Egyéb történet 11.

Érdekes kis nyári szünet(1.)

Mivel telhet el egy nyári szünet ? Hát mi mással mint…őőő… na nem tudom…részemről inkább unatkozás volt az egész de ez mindenkinél más.

Nagy unalmamban rajzolgatni kezdtem. Őseimmel nem tudtam mit kezdeni, mindig csak este jöttek haza, amúgy pedig dolgoztak, így velük sem tudtam múlatni az időt, meg amúgy sem tudtam volna, nincs túl sok közös témám velük, de ez nálunk már csak így van.

Mikor teljesen bele lendültem a rajzolgatásba, egy egész galériát nyithattam volna már, olyan, és annyi féle, és fajta rajz volt már hogy úhh. Elhatároztam, hogy néhánnyal, ami a legjobban tetszik, „kitapétázom” a falat, mert egyszínű vöröses narancsos falszín, hát nem éppen valami izgalmas. Fogtam hát magam, és egy adag gyurma ragaccsal, kezdtem a falam dekorálni. Mivel nem csak fejmagasságba, hanem feljebb is akartam rakni néhányat, fogtam a székemet és ráálltam, úgy rakosgattam fel őket…aha, csak az a szék gurulós volt az volt a hiba. Az meg kicsúszott alólam, mert én rettent ügyes vagyok… de mivel még ügyesebb vagyok, megkapaszkodtam  a radiátor csöveiben, így nem zúgtam el, hanem a falon csimpaszkodtam.

-Atya isten…miért is vagyok én ilyen profi?- kérdeztem. De megártott az, hogy volt pofám feltenni ezt magamnak, mert belépett a szobámba, a drága jó édesanyám, és hülyének nézett. Igen, az előbb nem említettem, hogy ez egyik este történt, mikor már haza értek a munkából.

-ŐŐhh…- nyögtem ki valamit, majd leugrottam a csövekről. Anya, egy félig felvont szemöldökkel reagált, meg egy sor pislogással.

- Na ezt nem értem…mindegy, drágám valaki keres.- mondta, majd kiment. Ja gondolom most elment röhögni a Fateromhoz, szokása szerint. Erre én csak sóhajtottam, majd kimentem az ajtóhoz, és egy „Nem tudom, mit akarsz, de jobb, ha elhúzol” fejjel néztem arra, akit nem is tudtam, ki. Mire felfogtam, hogy ki jött, kikerekedtek a szemeim.

- Lys? Te mit keresel itt?- nézet Lysanderre, elég váratlan meglepetés volt ez.

- Gyere.- mondta, majd más egyéb szó nélkül, megfogta a csuklóm, és kihúzott a házból.

- Dededededee- nyökögtem, de nem tudtam semmi értelmeset kipréselni a számból. ~Látszik, hogy Cas haverja, az szokott egy szó nélkül hurcibálni ~ gondoltam, majd végül Lys megállt, a parkban valahol, és egy cetlit nyomott a kezembe, majd mintha ott se lett volna eltűnt. – EZ MOST MI?!- kiáltottam el magam, majd a cetlire néztem, amin ez fogadott:

„Ni!

Holnap, 2-kor a suli előtt!

Cas”

~MOST EZ MI A SZENT SZAR?! ÉS MI AZ, HOGY „NI”??? Milyen jogon hagyja el a nevem majdnem három negyedét?! Mi a szar ez?! A másik meg…ezért kellett kirángatni otthonról?!~ gondolkodtam  majd a cetlit elég ingerülten a zsebembe dugtam, majd indultam haza. Otthon a szüleim vihoráztak gondolom még mindig rajtam, hogy mit csimpaszkodok én a radiátor csöveken…na, mindegy. a szobámban, újra neki álltam a „dekorálásnak”. Egész jól nézett ki végül. Nem az a lehangolt semmilyen volt már a szobám.

-Ni, kész a kaja!- kiáltott be a vacsora előkészültével az egyik ősöm. ~ Mi a szar?? Mi az, hogy már ők is „Ni”-znek?!~gondoltam, majd mikor kiértem, Faterom kezében volt a cetli,ami elvileg a zsebemben volt.

- Mi ez, hogy…?- kezdtem bele.

- A földön hevert…de ki is ez a Cas?- kérdezte anya.

- Senki.- mondtam komoran, majd kikapva apám kezéből a cetlit, rohantam fel a szobámba, majd egy zárt ajtót hagytam magam után.