Egyéb történet 24.

De kafa a szobában ülni lefejelve az asztalt és öklözni a falat...mikor a macska közben a szobádban rohangál fel-alá...baromi jó ám...
Erre a megállapításra akkor jöttem rá, mikor ugyan ezt csináltam...hogy miért?
Mikot haza értem Tess épp leordította a fejemet, hogy miért kellett cirkuszt rendezni...vágod...nekem...mikor ők a főkolomposok...mondom az édes anyukádat csesztesd ilyenekkel...
Deeee ha ez nem lett volna elég, apa állt a szoba ajtóm elött és elszámolást követelt, hogy mit csináltam ÉN Tessel meg Jamessel...Hát ok. Ehez már hozzá sem szólok...
Csak félre löktem és bevonultam a szobámba. A fülest a fülembe bedugtam, bár rockot hallgatni kedvem nem igazán volt...mivel az megint csak a fiúkra emlékeztetne, így beraktam egy szomi számokból összerakott válogatást, és a falat kezdtem előszeretettel verni.
Itt tartunk most, hogy kb élni sincs kedvem...ja, azt meg kihagytam, hogy anyámtól kaptam egy sms-t amit elolvasni nem mertem még...
Nya...kihagytam volna még valamit?...asszem nem.
Arra lettem figyelmes, hogy óvatosan kihúzzák a fülemből a fülest.
- Nem hallottál még a kopogásról?!- rivalltam rá fel sem nézve.
- De...és kopogtam is, csak talán bömböl a füledben a zene és nem hallottad...- fogta le az öklömet, a mondatot kipottyantva a száján, hang alapján Castiel.
~ Jogos...~ gondoltam de nem szóltam semmit. Ha engem kérdezel, egyik sem érdemli meg ccc...
- Megkukultál?- emelte fel az államnál fogva a fejemet.
- Ha nem beszélek az azért lehet, mert nem akarok nem gondolod?- sziszegtem elfordítva fejemet.
- Neked mi bajod?- vonta fel a szemöldökeit. Az elmémet elborította a kérdés vízhangja, és felugrottam. A székem nagyot csattant a padlón, igen nagy ricsajt keltve. Hátra léptem egyet, és vérben forgó szemekkel megszólaltam.
- Szerinted mi bajom lehetne?! Mint két ovódás szapuljátok egymást, én pedig nézem! Felejtsétek el!- sziszegtem. A düh elöntött teljes egészemben. De totálisan.
- ...ki kondta, hogy nézd?- fordult ki az ajtón, becsukva maga után.
G.A.T. Nikol...ezt jól elintézted, bravó!
Háttal levágtam magamat az ágyra, elmém mégis suttogta a szavakat: "...Menj utána. Ha nem teszed bármi történhet. Menj utána..."
De nem akartam. Nem akartam bűnösnek érezni magamat pedig jogosan érezném annak hiszen James is miattam van itt...na de mindegy...
Nagy nehezen nyögve egyett mérgesen, felültem, majd egy sóhajtás után kirohantam.
Nagy ügyesen leszaladtam az emeleten, és egy jóóót beletérdeltem a sarokba profin...azaaaaz!De nem érdekelt...akkor még...
Immár bicegve de kirohantam a konyhába, és Jamest láttam meg a kagylót markolászva vérző orral. Na ez Cas volt.
- Hol van?!- kérdeztem kicsit szaporábban véve a levegőt.
- A kis barátod? Miért mondjam meg? Nézd meg mit művelt!- nézett rám félszemmel.
- Letojom!!! Nyögd már ki vagy az én öklöm nyomát is megtalálod majd a pofádon!!- sziszegtem.
- Nem tudom na! Valahova ki.- mondtam szemet forgatva. Nekem több sem kellett, kirohantam...ugyan még mindig bicegve. Nem látok sehol senkit. Mi ez már?! Castiel hol vagy?
Azt sem tudtam merre induljak...felesleges erőlködni. De biztos nincs messze mert csak pár perc telt el...
Hát akkor próba szerencse. Menjünk a parkba, ahol a cicát találtam.- mellesleg az még mindig csak szaladgált fel-alá. - Hát elindultam.
Reményel tele indultam neki az útnak ahogy a parkba szaladtam.
Korom sötét volt továbbra is. Konkrétan semmit sem láttam. De tényleg.
Nagyot sóhajtottam. Esélytelen.
De nem szabad feladni, mondogatván ezt magamnak,  sétáltam össze vissza.
Egyszer valami halk szisziegést hallottam meg,  mint mikor Jackeobbal voltunk az erdőben.
Oda fordultam,  és Castiel láttam meg lehunyott szemekkel egy fának dőlve. Oda menjek vagy ne?  Nem érdekel, ha már eddig eljöttem oda megyek.
Lassú,  halk léptekkel kezdtem közeledni felé.  Láttam,  hogy  fél szemmel rám sandít,  majd nagyot sóhajt.
- Menj vissza a kis barátodhoz, jól jönnél neki a betört orra mellé.- azzal fogja magát és tovább áll.
- És szerinted ezt az egészet én akartam? Szerinted én hívtam ide? - kérdezgettem felé köpve a szavakat .
- Chh...- az sem a te hibád,  hogy ott álszent a karjaiban,  és én idióta meg bemegzek hozzád,  megálázkodom a nagy büdös semmiért,  erre te elő jössz azzal,  hogy nem a te hibád? - állt meg de nem fordult felém.- Te komolyan ennyire nem érted? - kérdezte.
- Azt eddig is tudhattad,  hogy nem vagyok normális...- sóhajtottam a pulcsim alját markolászva. - Sajnálom,  de én nem akartam...- folytattam volna de tudtam,  hogy igaza van,  mert nem ellenkeztem...meg úgy eleve is...ebből én úgy sem jövök ki jól.
- Ja,  én sem akartam beverni szerencsétlen pofáját...Tiszta véletlen volt. - forgatott szemet.  Ezt az érezhető iróniát,  amint produkál ch...
- Most, miért vagy- ....- kezdtem bele de elszórult a torkom.
- Miért vágzok ilyen?!- fordult hirtelen felém. Oda jött hozzám,  és egy fának tolt neki. - Nézz ide! - mutatott két ujjal a két szemére. - Látod?! Nem gondotam volna,  hogs ekkorát kell bemned csalódnom.- mondta. A szemeit néztem,  amikből harag, csalódottság és szomorúság keveréke ordítótt.
- De én nem akar...tam.- mondtam elcsuklott hanggal. Az milyen kifogás már,  hogy megzavaradok Jamestől? Akkor meg azt hiszi még mindig szeretem.
- Leszarom!- azzal hátra lépett. - komolyan mondom, menj vissza ahoz az idiótához, és vígasztald meg. - mondta megfordulva,  és elindulva a park másik fele felé.
- Cast-.......- kezdtem bele de könnyek gurultak le az arcomon. Itt fog hagyni? Nem akarom...én nem akarom...
Miért vagyok ennyire idióta?