E.t. 38. Csak egy kémia óra előtt

Csak egy kémia óra előtt

NEM. Soha többé nem mozdulok ki a rohadvány lakásból. Nem. Nem. NEM.
- Te figyelsz rám egyáltalán?!- visongott fel Cas.- El is mehetek...
- Mi?! NE!- mondtam és a karját magamhoz húztam.- Jön a csicska, aztán megöl...- mondtam.
- Jajj istenem...mondom, hogy álmodtad...Miért nem hiszed el?
- Azért mert éreztem a pengét a nyakamnál baszdki!- mondtam neki egyértelműen.
- Hát örülök neki...- sóhajtotta.
- Mennyire érdekellek, ez valami fenomenális...- sóhajtottam majd elengedtem a karját.
- Jóóóó, de én elmegyek wc-re ha nembánja az úrhölgy.- Indult meg a fiú mosdó irányába.
-TESSÉK?! Itt akarsz hagyni?- kérdeztem, és hátulról ráugrottam a hátára.
- Nabaszdmeg...Addig eljössz velem, ameddig pisilek? Komoly?- pislogott rám.
- Ja...vagy nem mész klotyóra.
- Jó, akkor te most itt vársz.- mondtam egyértelműen és lelökött a hátáról, úgy, hogy talpra érkezzek, és mielőtt még vissza húzhattam volna, belépett a klotyó ajtón.
És képes egyedül hagggyyniiiiii >< Jön a ribi, és megöl esküszööööm...>< Neeemmááárrr ><
DE ez csak egy, rossz filmben történhet meg, így csak nyugodtan dőltem a falnak, és sóhajtottam. De azért figyeltem a környezetemet.
Pár perc múlva kicsoszogott a mosdóból, és rám nézett.
- Jött a kaszás, és megölt, ameddig nem voltam itt?- kérdezte vigyorogva.
- Ha...ha...ha...- néztem rá olyan őrült szemekkel, hogy szerintem megy vissza a budira, mert össze szarta magát.
- Horror Ni!- röhögött fel.
Én pedig csak sóhajtottam, majd az érces csengő hang zavarta meg a fülecskéimet.
- Na gyere...kémia lesz, és a tanár képes megbuktatni ha késel fél percet.- sóhajtotta ki, és én pedig felemeltem a jobb kezem mutató ujját.
- Elmegyek a mosdóba én is..de te kibaszottul megvársz, mert ha bent van a ribanc, akkor lehúz a wc-n...- sóhajtottam. És választ nem várva léptem be, majd még utoljára kihajtottam a fejemet.- Szarrá verlek, ha elmész innen.- nevettem fel, mire csak legyintett, és én meg mentem a dolgomat végezni.
Mikor kijöttem, Casnak hűlt helye sem volt. Fúúúj de mérges lettem akkor.
Idegesen csattogtam a kémia terem felé, és a vizes kezemről (mivel szokás kezet mosni, de papírtörlő sosincs, a törölközőbe meg nem fogom megtörölni a kezem, mert amilyen trollok járnak a suliba, már háromszor bele rakták a wc-be.......) sza'l a vizes kezemről pöckölgettem le a vízcseppeket.
Mikor a folyosó végében megláttam a kékhajú...uhm asszem Alexyt...de...de nem volt egyedül...hanem...valami barna hajú srácot ölelgetett.
Hát a srác azt tudom, hogy meleg...de bepasizott *-*
Szerencsémre arra volt a kémia terem is, és mikor már csak 20 méterre voltam tőlük, Alexy lesmárolta a barna hajút, mire tátott szájjal néztem őket.
Uuuuuuuuristen *-*
- Te meg mi az istent...?!- morgott fel a barna hajú és ellökte magától.- Normális vagy?! Fúúj!- törölgette meg a száját a srác, majd engem látott meg, mire az álla még jobban a földet súrolta. Mi van, t'án bejövök neki?X"D
- Nikol?- pislogott rám, mire én felvontam a szemöldökeimet, és a hajamat túrtam hátra.
- Személyesen.- mondtam majd megálltam és rájuk vigyorogtam.- Az helyett, hogy tőlem olvadsz, nem lehetne, hogy most te smárolod le Alexyt?- vigyorogtam rájuk.
- Daahffzzhs....mi?!- kérdezte pislogva.
- Bocs, nem hagyhattam ki.- nevettem fel egy picit.- De kihez van szerencsém, hogy így tudod, hogy ki vagyok?- kérdeztem kuncogva.
Ő pedig kiegyenesedett, és oda lépett elém. Alacsonyabb mint én. decuki xd
- Kentin...- nyújtott kezet.
Én olyan hülyén néztem rá, mint még soha senkire.
- Nem tudom, honnan tudod, hogy én őt ismerem, de ne hülyíts.- sóhajtottam fel.
- T...tényleg én vagyok az! A katona suliból jöttem vissza...- mondta.
- És meleg vagy?- csillant fel a szemem, és szinte már a nyálam folyt ki a számból xd
- FUJJ NEEEM!!!- visított fel, mire Alexy felvihogott.
- Majd leszel!- röhögött.
Én is felröhögtem, majd Kenibaba elsötétülő arcát figyeltem.
Ez engem megver X"D

The fantasy squad

Sziasztok ^^
Tudom, tudom...egy fejezettel kellene még jönnöm, hiszen beígértem...>< De sajnos még nem kaptam akkora ihlet tömeget ide, mint amennyi kellett volna, hogy azt a fejezet végig írjam, amit elkezdtem.
De, csináltam egy fantasy blogot, ami remélhetőleg sokatoknak fog tetszeni.
A címe:  The fantasy squad
Egy különleges lényekkel teli csapatról szól. Zane, a főszereplő egy vámpír fiú, és még sok másik fajta lény is szerepet kap.
De ha benéztek oda, látni is fogjátok, a pontos dolgot.
Nagy örömet okoznátok, ha oda is, akár csak benéznétek, ah nem is fog meg titeket az egész ^^

A blog linkje: http://the-fantasy-squad.blogspot.com/

Egy picit lassan tölt be az oldal, ezért ne haragudjatok...nem tudom ez miért van ><

E.t.37. Piros festékszóró...gratulálok!2.

Piros festékszóró...gratulálok!2.

Épp az igazgatóiból jöttem ki, lassú léptekkel, és lehajtotta fejjel. Hát ez valami csodálatos...
Én vagyok lebaszva azért, ami nem az én hibám...hát ez annyira tökjó! Azt sem tudom ki volt az, és most meg itt nyaggat az igazgató, hogy mindent mondjak el amit tudok...de semmit sem tudok, mit mondjak el?! Jó...sokan utálnak a suliban, de talán Ambertől jobban senki sem...Vagy most még is van valami más? De...rá jöttem, hogy Amber nem lehetett. Hisz ő tuti mondta volna, hogy igen ő volt. Mert neki ez dicsőség lett volna, de, hogy mondta, hogy nem...így csak húzta tovább az idegeimet.
Na mindegy, ezt nagyon szépen elmagyaráztam...az a lényeg, hogy érzem, hogy nem ő volt. Mert nem.
Lassan baktattam a folyosón, mikor is a cipőm orra a falnak ütközött, és óvatosan bele fejeltem. Akarom mondani neki döntöttem a fejemet a falnak.
Miért kell engem utálni? Mi rosszat tettem, én ellenük valaha? Azért mert van egy stílusom? Azt is ők alakították ki belőlem. Hajh.
A folyosó tök üres volt...Hogy úgy mondjam, már mindenki haza ment. Csak nekem nem volt erőm.
Egyedül legyek otthon? Vagy rosszabb esetben, ha apa otthon van, figyeljem megint, hogy mit titokzatoskodik? Most komolyan? De tényleg? Felejtsük el.
Semmihez sem volt kedvem. A lábam legyökerezett, és csak a földet bámultam.
Hallottam, cipő kopogásokat. Gondoltam, az egyik tanár lehet az, az is épp haza megy. Tök jó, meg lát engem, és páros lábbal rúg ki a suliból, hogy miért vagyok én még itt délután 3-kor.
Fasza.
Hirtelen megállt a kopogás, a közelemben. Most jön az a rész, hogy fogja magát a tanci néni, és kirángat az iskolából.
Na gyerünk...
De nem szólalt meg...nem szólalt meg, de valami csörrenést hallottam. Mintha valaki a táskájában keresne valamit. De...engem ez miért is érdekel? Perpill, csak megdögleni szeretnék, egyedül...valahol.
Cas is...mióta kirohant a tömegből, azt sem tudom, él-e még, vagy mi van vele. Hahh...na mindegy.
Majd csak arra figyeltem fel, hogy hátulról megránt. Ki baszakszik megint velem?
Megfordultam, és egy olyan nőszemély állt mögöttem, akit még a büdös életben nem láttam.
- Mit akarsz?- szólaltam fel és csak néztem a kisasszonyt...úgy nézett ki, konkrétan, mint egy sarkon álló...esküszöm...és még szépen fogalmaztam...
- Gondolkozz.- vigyorgott, mire én, csak szemet forgattam. Láttam, hogy tart valamit a jobb keze öklében...de nem tudtam mi az.
- Nem tudom, hagyj.- mondtam, majd elindultam kifelé...indultam volna, ha nem ránt vissza,
- Nem érek rá ilyenekre! Mond el amit akarsz, vagy hagyj békén!- visítottam rá.
- Inkább megmutatom.- vigyorgott rám, majd a jobb keze ökléből elővillant, egy bicska.
Erre felvontam a szemöldökömet.
- Ok...menj és vagdosd össze magadat a kedvemért.- mondtam.
- Mást fogok mindjárt össze vagdosni.- vigyorgott rám. Oké, most rendesen be vagy xarrantva...őőő...már meg is akarnak ölni? Háááttőőő...okééé...
- Remélem az egyik barátnődet...- sóhajtottam fel. Kirántottam magamat a szorításából, és megint indultam kifelé.
De mikor azt hittem, már békén, hagy, utánam rohant, és mielőtt a suli ajtón kiléptem volna...a falnak nyomott neki, a bicskáját pedig a nyakamnak szegezve.
Erre elvigyorodtam.
- Azt értem, hogy magadat össze vagdosod, de én nem vagyok emós azért.- vihogtam.
- Anyád...- sziszeget, majd elvigyorodott.- Drágaságom...tudod miért vagyok itt?
- Nem mondtad még...- forgattam szemet. Bármennyire is lazának tűntem, nagyon is be voltam szarva...ez képes lesz engem megölni, ha olyan kedve van...énénénén...nem gondoltam, ennyire komolyan, hogy most akarok megdögleni!Illetve de...de nem egy ribi által!
- Ne legyen ekkora a pofád.- vigyorgott.- Látom rajtad, hogy félsz tőlem.
- Mert te olyan kurva nyugodt lennél, ha egy bicskát tartanának a nyakadhoz, mint most!- visítottam fel.
- Ne ordibálj!- szorította jobban a nyakamhoz.- Ha az egyik tanár ezt látni fogja, örökre búcsút mondhatsz Castól, és az egész életedtől is!- sziszegte aránylag halkan.
- Az életemet leszarom, de mit akarsz te Castól?- kérdeztem nagy szemekkel, mire vigyorogva lehunyta a szemeit.
- Ha leszarod az életedet, akko rmit érdekel?- röhögött fel.- Egyébként nem akarok tőle semmit...csak a lényét. Azt, hogy az enyém legyen. És te ebben nem állíthatsz meg, Ribi emós.- vigyorgott rám.
A szemeiben valami olyan csillant meg, amit még sosem látta, máskor. Az a tipikus gyűlölet, hogy ő még egy embert sem fél megölni, csak, hogy övé legyen az, amit akar.
És a szívemben, is éreztem egy kést, ami már reggel bele fúródott...csak most mélyebbre ment. Az arca elárulta, hogy ő firkált a szekrényemre...Az öklömben össze gyűlt az erő, és izomból behúztam neki egyet, mire a földre került.
- Az életben...soha!- kiáltottam rá.- Nem fogod megkapni! Csak...ha ő akar hozzád tartozni...az pedig nem fog teljesülni!-üvöltöttem a fejébe.
- Egyszer már sikerült...még egyszer is fog.- vigyorgott rám szemtelenül, majd felállt. A bicskát felém irányozta, majd eldobta. De az csak a mögöttem lévő falba csapódott bele jó mélyen.
- Ez...egyszer még meg fog ölni téged.- vigyorgott, és oda ment a falhoz, majd kirántotta belőle, és a vakolat darabra mutatott, ami a földre zuhant.
- Az vagy te...ez pedig én.- mutatott a bicskára vigyorogva.
- Te...te beteg vagy!- pislogtam, majd hallottam, hogy a tanáriból ki jön valaki, én pedig kiszaladtam a suliból.
Nem tudom vele ez után mi történt...de az biztos, hogy kurva nagy veszélyben vagyok...

E.t. 36. Piros festékszóró...gratulálok!

Piros festékszóró...gratulálok!

A múltkori eset után, picit távolságtartóbb vagyok vele mint eddig...bár megcsókolom meg ölelgetem de a nagyobb volumenű dolgokat kerülöm...pedig valójában semmi nem volt benne. Ez egy természetes dolog... csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy nem állok készen rá.
Amúgy utána megbeszéltük, és azt mondta, hogy addig nem fog többet ilyet sem csinálni, nem, hogy többet, ameddig én nem érzem elérkezettnek. Hátmégjó...
És itt le is tudtuk a témát. Bár picit még szorongok a közelében.
- Szóval, Mrs. Alszunk az órán és rajzolgatunk a matematika füzetbe kisasszony, mi a válasz?- kérdezte a matek tanárbá' bökdösve a füzetemben a rajzot, ami egy "tök művészi" Eren..khm...hátsó volt^^" Nem tehetek róla, fanatikus lettem!
- Nem-tu-dom.- mondtam tovább firkálgatva a rajzot, le se tojva a tanárt. A hapekra meg eleve ha ránézek röhögő görcsöm lett volna...ami pedig nem a legjobb dolgok a világon. Jó, de lett volna rá okom! Egy ősz, még is alig 45 éves pali, úgy öltözködik mint a 70-es években, stílustalan "izékbe" és...whá. Össze sem illik amit felrángat magára. Nem, nem, én is stílustalan vagyok...de ennyire azért...nem...xd
Teszem fel egy zöldhöz nem húzok fel baba rózsaszít...jó, könnyű ezt úgy mondani, hogy szinte csak fekete, kék, és vörös-piros cuccaim vannak...
Most is egy fekete láncos szoknya, egy piros ejtett vállú, és egy Castól kunyizott számára már kinőtt bőrdzseki van rajtam fekete harisnyával meg piros szegecses magas sarkúval...hát jó, kicsit extra ez egy gimibe....xd De én extra jelenség vagyok na! Ez a stílusom tessék bekapni!
- Örülök neki, hogy nem tudja, de akkor ne hátsó fertájakat rajzoljon a füzetébe matek példa megoldás helyett!- sziszegett a tanár. Az osztály pedig szakadni kezdett.
- Jó'van.- reagáltam le, és lecsaptam a rotringot, majd a táblára néztem.- 12,32⁴- mondtam kapásból.
A tanár pár másodpercig csak pislogott.
- Hahm...ha ilyen jól megy, akkor máskor tessen nem pótcselekvést végezni.
- Nem "tessek" most sem pótcselekvést végezni. Ez az első számú, drága tanár úr.- kuncogtam.
A feje elkezdett vörösleni, és szinte már hallottam, ahogy leordítja a fejemet, de jött a megmentő karcos éles hang, még is mennyei, angyal dal; a csengő.

Hirtelen össze csaptam a cuccomat, és már kint is voltam a teremből, mielőtt még esetleg fel szeretne küldeni az igazgatóhoz, vagy valami.

A szekrényemhez mentem, amire nagy betűkkel vörös festékkel, rá volt írva, hogy "RIBANC EMÓS".

A könyveim kiestek a kezemből, és csak felvont szemöldökkel bámultam. Mi...mi...mi...mi van? Ezt meg miért? És kicsoda? Heh? Mi van?!

- Na mi van kisasszony, valaki rá világított az igazságra?- jött a röhögés mögöttem. Gúnyos volt. Gúnyos, vinnyogó hanggal, és tiszta szívből. A hang, mintha kést szúrtak volna a hátamba.

Hirtelen megfordultam.

- Lehetőleg menj vissza anyádba, szőke.- szorult ökölbe a kezem.- Gratulálok. Az agyszintednek megfelel a tetted.- sziszegtem, és nem sok kellett, hogy pofán vágjam. Nagyon szívesen megteszem.

- Nyugi van, ciculi.- röhögött tovább gúnyosan, és egy lépést hátrált, feltartott kezekkel.- Nem én voltam.

- Mert ha nem, akkor ki a pöcsöm?!- ordítottam le, és hátulról neki löktem a másik sor szekrények.

- Héhé! Szétcseszed a hajam!- visított.

- Ezt, hova lehet tovább szétcseszni?! De meg is téplek a ha szeretnéd!- ordítottam rá, és a nyakának feszültem. Akarom mondani a kulcs csontjainál támasztottam meg a kezeimet, és izomból a szekrénysornak nyomtam.

- Nyugi édes. Most tényleg nem én voltam. Most tényleg.- mondta picit rám vigyorogva.- De aki tette, azt megtapsolom.- röhögött fel.

- Szétbaszom a fejed!!!- ordítottam rá, és a kezemben lévő erőt, az arcának céloztam, és egy gyönyörűt be is vertem....volna neki.

Hátulról, egy tenyér jött a szemem elé, akarom mondani az öklöm elé, és oda caspódott bele a kezem, és nem Amber pofikájába.

- Nem akarod, hogy kicsapjanak ugye?- kérdezte a mély hang.

Hátra fordultam. Lysander...tipikus.

- Neked nem mindegy?!- ordítottam rá.

Körbe néztem. Vagy a fél iskola körülöttünk voltak, és az ércesen csikorgó hangomra, a tömegből, kissé lökdösődve Cas.

- Mi a franc van itt?- kérdezte és Lyst a vállánál fogva arrébb húzta.

- Az!- mutattam a szekrényemre.- És ez.- mutattam aztán Amberre.

- Mondtam már, hogy nyugi cica. Nem én voltam.- mondta most már komolyabban.

A tömegből, halk vinnyogó röhögés szűrődött ki, mire Cas szeme is felcsillant.

Hirtelen kihúzott a tömegből, és...nem tudom mit csinált.

- Gyere.- Fogott vállon Lys.- Menjünk innen.

- Te csak ne parancsolgass nekem!- kiáltottam a fejére.

- MI TÖRTÉNIK MÁR MEGINT?!- hallottam az igazgató visító hangját.

Na már csak ez hiányzott.

Lehunytam a szemeimet, és a fejemet fogtam, majd neki vágódtam a szekrénysornak. Én mindent akartam, csak nem egy igazgatói ügyet. Ezaz.

- Igazgatónő, valaki ráfirkált festékszóróval Ni szekrényére, trágár szavakat.- mondta Lys hóóót nyugodtan.

Ez meg, hogy csinálja?

Az diri csak bámulta vagy 10 másodpercig a szekrényt, majd teljes feje olyan vörös lett a méregtől, mint még talán soha.

- KI VOLT AZ?!?!?- visított fel. A tömeg hullám szerűen kussolt el, én pedig még levegőt is alig mertem venni.

- Nem tudjuk.- válaszolt Lys.

Full nyugodt, egy ilyen helyzetben. Hogy csinálja?! Wááááóóóóó...

Egyébként pedig...Ha nem Amber volt akkor ki? Na mindegy...az egyszer biztos, hogy, Piros festékszóróval a szekrényemre lett festve...gratulálok!

Fölyt, köv.

E.t.35. Egy érdekes este

Egy érdekes este. O.O

- Ez már nagyon hiányzott.- hallottam magam mögött a súgó búgó hangot, én pedig csak felhúzott lábakkal ültem a gép előtti széken és gépeztem. Akarom mondani ment a f@szbuk az egyik netes barátnőmmel akit mellesleg imádok és kb a világon az egyetlen normális ember.
A kijelentésre halványan elmosolyodtam, és ásítottam egyet.
- Elfáradtál?- kérdezte elmosolyodva egy kissé, Cas, és eldőlt az ágyamra. Eddigi pozíciója amúgy mögöttem volt, és olvasta, hogy mit chat-elek, csak éppen mikor már a huszadik yaoi, akarom mondani két-meleg-anime-srác-smárol című képet küldtük egymásnak, megunta.
- Egy kicsit. De késő is van.- mondtak és a pörgős székkel megfordultam, majd rá néztem elmosolyodva. Megint.
Közben pedig a csajnak le kellett lépni így a szomorú smile keretében küldtem neki egy "Szia"-t.
- Hiába...végig jártuk a várost, és még...egy élő rock koncertet is csináltunk itthon, amíg apud nem jött haza.- kuncogott, mire elmosolyodva bólintottam, és csak a monitorra néztem újból, ugye hátra fordulva. "Látta, 02:12" Akkor jó.
Végig néztem rajta. Félig felhúzott lábbal, felnyújtott kezekkel feküdt az ágyamon, és a haja bozótosan össze volt túrva.
Leszálltam a székről, és elvánszorogtam az ágyig, majd bele feküdtem, Cas mellé, és a szemeit néztem.
- Ugye most már itt maradsz?- kérdeztem halkan, mire az egyik kezemet fogta meg, és össze kulcsolta az ujjainkat.
- Itt. Egy darabig biztos.- mosolygott és egy puszit nyomott a számra.
Este volt...késő este. Akarom mondani már hajnal. Én pedig álmos voltam, ő pedig olyan furcsán túlságosan is közeledő.
- Itt alszol?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen.- mosolygott. Mellesleg igazából apa nem tudta, hogy itt van, mert tuti haza küldte volna, úgyhogy, kussolnunk kell.
A telefonja rezgésére lettem figyelmes.
- Nem veszed fel?- kérdeztem, mire megrázta a fejét.
- Tudom, hogy ki az, és mit akar, csak tojok rá.- mondta halványan elmosolyodva.
- És ki az?- kérdeztem nagy csillogó szemekkel, aggodalmasan.
- Nem ismered.- jött a válasz mint egy arcon csapás. Nem ismered= Nem akarok beszélni róla, hagyjál békén, ez nem tartozik rád.
Kb. ezzel egyenlő amit mondott.
Hát tök jó.
Nem válaszoltam csak néztem a plafont, ő pedig megszorította a kezemet.
- Egyik régi ismerősöm és a hülyeségeivel zaklat. Oké?- mosolygott rám, és...öhm...meglepődtem, de fölém mászott.
Négykézláb állt felettem, és én felvont szemöldökkel néztem rá.
- É...értem.- vörösödtem el. Ne csináljon ilyeneket, mert menten meghalok.
- Hmmm...- lehajolt a nyakamhoz és bele harapott. E...ez komoly? Hát én félek gheci!
Elkezdte óvatosan még is hevesen kiszívni.
- C...cas! T...te meg mit...?- pislogtam és meg vörösebb lettem. Mi a tököm?! Hagyjon engem békén?! Eleve, hogy megyek kiszívott nyakkal az utcára?! Úristen!!
- Szeretném kielégíteni a vágyainkat.- mondta elvigyorodva, mire én, nem akartam hinni a fülemnek. Ez szívat. Esküszöm szívat!! Le akar fektetni? Mi van? Mi a pöcsöm történik?! Agyfaszomvan...
- Te...tessék?- kérdeztem vissza. Most miért dadogok?
- Elmagyarázom érthetőbben.- kuncogott valami szexisten hanggal, és szétrakta a lábaimat, és a kezével őőő...oké, nem részletezem ki mit csinált. Elképzelhető szerintem. És közben tovább szívta a nyakamat.
Hat...a testemnek ugyan parancsolni nem tudok ilyen szinten, hiszen jónak jó volt...de...nem akarom!
Hirtelen össze csaptam a lábaimat.
- Cas állj le!- mondtam kicsit ijedt fejjel. Kimondom kerek perec, én nem állok arra készen, hogy lefeküdjek vele! Nem...most nem. Szeretem meg minden, de...hát...nekem az első, neki meg szerintem ha nem a 200-adik, akkor sehányadik. Igen lőjetek le, hogy lassan 18 évesen még nem feküdtem le senkivel. Hát úúúristen...elégetem magam máglyán!
Cas megtorpant, és láttam rajta, hogy nem tudja most sírjon vagy nevessen. Pár másodpercig tétlenül nézte az arcomat, majd elvigyorodott.
- Meg szeretnélek győzni, hogy te ezt nagyon is akarod.- kuncogott.
- De én nem akarom megtudni, hisz nem akarom! Szállj le rólam!- visítoztam mire befogta a szám.
- Oké oké nyugi. Ne ordibálj mert apud meghallja.- sóhajtott. Na igen cas, mert a kufircot nem hallotta volna meg. Iiiiigen ez egyértelmű...
- Mghh...!!!- nyüzsögtem ki a keze alól.
Elengedett, és lepördült rólam. De a dereka hozzá ért a combomhoz és...én ehhez túl kicsi vagyok!!>< Most...ez...komolyan rám állt?!?! Mert feltételezem nem a kulcsa volt az a kemény ami a combomnak dörgölőzött.
Úrrrissteeennnn!!! Hát...jó...én...

- b..bocs.- motyogtam, és felpattantam, majd kirohantam a szobából, ki egész a fürdőig, amit bezártam.

Igen Ni, ez volt a legeslegjobb döntés amit hozhattál! A semmiért bezárkózni a fürdőbe! Gratulálok! Okos vagy! Nagyon jó!

Leültem a kád szélére össze szorított lábakkal.

Omg omg omg omg!! Hát ez egy érdekes este volt a javából....

E.t. 34. Ennyi mindent egy napra...

Ennyi mindent egy napra....

Énénénénnn szerelmesss vaagyyoookkkk....szereeelmeees egy világba, ami egyszerűen váááhh.
Heh...sosem vonzottak igazán az animék, de most....megtaláltam benne magamat.
Jó, most konkrétan csak böngésztem a neten, és megtaláltam egy címet, ami felkeltette az érdeklődésemet. "Attack on Titan"...heh...5.részt néztem legutoljára, de azóta csak járkálok fel le a szobámban zombiként, hogy..."MIMIMIMIMIMIMIMIMI???" és ez megy egy jó ideje. Tovább nem tudom nézni, mert a net az becsesződött a 6.rész openingjénél...és én akarok egy Armin szobrot a szobám közepére! Sőt! Egy pucér Eren szobrot is! ch...kiélhetném magamat...Nem úgy!! De olyan szexi feneke van! Tehetek én arról?
Mikor már a 13.245.314.674.334-edjére hagyta el a szám a "MI?!" félmondat, apa berontott.
- Mi a bajod?- sóhajtotta. Nagy karikás szemei voltak, és leizzadt homloka. Valami üveget tartott a kezében.- Hajnali 3 óra van, te meg itt rikácsolsz!- sóhajtotta.
- Egy, nem rikácsolok, kettő, ha Eren most tényleg meghalt, én szarrá verek valakit, három, adjál netet!- néztem rá. Vajon mit csinálhatott hajnali háromkor, hogy így nézzen ki. Nem...a +18-as dolgokat zárjuk ki, mert apa nem mai gyerek...plusszba azt hallottam is volna...de nem mindegy?! Nem akarok ilyenre gondolni se!
- Hah.- forgatta meg a szemeit, majd a fejéhez emelte az egyik kezét.- Áram sincs, nem, hogy net.- sóhajtotta apa.- Inkább aludj. Késő van.- csukta be az ajtót.
Még a sulis ruhámban voltam, nem is fürödtem...Nem is csoda, hiszen hazajöttem a suliból, és tanulás nélkül ültem oda a géphez, és keresgéltem...akkor jött az anime, és kb este10 óta sokkhatás alatt vagyok.
- Nekem most kell egy Monster!- sikítottam fel topogva, és felkaptam a fekete tatyómnat, és leordítottam az emeletről.
- APPPPPPPPPPPAAAAAAAAAAAA!!!!!! Ugye hozol nekem energia italt???- kérdeztem, mire ő csak kikukkantott a szobájából.
- Hajnali 3:13-kor? Te beteg vagy.- húzott vissza.
- Ezt megjegyeztem.- mondtam, és lerohantam a lépcsőn, majd a kabátomat vetem fel. Oké, hogy tavasz van, de éjszaka még khhuuurva hideg.- Akkor én lehúzok a boltba, cső!- ordítottam oda neki, mire kikiáltott egy "szia"-t de megtorpantam. Nincs cigim...De még nem vagyok nagykorú...szóval...- APPAA!!
Miután térden állva könyörögtem, hogy adjon nekem két szálat, belenyomta a kezembe, az öngyújtóval együtt. Még megintette azt a kérdést a fülemnek, hogy , hova a "büdös fosba" fogok én menni, ilyenkor...mire van a tüsszkóó? xd
Kimentem, és a városban sétáltam.
Háh...hogy így az út alatt kis helyzetjelentést is adjak, anya azóta nem hívott, mióta lecsaptam a kagylót. Akarom mondani szétesett a telóm. Szerencsére annak semmi baja sem lett, szóval, nagyon ügyesen tudok, leejteni egy telefont.
Másrészt a srác aki múltkor ott volt, őt apa hazahajtotta, mikor megérkezett a munkából, észrevehetően haragosan. Hogy miért, arra nem kaptam választ.
Cas...Háttő...él...vagy...nem tudom. Na jó, tudom, hogy él, mert az utóbbi pár napban találkoztunk, meg sms-eztünk. De elég furcsán beszél hozzám...szerintem nem nagyon tudja még, hogy mi történjen kettőnk közt. De nekem most csak Erenre van szükségem! Titángyilkos kis wáááh <3
Okééé, Niko hagy abba kuss. Aki esetleg még nem látta, annak csak annyit, hogy őőőő a nagy szexi főszereplője az animének. Már amennyit eddig láttam belőle, igen is a főszereplője. Ésss imááddoomm a seeggggééét abbaan a ruuccibaaannn.
Na helyzetjelentésről ennyit. Nincs igazából semmi extra.
A sötét utcában, végre megláttam a nagy piros feliratot, és az üzlethez közeledtem.
Végül bementem, és csak egy karkosarat fogtam. Csak egy energia italt szeretnék...de lehet veszek két tonna csokit meg chipset. még eldöntöm.
Kapásból el kellett mennem az üzlet túlsó végébe, mert ugye ott voltak az ilyen "egészségmegrontószarok" ahogy anya mondaná................................
Szinte tök üres volt az egész bolt, mikor el kellett mennem az italos pultokhoz az egyik sorba. A cél kitűzve  a szemem elé, és...mikor befordultam a sorba megtorpantam.
Az italos pultnak volt döntve egy srác, és felette terpeszkedett egy másik, úgy smároltak.
Na hát én olyan szintű fangöcsöt kaptam, hogy még, jó, hogy nem kezdtem el visongani és ugrálni, hanem csak vigyorogtam.
Semmiképpen nem szakítottam volna félbe az ingyen mozit, így csak a pultnak dőltem, és figyeltem őket.
Aki az italos cuclinak volt döntve, felém fordította a fejét, és kikerekedtek a szemei.
- Nikol, te meg mi a faszt csinálsz?!- visított fel, és a másik srác pedig elröppent onnan.
Fantasztikusan pár másodperc alatt lejött, hogy a srác az rohadtul Daniel volt. A másik pedig passz.
- Elnézést, vásárolni jöttem.- vigyorogtam, és oda mentem a pulthoz, majd a Monstereket simogattam szemmel. Melyik is legyen a kiválasztott
- Cseszd meg! És akkor bámulni kell?!- sziszegte.
- Eh...ti ismeritek egymást?- kérdezte a másik srác. Simogató mély hangja volt, még is karcos. Egy idős lehetett velem. vagy max egy fél- háromnegyed évvel fiatalabb. Ránéztem. Nem tudtam ki az, de még ő is magasabb volt tőlem. Konkrétan Daniellel egy magas volt.
- Tom....- szólalt meg Dan' mire az bekussolt, és hátra dőlt, egy másik pultnak.
- Szóval, a rejtélyes nemtudomkicsoda, de zaklat engem, Daniel nevezetű férfi, meleg?- mosolyogtam, mire a füle hegyéig vörös lett.
- N...n....nem is ismersz rendesen...mi ez a zavarba ejtő kérdés?- kérdezte félre nézve.
- Bocsánat Mr. rátörjük az ajtót a bőgő Nikolra, úgy, hogy nem is ismerjük, uraság.
- Nmmgh....- motyogott, majd a másik srác lépett oda elé, és Dan' homlokára nyomott egy puszit.
- A barátja vagyok. És igen valahogy "úgy". És igen, nem heterók vagyunk mint látod.- sóhajtotta.
- Oké, oké, ezt ne úgy mond, mintha temetésen lennél, szerintem ez tök kafa.- kuncogtam, és végül elvettem egy piros Monstert.
- Van egy olyan érzésem, hogy ez szarkazmus volt.- Nyújtózott meg Tom.
- Hát egyáltalán nem.- mosolyogtam.- De ha nem hiszed el...- sóhajtottam, és megmutattam neki a teló hátteremet.- Tudom, hogy beteges, de legalább elhiszed.- nevettem. Mivel a hátteremen két srác smárolt.
- Nem semmi vagy.- pislogott nagyokat, majd Dan'ra nézett.
- Mhhggmm...- szegénykém még mindig sokkot kapott.
- Na jól van gerlepár, további jó turbékolást, én nekem pedig most egy szörnyre van szükségem a szervezetembe.- mutattam a dobozra a kezemben.- Szóval sziasztok.- kuncogtam, majd még bepakoltam pár csokit meg csiiippppszeeett, és mentem fizetni.
Mikor kifizettem, kimentem, és kiültem az üzlet előtt lévő padra. Akarom mondai, ahol bicikli tárolók voltak...jó, az az üzlet oldalánál volt...olyan mindegy, kuss!
Az energia italomat ittam, és  néztem a csillagokat.
- Na szia csajszi.- hallottam meg mögöttem egy hangot, mire hátra kaptam a fejemet.
- Te ittál?- kérdeztem félig felvont szemöldökkel. Cas állt mögöttem.
- Nem...csak gondoltam meg viccellek.- kuncogott, és lehuppant mellém, a padot átlépve.
- Akkor oké.- mondtam, és megint beleittam.- Gahhmmm...- nyammogtam, és szinte kifordultak a szemeim, annyira élveztem azt a piát. Nyami.
- Na, és ki is iszik?- nevetett.- Adjálmárnekemiiis!- visongott, mire felnevettem, és a szájához nyomtam.
Belekortyolt és meg könnyebbülten sóhajtott.
- Ez olyan volt, mintha pálinkát ittál volna. -Vettem vissza az üveget, és én is beleittam. Annyira nem érdekelt, hogy az ő nyála is rajta van...a pasim nem?
- Hát nekem ez olyan is. Vagy mint a drog másnak.- kuncogott, majd cigire gyújtott rá.
- Heh.- nevettem.- Amúgy, mit keresel itt.
- Csak nem tudtam aludni és kijöttem.- mondta.- Na meg fogytán az otthoni kaja készlet.- mondta megnyújtózva, és a szatyorra bökve a kezében.
A mosoly lehervadt az arcomról.
- Otthoni?- kérdeztem és szomorúan néztem a dobozt a kezemben. Vagyis otthoni, ami nem nálunk van. Haza ment volna? Nem akar velem lakni? Miért? Mi történt, mit csináltam? Ennyire utál?
Ha bele gondolok valóban nem volt nálunk már egy ideje...Valószínűleg otthon alszik...de tudnám miért.
- Igen. Én is sajnálom elhiheted.- sóhajtotta elhúzva  száját, és bele szívva a cigibe.
- Akkor miért mentél el ha sajnálod? Miért nem jössz vissza?- csaptam hátra a fejemet hozzá.
Erre majdnem a torkába akadt a cigi, akkorát nézett.
- Te nem is tudsz róla?- pislogott, mire én furcsán néztem.- Apukád, meg anyukád küldtek el, hisz "miattam akartál meghalni" és , hogy jobb ha nem lakok ott. Én nem akartam elmenni onnan.- mondta egyértelműen.
Én csak nagy szemmel néztem előre.
Valóban így lenne? Nekem erről nem mondtak semmit. Bár simán képesek erre, annyira leszarnak...
- Hah...- sóhajtottam, és megint beleittam az energia italomba.
Ennyi mindent egy napra...