E.t.49. Mik nincsenek...

Mik nincsenek...

Miután Castiel drága elmagyarázta, hogy egy csomóan láttak, hogy Armin hazahurcibáld magához, nem is csodálkoztam, hogy ez a köcsög mindent tud. Erre meg még velem szórakozik, hogy én miért dugtam Arminnal etc...
Innen már csak annyi történt, hogy elhúztam haza, mert drága féltestvérem zokogva a telefonba bömbölt, hogy siessek, meg dumálni akar velem ("beszélt" vagy tíz percig, de csak ennyit értettem meg, a zokogás miatt) ezért most már otthon rohad a belem.
- Utál! Tom utál! Totálisan utál!-bőgött ez a szerencsétlen engem ölelgetve mint egy rongybabát. Ez izmos mint valami bírkózó (jó talán annyira nem, de hozzám viszonyítva még egy csótány is baromi izmos) erre engem szétroppant...baszki fél tenyerében elférek, olyan nádszál vagyok (vissza a földre, kicsilány) ez meg letöri a derekamat a kisujjával.
- Nem utál, csak nem ért rá. Nem megmondta, hogy csak a suliban kellett maradnia?-sóhajtottam és igyekeztem lefejteni magamról, persze csak lágyan. Nem szeretem ha ölelgetnek.
- Te ezt nemérted! Nem ismered a fiúkat!-mondogatta bőgve.
Erre mint a filmekben szinte érezhető volt a fülemnél a tücsökciripelés.
- Hallod bogárkám, másfél éve vagyok együtt Cassal, plussz van előtte 10 hónapom egy szöszkével (Nem, nem Nathanielről van szó...) akkor meg mi is a baj?-sóhajtottam.- ja, és ha ez nem lenne elég, egész életemben srácokkal barátkoztam. Már azt is ismerem, hogy mire gondolnak.-sóhajtottam. (Ja, és nem, nem vagyok semmiféle sarkon álló, hogy ennyi srácom volt. Kettő. Ez a második. Az elsőnél pedig elég hülye voltam. Ez van.)
Erre Dan' elhallgatott, és csak szipogott tovább. Nemszeretem ha a fiúk sírnak.
- Hallod, felhívom.- szedtem elő a telóját.
- HAGYJADAZTBÉKÉN!!!!-sipongott fel, de már mindegy volt, feloldottam (Szar vagy Dan, hogy nem raksz rá kódos zárat. Hah.) . Hát kérlek, ketten pózoltak a háttérképen derékig látszódva, full pucéran, és vadul smárolva. Hat azthittem lefolyok a bolygóról. Dan pedig csak vörösödött.
Majd felnevettem, és csak visszanyomtam a kezébe.
- Ezek után, nem merek rákeresni a nevek közt mert valami olyan lesz a profilképe, amit nem akarok látni.-nevettem.
- Nh...gonci vagyok...naagggyyongonci...-motyogta, majd elrakta a telóját, mire megállítottam a kezét.
-Kiengedtemeg? Azt nem mondtam h nem hívjuk fel.-mondtam.- Tessék csak felhívni!
Vagy tíz, de lehet húsz perc győzködés után beszéltek egymással. És mire mind a kettő szerelmet vallott a másiknak (gondolom ez iylen napi ötszörös játék lehet) épp elégnek éreztem az időt, hogy Dant magára hagyjam, és belevessem magamat a fizika mély relytelme-...haha jó vicc volt. Jön a laptop, Cas meg Jesseica. Meg lehet játszok is valamit. Nem tudom még.
Mikor bekapcsoltam a laptopomat, egyből a péniszbookra mentem rá (Heejjj ezek a szlengek~). Megnéztem a híreket meg hasonló, mire már írtam is volna ennek annak, egy skype hívás ütött fülön. Gyorsan megigazgattam a hajamat, nenézzek már ki kutyaként, majd felvettem. Mit akar ez tőlem?
- Szia Nikoo...zavarok?-húzta lágyabb, vagy kevésbé lágyabb mosolyra a száját, az a szőke őrült. Az a stréber izé. Nathaniel.
- Hello...Persze...- mosolyodtam el én is. Mikor végre megtárgyaltuk a "mizusemmiveledamúgyhogyvagyjólteénisköszi" köröket, rátért az eddig relytegetett lényegre.
-Igazán nem akarok zavarni, meg válykálni, bekavarni végképp nem...de...a suliban mindenki arról beszél, hogy te összefeküdtél vagy nemtudom hány pasassal, és közben Cassal jársz, és ez milyen gáz. Nem akarok ezzel semmit én! Csak feltételezem nem tudtál róla...-mondta zavartan.
Én kissé furcsán néztem.
- Tojok a sulitársaimra.- sóhajtottam.- Nem nagyon hatnak meg, az az igazság. De kedves vagy, hogy szoltál.-sóhajtottam elmosolyodva.
- Ugyan..én csak...eh...szivesen.-mondta a tarkóját vakargatva. Valami felnőtt hang szólt be a szobába, de nem értettem mit.- Uhm..nekem most mennem kell.- szólt hozzám.- Tényleg elnézést a zavaráséer.-sóhajtott majd elköszönt ő is, én is.
Hah. Midnenki szerint egy ribi vagyok? Tökjó. Akkor az is leszek. Casnak úgy is az ilyen Deborah fajták jönnek be. Haha. Akkor csak tessék. Kaptok ti olyat...
A ruhásszekrényem felé lépkedtem.......
Folyt.köv.