Egyéb történet 27. Évad záró

Ha valaminek vége...

Mindent akartam csak ezt nem. Mindent, csak elveszíteni Castielt nem. És most erre pedig elég sok esélyem van.
Az utcán sétálva gondolkodtam el, hogy...lényegében én, semmit sem csináltam. Armin kavart be...de teljesen.
Nagyot sóhajtva állok meg az egyik ház falánál, és a falnak dőlök. Semmi kedvem haza menni, bár ...ha otthon van...akkor meg tudnám vele beszélni a dolgokat....
A hideg, mégis már tavaszi szél, csapott az arcomba. Nagyot sóhajtva borultam bele a tenyerembe.
- Hé, minden oké?- hallottam egy hangot amint megállt mellettem. Felemeltem a fejemet. Olyan ismerős hangja volt...
- Persz...- akadt el a szavam, amint megláttam ki beszél. Lassan felálltam felvont szemöldökökkel.
- Hé. Ennyire megismerhetetlen vagyok?- kuncogott azzal a gyerekded mosollyal az arcán.
- Kentin? Ez...most csak szivatsz!- pislogtam rá nagy szemekkel.
- Én ugyan nem.- mosolygott. Olyan kis aranyos feje volt még mindig...bár a...aaahogy kinézet...úgy egészben...sokkal férfiasabb, magasabb, és iiiiiizmosaaaaabb...hah.
- A rohadt életbe.- pislogtam majd megöleltem. Néhányszor chataltünk, mióta elment, de nem említette, hogy vissza jön...sőt képet sem láttam róla. Ez...durva.
- Meg fogsz folytani depi királynő.- nevetett fel, mire elengedtem.- Na mi baj?
- Igazán semmi.- mondtam egy kicsit hamiskás mosoly kíséretében.
- Persze, én meg most jöttem le a falvédőről.- pöckölte meg a homlkomat.
- Jó, jó.- kuncogtam fel.- Csak...van egy kis gáz...de semmi extra.
- Aha...szóval pasi?
- Nem akarsz hallani róla...
- Miért is?- kérdezte. Hát mert tele van a gatyád ha Castiel nevét ki is mondom kedvesem...
- Hagyjuk.- mosolyogtam rá. Aránylag feldobta a kedvem mázli.

- Mi az, hogy nincs itt?!- horkanta fel apára, félig elájulva, és full idegesen, miután már haza kísért engem Kentin, és már csak a konyha kövön toporogva várom a választ, fuuull feleslegesen...
- Nem tudom...csak nincs. Haza se jött még.- mondta. A kérdésem egyébként Castiele irányult. És apám még a színét se látta...ahogy én sem. Bár megértem...teljesen olyan, mintha én csaltam volna meg őt...illetve túl messze volt, hogy lássa az arckifejezésemet, és esetlegesen hallja amint kérdőre vonom a fiút, hogy miért smárolt le a folyosó közepén.
Bevágtattam a szobámba és a telómat kerestem, mivel a suliba nem vittem, mert töltőn volt, hisz fullra lemerültem este.
Leszaggatam a töltőről és megnéztem, kaptam- e valamit...de csak annyi állt egy sms-ben, hogy "NE keress!" Castieltől méghozzá.
Összefutottak a szememben a könnyek, a telefon pedig kiesett a kezemből...ennyire utál? Már meg se magyarázhatom? Na szép... És akkor még én vagyok a rossz...ch...
Megtöröltem a szemeimet, mire kopogtatást hallottam az ajtón.
- Gyere.- sóhajtottam, mire apa dugta be a fejét a résen.
- El kell mennem...
- Hova?
- Csak a városba. Estére itthon vagyok.- majd intva kifordult.
De még csak délután fél három van...esteeee? Hol van itt arról szó? Túl messze van. Na mindegy...
Sohajtva ültem le a székembe, és a földet szugerálltam...mikor egy zsinórt láttam meg. Fekete... szemmel megkerestem a forrását, ami egy vörös gitárhoz tartozott. És az erősítővel kötötte össze a zsinór.
Felálltam, és beültem a sarokba, mivel ott mellette voltak a cuccok.
Megfogtam a gitárt és az ülembe vettem, mire valami füzet esett le. Fogtam, és vissza akartam rakni, hisz Cas-é...de...kinyílt...én pedig bele néztem.
Lekottázott dalok. Gitárra kottázva... azta...
Beleolvastam a szövegekbe... majd kikerekedtek a szemeim. Mi ez a sok szerelmes IZÉ?!
Lapoztam párat...ott is. Nagy szemekkel néztem, mikor egy egyszerűbbön akadt meg a szemem.
Fel térdeltem, és a kottát a földre fektettem.
Minden hangnak a fogása szépen le volt írva...még a pengetés is, legalább is annyi, hogy "le, le, fel, fel, le, fel" hmm...régen én is ezt a pengetést tanultam.
- Szóval...A-dúr...- azzal lefogtam ahogy mutatta a kotta. Hm...woah.
Elkezdtem pengetni. És még meg is szólal. Na ne már...
Tovább fogtam le a dúrokat és a mólokat, majd már tiszta jól ment, megpróbáltam az egészet egybe. A végén még magamtól megtanulok gitározni xd
A dallam már jó volt...elég szív szorító...oah...
A szöveget is lassacskán kezdtem hozzá énekelni...egyszerűen nagyszerű.
Sóhajtottam, és egyre jobban lazítottam...kiengedtem ezzel a gőzt.
Lassikán felálltam és egy gyenge kis mosoly húzódozt az arcomra, amint könynek gördültek ki a szememből...egyszerűen csodálatos volt kiengedni. Végre semmi sem érdekelt csak a zene. Én és a gitár...Mennyei. Valaminek a vége....valami újnak a kezdete.

1.ÉVAD VÉGE

(És igen. Az első évadnak vége ^^ Végre ez az idő is eljött :D de koránt sem a történetnek :) Nem kell meg ijedni, folytatás LESZ :) Csak épp ideje volt már ennek véget keríteni :)
Lassikán folytatódik Ni kalandos élete, 2.évaddal :) =D /