Egyéb történet 25.

    -Értsd meg, hogy én csak téged szeretlek!!!- kiáltottam utána,  majd elcsuklott a hangom és térdere estem.

Haragudtam rá, de egyszerűen, egy ilyen vörös ördögre igazán nem lehet.

A fejemet lehajtottam és a földet jutalmaztam meg a tucat könnyemmel. Ha elveszítem abba beledöglök.

    - Idióta!!! Hogy volt ehhez pofád?!- ordít James.

- Idióta a jó édes anyád. Szeretnél közeli kapcsolatot létesíteni az öklömmel?! Közel jársz. - sziszegte Cas.

A szobámban ülve hallgattam, ezeket a csodás párbeszédeket.

A cica elkezdett a takaróm alá bújni. Hát irtó cukiii. Halkan felkuncogtam és a hátát simiztem meg. A lábaimat felhúzva az ágyon, pillantottam fel a gépemre, ahol az a bizonyos facebook üzi jelzésre figyeltem fel.

   Hát ez meg mit akar?

Lys: Szia. Mi újság mostanság?

Nikoo: Hali. Nagyon semmi... Elunatkozok magamnak ;)

Lys: Na, valami normális?  :D

Nikoo: Hát tényleg semmi =D

Lys: Az akkor tényleg sok... figyi dumálnunk kellene.

Nikoo: Jesszusom, mi van? O.o

   Komolyan megijedtem. Ha ez már eleve rám ír akkor már baj van. Felvont szemöldökkel figyeltem a monitort. Az a bizonyos "Látta: 20:15" jelent meg a szemem előtt. Azt is láttam,  hogy be ír valamit. Majd kitörli. Majd újból be ír valamit, és tétovázik, hogy el-e küldje. Majd újra kitörli.

Lys: Csak beszélni akarok veled ennyi az egész. Mikor érsz rá?

   Küldte el végül.

Nikoo: Akármikor... Holnap du. 2 park mondjuk?

Lys: Inkább gyere át.

Nikoo: oks

   Aztán még pár szót beszéltünk, majd a zöld kis karika a neve mellett telefonná változott.

   A hangok ellaposodnak kint. Szétverték egymást, esetleg leszúrták, vagy valami hasonló? lagalább nem kell hallanom a hülyeségeket. De baromi éhes vagyok.

Lassan belebújtam a papucsomba, és zsebre vágott kezekkel nyitottam ki halkan az ajtót, majd becsuktam magam mögött.

- Ni?- láttam, ahogy a lépcső aljához áll oda James.- Jézusom végre!- sóhajtott egyet.- azt hittem már történt veled valami.- mondtam.

Erre csak szimplán elsuhantam mellette, és a konyha felé igyekeztem.

- Mi történhetett volna bent a szobámban, úgy, hogy egyedül vagyok?- vontam fel fél szemöldökömet szemet forgatva. Kajaaaaaaaa gyere a mamához. Mondjuk elég sokáig kibírom kaja nélkül, de msot kivételesen éhes vagyok...na mindegy. Gyors elkezdtem összedobni két szenyát, épp a párizsi szeleteket pakoltam rá a vajas kenyérre, mikor a derekam alatt erős karokat éreztem meg.

- Mi a-?!- fordítottam, hirtelen a fejemet hátra, azzel orrba vágva az illetőt, de csak megrándult nem eresztett el.- Engedj el.- sóhajtottam ki. Furcsálltam de nem James volt, hanem Castiel.

- Nem. Mert megint be mész, és nem foglak látni.- mondta és türelmesen állt, és egyre közelebb vont magához.

- Ne akard, hogy fel képeljelek.- sziszegtem a fejemet rázva.

- Nikol, nyugodj le.- sziszegte, egy mozdulattal megfordítva engem, hogy szemben legyek vele.

- Tudtommal, te haragszol én rám.- mondtam a számat rángatva,

- Én...nem haragszok...- mondta, és a szemközti falat bámulta.- Nem...mert....nem és kész.- mondta a fejét rázva meg.

Itt valami sunyítás van...

Csak nagy szemekkel, és semleges arccal néztem rá. Nem igazán vágom, hogy mit nem mond el, de valamit sunyít...