Egyéb történet 17.

Tovább figyeltem az eseményeket.
Lys: - Könyörgöm...a magán ügyeitek érdekel engem most a legkevésbé...
Cas: - Akkor mondanád végre?!
Kim: - Nyugi kicsi.- nézett Casra.

KICSI?! Hol járunk ha már becézgeti is?!-akadtam ki rendesen...

Cas egy szemforgatással válaszolt.
Nath: - Nem volt elég érthető az előbb?- kérdezte kiakadva.
Cas: - Mit dumálsz szőkeség?!
Melody: - Fiúk nyugi!
Cas: - Ezt a kis barátodnak mond!
Kim: - Casti nyugi!- azzal megcsókolta a fiút.

A szemeim tágra nyíltak, azt hittem ott nyomban lefejelem a csajt...de nem csak a csajt Cast is...itt udvarolgat nekem közben pedig vele kavar...Az agyam eldobom!

Jó innen már viszont nem néztem tovább az eseményeket elindultam a helyről. Elindultam volna ha idegességemben nem sikkantok fel és nem vesznek észre. Mielőtt még bármelyik kijött volna a sikátorból elkezdtem eszeveszett tempóban rohanni át a várososon. Nem tudom valamelyik észre-e vett vagy sem... Annyit tudok, hogy könnyes szemekkel rohantam a városon át, céltalanul.

(Végre...végre volt időm ide rajzolni is ^^)

Nem szoktam. Hangsúlyozom nem szoktam sírni...De valamiért azok a nyavalyás könnyek csak nem húztak el a szememből...
Csalódtam én már másban is,de ekkorát...áhh...
Csak rohantam céltalanul. Nem tudtam merre megyek...de egy újabb hááát...nem is tudom midnek mondjam. Nem sikátor...de...egy elhagyatott ház szerűség pár eldőlt, illetve leomlott fallal.
Oda berohantam és a falnak csaptam a hátam amiből- mármint a falból- pár vakolat darab meg a többi lezuhant a földre pár téglával.
Én leborultam a földre és térdeimet átkarolva zokogtam.
Tudnám mi a tökömért akadtam ki ennyire mikor még látszatra sem voltunk együtt de...de fájt...nagyon fájt...
Már vagy negyed óra erős bőgés után egy hangot hallottam a fejem felett.
Felkaptam a fejem és egy erősen elmosódott kép jelent meg, mivel könnyekkel volt tele a szemem. De kitudtam venni valami vöröset....Kizárásos alapon csak Cas lehetett.
- Na megjött a díszmadár...- mondtam a könnyeimet törölgetve. Elmozdulni nem volt erőm.
- Mi bajod neked?- kérdezte Cas.
- Ezt, hogy van pofád megkérdezni?!................mondjuk szinte még én sem tudom.................
- És miért voltál a sikátornál?
Ahh szuper...meglátott...nagyon jó...
- És te most miért vagy itt, azt mondjad!- akadtam ki.
- Nem tudom, de szerintem az a normális ha valaki sírva elrohan valamiért alap, hogy utána megyek...
- NEM ALAP HA MIATTAD VAN!- álltam fel hirtelen.
Cas heves pislogással reagálta le.
- Miért is van miattam?- kérdezte félig felvont szemöldökkel.
- Chh...hülye...barom...nem rémlik, hogy ott smárolgattál a sikátorban valakivel?!
-Azt nem nevezném smárolgatásnak...- sóhajtotta ki, majd elkezdte mondani.- Azért volt mindenki a sikátorban, mert egy ideje megbeszéltük, hogy észhez térítjük Kimet, hogy visszavegyen a arcából. És mivel köztudottan én bejövök neki, így el kellett intéznem, hogy úgy gondolja, szerelmes vagyok belé, de mindegy nem ez a lényeg....szóval látszat járásban voltunk, és azért ment mindenki a sikátorba, hogy leleplezzük, hogy ez egyébként nem igaz mert nem jövök be neki... remélem érthető...
Én figyelmesen végig hallgattam.
- Vagyis az a csók...
- Igen az a csók még a játék része volt. Színjáték volt az egész érted?- nézett le rám, most vagy 2 fej volt köztünk mivel alacsonyabb voltam jóval, és még rogyasztottam is...
- Te barom!- ez jött ki a számon, ahogy a fiú nyakába ugrottam most is könnyeztem de most már inkább az öröm, és a megkönnyebbülés miatt.
- Na, de most már nyugodj meg...- mondta, átölelve engem.
-Hát... őszintén, elég sz*r érzés volt téged így...látni...- mondtam szipogva.
Erre ő elvigyorodott, és a könnyeimet kezdte törölgetni. Erre én halványan elpirultam.
- Sötét van...esetleg nem kellene haza menni?- kérdezte egyértelmű választ kívánva.
- De...- mondtam sóhajtva, majd haza indultunk. Semmi nem történt, pedig többet vártam. Azt vártam, hogy lesz még valami...de semmi...lapos hangulatban hazakísért, én meg bedőltem az ágyba...