Egyéb történet 23.

Az alak egyre közeledett majd kezdett kiralyzolódni...ember volt.
Összerezzentem. Tuti a Figyelő vagy hasonló áááh...
Egy halk "Nikol" hagyta el a száját...a Figyelő tud beszélni egyálltalán? O.o
Nem reagáltam szóval semmit, csak felugrottam, és hátrálni kezdtem.
- Én vagyok ne félj!- hallottam egy valamilyen ismerős hangot...oh hát persze...
- Tőled félek a világon a legkevésbé...- sziszegtem.
- Nem sokat változtál.- vigyorodott el. Olyan közelségbe került, hogy félig láttam az arcát. A haja megcsillant abban az aprónyi fényfoszlányban ami még látszódott. A haja még mindig isteni szőke...bár én jobban undorodok tőle, hogy azt figyeljem.
- Te se James...- vigyorogtam rá cukin.- még mindig-...- majd lefagyott az arcomról a vigyor.-...egy undorító féreg vagy.- sziszegtem.
- Te pedig még mindig egy írtó sexy cukiság...- jött közelebb ahogy belenyomult az arcomba.
Én, mintha pofon akarnám vágni, lendítettem a kezemet, de mielőtt csattant volna szimplán eltoltam az arcánál fogva.
- Nem szégyeled magad azok után? Elvileg barátnőd is van nem de?!- mordultam rá. Ő vállat vont és immár normálisan állt előttem kimászva az arcomból.- idióta. ..- sóhajtottam. Itt flörtölgetni akar velem miközben pedig -látszólag- Tessél jár... de szánalmas...
- és...miújság veled mostanság ? - kérdezte kissé talán zavart mosollyal.
- és mi közöd is van neked ahoz ?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
Erre széles vígyor telepedett az arcára, és beletúrt a szőke tincsei közé.
- Látom találtál már helyettest. Gondolom a vöröske az lenne.
- Van neve is, csak,  hogy tudd...- szisziszegtem rá.
- Hát engem az nagyon érdekel ám...- mondta és közelebb lépve a kezei a derekamon helyeződtek el.
- Érdekeljen...- fejtettem le a kézét. Engem ne ölelgessen így senki.
- Neked meg mi bajod?- kérdezte összevont szemöldökkel mikor a kezét el löktem.
- szerintem ez nem kérdés.- erre a cica mocorogni kezdett a pulcsimban. Gondolom felébredt a mocorgásra.
- Niko, mondtam, hogy ne-...
- Nem érdekel! Fogjad már!- kiáltottam fel.- ha képes voltál ezt csinálni velem akkor most kuss!- sziszegtem.
- Kis tüzes...mint rég.- vigyorodott el és a haját söpörte el a szeméből.
- Fogd. Be. A. Pofád.- sziszegtem lángoló tekintettel. Szinte megvertem volna...
- Most miért? Jól meg voltunk együtt nem de?- kérdezte mosolyogva...de a mosolyát miért nem hagyta otthon?! Ellen állhatatlan.
- Meg. Csak nem akartam másik 25 mellett még "jól meg lenni".- mondtam lesúlytva rá a tekintetemmel. Mintha érezte volna, hogy meg égeti hisz felszisszent, és leengedte a kezét.
- nem volt ott 25. Csak egy. Az pedig te.- mondta a rendes komoly hangján és a szemeivel a szemeimbe nézett.
- Fújj ne gyere már a nyálas hülyeségeiddel.- zavaroban a cicát néztem.- és még is ki volt a parkban?
- Mondtam, hogy azt nem mondhatom el. Akkor is és most is. De semmi közöm nem volt hozzá. Hányszor esküdjek még meg??- lépett közelebb.
- persze én pedig beképzeltem, hogy faljátok egymást. Most pedig a barátnőmre hajtasz. Szánalom.- el akartam futni. De valami vissza húzott. A lábaim nem mozdultak...az a valami pedig a tekintete volt.
- Nem hajtok rá... cs-...
- CSEZDMEG MI EZ MÁR?! ENNYIRE HÜLYÉNEK NÉZEL?! Istenem...láttalak titeket a szoba közepén nem zavar?!- kiabáltam vele.
- Kuss már.- fogta be a számat ahogy közelebb jött. A másik kezével újra a derekamat fogta meg...agyrém.- Tess csókolt meg engem. És én nem akartam. Csak...be kellett vágódnom nála...- mondta láttam a szemén, hogy folytatná de elnyelte.
- mégis miért?- néztem fel rá, ahogy leszedtem a számról a kezét. Még mindig jól esett a közelsége bevallom...valamiért éreztem, hogy igazat mond, hiszen a fiún látszott ha így vissza gondolok a csókjelenetre, hogy meglepett.
- ...t...téged akartalak megkeresni...- mondta halkan és a szemeimbe bújt bele. A másik kezével pedig kisímitott pár tincset az arcomból. Nagy szemekkel néztem rá. Valyon igaz lenne? Ezek után...merjek neki hinni?...becsapott...vagy...igaz amit mond? Valyon tényleg nem mondhatja el?...
Nem szóltam semmit, hiszen én sem tudtam mit mondhatnék neki...
Értetlen okokból megtámasztottam a kezeimet a mellkasán, és lefelé néztem. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem.
Halk, és hirtelen abba maradó zörejt hallottam. Majd onnan valami sziszegést.
Oda kaptam a fejemet.
Bármit...csak ezt nem akartam látni.
Lehunyott szemekkel, és ökölbe szorított kezekkel állt jó pár méterre...Castiel.
- Te meg m-...?- kezdtem bele.
- SZÉTVERLEK MOCSODÉK!-  vágott a szavamba persze nem nekem szánta...engem sosem bántana...gondolom.
Hirtelen mellettünk termedt engem pedig el lökött Jamestől.
Baromi nagy mázli...pont a cicánál fogva lökött el, így az felsziszegett és kaparászni kezdte a pólómat.
- Mi bajod?- kérdezte nagy szemekkel nézve rá James.
- Fogd be a pofád vagy segítek!- lölte neki Cas egy fának de olyan erővel, hogy azthittem ott rokkan össze. De tudom, őt sem kell félteni, elég kemény tud lenni...ne...csak verekedést ne.
- öcskös...- lépett Cashoz közelebb.- velem te ne ordítozz vöröske. Vagy egész véletlen betörik az a cuki kis koponyád.- mondta teljes nyugodtsággal.
- Meg fo-...- kezdte Cas.
- FOGJÁTOK MÁR BE!- sziszegtem közbe. Ahogy felugrottam.- ennyire gyerekesek vagytok?! Istenem...Tudtommal nem vagytok ovodások, hogy "jejj verjük szét egymás fejét és minden ok"!!- kiabáltam ahogy a két kezemmel ellöktem őket egymás közelségéből. Nem. Nem vagyok ez izom kolosszus, hiszen annak kell lenni, ha két ilyen szinten egymásnak eső srácot akarsz elválasztani. Csak van egy varázsom. Az pedig az egész valóm, amitől mindkettő ellágyul, így ez nem olyan nagy feladat...nekem.- ne legyetek ennyire gyerekesek könyörgöm.- mondtam és ránéztem Jamesre majd Casra.
- De ez a-...- kezdet bele mind a kettő.
- Nem érdekel!!- sziszegtem, és kiléptem a kettő közül.- ha ennyire idióták vagytok, látni sem akarom egyikőtöket sem!- ezzel elrohantam, és kezeimet a cicán tartva, hogy ne essen le, futottam az kifelé. Elértem az utcára majd már lassabb tempóban mentem de még mindig nem nevezhető gyaloglásnak. Baromira irritállt mind a kettő jelen pillanatban, így kénytelwn voltam blokkolni a gondolataimat valamilyen szinten.
Tényleg ennyire gyerekesek? Vagy...csak a féltékenység ordít belőlük. Valószínű, hogy az utóbbi a helyes válasz.