Epizód 9.

A vallomás

- Jó reggelt álomszuszék.- mondta mosolyogva anyum a szoba közepén ácsorogva hajnalban... tegyük hozzá nekem a hajnal nyáron reggel 10...
- he? Mit keresel te itt ilyenkor? Hagyjál aludniii...- nyavalyogtam a szemem törölgetve.
- Jajj Ni, gyere...megyünk a tengerpartra elfelejtetted?- kérdezte anya.
- Mi??- ugrottam ki az ágyból örömömben.
Na, így kezdődött ez a bizonyos napom.
Már a tengerparton, ücsörögve a pokrócon, várva az isteni sugallatot, hogy mit is csináljak....
Egyszerre ugatás. Az első ami eszembe ötlött, az, hogy mit keres egy kutya a tengerparton, a második, hogy miért olyan ismerős nekem a kutya hangja...
Egyszer csak a kutya előttem termett és vicsorogni meg ugatni kezdett rám...
-Démon te, hogy a pi...a-akatom mondani jóóó kis kutyaaa...- kezdtem hátrálni a pokrócon. Vagyis egyre hátrább csúsztam azon. Már épp ráhangolódtam, hogy meg fogok halni mert a kutya két percen belül szét tép...erre pedig...

- DÉMON!- hallottam a kiáltást, És, láttam egy alakot aki arrafelé szalad.
~Hehhh...talán megmenekültem...talán...de...ki ez? csak nem...~
- Castiel...- sóhajtottam megkönnyebbülve mikor a vörit vettem ki abból a bizonyos alakból.
- Hajjh...miért kell neked mindig elszöknöd ha?!- förmedt rá egy kissé a kutyára, mire az szomorú nézéssel nyüszögni kezdett.- Ja, egyébként, te, hogy,hogy itt?- nézett rám.
- Én? Hát őő...lejöttem a szüleimmel a partra....nagyjából ennyi...- mondtam őt elnézve. Nem minden nap látok fürdőgatyás Cast ehhmm...Azt meg fel sem fogtam, hogy köszönni szépen elfelejtett nekem ez a vörösfejű chh...
- Áhh szuper...- mondta, mintha nem is figyelt volna, csak a kutyát nézte.
- Öh...és te, hogy, hogy itt vagy?- kérdeztem.
- Én...? Ezzel a drágasággal lejöttem aki az imént szökött el.- nézett szúrósan Démonra.

- Szegénykee..- kuncogtam.

-mi? Szegénykee ő? Ő szökött el!- nyavalygott Cas.

- Biztos unta a vöri fejed.- kuncogtam.

-Hú de megtunkolak mindjárt...

- Rajta.- vigyorogtam. Ezzel egy széles és huncut vigyor jelent meg az arcán. Egyre közeledett felém és mire észbe kaptam a hátán csüngtem és vitt a víz felé.

~ Most kom'lya' megtunkol?~ ezzel elkezdtem verni a hátát, hogy tegyen le és közben röhögtem.

Vagy a derekáig belement a vízbe ééés beledobott. A röhögéstől na meg a hirtelen vizbe dobástol fullákolni kezdtem.

Kiemeltem a fejem és a mellkasomat ütögetve köhécseltem.

A fiú meg röhögött majd megszakadt.Mire kiköhögtem magam, a fiú még mindig röhögött. Mögé osontam és a hátára ugrottam. Azonnal lebukott a vízbe a súlyomtól. Akkor pedig én kezdtem röhögni.

- Ezt még megkapod.- mondta mikor feljött a vízből, vigyorogva.Megakadt a szemem azon a bizonyos nyolc kockás vizes felsőtesten...uhh hát az...orrvérzés kerülgetett.

- Félek...- mondtam elámulva a látványtól.

- Hehe...tetszik mi?- vigyorgott ahogy magára mutatott.

- Kis egoista. De képzeld, ja.- mondtam vigyorogva.

Eeeeekkor történt az amire nem számítottam...pontosabban közeledni kezdett felém.

- Akkor remélem ez is fog.- mondta ahogy két kezével beletúrt a hajamba.

- Castiel...mit cs...- de félbe szakított méghozzá egy...csókkal. Én ledermedtem, de hót vörösen visszacsókoltam. 

Az, hogy Cas idáig vetemedik VELEM azt soha nem gondoltam volna.

Konkrétan levegőt se kaptam már a végén mikor elválltak ajkaink. Én értetlenül álltam derékig a vízben libabőrösen, mert az ő csókja az...az fenomenális volt... Hogy őszinte legyek...erre vártam mióta először meg láttam.

- Cast...- kezdtem bele.

- Ne mondj semmit...- mondta sohajtva félre nézve... gondolom zavarban volt.

- Én...Castiel én...én szere...- és itt újból megszakított.

- Szeretlek!- nyögte ki mintha kínoznák.

~ én halláskárosult vagyok. Mert, hogy Cas ilyet nem mondott az biztos~ ámultam el magamban.

- Ehomm...ooo...- ennyit tudtam kinyögni.

Castiel elvörösödve megfordult és indultki a vízből.

- Castiel várj!- indultam utána illetve szaladtam már amennyire azt vízben lehet.

Cas megállt de még mindig háttal volt.

- É...én is szeretlek.- vallottam be magamnak is egyben.Nem tudom miért de azt érezten, hogy meg kell, hogy öleljem. Hátulról ezt meg is tettem.Észrevettem, a fiú kicsit meglpődött fejfelkapását, de én az istenért se engedtem volna el.Cas nyöszörgött pár alig hallhatót az értetlenségére utalva de ezzel nem is tőrődtem. Akkor viszont meglepődtem mikor a mellkasán lévő kezemet megfogta. Én továbbra is paradicsom pirosan ölelgettem szegénykémet hátulról. Pár perc után, Cas hirtelen megfordult és egy újabb csókkal lettem gazdagabb.

- Ahmm...- "hümmögtem" miután befejeztük. Még mindig kirázott tőle a hideg.

- Ni...fázol?- nézett le rám...mivel alacsony törpe vagyok kénytelen volt ^^`

- öhmm nem...csak...- kezdtem volna bele de elnyeltem. Tuti kiröhög ha elmondom neki.

- mindegy, menjünk ki...- mondta és mielőtt még egy szót is szólhattam volna kézen fogott és kiràngatott a partra.

Egy idő után, indultam megkeresni a szüleim mert nem tudtam hol vannak, erre pedig egy szőke tetovált pasas, mint később kiderült, egy "Dake" nevű hurrikán kezdett ráncigálni, úgyszólván, hogy ismerkedjünk. Köpni- nyelni nem tudtam, még védekezni se mert erősebb volt nálam. Legszivesebben ordítottam volna, hogy " Castiiiiiiieeeelllll" de nem tettem meg mert kihasználásnak éreztem volna.

Egy mázlim volt, de az rohadt nagy...hogy Cas már aggódott hol maradok eddig, és elindult megkeresni és mivel látta, hogy próbálok kiszabadulni a kezéből odaszólt, és szavakkal jól el verte a csávót.

- k- kösz...- nyögtem ki valami értelmesnek hangzót.

- te mindig bajba kerülsz? Egyébként, semmi...

- Úgy túnik...- húztam félre a szám.

/ ééééés véégre kéész xd hogy ezzel mennyit szenvedtem, hogy jó legyen aránylag huu...na lényegtelen. Azért bocsi, hogy igen ritkán vannak részek de nincs túl sok időm sőt...a másik pedig, hogy az utóbbi részeket is telefonról írom, az esetleges helyes írásihibákat tekintsétek el nekem, de igyekszem figyelni erre még így is.

Ja a rész pedig remélem tetszik. Van benne munka bőven xd /