Epizód 8.

Agyrém…

Kb. 3 hét telt el, eseménytelenül. Nem volt épp olyan csodás, mint amire számítottam, Cas a „balesetem” utáni napokat követően, visszavette régi arcát, és komor hangulatú lett. Persze nem volt olyan velem mint bárki mással, jobban közeledett hozzám, amit nem tudtam mire vélni. Ez kezdett megijeszteni, de megkérdezni a világért sem akartam, mert igazából nincs hozzá, semmi közöm. Legalább is én így éreztem.

- Hogy vagy?- kérdezte komor hangon, ahogy épp valami kaját akart összedobni.

- Egész jól. Már mindent tisztán látok. - mosolyodtam el, mire ő összevont szemöldökkel felém fordult. - Most mi… a szó szoros értelmében…- sóhajtottam ki, már nem vigyorogtam. Leültem az asztalhoz, és nézelődni kezdtem unalmamban.

Kajálás után, indultunk a suliba, laza 3 hét után… Előre féltem mi fog várni ott.

Beérve a suliba még a csapból is választásos plakátok csüngtek. „Együtt az iskoláért!” vagy „Sportpálya felújítása!” és még sorolhatnám, ígérgetések, mindenhol.

- Pff… megint Diák elnöki választások…- fújtatott Cas, ahogy lépkedett a terem felé. Utána mentem persze én is.

- Én sem bírom az ilyet… de ez is miért pont most jött?- gondolkodtam hangosan.

- Lassan év vége. - sóhajtotta ki Cas ezzel én kaptam egy szívrohamot.

- Mi?!- vettem elő a telefonomat, a suli kellős közepén, és ránéztem a kijelzőre. „Június 4.” ez a ki írás csapott szembe.

- Mit csodálkozol?- kérdezte semmit mondóan. Én lefagytam, de totál.~ Ha év vége, vizsgál… Ha vizsgák, tanulás… Ha tanulás, akkor meghalok…~gondolkodtam. Év végén kellett nekem 
félvaknak lennem?!Volt ekkora mázlim…

- Nyajh, ne vágj már ilyen kétségbe esett fejet, inkább siessünk órára. - mondta azzal kézen fogott, és elhúzott a terembe. Én fel sem fogtam, hogy megint megfogta a kezem… Lélekben sajnos, nem voltam ott.

Ugyan, úgy ahogy órán sem. Nem tudtam figyelni. vagyis kivételesen akartam, de nem ment. A csengetést követően, izomból lefejeltem az asztalt, mire a szöszi – nevezetesen Nathaniel - hangját hallottam meg.

- Jesszusom, te normális vagy?! – kiáltott le, hogy miértverem szét a fejem.

- A normális egy tág fogalom, aminek én egyik ágába sem tartozom bele. - jelentettem ki tudományos…nak hangzóan, és még mindig lefejelve a padot.

- Öh… - lepődött meg kissé. Hallottam, hogy hátam mögött 3 apró köhintés hallatszik, aránylag nagy szünetekkel. Hátra hajtotta, a fejem és Cas állt mögöttem, és félig felhúzott szemöldökkel, szúrós szemekkel nézte a szőkét.

- Jobb lesz, ha elhúzod innen a segged…Ja és állítsd le a hugicád, addig, amíg nem én teszem meg. - mondta tök komolyan. Én ebből a semmitől is kevesebbet értettem, illetve fogtam fel.

Nath elég, „ez most mi a franc?! fejjel nézett, de végül vállvonással elhúzott.

Cas a vállvonásra egyre szúrósabb szemekkel kezdett motyogni valamit.

- Ez…- kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, Iris vágott közbe.

- Nikol! Ide tudnád adni a jegyzeteidet? Én nem találom a sajátom…

- Cccc… stréber. - motyogta le Cas.

 - Tessék… azért holnapra vissza adod ugye?- kérdezte, kérlelő szemekkel.

- Persze. - mondta, majd furán nézett Casra, aztán vállat vont, és elment a jegyzeteimmel.

- Mindenki megőrült?- csapódott háttal a falnak Cas furcsán nézve maga elé.

- Ő… per pillanat miért is?- kérdeztem furcsállva, közben felálltam és Cassal szembe fordultam.

- Hosszú… lényegében Amber megint kavar… meg mindenkit megőrjít a tanulás…

- Mi??? Mit mondott már megint az a szerencsétlen?!- háborodtam fel, de választ nem kaptam, mivel ekkor szólalt meg a csengő, és kezdődött a következő óra. Persze megint nem tudtam odafigyelni, de mit vártam… hisz mindjárt jönnek vizsgák…

Közben megtudtam, hogy a suli tájfutást rendez… hú de nagyon örültem… de annyira…-.-” Hogy én mennyire szeretem a sportot… De, hogy Amber mit mondott, nem tudtam meg, de mivel, én olyan tök aranyos vagyok, megírtam Ambernek a puskát a vizsgákhoz…aha…a rossz válaszokkal. Ugye milyen profi vagyok?

Én meg elhúztam órák után tanulni az udvarra… Egyedül arra figyeltem fel, Cas,odajött és hozott kaját, mert, hogy „éhesen nem lehet gondolkodni” hát, kicsikém, ha ilyen közel mászol hozzám, akkor amúgy sem fogok tudni. Ja… pont ez is történt, ott lihegett a nyakamon, koncentrálni meg úgy nem lehet…

Mindegy, végül megírtam azt a nyamvadék tesztet éééééééssss:A NYÁÁÁRI SZÜNET KEZDETÉT VETTE!