E.t.45. Magyarázat?Vicvelsz?

Magyarázat?Viccelsz?

Miután a kedves féltestvérem elpaterolt a játszótérről, mikor Tom megérkezett, látva, hogy mindjárt össze esek, annyira akarom őket smárolni látni, akkor haza mentem. Ez már pár napja volt, csak, hogy érthető legyen a sztori.
- És elküldött? Hát nyomorodjon meg. Remélem megerőszakolták egymást három ovis láttára.-nevetett Jesseica a telefonba, én pedig Csokit simiztem az ölemben. Igen, a cicámról rég esett szó, azért mert elkóborolt...de mivel vettem neki nyakörvet, így hamar vissza hozták.
- El...tiszta gonoszság.-kuncogtam.
- És izé...Cassal...mi van..?-kérdezte, mire elkomorodtam.
- Semmi. Gondolom jól elhancúrozik azzal a fasszal, aki eddig az életemre akart törni...-sóhajtottam kissé ingerülten.
Sóhajtottam.
- Hát dögöljenek is bele.-morogta Jess, és mintha hátra dőlt volna a székben a hangok alapján.- De ne is foglalkozz velük. Aki téged otthagy, az normális nem lehet.-mondta.
- N-ne mondj ilyet.- mondtam, és éreztem, hogy felfut a vér az arcomra.- Mikor tudod, hogy nem igaz.- folytattam.
- Tessék? Tudod te a "nem igaz" definícióját?
- Természetesen.- mondtam még mindig vörösen...a legjobb barátnőm hoz zavarba...betojok.
Majd kopogtak az ajtómon.
- Bocsi le kell tennem. Majd beszélünk. Szia -köszöntem el, majd ő is, és letettem. Majd kiszóltam, hogy jöjjön be az illető.
-Hugiiiii...valami srác keres.- nyílt az ajtó, és Dan fejecskéje kukkoltt be rajta.
- Fogjad már, hogy esetleg is a nővéred vagyok buzikám.- vigyorogtam.
- Ne bántsál máár!- röhögött, majd, én felálltam és kibaktattam. Kinyitottam a bejárati ajtót...majd azonnal vissza is csuktam.
- Ni, ne csináld...-nyöszörgött a vörös fejű orbitálisan nagy idióta, az ajtón kivülről. Én az ajtónak dőlve vártam. Úúúgy tökön rugnám, de úúgy!!
Vártam...csak vártam. Végig hallgattam a nagy bűnbánó dumáját. És még mindig várta. Franc se tudja mire, de vártam. A srác végső elkeseredésében, már csak egy "szeretlek, és örökké foglak"-ot nyögött ki, majd hallottam, ahogy elkezd ellépkedni.
Én kicsaptam az ajtót.
- Szerinted csak ennyi?!- rivalltam utána, majd megdermedve megállt. Majd megfordult.
- Mit mondjak még...?-suttogta. Én csak bámultam magam elé. Miért tette ezt?
- Miért?-kérdeztem.- Nem vagyok elég jó? Ő miben jobb nálam? Azzal, hogy lefekszik veled igaz? Úgy, hogy már egy csomó ideje nem is láttad...igen, bizonyosan.-suttogtam és lehajtottam a fejem.
- Nem.-mondta határozottan.- Ha ez megnyugtat...semmi nem volt köztünk.-mondta.- Megcsókolt. Ennyi.-mondta.
- És miért nem lökted el magadtól? Miért hagytad? Miért...?
- Szánalmas védekezés, de...a fiúk ilyenek...nem tudnak az ilyenre nemet mondani...sajnálom.- suttogta.
- Igazad van. Tényleg szánalmas védekezés.-mondtam, majd az ajtót akartam becsukni, és ahogy hátra léptem valakibe ütköztem. Hátra néztem és Daniel volt. Aki picit odébb tolt, és sötét tekintettel lépett ki a házból.
- Nem elég, hogy a nővéremet összetöröd, de Tommal mi a fasz bajod van?!- rivallt rá, farkas szemet nézve vele.
- Mi van?-morrant fel a vörös.- Azt sem tudom ki az!
- Épp ez a baj!- mondta.- És akkor le kell szólni az utcán mi?!- morrant rá.- Rasszista állat!- lökte hátrébb Cast.
- Mi a bajod?! Hagyjál már és ne lökdöss!- mondta a vörös.- Az nem fordult meg a fejedben, hogy nem én voltam, és szép nagy ez a város?!
- A "vörös hajú rocker rasszista fasz" leírásból egyértelműen kikövetkeztettem, hogy te vagy drága.-morogta Dan'.
- Dan...- mentem oda.- Lehet tényleg nem ő volt.- fogtam meg a vállait hátulról.
- Még véded?!- morogta, majd elengedte.- Örülj az életednek! Ha Nikoo nincs, te neked betörik a fejed!- rivallt rá megint.
- Egy büdös kis elsős játsza nekem az agyát?! Látszatra nem vagy több!
- Nem a kor hanem az értelem számít, ami neked nincs!
- Fejezzétek már be!- szóltam közbe igen hangosan mire bekussoltak.
- Cas látni nem bírlak, takarodj innen. Dan, húzz be a házba.-mondtam.
Erre még szikrázó szemmel néztek egymásra.
- Tűnés!-szóltam rájuk, és én beindultam...utáloménezt><
Majd már bent sóhajtva dőlök ki az ágyamba...miért történik mindig valami?...