10. Epizód folyt.

Ahogy éazrevettem nem is fogta fel mit mondott.
- Castiel...te...- néztem rá kerek szemekkek.- Életed legfontosabb...- nyökögtem egy fél mondatot.
- Ehm...nem szokásom hazudni.- jelentette ki, ahogy kinézett oldalra.
Én csak halványan elmosolyodtam majd hangosan elkezdtem gondolkodni.
- Szóval én most egy halott vagyok, aki valamilyen módon visszakerült a jelenbe, csak azt nem tudom, hogyan.
- Figyelj.- nézett vissza rám, ahogy kissé eltolt és felállt majd kezet nyújtott nekem, hogy álljak fel én is.- Ha itt vagy, annak van valami jelentősége. Csak ki kell találnuk mi az.- mondta, közben én elfogadtam a kezet és felálltam visszaigazítva a lábamra a nadrág szárát, hogy, nehogy megint valaki ide jöjjön sápítozni...
- És...de...akkor...ki kellene találni, hog miért vagyok itt nem?- kérdeztem.
- Hát,- dőlt a fának.- A nyálas filmekben mindig azért jönnek vissza, hogy elköszönjenek a szeretteiktől meg hasobló...
- Elköszönni....- ismételtem meg ezt a szót mire egy betű jelent meg a kezemen, mintha bele lett volna vésődve, de egyáltalán nem fájt.
- Uhh...ez nem fáj?- kérdezte Cas.
- Hát az engem jobban érdekel, hogy mit keres egy K betű a kezemen.
- He?- nézett ő is rá. - Aha...szóval ez egy relytvény...utálom a relytvényeket.- sóhajtotta Cas.
- Lehet...ha...meglessz az összes betű, választ kapunk, hogy miért vagyok itt.
- Az lehet...- mondta Cas, ahogy csuklón ragadva elkezdett valamerre húzni.
- Ehm...Cas...- nyökögtem nem értve hova visz.
- Ha relytvény, hát legyen. Megfejtjük.- vigyorodott el.
- Éééss...mégis hova viszel?- kérdeztem.
- Meglátod.- azzal elhúzott a suli szívébe. Ha eddig nem mindenki látott meg, mostmár igen...hortelen felkanyarodtunk egy lépcsőn, és ott találtam magam, ahova először hívott el.
- Miért jöttünk ide?- kérdeztem furcsállva a dolgot.
- Ne. Emlékszel? Itt voltunk először, mikor KÖRBEVEZETTELEK a suliban.- vigyorodott el a "körbevezettelek" szót kifejezetten megnyomva.
- K...mint körbevezetni.- vigyorogtam mikor egy újjabb betű, pontosabbban egy "Ó" jelent meg a kezemen.
- okoooos.- ugrottam a nyakába, mire Cas majdnem hátra esett.
- hé azért óvatosan.- ölelt meg kuncogva.
- o...o....mint...okos..osztani...óra...ostor...- mondtam de Cas közbe szólt.
- ÓRA!!!- kiáktott fel, mire a kezemre bökött. A kezemen az az óra fityegett amit tőle kaptam, még mikkr elfelejtettem felkelni.
- Oh tényleg.- mondtam ahogy lekaptam a kezemről és nézni kezdtem. Hirtelen egy "M" betű is helyet kapott a többi mellett.
- Ohm...M...őőő...ez mégis mi?- néztem Casra.
- Hát...nem tudom. De nem hinném, hogy itt lesz, a további betű...- mondta, ahogy elkezdett lehúzni a lépcsőn, és elkezdtünk mennia folyosó vége felé, ahogy egy kék, és egy fekete hajú srácba botlottunk, elég érdekesen néztek ki...
- Öhm bocsi.- állított meg konkrétan engem a kékhajú, Cassal nem is törődött.- Esetleg tudnál nekünk segíteni? Gémkapcsot nem láttál valahol?- kérdezte.
- Amint látod ketten vagyunk, és nem, nem láttunk.- mondta Cas engem szólni sem hagyva, és húzott tovább.
~ Már megint gémkapocs kell valakinek?~ kérdeztem meg magamtól mire, hirtelen megvilágosódtam, és megszólaltam.
- Megint! Gémkapocs megint! Ez a szó!- mondtam Casnak eki erre megfordult. A kezemen egy "A" betű jelent meg.
- Okos.- momdta majd kezdett gondolkodni.- Semmi nem jut eszembe A val...
- Nekem sem...- szomorodtam el mire ránéztem a kezemre. Összeolvasva a betűket kijött wgy bizonyos szó.
- Castiel!!- mutattam oda neki a karomat.
- Kóma...de ez mit is jelent? - nézett félig felhúzott szemöldökkel rám.
- Nem érted? Én igazából nm vagyok itt! Én kómában vagyok! Erre utal a szó, és az is, ahogy pörögtek a napok! És nem haltam meg!- mondtam mindvégig vigyorogva.
-Vagyis...akkor...- kezdett el Cas gondolkodni.
- Igen élek!- mosolyogtam felé.

Még mindig nem ez az egész rész, de rohamos írás alatt áll a következő ^^