E.t. 36. Piros festékszóró...gratulálok!

Piros festékszóró...gratulálok!

A múltkori eset után, picit távolságtartóbb vagyok vele mint eddig...bár megcsókolom meg ölelgetem de a nagyobb volumenű dolgokat kerülöm...pedig valójában semmi nem volt benne. Ez egy természetes dolog... csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy nem állok készen rá.
Amúgy utána megbeszéltük, és azt mondta, hogy addig nem fog többet ilyet sem csinálni, nem, hogy többet, ameddig én nem érzem elérkezettnek. Hátmégjó...
És itt le is tudtuk a témát. Bár picit még szorongok a közelében.
- Szóval, Mrs. Alszunk az órán és rajzolgatunk a matematika füzetbe kisasszony, mi a válasz?- kérdezte a matek tanárbá' bökdösve a füzetemben a rajzot, ami egy "tök művészi" Eren..khm...hátsó volt^^" Nem tehetek róla, fanatikus lettem!
- Nem-tu-dom.- mondtam tovább firkálgatva a rajzot, le se tojva a tanárt. A hapekra meg eleve ha ránézek röhögő görcsöm lett volna...ami pedig nem a legjobb dolgok a világon. Jó, de lett volna rá okom! Egy ősz, még is alig 45 éves pali, úgy öltözködik mint a 70-es években, stílustalan "izékbe" és...whá. Össze sem illik amit felrángat magára. Nem, nem, én is stílustalan vagyok...de ennyire azért...nem...xd
Teszem fel egy zöldhöz nem húzok fel baba rózsaszít...jó, könnyű ezt úgy mondani, hogy szinte csak fekete, kék, és vörös-piros cuccaim vannak...
Most is egy fekete láncos szoknya, egy piros ejtett vállú, és egy Castól kunyizott számára már kinőtt bőrdzseki van rajtam fekete harisnyával meg piros szegecses magas sarkúval...hát jó, kicsit extra ez egy gimibe....xd De én extra jelenség vagyok na! Ez a stílusom tessék bekapni!
- Örülök neki, hogy nem tudja, de akkor ne hátsó fertájakat rajzoljon a füzetébe matek példa megoldás helyett!- sziszegett a tanár. Az osztály pedig szakadni kezdett.
- Jó'van.- reagáltam le, és lecsaptam a rotringot, majd a táblára néztem.- 12,32⁴- mondtam kapásból.
A tanár pár másodpercig csak pislogott.
- Hahm...ha ilyen jól megy, akkor máskor tessen nem pótcselekvést végezni.
- Nem "tessek" most sem pótcselekvést végezni. Ez az első számú, drága tanár úr.- kuncogtam.
A feje elkezdett vörösleni, és szinte már hallottam, ahogy leordítja a fejemet, de jött a megmentő karcos éles hang, még is mennyei, angyal dal; a csengő.

Hirtelen össze csaptam a cuccomat, és már kint is voltam a teremből, mielőtt még esetleg fel szeretne küldeni az igazgatóhoz, vagy valami.

A szekrényemhez mentem, amire nagy betűkkel vörös festékkel, rá volt írva, hogy "RIBANC EMÓS".

A könyveim kiestek a kezemből, és csak felvont szemöldökkel bámultam. Mi...mi...mi...mi van? Ezt meg miért? És kicsoda? Heh? Mi van?!

- Na mi van kisasszony, valaki rá világított az igazságra?- jött a röhögés mögöttem. Gúnyos volt. Gúnyos, vinnyogó hanggal, és tiszta szívből. A hang, mintha kést szúrtak volna a hátamba.

Hirtelen megfordultam.

- Lehetőleg menj vissza anyádba, szőke.- szorult ökölbe a kezem.- Gratulálok. Az agyszintednek megfelel a tetted.- sziszegtem, és nem sok kellett, hogy pofán vágjam. Nagyon szívesen megteszem.

- Nyugi van, ciculi.- röhögött tovább gúnyosan, és egy lépést hátrált, feltartott kezekkel.- Nem én voltam.

- Mert ha nem, akkor ki a pöcsöm?!- ordítottam le, és hátulról neki löktem a másik sor szekrények.

- Héhé! Szétcseszed a hajam!- visított.

- Ezt, hova lehet tovább szétcseszni?! De meg is téplek a ha szeretnéd!- ordítottam rá, és a nyakának feszültem. Akarom mondani a kulcs csontjainál támasztottam meg a kezeimet, és izomból a szekrénysornak nyomtam.

- Nyugi édes. Most tényleg nem én voltam. Most tényleg.- mondta picit rám vigyorogva.- De aki tette, azt megtapsolom.- röhögött fel.

- Szétbaszom a fejed!!!- ordítottam rá, és a kezemben lévő erőt, az arcának céloztam, és egy gyönyörűt be is vertem....volna neki.

Hátulról, egy tenyér jött a szemem elé, akarom mondani az öklöm elé, és oda caspódott bele a kezem, és nem Amber pofikájába.

- Nem akarod, hogy kicsapjanak ugye?- kérdezte a mély hang.

Hátra fordultam. Lysander...tipikus.

- Neked nem mindegy?!- ordítottam rá.

Körbe néztem. Vagy a fél iskola körülöttünk voltak, és az ércesen csikorgó hangomra, a tömegből, kissé lökdösődve Cas.

- Mi a franc van itt?- kérdezte és Lyst a vállánál fogva arrébb húzta.

- Az!- mutattam a szekrényemre.- És ez.- mutattam aztán Amberre.

- Mondtam már, hogy nyugi cica. Nem én voltam.- mondta most már komolyabban.

A tömegből, halk vinnyogó röhögés szűrődött ki, mire Cas szeme is felcsillant.

Hirtelen kihúzott a tömegből, és...nem tudom mit csinált.

- Gyere.- Fogott vállon Lys.- Menjünk innen.

- Te csak ne parancsolgass nekem!- kiáltottam a fejére.

- MI TÖRTÉNIK MÁR MEGINT?!- hallottam az igazgató visító hangját.

Na már csak ez hiányzott.

Lehunytam a szemeimet, és a fejemet fogtam, majd neki vágódtam a szekrénysornak. Én mindent akartam, csak nem egy igazgatói ügyet. Ezaz.

- Igazgatónő, valaki ráfirkált festékszóróval Ni szekrényére, trágár szavakat.- mondta Lys hóóót nyugodtan.

Ez meg, hogy csinálja?

Az diri csak bámulta vagy 10 másodpercig a szekrényt, majd teljes feje olyan vörös lett a méregtől, mint még talán soha.

- KI VOLT AZ?!?!?- visított fel. A tömeg hullám szerűen kussolt el, én pedig még levegőt is alig mertem venni.

- Nem tudjuk.- válaszolt Lys.

Full nyugodt, egy ilyen helyzetben. Hogy csinálja?! Wááááóóóóó...

Egyébként pedig...Ha nem Amber volt akkor ki? Na mindegy...az egyszer biztos, hogy, Piros festékszóróval a szekrényemre lett festve...gratulálok!

Fölyt, köv.