Bittersweet Amoris 10. Fejezet.- Az első alkalom. Vagy csak a feledik?

/Hohohóóó mit hoztam ma nektek? Egy eléggé erős leheletű tizennyócast. Mindenki fogyassza saját felelősségre, senkinek sem kötelező elolvasni, ha nem szereti a kekszevést.
Yaoistáknak jó nyáladzást, zsepit tessék készíteni, ha hajlamosak vagyunk a vérző nózikra!

Mindenkinek jövök egy zacskónyival, tudom, tudom. :D

Elnézést a sok várakoztatásért, de semmi időm sem volt mostanában. De igyekszem!/

Az első alkalom. Vagy csak a feledik?

Nem is tudom, egy vagy két hét telt el az után, hogy Nathaniel apjával "veszekedtem" elég csúnyán. Bármennyire is féltem, hogy nem kéne akkor, most totál jó ötletnek tartom. Hiszen elég más most minden. Elvileg Nathal még mindig szokott kiabálni, de általában rájön, hogy hahó, ezt talán nem kellene és ha kellene is, nem így. Ilyenkor magába fordul és elvonul. Bár azóta nem ütötte meg a fiát, még mindig féltem Nathanielt a közelében. Főleg, mert szigorúnak, ugyan olyan szigorú, mint eddig volt. Nem szereti, ha Nath kimarad, vagy később ér haza, ha velem látja, ha kap egy rosszabb jegyet, vagy ha valami kis jel, arra utal, hogy a fia meleg. Hát igen, ebből ki is derült, nem mondtuk el neki a kapcsolatunkat. Sem az anyjának se az apjának. A húgának végképp nem. Még csak az kellene, hogy az a szőke hajú ribanc tudjon róla és elmondja mindenkinek. Elnézést Nathaniel, de tényleg az a testvéred. Bár ezt valahol te is tudod, de sosem mondtad még, hogy ezt is gondolod. Lehet szolidaritásból, lehet nem. Lehet "testvéri szeretet" amit nem igazán kapott meg egyikük sem, hiszen már közülünk is mindenki totálisan tisztában van a ténnyel, hogy a bátyja szerette basztatni mini Ambert, én meg voltam a sötét hajú herceg és volt mikor megvédtem. Meg összeraktam a babáját. Aztán azóta zaklat. Mi a faszért kellett ennek egy középbe jönni velem?...
Jobb kérdés, hogy Nathnak miért. Azért ez a gimi nem gyenge, de Nath sokkal jobbat is el tudna végezni. Nem is értem, miért pont ide íratták a szülei. Lehet van ebben is egy kis szülői szigor, meg testvér putyulgatás.
Na, csak, hogy a mostanra térjünk rá. Régebben beszéltünk Lyssel, hogy Nathot behívjuk megint dobosnak, emlékezhettek is erre a beszélgetésre. Megkérdeztük, azaz Lysander, mert, hogy én elvileg Nathot nem nagyon bírom. Igen, ő sem tud rólunk, de hát istenem, van az úgy. Nathaniel természetesen igent mondott, mivel én is puhatolóztam nála, Lys tudta ellenére. Bocs haver, tudod, hogy szeretlek, de ezt neked nem kell tudnod. Azaz...egyenlőre biztos nem.
Épp az 19 órai próbára mentünk volna, mielőtt eldöntöttük, hogy közösen lefürdünk, hisz egész nap pizsiben bűzölögtünk. Igen, Nathaniel megint itt aludt, hiszen megbeszéltük a szüleivel (inkább az anyjával), hogy ez most sűrűbben lesz, mivel én annyira, de nagyon tanulni akarok, hogy nekünk feltétlenül muszáj néha-néha együtt aludnunk, hiszen én egész éjszaka csaaak tanulni akarok.
Még múltkor náluk is be kellett ezt kamuznunk és mikor otthon voltak a szülei, a szöszke tényleg tanított engem, máshogy megoldhatatlan lett volna a helyzet, hogy ha bejönnek, vagy csak elmennek a szoba előtt és épp azt hallják, hogy a seggét dicsérem. Igen, ez is előfordulhat. Szóóóval, már kellően vágom a fizikát, ezért dicséretet érdemlek!!

- Hahó, figyelsz te rám egyáltalán?-sóhajtotta halkan, a zuhanyzóban megfordulva, hogy felém nézhessen. Igen, a zuhanyzóban álltunk egymással szemben...elég kis helyen, szóval meg kell valljam, itt-ott érintkeztünk is, ami nem feltétlenül negatív, hehe.
- Persze, bocsánat, picit elkalandoztam.- mondtam halkan megrázva a fejemet, így a hajamból is kissé kiráztam a vizet. Nem csurgott belőle a víz, de kellemesen vizes volt.
- Na akkor megteszed végre?-kérdezte sóhajtva.
- Mit is?
- Kérlek mosd meg a hátam, mert mivel nem látom a sebeimet, mindig fájdalmat okozok magamnak, mikor egyedül csinálom.- sóhajtok.
- Mást ne mossak meg?-vigyorogtam és a nyakába pusziltam hátulról.
- A hátam oké?-mondta kuncogva, mire szépen a sebeknél csak nagyon óvatosan mostam meg. Annyira már nem vészesek szerencsére, de valóban nem árt az óvatosság.
A vállaitól a lapockáin keresztül haladtam egészen lefelé, a derekához...ahol bizony bizony nem tudtam megállni, muszáj volt a becses hátsó felét is szépen megsimogatnom, megmosnom. Nem tehetek róla, nem bírtam magammal. Lassan járattam fel s alá a gyönyörű kis popsiján a kezemet, viszont volt egy dolog, ami baromira meglepett. Nem ellenkezett. Éreztem, hogy picit ugyan megrezzent, de nem húzódott el, nem hisztizett, nem csinált semmi ilyesmit. A hideg viszont kirázta rendesen.
A számba harapva bámultam végig a csodálatos testén. Annyira szép...annyira...szeretném. Izmos, de még sem olyan, mint egy felpumpált izmú kis fujj, hanem csak úgy teljesen tökéletesen. A hátsója meg egyenesen falni való. Késztetést érzek, hogy beleharapjak, esküszöm már.
A nyakát csókolgattam. Majd ő megfordult és belekarolt a nyakamba és megcsókolt. Belevigyorodtam, közben a derekát karoltam át és éreztem, hogy a forró vízcseppek, már annyira nem sisteregnek rajta mint eddig, hiszen egyre jobban forrósodott fel a teste, pedig semmit sem csináltam. Meg kell valljam, a bizonyos csókolózás, igen-igen vadba csapott át. Ahogy néha el-el váltunk, láttam, hogy az arca szinte tűzpiros, de nagyon is élvezte amit tettem vele. Már neki nyomtam a zuhanyfülke falának, úgy faltam az ajkait, mintha már két éve nem érhettem volna hozzá azokhoz a csodálatos, a csóktól már-már vöröslő ajkaihoz.
Egyik ilyen kisebb szünet közben, Nathaniel épp a szemeimet bújta, mikor halkan, de hihetetlenül nagy hatással, pottyantotta ki ajkai közül azt a két szavat, amire szükségem volt: " Castiel, szeretném ".
Úgy ért, mint villámhárítónak a villámcsapás, olyan érzésem volt, mintha menten orgazmusom lett volna, még is elkezdtem kissé izgulni is. Vajon hogy...meg...milyen lesz...hogy fog reagálni. Kérdések tucatjai halmozódtak bennem. Igen, a nagy, vén Castielt, érdeklik az ukéja érzései.
Cseppnyi gondolkodást nélkülözve kérdeztem vissza.
- Biztos vagy benne?
Mire egy lágy, még is határozott bólintást láthattam tőle. Istenem, de édes.
A derekába karoltan és a nyakát kezdtem el csókolni. Nem tudom ez mennyire jó ötlet...furcsa előérzetem van.
Kiszálltunk a zuhanyzóból, de mivel törölközni lusták voltunk, így vizesen dőltünk be az ágyamba.
Iiiigen, valószínűleg jó vizes lesz..de tök mindegy, mástól is nedves lesz az még, hehe.
Lassan fölé másztam és végig csodáltam a testén, a gyönyörű bőrén. Szépen láttam még mindent, bár már este volt, de azért még láttam őt a szürkületben.
Az oldalát simogattam, majd a hajába túrva csókoltam meg. Ő szépen a hátamat karolta át és sóhajtott bele a csókba.
Mehh, épp próbára kellene mennünk, de ki az istent érdekel, ha valakinek az élete legjobb pasija épp egy szál semmiben fekszik alatta? Baszki.
Az ajkait harapdáltam közben fél kezemmel a lábait simogattam. Hehe, kezd forrósodni a helyzet.
Az arca lángokban állt, főleg, mikor felfedezte, hogy nekem tolta a derekát, de ezzel még semmi gond...csak, mikor rájött, hogy odalent, neki is eléggé megkeményedtek a dolgai.
Az ajkait pár pillanatra békén hagytam, majd elvigyorodtam és lassan odasimogattam neki, a merev tagjára, amit egy nagyobb sóhajjal nyugtázott.
Lassan simogattam, a másik kezemmel pedig a belső combján izgatgattam. Egyre több sóhaj, itt-ott halk nyögések.
Nem, hogy a teste, de még a hangja is csodálatos ebben a helyzetben.
Nem igazán bírtam már magammal, egyszer nekem is lehet gyereknap, ha már itt tartunk.
Lassan elkezdtem a nyakától kezdve egészen csókolgatni, a derekáig. Majd szépen szétszedtem a lábait és kissé feljebb toltam a derekát. Ő várakozva bámult rám, gondolom mást sejtve, mint ami valóban történt.
Szépen végig simogattam a drága kis rózsaszín lyukacskán, majd oda hajoltam és a drágám bejáratát a nyelvemmel kezdtem el zaklatni.
Édes drága szöszkénk, annyira meglepődött, hogy sikított egyet a drága. Ezt a műveletet folytattam egy darabig, egész végig szép kis nyögésekkel aranyozta be a hallójáratomat..ez a hang valami csodás.
Miután "meguntam", abbahagytam, majd az éjjeli szekrényembe nyúltam és a síkosítót vettem ki...azért annyira szadista nem vagyok, hogy anélkül csináljak bármit.
- Látom felkészültél...- nyögte ki remegő hangon, eléggé nagy zavarban.
- Én mindig.- kuncogok, majd az ujjamra nyomok belőle. Feljebb másztam, hogy elérjem és meg tudjam csókolni, amit meg is tettem. Az ujjamat pedig lassan bemasszíroztam neki. Torokból nyögött bele a számba, ami meg kell valljam, zene volt füleimnek. Hehe.
- Rossz?-kérdeztem a nyakát harapdálva újból.
- Cs-csak csináld.- sóhajtott fel.
Én szép lassan mozgatni kezdtem az ujjamat, ő pedig, hogy így mondjam, tágult mint a kis angyal.
De...van egy olyan érzésem, hogy...na mindegy. Csak nem lesz gáz.
Szépen mozgattam az ujjamat, majd már helyet foglalt még egy és egyre csak izgattam...a mellkasánál, a nyakánál, a combjainál...mindenhol.
Mikor pedig úgy éreztem lassan oké lesz, a szájához hajoltam.
- Kész vagy drágám.- mondtam neki, mire ő a számra rakta a kezét. Egy pillanatig azt hittem, ez csak egy ilyen "Ne dumálj, csak csináld!" utalás volt...de hamar rájöttem, hogy nem. Még a halk lihegése mellett is tisztán lehetett hallani, hogy csukódik egy ajtó és, hogy valaki épp engem szólongat. Seperc alatt az életem pergett le előttem. Ki ez a hang, mi történik?! Nagyon óvatosan, még is fénysebesség gyorsasággal szedtem ki az ujjaimat (amit egyébként, egy nagyon halk nyüsszenéssel kontrázott meg Ő, semmi hiszti vagy hasonló) és rángattam magamra egy boxert, egy pólót, meg kínomban egy nadrágot. Erre azért volt szükség, mert túl átlátszó lett volna a dolog, ha épp egy zászlórúddal a lábam közt mutatkozom...
Kibaszott idegesen, a dühtől forró fejemmel léptem ki a szobából.
- Mondjad.- fortyogtam, épp a lépcsőn feljövő emberkére.