Egyéb történet 22.

Miután a hárpia jól kiordította magát és konkrétan feltuszkolt minket a buszra, és miután megtudtuk, hogy addig senki haza nem mehetett míg nem lettünk meg, így, együtt mentünk vissza a buszra, és haza azzal a rengeteg gyerekel. Beültünk a lehető leghátsó ülésre és ott röhögtünk Cassal, hogy milyen szerencsétlen ez az igazgató, meg a vörös feje valami csodás. Gondolom amúgy egy esetleges igazgatóival azért gazdagodok de pf...megérte.
- Hát ez a mai nap sem volt semmi.- kuncogott Cas ahogy leszálltunk a buszra a sulinál. Gyors kiiszkoltunk a kapun, mielőtt bárki is keresett volna minket, hogy jobban leüvöltsön.
- Hát nem.- reagáltam az előző mondatára.- mondjuk azt nem tudom ki nyert...- húztam el a számat.
- Gondolom...- nézet erőssen maga elé. Egyébként még nem említettem, hogy furcsa módon úgy vonultunk végig az utcán, hogy...fogta a kezemet. Nem volt ez semmi tőle hm...- senki. Mivel minket kerestek.- fejezte be a gondolatot apró mosollyal. Egyébként tök furcsa volt minden haza felé. Egyszer jöttem csak erre eddig de akkor semmit sem figyeltem mert siettünk a kórházból. Hm..
Minden...hideg...havas...kopár. És a utca végi ház elől eltűnt az a pár fa ami még kissé takarossá tette eme kis utcát.
A házunk előtt megtorpantam.
- Lehet igazad van.- reagáltam az előző válaszára.- És......most?- kérdeztem az ajtót nézve erőssen.
Cas félig felvont szemöldökkel nézett rám.
- Mi lenne "most"?- kérdezte furán nézve. Nem akartam mondani, hogy tudtommal még a szüleim nem konkrétan szeretik Cast... azaz a kóma előtt még nem kedvelték.- Ja, hogy az...- esett le neki.- öhm... maradok.- mondta vállat vonva. Ekkore haverság van a Fater és közte? Hmm...
Elmosolyodtam. Nem kérdeztem többet. Ő intett a kezével, hogy tessék befáradni. Benyitottam a bejárati ajtón, és olyan látvány fogadott amire nem feltétlen számítottam.
Az ok, hogy karácsony meg karácsonyfa meg fene se tudja, de mi a jó istent keres a szoba közepén egy smároló Tess?! Ez az egész, ha még azt mondanám, hogy nem baj, nem sokat hazudnák, de ha azt hozzá vesszük kivel az fullos.
Az meg van mikor a legjobb barátnődet meglátod az exeddel, akiről soha sem beszéltél még? Hát a demonstrációról csak annyit, hogy hátra léptem és becsaptam az ajtót. Ahogy megfordultam és elmentem volna a színhelyről, a már jól ismert mellkasba vágtam a fejemet véletlen. A gazdája összerándult majd ki is egyenesedett és a vállaimat megfogva úgy nétett rám mint akinek épp most vallottak szerelmet vagy nem tudom. Természetesen Cas volt, azt nem kell mondanom.
- Most...mi van?- kérdezte felhúzott szemöldökökkel.
Én sokkot kaptam és konkréten lélegezni felejtettem el, nem, hogy még meg is szólaljak. A büdös lószart...
Kezdhettem volna én drámázni ott helyben, hogy hüpp-hüpp meg ...szódj meg büdös patkány-szánnám ezt drága hapsikának akivel smárol a legjobb barátnőm (!!!)-de nem teszem. Persze baromira jó amúgy...ezek itt összejönnek én meg takarodjak a büdösbe...ch...totál gáz. Jó kis karácsony bravó Tess!!
- Semmi.- válaszoltam az előző kis bátortalan kérdés foszlányra, ahogy óvatosan kikerültem és elindultam az üres tekintetemmel, és egy halom gondolattal a sehova. Zsebre dugtam a kezeimet, és sóhajtottam ahogy egy pillanatra lehunytam a szememet.
Miért belém mindig az a bizonyos villám? Derült égből...ja, és még Cast is faképpnél hagyom...Bravissimo!
Hallottam ahogy Cas még elkezd valamit de nem fejezi be, és szinte berugja az ajtót, és szépen szétválasztja a párost.(legalább is a hangokból ez jött le) Tess nyavalyogni a fiú pedig kérdezgetni kezdett minden hülyeséget.
- Te befogod, te meg húzol Nikol után. Vágod?- hallottam bentről majd egy "Mi?!" Kérdést az a bizonyos drágalátós ex hangjával párosítva a nevem hallatára.Kúl komolyan...
Amint Cas megtudja, hogy ez a buznyák az exem felköti az első fára...engem pedig jól kérdőre von...hjajh...Fantastico...
Elértem a parkig.
Felültem az egyik pad támlájára. A jeges szél az arcomba csapott. Kezdett sötétedni, így látni sem nagyon láttam semmit.
Nagyot sóhajtottam és a melegítőm kapucniát a fejemre hajtottam. Hogy ne fagyjak meg totál a lábaimat kezdtem dobogtatni a padon. Baromi jó kis ritmusa volt...nem bírtam ki, hogy ne dúdolják hozzá.
Valami lassúbb de szívszorító dallam jött elő, mintha már hallottam volna valahol...
A dúdolásból halk énekem szűrődött ki végül.
Ha lett volna nálam gitár, több mint kafa lett volna. Hm...gitár. tudom! Ez volt az a dal is, mikor régebben Cas a gitárját  ott felejtette az osztályban. Pont ilyen volt minden. Egyedül éreztem magamat és tombolni akartam.
A hangom egyre erősödött. Mintha a park csak az enyém lett volna. Senki sem volt ott. Én, a hold, a csillagok, és a dalom.
Szinte megfagyhatnékom volt, de mintha valami bellülről melegített volna. Csoda, hogy nem fagytam halálra...tudom, túl hangsúlyozom de ha -15 nem volt akkor semennyi.
Felnéztem az égre. Az arcomra szállt egy hópihe...hó...imádom a havat.
Van benne valami...nyugtató...pedig még is azt súgja "egyedül vagy és sosem lesz senkid"...de engem valahogy...még is megnyugtat. Azt, hogy boldogítana nem jelentem ki. Csak nyugtat.
Egyre halkultam. A hangom újból csak dúdolásba ment át...a végén már rettentő halkan.
Hirtelen egy fekete valami ugrott fel a padra. Azt hittem ott halok meg ilyedtemben, hiszen mindig is írtóztam az ilyen helyzetektől.
Mikor megláttam a villanó zöld szemét, tudatosult bennem, hogy egy fekete cica van mellettem aki didereg.
- hm...egyedül vagy igaz?- néztem rá választ sem várva...egy macskától...oké Nikol...
Szóóóval, felé nyújtottam a kezemet. A cica, nem, hogy elszaladt volna-bár hozzá teszem, kissebb tétovázáS után-hanem még közelebb is lépett.
Meg estt rajta a szivem. Hó fog esni és csontsovány, és fázik...szegényke.
Óvatosan és lassan, megsimogattam a fejét mire lehunyta a szemeit. Mikor abba hagytam, cukin neki rörgölőzött a kezemnek.
A hó egyre nagyobb iramban kezdett esni.
- Meg fogsz fagyni...- suttogtam a cicának és óvatosan a hasa alá nyúltam. Először még felsziszegett rá.- cssss csak meg akarlak melegíteni.- mondtam neki s láss csodát, mintha megértette volna. Én a kezembe vettem és kicsit széjjelebb húztam a pulcsim zipzárját és óvatosan oda mele raktam a cicát, persze, hogy a feje kint legyen meg ne fulladjon nekem.
Ha én fázok, akkor ő szerintem meg is fagyna...mivel nem az a hosszú szőrű típus...
A cica cukin kidugta a fejét és nézelődött. Éreztem ahogy a lábával egy ideig ficánkol, hogy kényelmes legyen, majd leáll és félig hunyott szemekkel néz le a pad elé.
Én halkan újra dúdolásba kezdtem, és a cica fejét simogattam megint. Az dorombolni kezdett és a hangom hatására teljesen lehunyta a szemeit...nagyon aranyos.
Tudnám hol alszik majd...mivel én sm biztos, hogy egy hamatr otthon találom magamat.
Újból, halkan éneklés hagyta el az ajkaimat, de szigorúan csak egy határ alatt, mivel kezdtem lenyugodni.
Annyira jó volt ott ülni a cicával...melegített is egy kicsit de inkább ennek a fordított irányát jelenteném ki, hogy én őt.
Egyszerre hangokat hallottam az egyik irányból. Írtózatosan megijedtem. Mi van ott?! Uram isten...valami van ott és egyre közeledik...nekem befellegzett!!!