2015. január 5., hétfő

E.t.48 A parkban..

A parkban..

-Öhm...itt pár háztömbnyire...-válaszolok Cas anyja kérdésére picit remegő kezekkel, lábakkal, a vöröses színben pompázó kanapén pihentetve a seggemet.
- Jajj istenem ne faggasd már. Jó, hogy hazajöttél. Nem akarod mindjárt az ovis korszakáról is kérdezgetni?- sóhajtotta Cas, aki mellettem ácsorgott, a kezemet taperolva, immár.
- Jajj már Cassy.-nevetett az anyja, hátra dobva a tincseit amik a szemeibe lógtak, majd felvéve a kis fekete üvegasztalról a csésze kávéját, és belekortyolva abba.
- Égess le a barátnőm előtt, jól van.- mondta, majd megfogván a kezem, elindított a bejárati ajtó felé, én tipegtem ott előtte, kérdésemet hajkodva magam elé. Szabad ezt? Nem illetlen? Mi lesz most..?
- Aztán ne erőszakoskodj, Cassy.- kuncogott az anyja, immáron felállva az eddig velem szemben lévő másik piros kanapéról.
- Nem fogom megerőszakolni, sem bedrogozni, képzeld, még nem is fogom bepiázni, és nem vágom össze a  hátát csak ha megkér rá.
- A-arra semmi szükség!-nyüsszentem mentegetőzve. Cas anyja felnevetett.
- Rendben, oké, oké.-kuncogott.- De lehetőleg Démont sétáltasd már meg végre egyszer, úgy ugrál, mint aki két éve nem ment már ki.-hallottuk az anyja utolsó szavait, majd Cas becsukta az ajtót.
Én nagyot sóhajtottam, majd Cas füttyentésére figyeltem fel. Ekkor Démon mint valami ágyúgolyó kezdett el eszeveszettül rohanni. Félve összehúztam magam.
- Ne félj már.- búgta bele a fülembe a mély karcos hangja, fél kezével a derekamon simítva végig.
Engem még a hideg is kirázott, és nem, nem a kutyától. Nem vagyok én kurva, hogy hozzá legyen szokva, hogy így ér hozzám.
A vörike megindult, majd én utána, mellettem pedig, azaz Cas és köztem, Démon.
- Kössz.-dünnyögtem mikor elkezdett alrébb lökdösni, hogy bő két méterre legyek a sráctól.- és akkor neked ez most jó?- nyüszögtem.
- Démon.-szólt rá Cas, mire a kutya olyan szemekkel nézett rá, hogy még én is megsajnáltam.
Cas sóhajtott majd megdögönyözte a kutyát, majd végül tényleg engem ölelt félkarral, Démont át indítva, a másik oldalára. A vállának döntöttem a fejem, és becsuktam a szemem.
-El fogsz esni.-kuncogott a srác.
-Csaknem.- kuncogtam, majd felhajoltam hozzá egy csókért. Amit végül nagy nehezen de meg is kaptam.
Aztán a parkban egy padra ültünk le. Kibújtam a pulcsimból, mert kezdett melegem lenni.
- Hahaha. Sztriptízelsz nekem?-vigyorgott Cas.
- Hahm? Szó sincs róla.-mondtam. Ekkor a fejével a hasam tájékára intett. Persze, hogy vagyok akkora szerencsétlen, hogy felgyűrtem a pólom, de szerencsére csak egy egészséges pontig.
Visszahúztam, majd elvörösödve sóhajtottam. Mekkora kis nyomi vagyok...mindig velem történnek ilyenek.
- Namivan?-kérdezte, és a hajamat kezdte piszkálni.
- Semmi.-nyuszogtam, és csak bámultam a rohangáló Démonra.
- Elviszlek fodrászhoz.-mondta Cas.
- Nem tetszek?-nyüszögtem, olyan szomorú fejjel, hogy ha nem sajnált meg, akkor egy szívtelen fasz.
Sóhajtva elengedte a hajamat, majd megszólalt.
- Kezd lenőni..-mondta sóhajtva, majd felkelt.
Elhúztam a számat. Annyira furcsa. Minden olyan nyugodt...
- És...nem akarsz mondani valamit?-kérdezte, Démonnak füttyentve.
- É..Én?-pislogtam, nagy szemekkel. Mit tettem?...De semmi sem jutott eszembe.
- Nem, az öreganyám.-sóhajtott szemet forgatva Démont kezdve dögönyözni.
- Hát...nem.- válaszoltam.
- Miért feküdtél le Arminnal?-tette fel nyersen a kérdést. Kistányér nagyságúak lettek a szemeim.
- Tessék..?
- Jól hallottad.-engedte el Démont, majd rámnézett.
- Eszemben sincs lefeküdni senkivel, főleg nem vele.-suttogtam.-Szerinted pont neki adtam volna a....-haraptam el a mondatom végét, és elkezdett vörösleni a fejem. Na ezt nem kellett volna most megtudnia úgyérzem..
- Ja, hogy úgy.-vigyorodott el, én pedig ott vöröslöttem.- a nagy vagány rockker lány, még...
- Kuss.- morogtam, és felpattantam.- Kössz amúgy, ennyire meg nem vagyok ribanc, hogy 17évesen már túl legyek ezeken.
- Kössz, ez jól esett.- forgatott szemet, és a haját fújta ki az arcából.
- Ez fiuknál más...-fortyogtam.
- Jólvan.-sóhajtott, majd visszaült mellém, és fél karral átkarolt, én pedig ott bámultam magam elé.-Ne legyél már ilyen.-sóhajtott.
- Milyen?-nyummogtam.
- Ilyen.-kuncogott, majd megcsókolt.
Hahh, szerencsétlen vagyok.
- Egyébként honnan szeded ezt?...
- Ez egy hosszú történet.