Egyéb történet 15.

Sajnálom,  hogy most egy ideig nem volt rész, de nem igazàn volt szabad időm.
Azèrt remélem tetszik és megérte ennyit várni^^

Kb. egy hét telt el. Semmi nem történt. Konkrétan semmi... Éltem, vettem levegőt ééééés vert a szívem. Apám és anyám továbbra is faggatott ami nem túlságosan hatott meg és nem is válaszoltam túl értelmesen egyik kérdésre sem. Ők meg voltak győződve arról, hogy Cassal mi járunk... Hát ezt már had tudjam én!
Ajh...elegem volt. Tootááál elegem. Elmentem a parkba sétálni. Sétálgatás közben, az egyik fának dőltem, ott sóhajtottam egyet. De persze ez a "nyugodt" perc sem telt el olyan nyugodtan...Hiszen egyszerre az SMS jelző hang a telefonomon megszólalt. A hang egyébként pár ütem dobverés.
Megnéztem az SMSt ez állt benne;
"Mièrt nem hívtál fel? Megígérted!"
Jött az üzenet Tesstől. Nekem csak akkor jutott el az agyamig, hogy elfelejtettem neki elmondani, hogy mi volt mikor felhívtam Cast.
"Bocs...totál elfelejtettem...de te miért nem hívtál? Vagy most is miért nem inkább hívtál fel?"
Tettem fel a kérdést. Pár perc múlva jött is a válasz, hogy csak mert nem tudta mikor tudunk beszélni.
Hát mondom ragyogó mondhatom...Azt hitte, hogy megint a vörivel bulizok vagy mi? Illetve nem is megint, hanem...na mindegy, az a lényeg, hogy ez alapján azt hiszi, hogy vele bulizva ittam le magam a sárga földig...
- Chh...mit is várok?- tettem fel magamnak a kérdést,ahogy igyekeztem visszaírni.
- Niki, Niki, Niki...- hallottam a hátam mögött egy hangot.
- NE HÍVJ NIKIN...ek...- a kiáltásból egy lágyabb hang lett amint megláttam, hogy ki áll mögöttem.
- Most miért? - vigyorgott a Castiel.
- Hogy kerülsz mindig oda ahova én?- kérdeztem fenhangon.
- Azt ne mond, hogy nem örülsz nekem...- mondta egy kicsit visszafogottabb mosollyal.
- Chh...és miért hívsz Nikinek...Van rendes nevem is...
- Szóval örülsz nekem.- vigyorgott.
- Ajh már...minden szavam ki kell forgatni? Azt mond meg inkább, hogy kerülsz ide.
- Hallottam egy dobszólót... és megnéztem honnan jön a hang.- mondta.
- Aha...- mondtam nem is figyelve rá igazából, túlságosan lekötött az ahogy fel volt öltözve.
- Most meg mi van?...- nézett végig magán.
- Soha nem...izé, szóval sose láttak még ilyen normálisssss.......nak mondható göncben.
- Heh?- nézte meg magát.- Ja, hogy eezz...- világosodott meg.
Na most a kinézetéről annyit, hogy fekete pólóban és barna zakóban volt, fekete farmerral párosítva.
Én bámultam tovább a látványt...
- Hehe...na mi van, most már mégjobban bejövök mi?- kuncogott rajtam.
- Csak nem ez is volt a cél?- vigyorodtam el.
- Hát, csak is.- mondta ugyan úgy. Én pedig tovább vigyorogtam. A pillanatot az SMS hangom zavarta meg újból. Annyira megijedtem, hogy a telefonom kiesett a kezemből, éssss persze egy pocsojában landolt.
- Basszus!- kiáltottam fel. Hirtelen felkaptam a telefonom de amint megláttam az abból kicsordogáló víztömeget, lemondtam arról, hogy még lelket tudjak lehelni belé.
- Miért vagyok ilyen béna?!- vàgtam magam háttal a fának.
Cas elmosolyodása meg a telefon kikapása a kezemből eléggé meglepett...mivel ez történt.
- Heh?- pislogtam egy sort. A vöri meg nem is igazán törődött velem csak a telefont kezdte birizgàlni. Leszedte a hátlapjàt meg hasonlók...fújkálta meg még isten se tudja mit csinált vele. Egyszerre odanyomja a kezembe, hogy "tessék." én pedig nézni kezdtem. Mikor egy újabb SMS hang és képernyő felvillanás csapott szembe.
- Cast...ezt...- képedtem el majd vagy öt kilóméteres mosoly kezdett ragyogni az arcomon ès azzal a lendülettel a nyakába is ugrottam a srácnak, egy "jipiiiiiii!!! köszi köszi köszi" keretèben.
Ja...de ez a lendület nem feltétlen a legjobban sikerült hiszen Cas nem tudta magát megtartani így lezuhantunk a földre... Èn Castiel mellkasán fetrengve arcal a fiú felé egy vörös fejjel na meg egy ilyedt képpel pislogtam Casra.
Cas szemèben az első pillanatban düh majd egy sóhajtás után már egy meglepedten, de "örülő" kifejezést véltem felfedezni.
- Izé én bocs nem akartam nem direkt volt ne haragudj!- hadartam közben lemásztam a fiúról de mindjárt vissza is estem csak most a fiú mellé és nem rá...
Castiel a zavarodottságomra csak egy vigyort eresztett el.
- Úgy nézek ki mint aki haragszik?- kérdezte ugyan így, ahogy a kezeivel megtámasztotta magát majd lendületből felállt és kezet nyújtott nekem.
- Ehh nem...- mondtam majd elfogadva a kezet, felhúztam magam, deeee voltam olyan béna, hogy megint el akartam zúgni így a srác mellkasán találtam magam megint. Legalább most el nem estünk hanem álltunk...úgy, hogy fogta a kezem...és, hogy konkrétan rajta voltam a fiún...ehh...
Mit is vártam? Hát...hogy lecsap, kinyír, lelövet vagy felakasztat...de semmiképp nem azt, hogy erre magához szorít és ölelkezni kezdünk...
Pedig ez történt...Nagyon is ez történt.
Itt mondtam én azt, hogy ~ Kèsz káputt én ezt màr el sem hiszem :O ~
De ki nem érezné ezt ha a világ legjobb pasija ölelni kezdi?! Elmondanàm...senki.