10. epizód

~He? Mi a...JESSZUS!~ néztem körbe, mivel, éppen csak a véres testemmel szemeztem.~B@zd ez mi?~ végig néztem magamon. Csak épp nem volt magam. Semmi voltam. De mégis láttam. Furcsa...
De az még inkább, hogy az agyon véres testemet nézegettem. A lábamból még mindig folyt ki a vér, és továbbra sem mozdultam meg. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy tudok mozogni. Méghozzá lebegni.~Wih...mindig is repülni akartam.~ gondoltam, ahogy felszálltam. A város felülről. Igen furcsa egy dolog...De az ez az egész igen furcsa egy dolog!
Este van. Milyen szép este. A holdfény...hmmm...na de miért is ilyeneken gondolkodok mikor...heeeeeeeeeee?
Jó ne nézzetek teljesen hülyének...két másodperc alatt nappal lett. Két. Másodperc. Mi van? Ezt. én. nem. értem...Jó ez konkrét Agyf@sz...
Hogy ne csak rébuszokba beszéljek, a pontos történést is elmondom. Lebeg a suli felett, mikor azt veszem észre, hogy csak pörögnek a napok. Lényegében pár másodpercenként váltja a nap, a holdat. Furcsa...
És mire észbe kapok, bent vagyok a suliban. Végig nézek magamon. Testem is van. WHAT?!
Csak nézek meredten magamra, mire valaki belém szalad.
- Jaj, bocsi Ni. Véletlen volt.- szólalt meg Nath.
- ŐŐŐŐŐŐŐŐŐ...Semmi...baj...- mondtam. Nem tudtam, hogy hallja-e. Csak reménykedtem.
- De, tényleg...én nem figyeltem...- mondta, majd még egyszer bocsánatot kért és tovább ment.~Öhmmm...ezt nem biztos, hogy teljesen értem...EGYÁLTALÁN NEM ÉRTEM!~ akadtam ki, majd mentem ki  az udvarra. Ha már itt vagyok, akkor talán Cas is. És akkor talán tudok vele beszélni.
Persze utam közben Viola állított meg.
. Szia Ni, hogy telt a szünet?- mosolyogtt rám. ~Miért "Ni"-z mindenki? Nikol vagyok!~
- Öhm...szia viola...öhmm...jól...? asszem...- mondtam elég zavarodottan.Ezután még beszéltünk pár szót, majd felszólalt.
- Jajj, a doga eredmények. Gyere nézzük meg őket!-azzal csuklón ragadott és behúzott valami terembe.
Igen furcsa érzés volt ez az egész. Nem csak mert Viola olyan furcsa, azért, mert a semmiből kerültem ide,úgy, hogy asszem élek, vagy mi. De ez sem biztos. Igen furcsa, hogy egyik pillanatban nézem a véres, illetve halott magam, és egyszerre ÉLVE a suliban találom magam. Hát ez mi?!
Jó- jó térjünk vissza a valóságba. Eredmény, eredmény...szóval. oh de jó. Csodálatos. Nekem legalább is...4es wohohooo !
Várjunk...ez stimmel...ez az a doga amit tényleg megírtam. Ez nagyon furcsa...de lehetséges. Így még forcsább, hogy ez AZ a doga.
Ki játszik velem? Mi ez? Hogyan történhet? És legfőképp miért?
Mint egy...rossz álom. Tréfál velem az élet. Vagy nem élet...vagy mi...ahh f*szom se tudja.
Ácsi! Ha...ha itt vagyok a suliban...jó esetben Castiel is itt van. És ha Castiel itt van...akkor tudok valakivel beszélni aki szorosan kötődik hozzám.
Ezzal kirohantam a teremből Violát se szó se semmi más nélkül otthagytam. Szinte rohantam ki az udvarra ahol egy fa alatt üldogélve és valamit irogatva, megláttam a lovagom.
Tempóm kétszeresére gyorsítva rohantam a fához ahol letérdeltem a fiúhoz és megöleltem.
- Hee? - pislogott fel rám Cas.
- Hiányoztál.- mondtam szorongatva a fiút.
- Alig egy napja láttál.- mondta a fiú vigyorogva.
- Egyn...a...- pislogtam még mindig ölelgetve.
- Nem emlékszel? Eljöttél hozzám tegnap...Még majdnem be is estél az ajtón csak megfogtalak.- mondta a fiú mosolyogva ahogy átkarolt.
- Megfogtál?- kérdeztem vissza. Elkezdtek megjelenni előttem a képek ahogy Cast hívom...ahogy kicseng és semmi válasz. Ahogy csengetek és semmi válasz. És ahogy az ajtónak dőlök, ahogy kinyitja azt és az, hogy NEM kap el. Utána jön apa és az elrohanásom és a minden sőtétbe boruló kép.
- Nikky jól vagy?- kérdezte Cas látva rajtam az elgondolkozást.
- Mi? Ki? Ja, igen...asszem...- motyogtam a végén már.
- furcsa vagy.- állapította meg.
- háát...az lehet.- jelentettem ki a mondatára.
- nem akarsz eljönni velem?- kérdezte Cas.
- én hova?- kérdeztem vissza.
- hàt lesz tàjfutás...csak a bejelentésről sikeresen lekéstél mivel még nem voltál itt. Szóval ott...leszel a párom?- kérdezte Cas.
- Tájfutás? Ch...utálom. de ha muszály részt venni...persze.- jelentettem ki apró mosollyal. Bár ahogy előtűntem úgy el is tűnhetek újból nég a futás előtt.
- Öhm...ne nézz hülyének...de nem volt nkem valami a lábammal...öhmm...tegnap?- kérdeztem.
- Hmm? Mi lett volna vele?- kérdezte Cas félig felhúzott szemöldökkel.- Nagyon fura vagy...semmire sem emlékszel a tegnapból. És ilyeneket kérdezel. Mi történt?- kérdezte a tőle telhető legkomolyabb fejjel.
Egy kissebb töprengés után, hogy mit is mondjak, megszólaltam.
- Nem hinnéd el.- sóhajtottam oldalra kinézve.
- Mikor is nem hittem én neked?- kérdezte.
- Igaz. De...ne röhögj ki.- azzal nagy levegő, és laza 2 percben elmeséltem neki mindent. Elejétől a végéig. Hogy pontos legyek, onnan, hogy felhívom és nem reagál, addig, hogy minden elsötétül.
Cas kikerekedett szemekkel reagált.
- De, hogy ezt mind bizonyítani tudjam. Bárki. Tényleg akárki. Látott engem tegnap délután óta? És tudod jól, hogy ennyit sosem kések a suliból. Soha. És ha ezt mind összeveted. Hihető. Sőt. Látszik, hogy igaz.- mondtam, majd ránéztem Cas arcára. A csodálkozó tekinteten kívül semmit sem láttam az arcán. Egy bizonyos pillanatig amikor viszont belemarkolt a hátamon lévő ruhadarabokba és igen erőssen magáhiz ölelt. Mukkani sem bírtam a reakciótól. Kb. két perc után lazított a szorításon és én csak annyit éreztem, hogy felhúzza a lábszáramon a nadrágom. A következő tekintetet talán sosem felejtem el, mikor meglátta a heges, sebes, néhol még vérző lábam - ezt a nadrágomon keresztül nem lehetett látni mivel fekete volt.-
A tekintet amit akkor láttam rajta leírhatatlan. Csodálkozó, féltő, kétségbeesett tekintet. Soha nem láttam még rajta ilyet. Tényleg soha.
- Cas...- kezdtem bele a mondatomba mikor már vagy fél perce bámulta a lábam.
- Te...meghaltál. - mondta, minthogy ez neki csak most jött le.- Most...hogy...de...ez képtelenség!- kapott a fejéhez az egyik kezével.
- Castiel nyugi...- tettem rá a kezem az övére.
- Hogy nyugodjak meg, ha az életem legfontosabb dolgát elveszítem?!- nézett rám. Szerintem fel sem fogta mit mondott. Én elképedten néztem Casra.- Öhm.- ennyi jött ki a számon.

A folytatás következik nemsokára ^^