E.t.40. Ki is az a Jessica?

Ki is az a Jessica?

Topogva áltom a vonat állomáson csapzott hajjal, és fekete napszemcsivel a fejemen. Mert tavasz van ugyan, tavaszi szünet. De olyan meleg, meg úgy süt a nap, hogy tyű.
Nagyon nagyon nagyon izguulokk!!
Megérkezett a vonat, és végig néztem magamon. Nem vagyok valami jó formában...fekete hosszú cső farmer, fekete ujjatlannal és kivételesen magas szárú fekete converse cipőmmel. Igen, mire megvettem, meguntam az életemet!
Szinte ugra-bugrálva néztem fel a vonatra, hogy lássam. Jessica, Jessica hol vagy?
És megláttam leszállni a vonatról. Háta középig érő szőkés barna hajkorona lebegett, egy angyalként mosolygó leányzó után, aki szintén olyan feketében volt mint én. Viszont a pólója közepén két vörös rózsa tekeredett egymásba mintaként, és a farmerja szaggatott volt. Nagy bőröndöt erőszakolt le a vonat ajtajából, és egy kis fekete kutyus ugrándozott mellette.
- Will, nyugi!- szólt a kiskutyára, majd kissé megkeményedett arcvonalakkal vetette körbe a fejét az állomáson, ahogy lehúzta a bőröndjét a vonatról.
Gyengéd, magas hangja volt, még 10 méterről is simogatta a lelkemet.
Én elmosolyodva intettem oda neki, mire felvisítva mindent maga után hagyva szaladt oda hozzám és a nyakamba ugrott. Erre felnevettem.
Na de ki is az a Jesseica, aki leszállt a vonatról? A még sosem látott barátnőm, akivel elég szoros napi kapcsolatot ápolunk...csak épp nem a közelben lakik, így fél év után, először találkoztunk életünkben.
A fekete, valami mopsz szerű kutyus ott ugrált a lábunknál és Jesseica nadrágját kezdte el rágni nagy élvezettel.
- Will, nyughass!- szólt rá, mire abba hagyta, és csak nézett minket.
- Hát...üdv erre.- kuncogtam, ahogy ölelgettem.
- Juuuujj egy Nikooolll!- visongott és még jobban szorított magához.
- Héé' megfulladni nem szeretnék.- nevettem.
- Én pedig nem szeretnélek megfolytani.- nevetett és elengedett.
Csak picit sóhajtottam mosolyogva. Isteni illata van...olyan isteni, hogy uramisten *-*
- Milyenfinomillatodvaaaan.-pislogtam rá.
- Igen? Szerintem inkább büdös vagyok 3 óra vonaton izzadás után.- nevetett.
- megverlek.- röhögtem fel, és megint megöleltem.
Majd pár perc múlva elindultunk. Iiigen kénytelen voltunk gyalog menni, hisz a kocsi apámnál, aki amúgy dolgozik, meg egyébként is mindegy, mert nincs jogsim...szóval...
- Na várj, ide bemegyek. Te Willel maradj kint...koffein hiányom van.- moslyogtam majd beszaladtam, és két Monsterrel a kezemben jöttem ki.
- Ha azt a kettőt meg iszod, reggelre szívrohamot kapsz.-nevetett.
- Ezért vettem az egyiket neked.-kuncogtam és a kezébe nyomtam. Erre fel "juuujjj"ogott és kaptam egy puszit *-*
- ezért már érdemes volt.- nevettem majd kibontottam, és bele ittam. Nyami*-*
Hirtelen bele ütköztem valakibe.
- Faszom, nem tudsz figyelni?!- förmedtem rá, mert kiöntöttem valamennyit az energiai italomból.
- Bocs Nikol.- sóhajtott. Nikol? Ismer?
Felnéztem. Tom állt elöttem. És a lilás szemeivel engem nézett, fufruja pedig a fél arcát eltakarta...megint.
- Nyajh...na mindegy. Béna vagyok.- sóhajtottam.- és hol hagytad Danielt?- kérdeztem bele kortyolva a piámba megint.
- Valahova el kellett mennie.- vont vállat a srác.
- Öhm...ő Daniel barátja...tudod akiről meséltem, hogy zaklat.- kuncogtam, és ránéztem Jesseicara.
- Ja, hogy haverja.- mosolygott rám.
- Neeem, barátja.- nevettem.
- MELEG VAGY?!- kerekedett ki Jesseica szeme, Tomnak szegezve a kérdést, két méteress mosollyal az arcán. Én pedig elkezdtem szakadni xD
- Ő...ja.- válaszolt Tom. Jesseica felvisongott, és ugrándozott ott mellettem, hogy csak na xD
Ezek után, már csak Jesseicat költöztettem be a szobámba, aki leheveredett az ágyamra és még mindig nem fogta fel, hogy valami meleg srác és a pasija zaklat engem xd
Castiel....ő pedig...kitudja mi van megint vele...szokásához híven megint eltűnt...le se szar, mióta "össze vesztünk". De hát ez van. Már megszoktam.