E.t.35. Egy érdekes este

Egy érdekes este. O.O

- Ez már nagyon hiányzott.- hallottam magam mögött a súgó búgó hangot, én pedig csak felhúzott lábakkal ültem a gép előtti széken és gépeztem. Akarom mondani ment a f@szbuk az egyik netes barátnőmmel akit mellesleg imádok és kb a világon az egyetlen normális ember.
A kijelentésre halványan elmosolyodtam, és ásítottam egyet.
- Elfáradtál?- kérdezte elmosolyodva egy kissé, Cas, és eldőlt az ágyamra. Eddigi pozíciója amúgy mögöttem volt, és olvasta, hogy mit chat-elek, csak éppen mikor már a huszadik yaoi, akarom mondani két-meleg-anime-srác-smárol című képet küldtük egymásnak, megunta.
- Egy kicsit. De késő is van.- mondtak és a pörgős székkel megfordultam, majd rá néztem elmosolyodva. Megint.
Közben pedig a csajnak le kellett lépni így a szomorú smile keretében küldtem neki egy "Szia"-t.
- Hiába...végig jártuk a várost, és még...egy élő rock koncertet is csináltunk itthon, amíg apud nem jött haza.- kuncogott, mire elmosolyodva bólintottam, és csak a monitorra néztem újból, ugye hátra fordulva. "Látta, 02:12" Akkor jó.
Végig néztem rajta. Félig felhúzott lábbal, felnyújtott kezekkel feküdt az ágyamon, és a haja bozótosan össze volt túrva.
Leszálltam a székről, és elvánszorogtam az ágyig, majd bele feküdtem, Cas mellé, és a szemeit néztem.
- Ugye most már itt maradsz?- kérdeztem halkan, mire az egyik kezemet fogta meg, és össze kulcsolta az ujjainkat.
- Itt. Egy darabig biztos.- mosolygott és egy puszit nyomott a számra.
Este volt...késő este. Akarom mondani már hajnal. Én pedig álmos voltam, ő pedig olyan furcsán túlságosan is közeledő.
- Itt alszol?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen.- mosolygott. Mellesleg igazából apa nem tudta, hogy itt van, mert tuti haza küldte volna, úgyhogy, kussolnunk kell.
A telefonja rezgésére lettem figyelmes.
- Nem veszed fel?- kérdeztem, mire megrázta a fejét.
- Tudom, hogy ki az, és mit akar, csak tojok rá.- mondta halványan elmosolyodva.
- És ki az?- kérdeztem nagy csillogó szemekkel, aggodalmasan.
- Nem ismered.- jött a válasz mint egy arcon csapás. Nem ismered= Nem akarok beszélni róla, hagyjál békén, ez nem tartozik rád.
Kb. ezzel egyenlő amit mondott.
Hát tök jó.
Nem válaszoltam csak néztem a plafont, ő pedig megszorította a kezemet.
- Egyik régi ismerősöm és a hülyeségeivel zaklat. Oké?- mosolygott rám, és...öhm...meglepődtem, de fölém mászott.
Négykézláb állt felettem, és én felvont szemöldökkel néztem rá.
- É...értem.- vörösödtem el. Ne csináljon ilyeneket, mert menten meghalok.
- Hmmm...- lehajolt a nyakamhoz és bele harapott. E...ez komoly? Hát én félek gheci!
Elkezdte óvatosan még is hevesen kiszívni.
- C...cas! T...te meg mit...?- pislogtam és meg vörösebb lettem. Mi a tököm?! Hagyjon engem békén?! Eleve, hogy megyek kiszívott nyakkal az utcára?! Úristen!!
- Szeretném kielégíteni a vágyainkat.- mondta elvigyorodva, mire én, nem akartam hinni a fülemnek. Ez szívat. Esküszöm szívat!! Le akar fektetni? Mi van? Mi a pöcsöm történik?! Agyfaszomvan...
- Te...tessék?- kérdeztem vissza. Most miért dadogok?
- Elmagyarázom érthetőbben.- kuncogott valami szexisten hanggal, és szétrakta a lábaimat, és a kezével őőő...oké, nem részletezem ki mit csinált. Elképzelhető szerintem. És közben tovább szívta a nyakamat.
Hat...a testemnek ugyan parancsolni nem tudok ilyen szinten, hiszen jónak jó volt...de...nem akarom!
Hirtelen össze csaptam a lábaimat.
- Cas állj le!- mondtam kicsit ijedt fejjel. Kimondom kerek perec, én nem állok arra készen, hogy lefeküdjek vele! Nem...most nem. Szeretem meg minden, de...hát...nekem az első, neki meg szerintem ha nem a 200-adik, akkor sehányadik. Igen lőjetek le, hogy lassan 18 évesen még nem feküdtem le senkivel. Hát úúúristen...elégetem magam máglyán!
Cas megtorpant, és láttam rajta, hogy nem tudja most sírjon vagy nevessen. Pár másodpercig tétlenül nézte az arcomat, majd elvigyorodott.
- Meg szeretnélek győzni, hogy te ezt nagyon is akarod.- kuncogott.
- De én nem akarom megtudni, hisz nem akarom! Szállj le rólam!- visítoztam mire befogta a szám.
- Oké oké nyugi. Ne ordibálj mert apud meghallja.- sóhajtott. Na igen cas, mert a kufircot nem hallotta volna meg. Iiiiigen ez egyértelmű...
- Mghh...!!!- nyüzsögtem ki a keze alól.
Elengedett, és lepördült rólam. De a dereka hozzá ért a combomhoz és...én ehhez túl kicsi vagyok!!>< Most...ez...komolyan rám állt?!?! Mert feltételezem nem a kulcsa volt az a kemény ami a combomnak dörgölőzött.
Úrrrissteeennnn!!! Hát...jó...én...

- b..bocs.- motyogtam, és felpattantam, majd kirohantam a szobából, ki egész a fürdőig, amit bezártam.

Igen Ni, ez volt a legeslegjobb döntés amit hozhattál! A semmiért bezárkózni a fürdőbe! Gratulálok! Okos vagy! Nagyon jó!

Leültem a kád szélére össze szorított lábakkal.

Omg omg omg omg!! Hát ez egy érdekes este volt a javából....