Egyéb történet 13.

Mindenre számìtottam akkor, de erre nem. És ki is az a Tess?

~Lesz@rom...nem fogok magyarázkodni...amúgy sincs köztűnk semmi Cassal...nem, nem lehet, nem mondok nekik semmit ~ gondolkoztam, arról, hogy mit mondjak a szüleimnek Casrol. Ki nem faggathatnak... Vagy...még is?
- Niki, gyere ki légyszives!- kérlelt anyám egyik este, hisz már két napja èletjelet sem adtam magamról.
- Mondtam, hogy ne hívj Nikinek. Van rendes nevem is.- mondtam durcásan, végre már megszólaltam...
- Engedj be.- kérlelt tovább az ajtóm előtt. Erre nem válaszoltam. Mikor ár mintha beakadt volna a lemez, tizedjére mondta ezt, sóhajtva kizártam az ajtót és kidugtam a fejem.
- Végre! - sóhajtott fel hangosan anya. Én kihasználtam az alkalmat, és lehúztam a konyhába, valami kaját keresni, már kopogott a szemem...Elkezdtem pakolászni a konyhában egy halom kaját, közben anyám faggatott.
- Ki volt ez múltkor?
- Egy srác.- válaszoltam tök "inteligensen".
- Azt láttam...- forgatta meg a szemeit- de ki ő?
- Egy srác - válaszoltam megint ugyan olyan inteligensen.
- Ha kérdezek valamit válaszolj normálisan!  A barátod?- kérdezte fenhangon.
- Hagyj, ok?- fordultam felé komoly arcal, majd a kezembe felpakolva a tonna kaját, mentem vissza a szobámba, ott pakoltam le. A kulcsot megforgattam a zárban, az ajtó bezáródott. Eszeveszett éhes voltam, így elkezdtem enni. Közben megakartam nézni az időt a telefonomon, helyett egy nemfogadott hívás csapott szembe. Aki pedig a hívást indította, nem volt más mint Tess?!
- TESS!!!!- kiálltottam fel mosolyogva, ahogy elkezdtem visszahívni a számot.Hogy Tess ki? Az, aki az egèsz életem végig kísérte, mint legjobb barátnő, egész 7.-ig. Akkor költöztek el, és ment hatosztályos gimibe. Azóta nem is hallottam róla.
- TESS!- kiáltottam boldogan  telefonba ahogya keresett személy egy "Haló?"t szólt a telefonba.
- Ni-Nikol???- kérdezett vissza meglepődve, hogy egyáltalán visszahívtam, és nem vagyok rá irgalmatlanul dühös, hogy három évig nem is.keresett.
- Hát ki más?- tettem fel a kérdést ugyan úgy.
- Úristen!!!-kiáltott boldogan, majd vagy tizenötször bocsánatot kért, hogy nem keresett.
- Ugyan már...lènyeg, hogy most hívtál. De mi van veled? Hogy vagy?- kérdszgetem majd mondta, hogy itt van a városban. -Miiii???? Itt????- kérdeztem vigyorogva mire ő igennel vAlaszolt.- Találkoznunk kell! Hol vagy? Mikor vagy szabad?- kérdezgettem mire ő:
- Neked akár most is...És valami parkban.- mondta.
- Azonal ott vagyok!!- mondtam azzal leraktam és rohantam ki a folyosóra, el se köszöntem anyámtól csak rohantam a parkba. A parkban, egy szőkés-barna, hosszú hajú lány ült a padon.
- Tess...? TESS!- kiáltottam oda, ahogy odafutottam. Ő oldalra kapta a fejét, és tényleg ő volt Tess.
- Rég láttalak Nikol.- mosolygott ahogy átölelt. - Mi van veled?- kérdezte. Én leültem mellé a padra, és elkezdtem mesélni neki a gimiről, Amber szekálásairól, és arról, hogy otthon épp nem akarok látni senkit.
- Mert ? Mi történt?- kérdezgette, ahogy èn egy aprányit elpirultam, és kezdtem neki mesélni a Casos sztorit. Mire a végére értem, és mikor Tess megszólalhatott volna, Démon szaladt oda Tesshez. Kisebb idő után, Cast láttam meg a távolból.
- Egy pillanat, várj meg, a kutyára addig vigyázz ok?- majd oda szalattam Cashoz.
- Castiel...Démont keresed igaz?- mosolyogtam rá. Felém fordította a fejét, és bólintott.
-Honnan tudtad?- kérdezte.
- Csak gyere.- azzal csuklón ragadtam, és odahúztam Tesshez.
- Tess, ő Cas. Cas, ő Tess.- mutattam be őket egymásnak. Cas egy bólintással köszönt, majd Tess lábainál fekvő kutyusra nézett.
- Démon, egyszer sem tudsz nyugton maradni séta közben?!- mordult rá a kutyára. Tess pislogva figyelte Cas elég agresszív reagálását.- Na mindegy...- sóhajtotta a fiú majd hozzám hajolt oda. - Ki ez?- kérdezte, hogy csak én halljam.
- Ő kérem szépen, a legjobb barátnőm még az általánosból.- válaszoltam. Cas egy furcsát bólintott de nem értettem miért. Igazából nem is érdekelt, hogy rákérdezzek.
- Èn itthagylak titeket, amúgy kössz, hogy megtaláltátok vagy mi... Ja és Nikol...- kezdte halkan és sejtelmesen az utolsó három szót. Ezzel odahajolt a fülemhez, és az én farmerom zsebébe dugta a kezét.- További szép napot.- érintette ajkait az arcomhoz alig láthatóan. Tess ezt nem látta mert az ellenkező oldalon csinálta. Én persze megint vörös lettem, ezt nem is kell mondanom. Cas ezzel kiszedte a zsebemből a kezét és Démonnak füttyentve, ment tovább.
- Aahhh...- nyögtem ki ahogy elment. Tess halk kuncogásba kezdett.
- Beleestél mi?- kuncogott.
- Bele...fülig...- mondtam sóhajtva. Most vallottam be ezt így először. Most előszór...ezzel magamat is meglepem...