majd beletúrtam a finom kis tincsei közé. Ő már készen is volt, ahogy látom, egy vigasztaló csókra, de persze, még mit ne! Oda hajoltam hozzá mintha épp a drága kis ábrándozása valóra váltására készülnék, de helyette inkább csak végig húztam az ajkán a hüvelykujjam.

- Előtte moss fogat. - kacsintottam rá kacéran, mire ő durcás fejet vágva, belebokszolt a vállamba. Nevetve fogtam meg az öklét és megpusziltam,

- Na a kivételezős DÖKösökkel ellentétben nekem suliba kell mennem, mert most már tényleg kibasznak a suliból és akkor mi lesz veled édesem. - nevetek halkan, majd nyomok a szájára egy puszit, amiből ő próbál csókot alakítani, de azért sem hagytam neki.

- Moss fogat. - ismételtem magamat nevetve. Reggel van, ilyenkor mindenkinek van szájszaga és mivel ő a megtestesült tökéletesség, baszogatom amivel csak lehet. Nem nevet, ilyen a természetem. Nem is gondolnátok amúgy, Nath milyen egy mazochista! Imádja ha „bántom” ( ezt nem úgy kell érteni h naponta megverem ötször), bár még az „afféle bántásig” egyszer sem jutottunk el eme 3 hétnyi tömény nyáladzási kapcsolat közepette. Bár már nálam alszik, ez már haladás! Bár akármilyen perverz erőszakos idiótának hisztek, nem vagyok ám az… annyira, de tényleg. Általában türelmes vagyok, főleg az eddigi barátnőimnél voltam az… Baszki, hogy azok mennyit tudnak hisztizni egy lepedőgyűrés előtt! Jó érthető valamilyen szinten, de mehh.

A srácokkal, ez sokkal jobb! Ha jó a kedvünk azért csináljuk, ha rossz, akkor meg, hogy jó legyen. Bár Nathal nem így van... Olyan érzésem van, hogy fél előttem levetkőzni… még fürödni sem mehetek vele… ha meg amolyan problémája van, hogy nem cukkini, hanem kovászos uborka, akkor meg az úgy is ki fog derülni. Nem akarom elsietni, mert gondolom, az első barátja lehetek, de hát… meg kellene vele ezt beszélnem. A gondolatmenetem végére már nem, hogy elindultam, de már a suliba is értem.

Abban a szent minutumban mikor beléptem, kárált az a retkedék csengő… fujj de utálom. Hajh, de én el fogok késni. Bezzeg Nathnak mi van? Csak 2. órája, persze. Mert ő a menő pípül. Én meg szenvedjek. Menj az anyádba Sweet Amoris.

Miután végeztem az első órával, már elmehettem volna matematikusnak, komolyan! Értem az anyagot, gyerekek!

Diadalmas léptekkel vonultam fel a folyosón, és mint valami Justien Biebaszó úgy vinnyogtak körülöttem a nőneműek. Nem, egyik sem jönne oda, mert leszedem a fejét, megverem, felkötöm, kibelezem (…), tökre egyértelmű. Utálom ezt. Nath drága hugicája is ezt csinálja… baromi idegesítő az is!  Na, még ha megtudná, hogy a bátyjával együtt vagyok… azt nem akarom megélni. Phejj, igen ez a dolog eléggé titokzatos, még ami azt illeti… senki sem tudja és ez jó is így. Nincs kedvem hallgatni a rasszista szarukat. Nem jókedvemből szeretek fiút… Én örülnék a legjobban, ha nem így lenne.

Hirtelen a telóm csappant meg, mire előszedtem. Egy beszélgetés kezdődött köztünk, Nathal.

Ezzel véget is ért a chatparti. Aha, szóval Go to pince. Meg akar erőszakolni? Az csak jó.

Szinte szaladtam oda, majd, hogy örüljön már a cigis dobozommal a kezemben nyitottam ki az ajtót, majd beléptem rajta.

Ő ott várt engem, a szokásostól egy fokkal jobban felöltözve. Had sírjon a szája, mielőtt akármit tettem volna, öngyújtó elő, cigi a szíjba, meggyújt és szív. Kellemeset sóhajtva fújtam ki a füstöt, majd már csak arra eszméltem fel, hogy mérgesen, puffogba elindul az ajtó felé, már nyomná is le a kilincset, hogy elmegy, s vissza se néz.

Hirtelen az ajtóra csaptam a kezem, ő megrezzent. Oda léptem hozzá, kifújtam az ujjabb füstadagot az ajakim közül, majd eltartva az égő cigarettát, a derekába karoltam, majd úgy istenigazából lesmároltam.

Most mond, hogy nem édes! Olyat nyögött, hogy nem, hogy erekcióm, de kapásból orgazmusom lett! Hm, sosem hallottam még kiadni efféle hangoz… Aaaaah gyerekek, milyen lehet az ágyban, ha most ilyen…

Elengedtem.

- Passzív dohányos vagyok már miattad. - fortyogott, mire felnevettem.

- Puszedlim, ne félj, ha már belém estél, az nagyobb probléma a szervezetednek. - nevettem egy jóízűt.

- Halkabban! - csitított le. - Nem kell mindenkinek tudnia róla… Egyébként meg gonosz vagy!- fújta fel az arcát.

- Esküszöm, ettől ukébb, csak akkor lehetnél, ha összemennél úgy saccra 20 centit. - vigyorogtam. Most kb. egymagas velem a kis gonosz.

A mondatom után, lerogyasztott egy kicsit.

- Levágok a lábaimból, a kedvedért!

- Hát kérlek, csak akkor már menj még lejjebb. - toltam le a vállánál fogva, hogy a feje a derekamnál legyen. Ő először fel sem fogta mi van, majd mikor megértette mintha tűz égette volna, úgy pattant fel és mérgesen a falnak dőlt.

- Hogy bírod így mellettem, ha fél percenként megbántalak? - kuncogtam.

- Úgy, hogy szeretlek, te pöcs. - mondta, majd oda lépett hozzám és megölelt.

Helyzetjelentés (már nem "ke")

Sziasztok

Valaki számára sajnálatos, valaki számára lehet örömteli hírrel állok most elétek. A yaoistáknak akik eddig olvastak, talán egyik szeme sír, másik nevet.

Noss hát ez az alkalom is eljött, hogy Nikoo-nak már ne legyen annyira kalandos az élete. Bezony, abbahagyom az írását. 

VÁRJÁLMÁR!

 Rakd el a késedet, nyugodtan. Nem örökre fejezem be, hiszen sok kérdés még csak lebeg, magyarázat nélkül. Folytatni egyszer biztosan fogom, Csak kifogytam az ötletekből egyenlőre. Elég régóta, már fél éve ezen rágom magam, de nem, még egy fejezet, meg még egy...de olyan nehezen jön minden, hogy...hogy eddig ment csak. Bár ami vicces, hogy piszkozatként, még porosodik egy fél fejezetke, szóval tényleg, fogok még írni hozzá, maximum később!^^

Na, ugye mindenki azt mondja, hogy előbb kezdjük a rosszabbal. Megtörtént, de mi is a jó? Hát igen. Lehet valamelyikőtök már rájött, de azért még alá is támasztom egy picit, igen, Csj fanfic, Nathanieles Castieles párosítással, méghozzá yaoi! Remélem ennél a mondatnál párotok szájából folyni kezdett a nyál ;) :P

Lesz itt minden. Ehhez már most van annyi ötletem, hogy hihetetlen:D  Hogy milyen rendszerességgel lesznek részek, ez szeptembertől lesz bonyolultabb kiszámolni. A nyáron szerintem azért rendszeresen fogok írni /bár nem ígérek semmit, mert ha megteszem, úgy is felbomlik/, szeptembertől viszont lehet lesz némi /sőt biztos/ kihagyás és ilyenek.

Na de aki nem yaoista, sem nem szereti ezeket a fajta sztorikat,. olvasgassa vissza a fejezeteket...szépen megcsináltam az első illetve második évadot, fényévekkel jobban rendezve, mint eddig volt.

Utószóban, pedig szeretnék rengeteg köszönetet mondani The Gamer-nek, ez a csodálatos design nem jöhetett volna nélküle létre:D Gyönyörű lett tényleg!^^

Nyahh, azt hiszem meg is volnánk. Kommentben nyugodtan tessék böfögni, ha valami nyomja  szíveteket, ha szidjátok édesanyámat, mert abbahagyom /nyomatékosítanék, nem örökre/, el fogom fogadni^^

További jó olvasást :)

Nikol

Helyzetjelentés(ke)

Nya sziasztok!
Tudom. Tudom. Tudom. Ne szidjátok édesanyámat, hogy nincs fejezet. Ezt majd még le fogom írni, részletesebben a továbbiakban, hogy mi van meg hogyan.
Most arra szeretnék kitéri, hogy változások lesznek az oldalon méghozza szép nagyok, úgyhogy ne tessé betojni ha nem a megszokott cím, kinézet és/vagy akármi hasonló lesz megtalálható. Nemsokára írok hosszabban, kaptok részletes infókat!^^
Addig is, türelmetlen várakozást!:D

Gyerekek..:D

Sziasztok:) Először szállok be ilyen játékba, és lehet utoljára is, de ez annyira meghatott, hogy muszáj tovább küldenem:D
Hát Girls...egyelek meg titeket^^ Kaptam  Krisztina Müllnertől Blood Ties  nevű blogjáról. Köszönöm szépen:)

A szabályok: 

• Rakd ki, kitől van!

•Írj magadról 10 dolgot!

• Válaszolj 10 kérdésre!

• Tegyél fel 10 kérdést!

• Küldd tovább 10 embernek!

10 dolog rólam:

(ide gondoltam most olyanokat írok, amik random eszembe jutnak, mert a többséget tudjátok már:) )

•  Libafos zöld szemem van...xd
• ...Amiben barna pöttyök vannak!
• Van egy albínó sündisznóm, aki Sündinek hívnak...és azért van lány neve mert--- fiú. Hah o.o xd
• Fejezeteket szinte töretlenül, csak buszozás közben írok, Skilletet hallgatva
• A hajam igen hosszú, még sosem vágattam le, csak pár centiket a végéből.
• Péntek 13.-án születtem.
• Utálok fázni, pedig mindig fázom
• Baromira örültem, mikor megláttam, hogy ezt megkaptam.

Válaszok a 10 kérdésre:

• Hány blogod van? 5, ebből 2 The Gamer-el közös
• Mi a hobbid? Rajzolok, természetesen írok is.
• Kedvenc tantárgyad? Rajz, Média, Informatika
• Kedvenc állatod? Húha ez nehéz. Nincs, mindegyiket imádom.
• Kedvenc előadód? Énekes-> John Cooper. Szeretem az elméleteit.
• Ha van szerencseszámod,mi az? Régen a 8 volt, most nem igazán tudom.
• Van olyan hely,ahova elszeretnél jutni,és ha igen,hova? Japánba. A fél karomat oda adnám érte.
• Sportolsz valamit?Ha igen,mit? Utálok sportolni, semmit xD
• Mi az,amit nagyon utálsz? A nyávogós rózsaszin picsaszoknyás izék.
• Kedvenc könyved? Hát ezt meg nem mondom. Szeretem Daren Shann vámpírkönyveit, de a Dac-ot is olvasom.

's végül az én 10 kérdésem:

• Mit ettél legutoljára?
• Miért pont ez(ek) lettek a blogod(blogjaid) címe(i)?
• Kinek írtál utoljára valamit?
• Hogy hívták az első házziállatod?
• Melyik a kedvenc dalszöveged?
• Miért keztél el blogolni?
• Mi volt a legelső sztorid/blogbejegyzésed (attől függ melyiket írtad legelőször) témája és címe?
• Mi volt a jeled az oviban?
• Mi a legelső legjbb barátnőd neve?
• Mit teszel ha nem tudsz elaludni?

10 akinek küldöm:

• Ezt egyre szűkítem, The Gamer, mert többet nem olvasok rajtad kívül :D