Egyéb történet 18.

A múltkori strand-csók akció után, mint kiderült a szüleim semmit sem vettek észre az egészből szerencsémre. Ennek nagyon is örültem.
Egyszer még a nyár utolsó napjai eggyikén, sétálok a parkban, és gondoltam meglátogatom Cast...de uhh...milyen nyomulós az már...de nem éddekel! Jó pár napja a színét se láttam! Egy furcsa csók és vallomás után ennyi jár nekem.
Ígyhát el is indultam a vöri háza felé...még szerencse, hogy tudom hol lakik ccc...Lényeg ami lényeg már a ház előtt toporzékolva és várva, hogy ez a szerencsétlen kinyissa az ajtót...vártam és vártam...nem jön senki...gondltam vagy nincs otthon vagy rossz a csengő...de én a kis akaratos csak nem akartam elmenni, így hát, felhívtam Cast. De nem vette fel... na most már rendesen be voltam sz@rva...aggódtam érte. ~ hova mehetett? Hova mehetett?~ egyetlen ész szerű lehetőség, hogy koncertjük van, de azt meg tudnám...
~ Istenem csak ne legyen semmi baja...~ gondolkodtam már teljesen beparázva. Az ajtónak dőltem és sóhajtottam. Már csak annyit éreztem, hogy nyílik a hátam mögött az ajtó...mire észbe kaptam bent voltam a lakásban és a földön feküdtem a hátamat a padlónak csapva. Rohadtul fájt mindenem...
- Ááááááúúúú...- nyökörésztem. Mire úgy nagyjából felfogtam mi van, akkor jöttem rá, hogy közvetlen mögöttem áll valaki. Felnéztem az alakra és Castiel, értetlenül felvont szemöldökkel és félig tátott szájjal állt mögöttem.
- Te meg, hogy...?- pislogott.
Én felpattantam, és elkaptam a nyakánál a pólóját.
- Megfujtalak te barom!!- rángattam meg kissé amit igen igen rosszul tettem, mivel én és a lábam az előző esést követően nem igazán voltunk barátságban, röviden írtóra fájt az a rühes lábam...
- Áááhh...- nyökögtem félig felhúzott lábbal és most már nem rángattam a fiút hanem megtámaszkodtam rajta mert ha nem teszem tuti összeesek.
- Nikky...őő...- pislogott szerencsétlenje.
Én a fájdalomtól összeszorítottam a szemem úgy szisszentem fel.
- öhemm...jól vagy?- kérdezte.
- hülye kérdésre hülye válasz szokták mondani...Teljesen! Annyira, hogy szétaggódtam magad érted, most meg asszem a lábam szeretne elszabadulni tőlem áhh...- nyökögtem ugyan úgy elég erőssen belemarkolva a fiú pólójába.
- Aggódnii?- pislogott tovább.
- Hát elérhetetlen vagy meg itt sem reagálsz semmire.
- Ja...a telefonom lemerülve hever, a csengő meg besz@rt...
- Hát nagyom jó...én meg aggódjam szét magam...- mondtam ugyan úgy. ~ Most komolyan mindjárt leszakad a lábam...~
Cas a térdhajlataimba belekarolva felkapott a kezeibe, és indult be velem a szobába.
- Cas te mit...?- kezdtem, de közbevágott.
- Cssst!
Egy Cas falyta lecsitítás után ki mer megszólalni? Szerintem senki...
A drágaság bevitt a szobájába és az ágya előtt letérdelt így le tudott oda rakni.
Hát, hogy annak az ágynak milyen jó illata volt...ez az isteni Cas illat...Simán elaludtam volna ha nem fájt volna ennyira a lábam...de fájt így ez lehetetlennek számított.
- Hol fáj? - kérdezte a farmeromat birizgálva.
- Az agyam helyén...egyébként a lábszáram meg a térdem...- mondtam rá nézve.
Cas egyet bólintva az övem kezdte piszkálni.
- Te meg mit...?!- pislogtam nagyokat.
- Kussolsz.- teremtett le.
- De de Cas...!!!- kerekedtek ki a szemeim mikor már a farmerom gombjairt gombolta.
- Fogd be a száááád.- azzal nyomott egy puszit a számra. Én végül kussban maradtam de kicsit félve néztem mit csinál.
Castiel már végleg kigombolva a gatyám, elkezdte...lehúzni...rólam...~ !!!!!! Ez most mii?!?!?! ~ akadtam ki tiszta vörösen. Mire észbe kaptam már nem volt rajtam nadrág. ~ uhjjj...de gáz érzés..~ gondoltam még vörösebben mint eddig.
Cas félre dobta a nadrágom és a lábamat kezdte szugerálni meg tapogatni meg ilyenek.
Egy egyszerű érintés is olyan volt mintha vagy 10 kalapács ütögetné folyamatosan. Ez meg is látszott rajtam hiszen oldalra fordítottam a fejem és halkan könnyezni kezdtem.

- Nik...hé' na!- nézett rám ijedten.- Ennyire fáj?- pislogott szerencsétlen. Én mást nem tudtam tenni, mint bólintottam egyet, hogy igen,ennyire.- Jesszus...neked tényleg orvos kell...- mondta azzal felállt,

-Nem megyek do...khihoz...- mondtam szipogva.

-Nem is kell menned. Majd ő jön.- azzal tárcsázni kezdett.

-De Castiel nem akarooommm....- de dumálhattam én neki nem érdekelte.

Mire észbe kaptam csengett a csengő, Cas ajtót nyitott.

Egy ismerős hang csapott fülön.

~ ugye nem...!!!~ akadtam ki erre...

- Nikol!- rohant be a szobába...na ki? Hát apám a rohadt életbe! Mögötte jött Cas akire egy jó adag szúrós pillantást vetettem, hogy, hogy volt annyi esze, hogy felhívja apámat.

Na meg igen igen félreérthető helyzet, hogy úgy fekszek az ágyban, hogy nincs rajtam nadrág...

A következőkben, apám jól leb*szott, hogy jobban vigyázzak magamra mert lehet, hogy eltört az a nyominger lábam...párnap és suli kezdés mit csinálok ott törött lábbal?!

/ a következő részben kiderül ^^ meg az is, hogy mi baja a főszereplőnek és, hogy Cas miért a csaj apját hívta fel a doki helyett.../