Kicsit sincs elegem...
Túl sok idő...túl sok idő telt el. Pontosan annyira elég, hogy pár dologban gyökeresen megváltozzak.
Példaként, hogy mikor valaki hetekig nem jelentkezik, tegyek le arról, hogy valaha látni fogom. Elég ha ezt kibővítem egy szóval; Castiel.
Másrészt, hogy tudjak "nem"-et mondani. Ide pedig csak annyit, hogy; Tess, Armin, James, Anya.
Tojok az egészre. Konkrétan napról napra élek, full feleslegesen. Nem értem egyálltalán minek élek még? Sosem fogom megtudni.
Egyszer biztos, hogy nem azért, hogy a suli előtt cigizzek...pedig nagyon is azt teszem. Tojom le a 18as korhatárt... Apám bagós, az meg tojik a fejemre. És igen, tudja, hogy szívok az övéből, nem szokásom lopni, főőőleg a saját család tagjaimtól nem. Azt mondta nyugodtan. Hát jó.
Már olyan szinten nem bírok, hogy már vágnám fel az ereimet...sőt...füvet is akarok.
- Maga meg mit csinál?!- ordít rá a német tanci a suli előtt.( És igen, németet is tanulok.)
Újabb slukkot szívok és sóhajtok.
- Tudtommal szünetben a diákok azt csinálnak amit akarnak. Mellesleg nem dohányzom az iskola területén hiszen nem vagyok bent. ( És bizony így van, hiszen a suli előtt voltam) És ne jöjjön azzal, hogy nem szabad elhagynom az iskola területét. 16 évig vagyok tanköteles. És mivel már a '7-es éveim végét súrolom, van jogom itt lenni a szünetben.- zavartam le neki. Ha erre még tud válaszolni valamit, meghajlok elötte, és a kezébe nyomok egy ügyvédi diplomát (mivel azoknak van jogi végzettségük) .
Erre nagyokat pislogott.
- Ügyvédnek készül, hogy így tudja mit szabad 's mit nem?!- horkan fel, és becsattog a vaskapun, amit bevág maga mögött. Ch. És ez nevezi magát tanárnak? Egy tojás héjas seggű idióta is felülkerekdik rajta? Szánalom.
Lassan egy utolsót szívtam a cigiből majd a földre dobtam és elnyomtam.
Sóhajtva indulok orára. A kaput behúzom magam mögött, és az utolsó füstfoszlányt fújtam ki, most már csak a magas sarkúm kopogását figyeltem...ja igen. Erre is főképpen átszoktam. Az a még nem töröm ki a bokám, de már majdnem, cimű sarkas cipő, mostanában örök kedvenc.
Becsattogok az osztályba és ledobom magamat a székre. Tököm ki van az iskolával...
Utolsó percben, egy Castiel nevű egyén csattogott be. Csak nem? Két hét után először látom!
Volt kemény egy perc még, hogy a tanár bejöjjön.
Oda sétáltam Cas asztalához, és idegesen csaptak le az asztalára a tollamat, amivel egész eddig játszottam.
- Hmm...csak nem? Rég láttak. Talán mindjárt ki is csaptak, és összeszedni jöttél a cuccaidt, a lógás miatt?- kérdeztem ördögien, gyűlölködően vigyorogva rá. Felültem az asztala szélére, és a fejét bámultam.
- Nem érdemled meg azt sem, hogy hozzád szóljak.- mondta a szemközti falat bámulva, és a széken hátra dőlve, és fel téve a patáít az asztalra, a fenekem mellé.
- Igeeen? És mégis mivel érdemeltem ezt meg őfelsége?- kérdeztem lángoló szemekkel ostorozva.
- Na húzz a retekbe!- nézett rám. Ordított a fejéről a gyűlölet, a csalódottság, és az, ha nem lány lennék, laposra verne most.- Neked van POFÁD ezt megkérdezni?!- sziszegett felállva a székéről, és a vállaimat ragatta meg, ahogy a falnak nyomott neki - hangsúlyoznám, nem túl gyengéden.-.
Mivel az asztal szélén ültem, így konkrétan lerántott róla, és úgy nyomott a falnak..
- Jelentselek is fel?- kérdeztem ördögien vigyorgva.
- Nem szükséges!- hallottam egy hangot, mikor Castiel beszédre nyitotta volna a száját, de elnyelte. Nem akarom tudni mi lett volna amit modani akart.
A tanár fejét vettem észre Cas mögött.
- Engedjd el a lányt!- sipított a tanárnő.
- Igen Castiel engedj el.- vigyorogtam rá, még gyűlölködőbb fejjel.
- És ha nem?- szólt mind a kettőnkhöz.
- Most húzzon fel az igazgatóhoz!!!- ordította le. Igen...tudni illik, ő az a tanár, hogy nem mer csinálni semmit, csak az igazgatóhoz felküldeni mindnekit.
- Takarodj te f....sz!- nevettem es kibújtam a kezei alól.
- Mi vagyok?!- lökött a falhoz idegesen, mire nyekkentem.
- Mind a ketten! Az igazgatói irodába!- ordítot ránk, és elkezdett kitoloncolni minket az ajtó felé.
- Én miért?!- sipítottam fel, mire, csak egy újabb "Takarodjon az igazgatóhoz!" választ kaptunk. Gyors kiosztotta a feladatokat a diákok részére, és már az igazgatónál álltunk bent, se perc alatt.
- Elmodntam mindent...megyek vissza órát tartani.- sóhajtotta a tanárnő, miután kibeszélt minket a dirinek.
- Ok. Mehetek?- kérdeztem és a kilincsre fogtam rá.
- Tessék?! El sem kezdtük!- mondta, vagy inkább ordította az az idióta.
- Akkor esetleg kezdhetnénk.- morgott Cas unottan.
Erre csak cicegéssel válaszoltam, és a falnak dőlve, igazítottam meg a szoknyámon a láncokat, amik össze vissza minden felől, lógtak rajta.
- Mi ez a modortalan magatartás?!- kiáltott a diri le. Olyan vörös votl a feje, hogy azt élvezet volt nézni.
Még vagy 10 percig ordítozott, mikot végre, kiengedett minket. De én nem, hogy az osztályba, hanem az udvarra mentem, Cassal együtt.
- Mit követsz?!- sziszegtem rá.
- Olyannak ismersz, aki vissza megy órára, ha nem muszály? Idióta.- jelentette ki, es az udvarra értünk ki.
Közvetlen a fal mellett álltam, mikor neki dőltem és az öngyújtómat, és egy szál cigit vettem elő.
Cas ment volna tovább, de erre a cselekedetemre megállt.
- Te bagózol? Mióta?- nézett felvont szemöldökökkel.
- Igen, és semmi közöd hozzá.- gyújtottam meg, és tettem a számba, hogy megszívtam.
- Ch...ez megy. Meg megcsalni.- dugta zsebre a kezit, és elindult az udvar másik felébe sempege arccal.
- Nem csaltalak meg fogd már fel!!!- ordítottam neki, de semmit sem reagált. Még rám sem nézett.
Kicsit sincs elegem amúgy...
