Egyéb történet 18.

A múltkori strand-csók akció után, mint kiderült a szüleim semmit sem vettek észre az egészből szerencsémre. Ennek nagyon is örültem.
Egyszer még a nyár utolsó napjai eggyikén, sétálok a parkban, és gondoltam meglátogatom Cast...de uhh...milyen nyomulós az már...de nem éddekel! Jó pár napja a színét se láttam! Egy furcsa csók és vallomás után ennyi jár nekem.
Ígyhát el is indultam a vöri háza felé...még szerencse, hogy tudom hol lakik ccc...Lényeg ami lényeg már a ház előtt toporzékolva és várva, hogy ez a szerencsétlen kinyissa az ajtót...vártam és vártam...nem jön senki...gondltam vagy nincs otthon vagy rossz a csengő...de én a kis akaratos csak nem akartam elmenni, így hát, felhívtam Cast. De nem vette fel... na most már rendesen be voltam sz@rva...aggódtam érte. ~ hova mehetett? Hova mehetett?~ egyetlen ész szerű lehetőség, hogy koncertjük van, de azt meg tudnám...
~ Istenem csak ne legyen semmi baja...~ gondolkodtam már teljesen beparázva. Az ajtónak dőltem és sóhajtottam. Már csak annyit éreztem, hogy nyílik a hátam mögött az ajtó...mire észbe kaptam bent voltam a lakásban és a földön feküdtem a hátamat a padlónak csapva. Rohadtul fájt mindenem...
- Ááááááúúúú...- nyökörésztem. Mire úgy nagyjából felfogtam mi van, akkor jöttem rá, hogy közvetlen mögöttem áll valaki. Felnéztem az alakra és Castiel, értetlenül felvont szemöldökkel és félig tátott szájjal állt mögöttem.
- Te meg, hogy...?- pislogott.
Én felpattantam, és elkaptam a nyakánál a pólóját.
- Megfujtalak te barom!!- rángattam meg kissé amit igen igen rosszul tettem, mivel én és a lábam az előző esést követően nem igazán voltunk barátságban, röviden írtóra fájt az a rühes lábam...
- Áááhh...- nyökögtem félig felhúzott lábbal és most már nem rángattam a fiút hanem megtámaszkodtam rajta mert ha nem teszem tuti összeesek.
- Nikky...őő...- pislogott szerencsétlenje.
Én a fájdalomtól összeszorítottam a szemem úgy szisszentem fel.
- öhemm...jól vagy?- kérdezte.
- hülye kérdésre hülye válasz szokták mondani...Teljesen! Annyira, hogy szétaggódtam magad érted, most meg asszem a lábam szeretne elszabadulni tőlem áhh...- nyökögtem ugyan úgy elég erőssen belemarkolva a fiú pólójába.
- Aggódnii?- pislogott tovább.
- Hát elérhetetlen vagy meg itt sem reagálsz semmire.
- Ja...a telefonom lemerülve hever, a csengő meg besz@rt...
- Hát nagyom jó...én meg aggódjam szét magam...- mondtam ugyan úgy. ~ Most komolyan mindjárt leszakad a lábam...~
Cas a térdhajlataimba belekarolva felkapott a kezeibe, és indult be velem a szobába.
- Cas te mit...?- kezdtem, de közbevágott.
- Cssst!
Egy Cas falyta lecsitítás után ki mer megszólalni? Szerintem senki...
A drágaság bevitt a szobájába és az ágya előtt letérdelt így le tudott oda rakni.
Hát, hogy annak az ágynak milyen jó illata volt...ez az isteni Cas illat...Simán elaludtam volna ha nem fájt volna ennyira a lábam...de fájt így ez lehetetlennek számított.
- Hol fáj? - kérdezte a farmeromat birizgálva.
- Az agyam helyén...egyébként a lábszáram meg a térdem...- mondtam rá nézve.
Cas egyet bólintva az övem kezdte piszkálni.
- Te meg mit...?!- pislogtam nagyokat.
- Kussolsz.- teremtett le.
- De de Cas...!!!- kerekedtek ki a szemeim mikor már a farmerom gombjairt gombolta.
- Fogd be a száááád.- azzal nyomott egy puszit a számra. Én végül kussban maradtam de kicsit félve néztem mit csinál.
Castiel már végleg kigombolva a gatyám, elkezdte...lehúzni...rólam...~ !!!!!! Ez most mii?!?!?! ~ akadtam ki tiszta vörösen. Mire észbe kaptam már nem volt rajtam nadrág. ~ uhjjj...de gáz érzés..~ gondoltam még vörösebben mint eddig.
Cas félre dobta a nadrágom és a lábamat kezdte szugerálni meg tapogatni meg ilyenek.
Egy egyszerű érintés is olyan volt mintha vagy 10 kalapács ütögetné folyamatosan. Ez meg is látszott rajtam hiszen oldalra fordítottam a fejem és halkan könnyezni kezdtem.

- Nik...hé' na!- nézett rám ijedten.- Ennyire fáj?- pislogott szerencsétlen. Én mást nem tudtam tenni, mint bólintottam egyet, hogy igen,ennyire.- Jesszus...neked tényleg orvos kell...- mondta azzal felállt,

-Nem megyek do...khihoz...- mondtam szipogva.

-Nem is kell menned. Majd ő jön.- azzal tárcsázni kezdett.

-De Castiel nem akarooommm....- de dumálhattam én neki nem érdekelte.

Mire észbe kaptam csengett a csengő, Cas ajtót nyitott.

Egy ismerős hang csapott fülön.

~ ugye nem...!!!~ akadtam ki erre...

- Nikol!- rohant be a szobába...na ki? Hát apám a rohadt életbe! Mögötte jött Cas akire egy jó adag szúrós pillantást vetettem, hogy, hogy volt annyi esze, hogy felhívja apámat.

Na meg igen igen félreérthető helyzet, hogy úgy fekszek az ágyban, hogy nincs rajtam nadrág...

A következőkben, apám jól leb*szott, hogy jobban vigyázzak magamra mert lehet, hogy eltört az a nyominger lábam...párnap és suli kezdés mit csinálok ott törött lábbal?!

/ a következő részben kiderül ^^ meg az is, hogy mi baja a főszereplőnek és, hogy Cas miért a csaj apját hívta fel a doki helyett.../

Epizód 9.

A vallomás

- Jó reggelt álomszuszék.- mondta mosolyogva anyum a szoba közepén ácsorogva hajnalban... tegyük hozzá nekem a hajnal nyáron reggel 10...
- he? Mit keresel te itt ilyenkor? Hagyjál aludniii...- nyavalyogtam a szemem törölgetve.
- Jajj Ni, gyere...megyünk a tengerpartra elfelejtetted?- kérdezte anya.
- Mi??- ugrottam ki az ágyból örömömben.
Na, így kezdődött ez a bizonyos napom.
Már a tengerparton, ücsörögve a pokrócon, várva az isteni sugallatot, hogy mit is csináljak....
Egyszerre ugatás. Az első ami eszembe ötlött, az, hogy mit keres egy kutya a tengerparton, a második, hogy miért olyan ismerős nekem a kutya hangja...
Egyszer csak a kutya előttem termett és vicsorogni meg ugatni kezdett rám...
-Démon te, hogy a pi...a-akatom mondani jóóó kis kutyaaa...- kezdtem hátrálni a pokrócon. Vagyis egyre hátrább csúsztam azon. Már épp ráhangolódtam, hogy meg fogok halni mert a kutya két percen belül szét tép...erre pedig...

- DÉMON!- hallottam a kiáltást, És, láttam egy alakot aki arrafelé szalad.
~Hehhh...talán megmenekültem...talán...de...ki ez? csak nem...~
- Castiel...- sóhajtottam megkönnyebbülve mikor a vörit vettem ki abból a bizonyos alakból.
- Hajjh...miért kell neked mindig elszöknöd ha?!- förmedt rá egy kissé a kutyára, mire az szomorú nézéssel nyüszögni kezdett.- Ja, egyébként, te, hogy,hogy itt?- nézett rám.
- Én? Hát őő...lejöttem a szüleimmel a partra....nagyjából ennyi...- mondtam őt elnézve. Nem minden nap látok fürdőgatyás Cast ehhmm...Azt meg fel sem fogtam, hogy köszönni szépen elfelejtett nekem ez a vörösfejű chh...
- Áhh szuper...- mondta, mintha nem is figyelt volna, csak a kutyát nézte.
- Öh...és te, hogy, hogy itt vagy?- kérdeztem.
- Én...? Ezzel a drágasággal lejöttem aki az imént szökött el.- nézett szúrósan Démonra.

- Szegénykee..- kuncogtam.

-mi? Szegénykee ő? Ő szökött el!- nyavalygott Cas.

- Biztos unta a vöri fejed.- kuncogtam.

-Hú de megtunkolak mindjárt...

- Rajta.- vigyorogtam. Ezzel egy széles és huncut vigyor jelent meg az arcán. Egyre közeledett felém és mire észbe kaptam a hátán csüngtem és vitt a víz felé.

~ Most kom'lya' megtunkol?~ ezzel elkezdtem verni a hátát, hogy tegyen le és közben röhögtem.

Vagy a derekáig belement a vízbe ééés beledobott. A röhögéstől na meg a hirtelen vizbe dobástol fullákolni kezdtem.

Kiemeltem a fejem és a mellkasomat ütögetve köhécseltem.

A fiú meg röhögött majd megszakadt.Mire kiköhögtem magam, a fiú még mindig röhögött. Mögé osontam és a hátára ugrottam. Azonnal lebukott a vízbe a súlyomtól. Akkor pedig én kezdtem röhögni.

- Ezt még megkapod.- mondta mikor feljött a vízből, vigyorogva.Megakadt a szemem azon a bizonyos nyolc kockás vizes felsőtesten...uhh hát az...orrvérzés kerülgetett.

- Félek...- mondtam elámulva a látványtól.

- Hehe...tetszik mi?- vigyorgott ahogy magára mutatott.

- Kis egoista. De képzeld, ja.- mondtam vigyorogva.

Eeeeekkor történt az amire nem számítottam...pontosabban közeledni kezdett felém.

- Akkor remélem ez is fog.- mondta ahogy két kezével beletúrt a hajamba.

- Castiel...mit cs...- de félbe szakított méghozzá egy...csókkal. Én ledermedtem, de hót vörösen visszacsókoltam. 

Az, hogy Cas idáig vetemedik VELEM azt soha nem gondoltam volna.

Konkrétan levegőt se kaptam már a végén mikor elválltak ajkaink. Én értetlenül álltam derékig a vízben libabőrösen, mert az ő csókja az...az fenomenális volt... Hogy őszinte legyek...erre vártam mióta először meg láttam.

- Cast...- kezdtem bele.

- Ne mondj semmit...- mondta sohajtva félre nézve... gondolom zavarban volt.

- Én...Castiel én...én szere...- és itt újból megszakított.

- Szeretlek!- nyögte ki mintha kínoznák.

~ én halláskárosult vagyok. Mert, hogy Cas ilyet nem mondott az biztos~ ámultam el magamban.

- Ehomm...ooo...- ennyit tudtam kinyögni.

Castiel elvörösödve megfordult és indultki a vízből.

- Castiel várj!- indultam utána illetve szaladtam már amennyire azt vízben lehet.

Cas megállt de még mindig háttal volt.

- É...én is szeretlek.- vallottam be magamnak is egyben.Nem tudom miért de azt érezten, hogy meg kell, hogy öleljem. Hátulról ezt meg is tettem.Észrevettem, a fiú kicsit meglpődött fejfelkapását, de én az istenért se engedtem volna el.Cas nyöszörgött pár alig hallhatót az értetlenségére utalva de ezzel nem is tőrődtem. Akkor viszont meglepődtem mikor a mellkasán lévő kezemet megfogta. Én továbbra is paradicsom pirosan ölelgettem szegénykémet hátulról. Pár perc után, Cas hirtelen megfordult és egy újabb csókkal lettem gazdagabb.

- Ahmm...- "hümmögtem" miután befejeztük. Még mindig kirázott tőle a hideg.

- Ni...fázol?- nézett le rám...mivel alacsony törpe vagyok kénytelen volt ^^`

- öhmm nem...csak...- kezdtem volna bele de elnyeltem. Tuti kiröhög ha elmondom neki.

- mindegy, menjünk ki...- mondta és mielőtt még egy szót is szólhattam volna kézen fogott és kiràngatott a partra.

Egy idő után, indultam megkeresni a szüleim mert nem tudtam hol vannak, erre pedig egy szőke tetovált pasas, mint később kiderült, egy "Dake" nevű hurrikán kezdett ráncigálni, úgyszólván, hogy ismerkedjünk. Köpni- nyelni nem tudtam, még védekezni se mert erősebb volt nálam. Legszivesebben ordítottam volna, hogy " Castiiiiiiieeeelllll" de nem tettem meg mert kihasználásnak éreztem volna.

Egy mázlim volt, de az rohadt nagy...hogy Cas már aggódott hol maradok eddig, és elindult megkeresni és mivel látta, hogy próbálok kiszabadulni a kezéből odaszólt, és szavakkal jól el verte a csávót.

- k- kösz...- nyögtem ki valami értelmesnek hangzót.

- te mindig bajba kerülsz? Egyébként, semmi...

- Úgy túnik...- húztam félre a szám.

/ ééééés véégre kéész xd hogy ezzel mennyit szenvedtem, hogy jó legyen aránylag huu...na lényegtelen. Azért bocsi, hogy igen ritkán vannak részek de nincs túl sok időm sőt...a másik pedig, hogy az utóbbi részeket is telefonról írom, az esetleges helyes írásihibákat tekintsétek el nekem, de igyekszem figyelni erre még így is.

Ja a rész pedig remélem tetszik. Van benne munka bőven xd /

Egy újabb blog

Most nem egy rendes bejegyzéssel jövök, hanem egy "hirdetménnyel" mivel elkezdtem írni egy másik blogot is, ami már nem fanfic, hanem teljesen az én agyszüleményem. Ha valakit érdekel, ide kirakom a linket.
http://dac-alicenaploja.blogspot.hu/

Egyéb történet 17.

Tovább figyeltem az eseményeket.
Lys: - Könyörgöm...a magán ügyeitek érdekel engem most a legkevésbé...
Cas: - Akkor mondanád végre?!
Kim: - Nyugi kicsi.- nézett Casra.

KICSI?! Hol járunk ha már becézgeti is?!-akadtam ki rendesen...

Cas egy szemforgatással válaszolt.
Nath: - Nem volt elég érthető az előbb?- kérdezte kiakadva.
Cas: - Mit dumálsz szőkeség?!
Melody: - Fiúk nyugi!
Cas: - Ezt a kis barátodnak mond!
Kim: - Casti nyugi!- azzal megcsókolta a fiút.

A szemeim tágra nyíltak, azt hittem ott nyomban lefejelem a csajt...de nem csak a csajt Cast is...itt udvarolgat nekem közben pedig vele kavar...Az agyam eldobom!

Jó innen már viszont nem néztem tovább az eseményeket elindultam a helyről. Elindultam volna ha idegességemben nem sikkantok fel és nem vesznek észre. Mielőtt még bármelyik kijött volna a sikátorból elkezdtem eszeveszett tempóban rohanni át a várososon. Nem tudom valamelyik észre-e vett vagy sem... Annyit tudok, hogy könnyes szemekkel rohantam a városon át, céltalanul.

(Végre...végre volt időm ide rajzolni is ^^)

Nem szoktam. Hangsúlyozom nem szoktam sírni...De valamiért azok a nyavalyás könnyek csak nem húztak el a szememből...
Csalódtam én már másban is,de ekkorát...áhh...
Csak rohantam céltalanul. Nem tudtam merre megyek...de egy újabb hááát...nem is tudom midnek mondjam. Nem sikátor...de...egy elhagyatott ház szerűség pár eldőlt, illetve leomlott fallal.
Oda berohantam és a falnak csaptam a hátam amiből- mármint a falból- pár vakolat darab meg a többi lezuhant a földre pár téglával.
Én leborultam a földre és térdeimet átkarolva zokogtam.
Tudnám mi a tökömért akadtam ki ennyire mikor még látszatra sem voltunk együtt de...de fájt...nagyon fájt...
Már vagy negyed óra erős bőgés után egy hangot hallottam a fejem felett.
Felkaptam a fejem és egy erősen elmosódott kép jelent meg, mivel könnyekkel volt tele a szemem. De kitudtam venni valami vöröset....Kizárásos alapon csak Cas lehetett.
- Na megjött a díszmadár...- mondtam a könnyeimet törölgetve. Elmozdulni nem volt erőm.
- Mi bajod neked?- kérdezte Cas.
- Ezt, hogy van pofád megkérdezni?!................mondjuk szinte még én sem tudom.................
- És miért voltál a sikátornál?
Ahh szuper...meglátott...nagyon jó...
- És te most miért vagy itt, azt mondjad!- akadtam ki.
- Nem tudom, de szerintem az a normális ha valaki sírva elrohan valamiért alap, hogy utána megyek...
- NEM ALAP HA MIATTAD VAN!- álltam fel hirtelen.
Cas heves pislogással reagálta le.
- Miért is van miattam?- kérdezte félig felvont szemöldökkel.
- Chh...hülye...barom...nem rémlik, hogy ott smárolgattál a sikátorban valakivel?!
-Azt nem nevezném smárolgatásnak...- sóhajtotta ki, majd elkezdte mondani.- Azért volt mindenki a sikátorban, mert egy ideje megbeszéltük, hogy észhez térítjük Kimet, hogy visszavegyen a arcából. És mivel köztudottan én bejövök neki, így el kellett intéznem, hogy úgy gondolja, szerelmes vagyok belé, de mindegy nem ez a lényeg....szóval látszat járásban voltunk, és azért ment mindenki a sikátorba, hogy leleplezzük, hogy ez egyébként nem igaz mert nem jövök be neki... remélem érthető...
Én figyelmesen végig hallgattam.
- Vagyis az a csók...
- Igen az a csók még a játék része volt. Színjáték volt az egész érted?- nézett le rám, most vagy 2 fej volt köztünk mivel alacsonyabb voltam jóval, és még rogyasztottam is...
- Te barom!- ez jött ki a számon, ahogy a fiú nyakába ugrottam most is könnyeztem de most már inkább az öröm, és a megkönnyebbülés miatt.
- Na, de most már nyugodj meg...- mondta, átölelve engem.
-Hát... őszintén, elég sz*r érzés volt téged így...látni...- mondtam szipogva.
Erre ő elvigyorodott, és a könnyeimet kezdte törölgetni. Erre én halványan elpirultam.
- Sötét van...esetleg nem kellene haza menni?- kérdezte egyértelmű választ kívánva.
- De...- mondtam sóhajtva, majd haza indultunk. Semmi nem történt, pedig többet vártam. Azt vártam, hogy lesz még valami...de semmi...lapos hangulatban hazakísért, én meg bedőltem az ágyba...