Bittersweet Amoris - 2. fejezet.- Halott kenyér

Halott kenyér

- Tudod, mit szeretnék most? - kérdeztem halkan, ő a tv-re szegezte az összes figyelmét, én ahogyan mögötte ültem a derekát karolva, illetve a lábaimmal közrefogva az övéit, szépen puszilgatni kezdtem a nyakát. Hogy lehet valakinek ilyen selymes és puha bőre..?

- Mond. - mondta és szépen csak dőlt a karjaim közé. - Bár ha azt mondod, hogy szűzteleníteni mint naponta háromszor, hazamegyek. - mondta sóhajtva egy halkat.

- Most neeem. - nevettem halkan és megsimogattam a hasát az ingén keresztül. Reménytelen eset, még nálam is ingben feszeng. Mármint, hogy az én lakásomban.

- Akkor?- pillogott és fáradtan a hajamba túrt.

Szépen leengedtem fekvő helyzetbe, kimásztam mögüle és a nyakánál túrtam a kezemet a hajába. Szépen megcsókoltam.

 Most nem voltam heves, nem voltam durva. Szépen játszadoztam az ajkaival és a nyelvével, hisz olyan kis aranyos... meg félénk. Eddig csak egyszer kétszer csókolt meg önszántából. Hát nem aranyos? Nem is csodálom, hogy még régen nem merte velem aláíratni azt az igazolást, mikor valami sötéthajú kiscsajt küldött a nyakamra... egész nap zaklatott, hogy Nathaniel küldi írd alá... írd alá... írd már alá... Faszom, de idegesítő volt! Biztos akkor is attól félt, hogy megerőszakolom, vagy én nem tudom. Hát de buuu, nem tehetek róla, hogy ilyen édes! Mellesleg én sem vagyok akkor pszichopata, mint képzelik sokan. Jó azért attól pszichopatább, mint az átlag... ne kötekedj már!

Már akkor is tetszett, de nem ennyire... most meg oda meg vissza vagyok érte, hogy rohadjon meg. 

Mit csinál ez, hogy így magába bolondított? Nem tehetek róla… Most áhh… Olyan édes. Pedig mindenki azt hiszi, öljük egymást. Ez egészen addig úgy is volt, amíg nem jöttem rá, hogy én miért nem bírok vele egy légtérben tartózkodni. Mert a totális ellentétem, de közben kibaszottul szeretem. Csak ezt egészen eddig nem is fogtam fel. Azért taszítottam eddig magamtól, mert nem tudtam feldolgozni, hogy velem megtörténhet. Pont a DÖKös… Pont Amber bátyja. És itt mind két szón hangsúly van. Ő egy fiú.

Sóhajtottam egy halkat.

- Menjünk el fürdeniii.- mondtam. Most fürödni fogsz velem. Igen. Fürdeni. Veled akarok fürdeni. Már fogtam is a csuklóját. Határozott voltam, hogy én egy megállíthatatlan terminátor leszek. Igen is jön, nincs ellenkezés. Robbantson atombombát, leszarom. Akkor majd a kád darabjaihoz ülünk csak be.

- Castiel...- nyögte ki nehezen, majd a kezemre rakta a kezét.- N-nem.- nézett el a falra, mivel húztam így már ülő helyzetben. Dadogva nyögte kiezt az egyetlen szót is, ami csak úgy belehasított az elhatározásomba. Kicsit lazítottam a keze szorításán. Azt hittem nem tud nekem ellent mondani... Ez itt és most megdőlt.

- Hé, mi van veled? Akárhányszor felhozom a témát, elutasítod. Basszus nem azt kérem, hogy feküdj le velem, hanem, hogy egyszer már had fürödjünk együtt.- vázlatoltam le a hangsúlyommal azt a finom kis megbántottságot, amit szereztem az imént.

- De én... nem szeretnék.- húzta el a kezét.

Jó. Szemérmes. Oké, legyen, nem érdekel. De basszus, ennyire? Kádban szinte nem is látom baszki… legalább is a gusztább részeket. Ahhoz pedig elég izmos, hogy a felsőtestét ne kelljen szégyellnie. Nem értek én lószart sem. Most miért? Tök jó hangulatom van, tök kedvem van ehhez, erre neeeem neeeem, nem akarom...

Jó. Oké. Mielőtt még, még idegesebb leszek, inkább eltűnök.

- Megyek, csinálok vacsorát. - mondtam hihetetlenül érzelemmentes, szilárd karcoló hangon és már pattantam is fel. Ennyi nem jár nekem? 3 hete vagyunk együtt... Férfiak vagyunk, nem kislányok, akik nem mernek srácok előtt kb. zokni nélkül mutatkozni (ch, "tisztelet" a kivételnek, van másik véglet is.. nem sokkal jobb. Tudom, tudom, nekem semmi sem felel meg…). Leértem, majd elővettem a kenyeret, meg egy kést. Mi a franc van itt már? Tudom, hogy nem nagydolog, de én nekem nincs jogom szeretetéhesnek lenni? Hehehe a nagy morcos bérgyilkos Castiel szeretetre éhezik, nevessetek! Jajjdevicces! De nem, nem, inkább csak hisztizzünk, mert nemmm... szégyenlősök vagyunk... jajjh, még ha azt kértem volna, hogy forgassunk pornófilmet. Egy fürdést kértem, egy rohadt kád vizet! Mit fog az csinálni, megerőszakol pár liter víz?! Két kiló habbal a tetején?! Sóhajtottam mérgesen. Nem. Nem. Le kell nyugodnom igen. Nyugodt vagyok. Kibaszott nyugodt vagyok oké?!

- Castiel, ne azon a kenyéren éld már ki magad...- nyöszörögte félő hangon a szőke. Ekkor vettem csak észre, hogy konkréten szétkaszaboltam egy szelet kenyeret.

Ahm hullazsák valakinél? Halott kenyér a tett színhelyén...

Olyan ideges voltam, hogy ha hatszor kitöröm a kislábujjam az ágy sarkában (mint minden reggel, mehh) az sem tudott volna érdekelni. Teúristen, hová fajult a világ?

A cafatokból álló kenyeret, amit lehetetlen lett volna már megenni, a kutyakajás cucchoz raktam. Démon tuti örülni fog neki… Ahh azt is sétálnom kellene vinni… de most valahogy még ez sem tud érdekelni (nagy szó, mivel nekem mindenek előtt a kutya van.)

-Én nem akartam… akartalak… szóval…- nem bír beszélni. Itt van valami, amit nekem nem akar elmondani. Kapcsolatban vagyunk, miért nem lehet őszintének lenni?

- Ha ennyire utálod a közeledésemet, miért vagy még itt?- kérdeztem szintén ugyan azon a hangomon, mint az előbb. Igazságtalan. Teljesen. Miért nem lehet engem megérteni? Nem nagydolog, de nekem igen is az.

- Ne mond ilyet, erről szó sincs.- sóhajtott lehajtott fejjel.

- Akkor?

Bittersweet Amoris - 1. fejezet - Szeretlek, te pö...ttyös.

Szeretlek, te pö...ttyös

- Álmodban. - nevettem lealacsonyítóan - egy stréberrel nem fogok így mutatkozni. - mondtam sóhajtva.

- De Cassyyyy… - hallottam nyöszörgését a szőke szájából. Na, sebaj. Halkan nevettem egyet, majd beletúrtam a finom kis tincsei közé. Ő már készen is volt, ahogy látom, egy vigasztaló csókra, de persze, még mit ne! Oda hajoltam hozzá mintha épp a drága kis ábrándozása valóra váltására készülnék, de helyette inkább csak végig húztam az ajkán a hüvelykujjam.

- Előtte moss fogat. - kacsintottam rá kacéran, mire ő durcás fejet vágva, belebokszolt a vállamba. Nevetve fogtam meg az öklét és megpusziltam,

- Na a kivételezős DÖKösökkel ellentétben nekem suliba kell mennem, mert most már tényleg kibasznak a suliból és akkor mi lesz veled édesem. - nevetek halkan, majd nyomok a szájára egy puszit, amiből ő próbál csókot alakítani, de azért sem hagytam neki.

- Moss fogat. - ismételtem magamat nevetve. Reggel van, ilyenkor mindenkinek van szájszaga és mivel ő a megtestesült tökéletesség, baszogatom amivel csak lehet. Nem nevet, ilyen a természetem. Nem is gondolnátok amúgy, Nath milyen egy mazochista! Imádja ha „bántom” ( ezt nem úgy kell érteni h naponta megverem ötször), bár még az „afféle bántásig” egyszer sem jutottunk el eme 3 hétnyi tömény nyáladzási kapcsolat közepette. Bár már nálam alszik, ez már haladás! Bár akármilyen perverz erőszakos idiótának hisztek, nem vagyok ám az… annyira, de tényleg. Általában türelmes vagyok, főleg az eddigi barátnőimnél voltam az… Baszki, hogy azok mennyit tudnak hisztizni egy lepedőgyűrés előtt! Jó érthető valamilyen szinten, de mehh.

A srácokkal, ez sokkal jobb! Ha jó a kedvünk azért csináljuk, ha rossz, akkor meg, hogy jó legyen. Bár Nathal nem így van... Olyan érzésem van, hogy fél előttem levetkőzni… még fürödni sem mehetek vele… ha meg amolyan problémája van, hogy nem cukkini, hanem kovászos uborka, akkor meg az úgy is ki fog derülni. Nem akarom elsietni, mert gondolom, az első barátja lehetek, de hát… meg kellene vele ezt beszélnem. A gondolatmenetem végére már nem, hogy elindultam, de már a suliba is értem.

Abban a szent minutumban mikor beléptem, kárált az a retkedék csengő… fujj de utálom. Hajh, de én el fogok késni. Bezzeg Nathnak mi van? Csak 2. órája, persze. Mert ő a menő pípül. Én meg szenvedjek. Menj az anyádba Sweet Amoris.

Miután végeztem az első órával, már elmehettem volna matematikusnak, komolyan! Értem az anyagot, gyerekek!

Diadalmas léptekkel vonultam fel a folyosón, és mint valami Justien Biebaszó úgy vinnyogtak körülöttem a nőneműek. Nem, egyik sem jönne oda, mert leszedem a fejét, megverem, felkötöm, kibelezem (…), tökre egyértelmű. Utálom ezt. Nath drága hugicája is ezt csinálja… baromi idegesítő az is!  Na, még ha megtudná, hogy a bátyjával együtt vagyok… azt nem akarom megélni. Phejj, igen ez a dolog eléggé titokzatos, még ami azt illeti… senki sem tudja és ez jó is így. Nincs kedvem hallgatni a rasszista szarukat. Nem jókedvemből szeretek fiút… Én örülnék a legjobban, ha nem így lenne.

Hirtelen a telóm csappant meg, mire előszedtem. Egy beszélgetés kezdődött köztünk, Nathal.

Ezzel véget is ért a chatparti. Aha, szóval Go to pince. Meg akar erőszakolni? Az csak jó.

Szinte szaladtam oda, majd, hogy örüljön már a cigis dobozommal a kezemben nyitottam ki az ajtót, majd beléptem rajta.

Ő ott várt engem, a szokásostól egy fokkal jobban felöltözve. Had sírjon a szája, mielőtt akármit tettem volna, öngyújtó elő, cigi a szíjba, meggyújt és szív. Kellemeset sóhajtva fújtam ki a füstöt, majd már csak arra eszméltem fel, hogy mérgesen, puffogba elindul az ajtó felé, már nyomná is le a kilincset, hogy elmegy, s vissza se néz.

Hirtelen az ajtóra csaptam a kezem, ő megrezzent. Oda léptem hozzá, kifújtam az ujjabb füstadagot az ajakim közül, majd eltartva az égő cigarettát, a derekába karoltam, majd úgy istenigazából lesmároltam.

Most mond, hogy nem édes! Olyat nyögött, hogy nem, hogy erekcióm, de kapásból orgazmusom lett! Hm, sosem hallottam még kiadni efféle hangoz… Aaaaah gyerekek, milyen lehet az ágyban, ha most ilyen…

Elengedtem.

- Passzív dohányos vagyok már miattad. - fortyogott, mire felnevettem.

- Puszedlim, ne félj, ha már belém estél, az nagyobb probléma a szervezetednek. - nevettem egy jóízűt.

- Halkabban! - csitított le. - Nem kell mindenkinek tudnia róla… Egyébként meg gonosz vagy!- fújta fel az arcát.

- Esküszöm, ettől ukébb, csak akkor lehetnél, ha összemennél úgy saccra 20 centit. - vigyorogtam. Most kb. egymagas velem a kis gonosz.

A mondatom után, lerogyasztott egy kicsit.

- Levágok a lábaimból, a kedvedért!

- Hát kérlek, csak akkor már menj még lejjebb. - toltam le a vállánál fogva, hogy a feje a derekamnál legyen. Ő először fel sem fogta mi van, majd mikor megértette mintha tűz égette volna, úgy pattant fel és mérgesen a falnak dőlt.

- Hogy bírod így mellettem, ha fél percenként megbántalak? - kuncogtam.

- Úgy, hogy szeretlek, te pöcs. - mondta, majd oda lépett hozzám és megölelt.

Helyzetjelentés (már nem "ke")

Sziasztok

Valaki számára sajnálatos, valaki számára lehet örömteli hírrel állok most elétek. A yaoistáknak akik eddig olvastak, talán egyik szeme sír, másik nevet.

Noss hát ez az alkalom is eljött, hogy Nikoo-nak már ne legyen annyira kalandos az élete. Bezony, abbahagyom az írását. 

VÁRJÁLMÁR!

 Rakd el a késedet, nyugodtan. Nem örökre fejezem be, hiszen sok kérdés még csak lebeg, magyarázat nélkül. Folytatni egyszer biztosan fogom, Csak kifogytam az ötletekből egyenlőre. Elég régóta, már fél éve ezen rágom magam, de nem, még egy fejezet, meg még egy...de olyan nehezen jön minden, hogy...hogy eddig ment csak. Bár ami vicces, hogy piszkozatként, még porosodik egy fél fejezetke, szóval tényleg, fogok még írni hozzá, maximum később!^^

Na, ugye mindenki azt mondja, hogy előbb kezdjük a rosszabbal. Megtörtént, de mi is a jó? Hát igen. Lehet valamelyikőtök már rájött, de azért még alá is támasztom egy picit, igen, Csj fanfic, Nathanieles Castieles párosítással, méghozzá yaoi! Remélem ennél a mondatnál párotok szájából folyni kezdett a nyál ;) :P

Lesz itt minden. Ehhez már most van annyi ötletem, hogy hihetetlen:D  Hogy milyen rendszerességgel lesznek részek, ez szeptembertől lesz bonyolultabb kiszámolni. A nyáron szerintem azért rendszeresen fogok írni /bár nem ígérek semmit, mert ha megteszem, úgy is felbomlik/, szeptembertől viszont lehet lesz némi /sőt biztos/ kihagyás és ilyenek.

Na de aki nem yaoista, sem nem szereti ezeket a fajta sztorikat,. olvasgassa vissza a fejezeteket...szépen megcsináltam az első illetve második évadot, fényévekkel jobban rendezve, mint eddig volt.

Utószóban, pedig szeretnék rengeteg köszönetet mondani The Gamer-nek, ez a csodálatos design nem jöhetett volna nélküle létre:D Gyönyörű lett tényleg!^^

Nyahh, azt hiszem meg is volnánk. Kommentben nyugodtan tessék böfögni, ha valami nyomja  szíveteket, ha szidjátok édesanyámat, mert abbahagyom /nyomatékosítanék, nem örökre/, el fogom fogadni^^

További jó olvasást :)

Nikol

Helyzetjelentés(ke)

Nya sziasztok!
Tudom. Tudom. Tudom. Ne szidjátok édesanyámat, hogy nincs fejezet. Ezt majd még le fogom írni, részletesebben a továbbiakban, hogy mi van meg hogyan.
Most arra szeretnék kitéri, hogy változások lesznek az oldalon méghozza szép nagyok, úgyhogy ne tessé betojni ha nem a megszokott cím, kinézet és/vagy akármi hasonló lesz megtalálható. Nemsokára írok hosszabban, kaptok részletes infókat!^^
Addig is, türelmetlen várakozást!:D