Ep.12. Kicsit másképp

                                 KICSIT MÁSKÉPP...

Nahát nahát de szeressük a sulit...de mennyire. Meg a szarkazmust...
Konkrétan mindenki bele van esve mindenkibe, én meg boronáljam össze a kék fejűt meg violát...szerencsétlenről ordít, hogy kicsit homokos (mellesleg valahonnan ismerős is...) ...de mondjuk nekem semmi bajom nincs a melegekkel...sőt, tök jó elnézni őket, ahogy smárolnak...eh...ez beteges igaz?...
- áhh bocsi.- szólalt meg ahogy a fejéhez kapott.
Megfordultam. Viszont akit megláttam, igen meg lepett.
(Érthető legyen, valaki belém jött hátulról, és a hátamba csapódott a feje.)
- Semmi gáz.- fordultam meg. - azta rohadt!- szólaltam meg, mikor megláttam.- de rég láttalak! -Borultam a nyakába.
- Nikol?- pislogott rám, majd vissza ölelt.- mi ez a haj? Főképp mi ez a cucc?- kuncogott rám, az enyhén túl rockos, szegecses cuccaimra. Bár még az ízlések határán bellül volt.
- Ez igazán hoooossszú story.- mondtam es egy lágy puszit hintettem a jobb arcára.
- Ahaaaa... Bepasiztál.- vigyorgott rám, azokkal a nagy szemeivel, és kicst félre túrta a haját.
- Armin!- nevettem fel lecsitítva.
- jól van na!- kuncogott.- de mi történt a hajaddal? És mi ez a feketés...izé...lilás beütés he?- pislogott rám, és össze túrta a hajam.
- Levágattam és befestettem.- vontam vállat. - De szerintem így jobb.- mondtam vállat vonva, majd a kék fejű, rántotta hátra Armint.
- Pont téged ke-...!! Mi a..?!- nyöszörögtem. Akkor Alexy vagy ki, azért volt ilyen ismerős! Nagyooon hasonlítanak egymásra...
Akinek még nem tiszta, elmagyarázom, hogy Armin, a vélehetően, egyik legrégibb fiú HAVEROM. Igen, a haverom és semmi más. Na jó...még régen jártunk...de csak két hetet kb. Aztán pedig, úgy határoztunk, hogy maradunk haverok, mert az így vicces. Tudjátok, mikor egy barát, úgy is sok ahogy van, nem még egy kapcsolat. Egyébként a találkozásunk pedig elég mesebeli volt...egyszerűen lefejeltem az utca közepén, mert a kabátomat húztam be, és mikor felnéztem egyszerűen lefejeltem...aztán pedig, ő leejtette a videó játékát, ami a kezében volt, ami eltört...ügyes vagyok igaz?...aztán pedig megadtam a számom mert elkérte...és első találkánkkor, vittem neki egy ugyan olyan videó játékot, amit eltörtem. Hihi. Vicces volt azért. Egyébként ezt az Alexyt kb most látom harmadszorra, azt is egy nap alatt, azaz ma.
- Hihi. Ő az iker tesóm Alexy.- szólalt meg, mire már én is feléledtem a kábulásból.
- Azt tudom, hogy mi a neve...de...mi? iker tesód?- pislogtam furcsállva. Azért jó, hogy hétmérföldes haverok vagyunk, és nem tudom, hogy van egy IKET TESÓJA. Nem semmi a srác...
- Igen...azért nem tudsz róla, mert nem igazán találkoztam veled csak a városban itt ott. Ő meg mindenhol volt, csak nem arra. Illetve a városban esetleg, csak a butikban.- kacsintott rám kedvesen. Áhh akkor ezért volt olyan ismerős a srác.
- Értem.- mosolyogtam.- és ti most...
- Át iratkoztunk ide.- mosolygott rám kuncogva, mire én örömömben felsikoltottam és a nyakába vetettem magamat. Úúúúúúr isten de örültem neki! Az ex-fiú-lb -m abba a suliba jár mától ahova én! Wháháhá!!
- Hé!- éreztem a vállamon egy kissé erős markolást, és egy nem épp kedves hangot. Ki akar megfolytani? Kezdek félni.
- Áhh...- ugrottam le Arminról majd, egy szúrós szürke szempárral találtam szembe magamat, amin meglepődöttség tükröződött, látszott az utóbbi azon is, hogy fel van vonva mind a két szemöldöke. Hátdejó...
- Te meg mit csinálsz?- szólalt meg, (igen, ügyes aki már kitalálta,) Castiel.
Na ez hiányzik még nekem gratulálok! Egy féltékeny pasi! Azaz! Istenem...de jó. Ma ez most olyan biztos, hogy félre értette, mint, hogy kék a szemem. Fuuuh...
- dahabahArmin a....- nyökörésztem. Idegességemben ki sem tudtam nyögni semmit...illetve de, csak az nem volt értelmes..
Láttam, hogy a tekintét Arminra szegezi. És szinte elkezdi szétverni szemmel, azt hittem mindjárt neki fog ugrani. A pasim meg a haverom bunyója...nekem ez nem hiányzik!
- Egy régi haverom...nem kell mindjárt bepöcceni vörös.- mondta Armin, és az alkarját az egyik vállamra tette.  Én felnéztem Arminra, és egy "Ezt ne!" nézést küldtem felé mire egy értetlen, "miért?" fejjel válaszolt.
- Mit mondtál?!- szorult ökölbe Cas keze. Igen látszik, mennyire szereti, ha rajtam kívül bárki becézi. Egyébként tőlem sem szereti, csak morgással elviseli. Nem. Lesz. Balhé. Nem engedem.
- Talán probléma, hogy megjegyeztem a hajad szinét? Bocs. Mától rózsa leszel.- mondta vállat vova, mire láttam, ahogy Cas szemét még nagyobb düh önti el, és az összes ereje a kezébe szorul, amit meglendítve, az ifjú arcába szeretne vágni.
A másodperc töredéke alatt röppentem Armin elé, és kinyújtottam a kezemet, mire izomból a tenyerembe csapta az öklét, erre én meg se rezzentem, pedig rohadtul fájt. Felemeltem a fejemet, és rá néztem.
- Nem.- mondtam neki, majd a kezemet leengedtem. Érzem, ahogy zsibbad az egész. Ha ez Armint találja el, egy orrplasztika a programban lesz két héten bellül.
Fullra úgy jön ki az egész, hogy én védem, a -feltételezett - második pasimat...hmm...szerető? Lehet annak nevezni ezt? De mit töröm a fejem?!
A keze újból lendült, de most a falba vert egy rohadt nagyot, a fejünk mellett, majd úgy ahogy volt, öklöstül a falban, nézett rám.
- Csalódtam érted? De bazi nagyot. - mondta majd elrántotta az öklét a faltól, és fél másodperc múlva már ott sem volt.
Ezt jól megcsináltam. Gratulálok magamnak...Hogy lehetek ekkora béna idióta? Hah!
- Ehh.- pislogott Armin 2 percnyi némaság múlva, miközben a ikre, nem is foglalkozva a helyzettel, egyszerűen a lányok, fiúk ruháit mérlegelte, akik elviharoztak a közelünkben.
- Hehe...Emós.- hallottam egy felnevető hangot a folyosó szemben lévő falánál, két srác ajkairól kiejetve, és felém nézve. A düh fullra elöntött. A rock és az emo között baromi sok különbség van!! Miért kell összekdverni?! És miért szarik erre mindenki?!
Csattogó léptekkel, tüzet hányó szemekkel indultam el a két sráchoz. Mivel igen is magasítani akarom magamat, így magas sarkú volt rajtam, amit elég rendesen oda vágtam, ahogy közelítetten feléjük.Mire az egyik srác felszólal: "Ajajj!" És röhög egy sort. Na kössz.
- Bajod van akkor nekem mond!- löktem a falnak az egyiket.Hát de nagyon meghatotta, az egy külön misét megér.
A srác egyszerűen oda lépett hozzám, és az államat ragadta meg. A másik pedig szimplán csak próbálta elnyelni a röhögő görcsét.
- Azta milyen erős...hát tényleg.- A szarkazmust magamtól viselem el, és nem másoktól...felcsesz! Engem senki nem fokozzon le a -20-ra, mert fejbe vágom! De akkor mehet dokihoz! Bőven elég volt nekem régebben is...
- Szeretnéd megtapasztalni?!- kérdeztem lángoló aggyal...ilyenkor gondolkoznom is kéne...ami nem megy ha valakinek nincs agya. Tik-tak.
- Most beszartam.- kerekedtek ki a szemei három másodpercig, majd felröhögött. A kezemet ökölbe szorítottam, és lendítettem. De nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Hisz egyszerre történt három dolog egy rohadt század másodpercben.
Először is a kezem beszúrt, mivel azzal akartam bemosni neki, amibe Cas a jó elöbb belevert. Másodszorra pedig...A srác kitérítette az öklöm...azaz lefogta....de hogy ?! Hogy ehet ilyen simán egy ekkora erőt kitéríteni?! Hah...hagyjuk. Harmadszorra...hátulról egy kar ragadott meg, és a tengelyem körül félig megfordított, és szemben találtam magam vele. Majd mielőtt bármit felfogtam volna az egészből, már két puha ajak között pihentem.
A szemeim kikerekedtek. Elugrani nem tudtam...elmozdulni sem. A hátsó fogta az öklöm, a falnak vagyok szorítva, ez meg lekap...de ki az az "ez"?!
Mire felfogtam, azthittem lenyomok egy hidat. Visszajön 100 én után erre lekap...Armin megöllek barom!!!
A lábammal izomból bokán rugtam, mire felnyögött és ele gedett.
- Hupszi. Az emó-görl bepöccent mert lekapták. Na lépjünk...- erre már a két srác ott sem volt. De pont hidegen hagyott, hogy azok mit művelnek le.
- Te. Meg. Mit. Művelsz.- tagoltam le neki, és egyre csak az arcába bámultam. Nem hiszem el...ez...ez mi volt?
- Sajnálom.- mondta, és mintha csak kámforrá vállt volna, Ott sem volt....
A szemeimet egy pillanatra lehunytam, majd elnéztem a folyosó mélyébe. Mire csak egy vörös hajkorona...egy Castiel csapott a szemembe, és az a tekintet amit talán sosem akartam látni. "Rohadj meg!" Üvöltött az arcáról, majd lassú léptekkel hátat fordítva elment egy irányba...
Kicsit másképp képzeltem el ezt a napot...