E.t.44. Jobban szeret mind a pudingot!

Jobban szeret, mint a pudingot!*-*

A könnyek potyogtak az arcomról, és a szavai víz hangzottak a fejemben. "Ne sírj már, nem örökre megyek el.", pedig így éreztem.
Hogy érthetőbb legyen, Jess felszállt a vonatra, és én épp onnan tartok haza. Sóhajtok. Fáj, hogy a legfontosabb személyt az életemben egy ideig megint nem látom.
Igyekeznék letörölgetni az arcomat, de az csak egyre nedvesebb és nedvesebb lesz. Megint sóhajtok, és befordultok a játszótérnél.
Szinte érzem, hogy az ott játszadozó kiskölykökben a szusz is megáll...Biztos azt gondolják, hogy ki ez az idióta fekete szörny. Nem csodálom, jelen pillanatban én is félnék magamtól.
Majd levetem magam a hintára...arra, amelyen akkor is ültem mikor ő itt volt. És a mellettem levő üres hintát kezdem bámulni... mintha ott ülne, és ahogy a lágy szellő ringatja a hintát, olyan mintha a szelleme ülne rajta, és kissé hintázna.
De miért beszélek úgy, mintha meghalt volna?... Ez eszedbe se jusson Ni!
Lassan és egy árva hang nélkül távolodott a pár kiskölyök, át az út másik oldalára, ahol egy kézilabda meccs zaja hallatszódik, és nagy élvezettel figyelik őket. Utálom a csapatjátékokat...utálok mindent ami nem Jesseicához kapcsolható...bár ez hülyeség, mert mindenről ő jut az eszembe...ha magamra nézek...a cipőmre. Ez volt rajtam mikor először láttam. A homokra. Hisz azzal szórakoztunk, hogy azt rugdostuk. A felhőkre, mert azokat nézve meséltünk egymásnak, és felfedeztünk egy szív formát az egyik felhőben. Minden rá emlékeztet, még az is, hogy levegőt veszek. Mert mekkora mázlista vagyok, hogy egy levegőt szívhatok vele. Hogy ugyan azon a Föld nevű bolygón élhetek mint Ő. Hogy megkaphattam a barátágát. El sem hiszem.
Lassan elmosolyodok, és már csak attól a boldog ténytől könnyezek, hogy ő él, és létezik.
Majd a gondolataim megszakadnak. Egy éles és hangos, boldog visongás csapja meg a fülemet. Felnézek. Gólt lőttek...én így csak Jess'nek, vagy egy fizika ötösnek tudok így örülni. Ch.
Majd kotorászni kezdek a táskámban mert szomjas vagyok...elvileg van egy üveg vizem valahol...
Majd kivettem...és az tűnt fel a vizes üvegen, hogy a címke helyén egy fehér papír van oda ragasztva. "Meglepi!:) Csak, hogy tudd, milyen kis husi vagyok írtam neked egy 4 soros versikét. Fogadd szeretettel^^ :*" volt a papíron...az üveget körbe forgattam...de sehol sem volt...de az üvegben víz az volt. Szóval benne nem lehetett. Csak sóhajtottam és elhúztam a szám. Bizonyára elfelejtette. Letekerem a kupakot, és az üveg vízbe iszok. Hogy lett baracklé íze?
Véletlen leejtettem a kupakot, én ügyes...és mikor felvettem, megláttam, hogy a kupakra belülre celluxszal lefedve van egy cetli, hogy ne ázzon el. " Ja, keresd a táskád alján!:D" felirat. Hát, hogy még játékot is csinált! Vigyor húzódik az arcomra, és megtörlöm az arcom...megint.
Elkezdtem kutatni a táskámban...és meg is találtam egy kis cetlit, ami össze volt hajtogatva. Kinyitottam...majd elém tárult a versike, amiben azt taglalja, hogy jobban szeret engem, mint a pudingot. Ami nála nagy szó! Vihogva potyognak a könnyeim...a boldogságtól sírok. Eszeveszett jól esett, úristen. Tipikus Jesseica. Mindig tudja mi a jó nekem!
- Te most sírsz, vagy nevetsz?- hallok meg egy kuncogó hangot mire felnézek.
- Mind a kettő.-kuncogtam mire a kezembe nyom egy full gyűrött zsepit. Ja igen, Daniel volt. Bár mit csodálkozok, abban a szűk farmerben, nem, hogy összegyűrődne egy zsepi, még össze is aszalódik. Nem tudom, hogy ennek a combja miből van, hogy nem zsibbad le neki.- Csak mivel gondolom ebben a bazinagy táskában-bökött a vállamon pihenő fekete tatyóra.-minden van, de zsepi az nincs.- kuncogott, majd leült a mellettem lévő hintára.
- Honnan tudtad?-kuncogok és kifújom a nózimat, majd a szememet törölgetem.
- Hát drága...ez a lányok baja. Mindig mindenre felkészülnek, csak arra nem ami pont történni fog.-kuncog és a vállamra csapja a kezét.- Nya mi a baj?
- Szerinted mi lenne nyomikám?-kuncogok.- Jessica most hagyott itt.
- Jó, hogy fél napja veletek lakok, nem tudhatok ilyeneket.- von vállat majd csak hátra pöcköli a hajam.
- Hajh...nya de, hogy, hogy itt?-mosolygok rá.
- Apa küldött utánad.- mondja, mire elgondolkodok..."apa"...ezt még meg kell szoknom, hogy az ő apja is igazából.- Na meeeg...fél óra múlva itt talizunk Tommal.- jelenti ki egyszerűen.
"Talizunk"...mi az rák ez a szó? Hát ez egy vérbeli meleg, tényleg.
- Ohh...lehetek tanúja, hogy megerőszakoljátok egymást? Légysziiii!- nevetek.
- Hülye!- nevetett fel. Majd én is nevetni kezdtem. Végre érzem milyen egy testvér...egyszerűen csodálatosnak vélem eddig.
Remélem ez így is marad.