Egyéb történet 14.

Na ne...

-Mi...? Hol...?- keltem fel reggel az ágyamból. A fejembe fájdalom nyilallt, így visszadőltem.- Mi a sz@r történt velem áhh...- nyökögtem ahogy a fejem fogtam. Ekkor rontott be a szoba a csipet-csapat...az ősök...
 - Kisasszony! Rajta felkelni! - parancsolgatott anyám. 
- Ne rikácsolj már kérlek...Szétrobban a fejem...-nyafogtam. 
- Nem is csodálom ha tegnap totál K.O-san értél haza! Hol voltál?!- kérdezgetett az idegtől vörös fejjel. 
- Mi? Ne röhögtess már...arra emlékeznék. 
- Ne beszélj így anyáddal! Néztél ma már tükörbe?- szólalt fel már apám is. 
- Basszus...nem volt még időm...talán ha nem beszélnétek baromságokat, lenne erre is energiám...-forgattam meg a szemem. Kicsit szédelegve, egyensúlyt vesztve battyogtam ki a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, és konkrétan, mosott føs fejem volt. -Te atya úr isten...- pislogtam csodálkozva. Eszeveszettül néztem ki. Valami smink féle volt a fejemen,de, hogy az is, hogy nézett ki...uram atyám. 
- Válaszolnál végre?!- kiáltozott anyám be a fürdőbe. Én kezdtem lemosni az arcomról a -...mondjuk szutyoknak- szóval a szutykot, és közben törtem a fejem, hogy mi is történhetett velem, hisz még magát az alkoholt sem szívesen iszom meg. Magamtól meg eszembe nem jutna csak úgy inni... ~Semmi...egy halvány emlék foszlányom sincs az egészről...~ gondoltam, ahogy már nagyjából rendbe hoztam magamat. Kiléptem a fürdőből, ahogy apa mellkasában találtam a fejem, mert nekimentem véletlen... 
-Á...bocs...-motyogtam majd, majdnem összeesve tipegtem be a szobámba.~Ilyen mocskosul rosszul se voltam még~ gondoltam, majd bezártam az ajtómat, semmi kedvem nem volt magyarázkodni mikor még én sem tudtam mi történt. Ekkor csörgött a telefonom.
 -Haló?- szólaltam bele. 
- Nikol! Szia, Tess vagyok. - mondta.
 -Sz-szia.- mondtam elég hülye hangon.
 - Mi...?! Mi bajod neked? És tegnap nem voltál elérhető sem. Történt valami? 
- Épp ez az, hogy nem tudom... 
- Micsoda?- kérdezett a telefonba értetlenül Tess. Erre egy szuszra elmondtam neki, amit tudok, meg, hogy a tegnapi nap teljesen kiesik. 
- Tegnap utoljára azzal a vörös hajúval láttalak délelőtt.
 - Castiellel??? És mit csináltunk??-Kérdezgettem. 
- A szó diszkrét értelmében sem voltál már akkor sem túl józan...szóval a parkban voltatok és én épp arra jártam, és megláttalak titeket...Oda mentem és kérdeztem, hogy mi van veled, erre te meg röhögve egy "Semmi"t mondtál, azzal tovább álltatok. Igazából, ennyit tudok. Utána még hívtalak telefonon, de sose voltál elérhető. 
- Jesszusom...- nyögtem ki, ahogy a fejem fogtam. ~Castiel + én bepiálva = inkább nem akarom tudni~ gondolkodtam, ahogy megszólaltam. - Mond, hogy nem csináltam semmi gázosat... 
- Öhh...- hallottam a telefon végéről, bizonytalanságot jelezve. 
- Fel kell hívnom Cast.- jelentettem ki. 
- Niki.. izé Nikol ez szerintem nem olyan jó ötlet...kitudja mi volt tegnap...- mondta Tess.
 - De honnan tudjam meg ha nem tőle?- ekkor egy kis ideig csend támadt.- Na látod. Akkor ha nem haragszol leteszem, és majd visszahívlak, ok?
 - De el ne felejtsd!- azzal én kinyomtam a telefont. Elkezdtem tárcsázni a számot, a keresett személy, felvette és beleszólt. 
- Na kialudtad magad?- kuncogott Cas.
 - Neked is szia...- morogtam.
 - Na mindegy. Amúgy, nézz már ki az ablakon...-mondta. Én furcsán néztem, de elhúztam egy kissé a függönyt és kinéztem. Hát persze...Cas állt a fal mellett közvetlen. Kezemben még a telefonnal, csodálkozó tekintettel, szólaltam meg.
 - Te mit keresel itt?- erre ő felnézett az ablakra. 
- Lényegtelen. Gyere le.- mondta vigyorogva a telefonba. Mivel emeleti szoba, lerohantam a lépcsőn, és kirohantam. 
- Na? kapok választ?- mosolyogtam rá. A fejét felém fordítva, ő megszólalt.
 - Na? miért  is hívtál fel?- vigyorgott, átvéve a stílusom.
 - N-nem tudom...izé...igazából, csak nem emlékszem a tegnapból semmire öhmm... 
- Azon nem is csodálkozom. Annyi Whisky után...
 - Mi???? Whisky????- kérdeztem ledöbbenve.
 - Most mi van? Egy üveggel legyűrtél...- mondta tök nyugodtan. 
- É-én...és...a...izé...te...- dadogtam. 
- Ja, hogy én, hogy kerülök a képbe? Hát a padon piálva a parkban, valószínűnek tartottam, hogy nem biztos, hogy egyedül kellene, hogy hagyjalak... 
- Úristen...én, csak úgy ittam? De... mégis miért? - gondolkoztam hangosan, kicsit később belegondolva már, az események...Castiel közeledése, Tess megjelenése, az otthoni helyzet...már nem csodálkozom semmin.
 - Hát mit tudom én...- dőlt vissza a falnak. Meggondolva magát megint vissza állt elém.Ezt nem tudtam mire vélni, csak felnéztem rá, egyenesen a szemeiben találtam magam. Meg sem bírtam szólalni, annyira belemélyedtem a szemeibe… Ő elmosolyodott. Meg tudnák őrülni a mosolyától… Kezdtem vörösödni, a közelségétől, meg, hogy eleve ott áll előttem…
- Na, mi van? Tá’n tetszek neked?- vigyorgott a fiú ördögien. Erre én csak zavartan pislogtam, majd lesütöttem a szememet. Nem bírok neki hazudni. Meg amúgy sem tudtam volna mit mondani…
- Cast…- kezdtem bele, de közbe vágott.
- Nem kell magyarázkodnod, valahogy sejtettem.- mosolyodott el.
- Mi…?- pislogtam. Számíthattam volna rá, de mégsem számítottam...
- Mi ezen olyan meglepő?- mosolygott ennivalóan továbbra is.
- N-nem tudom… öhh… és ki se nyírsz?... E… izé…- dadogtam egy cseppet.
- Úgy néz ki, hogy ki akarlak nyírni?- hajolt közelebb hozzám.
- Öhh…nem…?- mondtam, ahogy visszanéztem rá.
- Hát nem.- mondtam, ahogy átkarolt.-Szerintem nem nézek ki valami ijesztőnek.
- Háááááááááááááát őőőő…. kivételesen nem.-vörösödtem el.
- Na látod.- suttogta a fülembe, átkarolva a derekamat. Én nyelve egyet, megszólaltam.
- Cas...tiel...izé...mit csinálnál ha...ha valaki bevallaná neked, hogy...szeret?- nyögtem ki nagy nehezen.
- Valószínűleg kiröhögném...De ha az a valaki...te lennél, kicsit máshogy reagálnák.- húzódott apró mosoly a szájára, ahogy a hátamra tette az egyik kezét, ahogy közelebb hajolt hozzám...

Itt jött be a képbe egy kiáltás.
- NIKI!- haragos kiáltás volt ez.
- ??? - erre a hangra megrémültem.- Castiel, húzz innen!- mondtam aggodalmasan a kiáltás miatt.
- Mi de - kezdett bele.
- Igyekezz!- mondtam ahogy belátta, hogy jobb lenne elhúzni onnan a seggét, mintha ott se lett volna, elment. - Huh...kössz...a saját érdekedben.- suttogtam még a fiú után.
A hang gazdája felé vettem az irányt.
- Ez itatott le tegnap?!- horkant fel dühösen apám.
- Micsoda??? Semmi köze az egészhez!- fortyogtam a szobám felé véve az irányt.
- Vagy csak azt mondta...- morgott apám, én becsaptam a szoba ajtaját.