Egyéb történet 9.

Csak pár csodás nap az életemben…(2.)

Hirtelen arra eszméltem f el, hogy lazán hátulról valaki kezdi a húrokon vezetni a kezem. Gyengéd érintés volt, érezhető rajta a gondoskodás.

-Próbáld így.- suttogta egy lágy, mégis mély hang. A kezemet hagytam vezetni a húrokon, és a hátam mögött lévő személy, vezette is azt.E személy, kissé előrébb hajolt, az arcom mellé, így kivehető volt, hogy tincsi hosszabbak a megszokottnál, és a tincsek vörös színben pompáztak.Megszólalni nem is akartam, és nem is tudtam mit szólhatnék, így hagytam magam. Fokozatosan szökött vér az arcomra, miközben ő megszólalt.

- Hogy is volt a szöveg?- kérdezte a szeme sarkából rám mosolyogva lágyan.

-Te…ha-halllottad a dalt is?- kérdeztem kissé megszeppenve.

-Ühümmm…- bólintott, majd várakozóz tekintettel nézett rám. Én egy kis töprengés után, elkezdtem a dalt a gitáron, majd énekeltem is hozzá, az átlagnál halkabban. Fokozatosan élénkült a dal, egyre jobban beleéltem magam, a végére már-már lesz@rva mindent, csak hallattam a hangom és kísértem magam gitáron. Néha-néha felpillantottam Casra, aki figyelmesen nézte, illetve hallgatta a játékomat.  A szám végeztével, kissé lihegve ugyan, de felnéztem Casra, aki meg se tudott igazán szólalni. Végtére összeszedte magát, hogy valamit kitudjon nyögni.

-Ez…igen…nekem ez két évembe telt…neked olyan egy órába…- mondta, mintha elcsodálkozoztt volna. A mondatra, én zavaromban, egy húrt kezdtem pengetni. A kezem lecsúszott, és egy lágy, dallamot játszott le véletlen. Mire észbe kaptam korom sötét volt. A dallam a teremben eloszlódott, majd Cas- mivel eddig mögöttem volt állt- leült mellém.

~Megkérdezzem? Áhh…nem merem~ azzal a gitárt szemléltem továbbra is az ölemben, mikor Cas elkezdett húzni a kezemnél fogva maga felé.

-Gyere ide…- sutyorogta.

- Mi-mi? Minek?- kérdeztem zavaromban, ahogy rák vörös lettem.

- Kuss, csak gyere.- mondta. Én pislogtam egy sort végtére is hagytam magam, és beültem a fiú ölébe- mivel oda húzott-. Egy ideig ültem ott megszeppenve, majd elmosolyodva sóhajtoottam…csak tudnám miért.

~Ez a k*cs*g elérte, hogy totál beleessek…megfertőzött… van egy olyan érzésem, hogy ezt nem a legjobbkor…hiába, mondhatni nem is ismer még rendesen…. ajh a fenébe…~ elmélkedtem, mármár bele remegtem a gondolatsorba…vagy a teremben lévő hidegbe? nem tudtam…de azt igen, hogy a vöri, sikeresen kiszzúrta, hogy reszket a lábam, így összevonta szemöldökét és megszólalt.

-Veled meg mi van?- kérdezte.

-S-semmi…- válaszoltam, igyan úgy.

-Általában nem ok nélkül szoktak reszketni…-sóhajtotta.- Mond már…

-Csa…fázok.- mondtam, ezzel nem is füllentve olyan nagyot.

Cas erre a mondatomra, félig felvonta szemöldökét, majd a fejem, az övé felé fordította, és az ajkait a homlokomhoz érintette. Én még vörösebb lettem, mint eddig, már ha azt még lehet fokozni.

-Te lázas vagy. - jelentette ki, ahogy karjai összefonódtak a derekam fölött.
(folyt. köv.)