E.t.47 Meg vagyok átkozva!

/Elnézést kedves olvasóim a mostani kimaradt részekért. Sajnos nincs valami sok időm, sem ihletem írni se ide, se máshova, de igyekszem. Azért jó szórakozást ehez a részhez:)/

Meg vagyok átkozva!

A padban hánykolódva igyekszem figyelni és érteni a töri anyagot, hisz jövő óránt tz, és már hivatalisan is nyárba léptünk a mai nap alkalmából...igen június 1. van.
Ha ez a dogám jó lesz, megkapom a négyest év végén...omg csak sikerüljön.
De bármennyire is próbálok figyelni a vöri jelenléte rohadtul irritál a másik oldalon...neeemm lehetne esetleg, hogy eltakarodjon innen? Remélem kirugják végre a csomó lógása miatt...

Sóhajtva hallom meg a kicsengetést. Kirohantam, mint aki nem bír magával. Végre szünet! Ezután már csak rajz lesz, ott meg kb annyit csinálunk, mint egy lyukas órában.
Elmerengve igyekeztem a kv automata felé, egy jó forrócsokit inni, mikor az automata előtt két lépéssel elkapott egy kéz, majd a falnak nyomott. Annyira megijdtem, hogy a szívem kiugrott a helyéről. Mikor az illatot érzem meg, valami megremegteti a szívemet. Szinte belesajdul, még is örül neki. Felnézek a vörös tincsesre, majd ő rámnéz, a kezeimet a falnak szorítja, és fél lábbal belép a lábaim közé.
Szinte éreztem, hogy meg fog csókolni. Mit tegyek? Engedjem neki?
Már midnegy, hisz már oda hajolt, és a számban is érezhettem a nyelvét. Most olyan lágy volt az egész, még is kalandos és durva. Mintha bocsánatot akart volna kérni. Éreztem, hogy lassan lazít a kezemen, már nem szorította annyira erősen. Majd végül teljesen elengedte, én leengedtem a derekam mellé. A szabaddá vállt kezeivel, a derekamat karolta át, és úgy tuszakolta le a nyelvét a torkomon. Nem, az más volt. Valami igazi érzelem.
Bár a csókot én ugyan nem igazán viszonoztam de...na jó ez nem igaz. Rohadtul örültem neki, így ha akartam volna se tudtam volna megállni, hogy ne viszonozzam.
Mikor már megfulladtunk mind a ketten, elváltak ajkaink.
- Bocsánat...én...nagyon sajnálom.-suttogott Cas.
- Azt ugye te is tudod, hogy ennyivel nincs lerendezve?-sóhajtottam.
- Igen. De...had magyarázzam el.-suttogott.
Ő elmondta, hogy Deborah visszajött, találkoztak mert D' azt mondta neki, hogy nagyon fontos, és, hogy ő nem akarta megcsókolni. De ellökni sem akarta magától, mert utána akarta csak móresre tanítani, csak közben megláttam őket, és a terve megbukott.
Sóhajtottam...higyjem el?...
Ha nem is hinném...olyan mindegy. Túlságosan szeretem, hogy most megforduljak, és elmenjek. ehh.
Sóhajtottam, és megöleltem.

Mindezek után, már hazakísért. Dan' majdnem fejbelőtte az űrbe, mikor meglátta, de nem is vártam mást. Aranyos, hogy így véd engem.

-Hova hova?-kérdezi apu. Én megigazgatom magamon a ruhámat.
- El.-válaszoltam frappánsan.
- Nem mész te sehova. Javítanod kell, itt van az évvége.
- Felejtsd el, felesleges.- vontam vállat.
- Addig nem mész sehova.-mondta.
- Ok.- vettem fel a táskámat, majd kiment . Azt a szigort, beszarok.
Hát én el vagyok átkozva. Amint kiléptem az ajtón elkezdett esni az eső. Sóhajtottam majd felcsaptam az esernyőm, úgy igyekeztem el Cashoz. Igen én már csak egy ilyen nyomorék vagyok, aki az első napi békülés után már "randira" megy, bár ha Cast megkérdeznénk ez nem lenne randinak titulálva, csak egyszerű találkának. Hah, miért is ne. Én lehetek csak ennyire debil.
Megérkezek Cashoz, a szokásos idiótábbnál idiótább szerelésemben. Fekete szaggatott farmer, fekete bandás póló, rózsaszín pulcsival. Nem, ezt elbasztad, fekete pulcsival.
Benyomom a csengőt, a kaputelefonba szólok, eltorzított hanggal.
-Hulalszállító.- szólok bele. Hát nem azt a hangot kaptam vissza amit vártam. Egy női hang áradatot kaptam a pofámba...mi van?
- I-ize...Megmondaná Casna'...Castielnek, hogy keresi egy Nikol nevű...valaki...?- szóltem bele immár normálisan, elvörösödött pofával. Azért nem nyúltam át a telefonon és fújtottam meg az illetőt, mert nem egy 15-6 éves hang volt. Idősebb. De még sosem hallottam.
-Haló?-szólt bele a kaputelefonba immár Cas hangja.
-Sz-szia...- szólaltam meg, mire már nyílt is a faszányos automatikus kapu, majd azon beszaladtam, és a bejárati ajtó is nyílt.
Egy vörös, lágy hullámos hajú nő fogadott, értetlenül nézve.
- j-jó napot.-bólintok.
- Hullaszállító?
- E-eh...-kezdtem volna kimagyarázni. S ekkor tolta el Cas az ajtóból a nőt, és fogta meg a csuklóm.
- Nikol, ő itt az anyám.- mutatott be neki. Én elfehéredtem. Kurvajó kezdés Ni, ügyes vagy! Megvolt a legfosabb első benyomás ami csak lehetett!