Egyéb történet 5.

Hogy lehet valaki agyhalott fél perc alatt...? ÍGY!

- Hagyj békén! – kiáltotta röhögve Cas majd elment. Én csak ott álltam az utca közepén, mint egy rossz filmben megalázva, és szerencsétlenül. Zokogni kezdtem, aztán felébredtem. ~Álom volt? Ugye álom volt?!~ kérdezgettem magamtól. Isten se tudja, miért, de lementem a konyhába, még korom sötét volt. Amerre mentem a lámpákat sorra kapcsoltam fel, és az álmomon gondolkozta. Ahogy, Cas röhögött… és ahogy ott hagyott… egyedül… de miért? Még is miért? Az álomból erre nem jöttem rá. Éjfél környékén voltunk, mikor elhatároztam, hogy ugye, úgysem fogok tudni vissza aludni… Így hát felkaptam magamra valamit, és elmentem otthonról Sétálnom kellett, nem bírtam már otthon ülni. A lámpák világítottak le az útra, a szép tiszta csillagos ég, és a félig telt hold, szép látványt nyújtottak. Bármennyire is rossz volt az álmom, az éjszakai látvány mosolyt csalt az arcomra, így lépkedtem tovább az utcán. Hogy mi történt ez után…? Már tényleg nem tudtam elhinni…

- Hát te?- kérdeztem meglepődöttségemben, mikor Castiellel találtam szembe magam.

- És te? Mit keresel itt az éjszaka közepén?

~Ha most elmondom neki az álmom, akkor kiröhög…~- ŐŐŐ… nem bírtam aludni…- mondtam végül.

- Aha…- válaszolta.

- És te miért vagy itt? Ilyenkor?- kérdeztem tőle. Ő erre csak vállat vont. ~Nem tudja, miért van itt?! Ez elég… furcsa…~ gondolkodtam. Mivel már pár perce bámultunk egymásra kissé kínosnak éreztem a szituációt, megszólaltam. - Öhhmmm… na, jó én megyek. - mondtam majd indultam volna el, de… de, ő megint elkapta a csuklóm. – Mo-most mi van?- dadogtam el, mire ő elkezdett valamerre húzni. ~Istenem istenem istenem mit akar ez velem csinálni???~ kérdezgettem magam kétségbe esetten. Ő befordult egy mellékutcába, ott a mellkasomnál fogva a falhoz nyomott. Már kezdtem kitervelni, hogy hogy fogok elmenekülni arról a helyről, mert bevallom beszartam, de rendesen… Mikor már vagy 3 perce bámultunk egymás arcába, nekem már a szívem kiugrott a helyéről, annyira vert, mert féltem, meg minden bajom volt… Az arcom fokozatosan kezdett vörösödni. Mivel Cas keze a mellkasomon támaszkodott, észre vette az egyre jobban megőrülő szívverésem, erre meg elvigyorodott. ~Te ne szórakozzál velem értve?!~ kiáltottam…volna le, ha nem féltem volna annyira.

Mikor már épp leakartam szedni a fejét, hogy mit vigyorog ennyit, akkor elkezdett belehajolni az arcomba… Hát ott… Ott én meghaltam, de totál. Most vagy beszívat, vagy… vagy nem tudom… Mire a gondolatsorral végeztem, közben elvesztem az éjszürke szemeiben. Jött egy lágy szellő, a fufrum a szemembe fújta, de nem mertem megmozdulni se. Már volt vagy 3 centi közöttünk, mire Cas lágyan megfújta a szemembe lógó tincseket, amik aztán elröppentek az arcomból. Na, ott lettem én rákvörös. Ilyen romantikus pillanatban még soha nem éreztem magam, Cas csak lágyan elmosolyodott, majd megszólalt, egy tőle nem megszokott hangon.

-További szép estét. - mondta lágyan, és elkezdett távolodni tőlem, majd elment. ~Ennyi?! Szép estét? Mi van??!! Én… Hát, én megőrültem… Álmodok? Az nem lehet… Érzem a szelet, és azt is, hogy az arcom hasonlít már egy paprikához. ~ gondoltam. Még vagy 10 percig álltam úgy ott sehogy, elképedve, majd összeszedtem a maradék lélekjelenlétem, és elkezdtem haza felé menni. ~ Ez… egy jel? Mondja, ki ha akar valamit én így nem értem! ~ Gondolkodtam ésszel már nem tudtam gondolkodni, mert nem volt. Egy ilyen esemény után kinek marad még ép esze? Hát nekem nem. Haza értem, aludni persze, hogy nem tudtam… Csak feküdtem az ágyamban és hánykolódtam össze-vissza.

/Mostanában kissé elhanyagoltabbak lesznek a részek sajnálom, de van bőven mit csinálnom...de igyekszem minnél sűrűbben jelentkezni azért. Addig is kitartás, és ezen a részen pedig jó rágódást ;)/